Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-11 / 253. szám

Ift27. szeptember 11 12J-0JŽŽ_______________________________ BACSMEGYEI NAPLÓ A költő és a reklám Paunovics Sziroa versei Beogradi irodalmi és művészeti kö­rökben élénk feltűnést keltett az elmúlt héten egy mozireklám, amelyet a beo­gradi mozikban vetítettek a műsor be­mutatása előtt. Ez a hirdetés nem cipő­krémet ajánlott megvételre, sem női fe­hérneműt, avagy hasonlót, hanem egy fiatal beogradi poéta: Paunovics Szimi­­jsa most megjelent verskötetét. A hir­detés szövege a hirdetett áru szokat­­lanságán kivül már azért is feltűnést keltett, mert szellemes volt, ötletes és kedves. Egy rövid kis vers volt, rimek- Jie szedve, népszerű moziszinászekkel epékéivé, amely magyarra áttéve a kü­­.vetkezöképpen hangzik: Anyám, nem én vagyok hibás, hibás a kolduséletem, ahogy bolyongtam szüntelen a roppant nagy világon át, mely nem kegyelmez meg nekem s nem hallja, aki ielkáit... A kötet utolsó verse az »Asszony«, amely egy fiatal lélek vergődő felisme­rése az Asszonyról, akt a világon min­den és aki elien hiába minden: Minden napunk Belőled árad, Terajtad visz keresztül és Teérted múlik el. Minden álmot Teérted álmodunk és csak Terólad álmodunk. Minden mozdulatunk Fe'éd tör, Te vagy a békénk és a nyugalmunk, de gondunk, harcunk is Te vagy. Te vagy a forrás, melyből lútományok fakadnak, Mindazok, akik Ady életét, elindulását disputás kedvét, átkozódó dalolását, ge­­niális tündöklését figyelemmel, rokon­­szerrvvel vagy rajongással kisérték, el sem tudnának képzelni olyan Írást — kü­lönösen apologikus írást nem — mely hű­vösen, szenvedély, élmények, emlékezé­sek nélkül keljen védelmére Adynak és költézsetének. Aki az Ady kérdéshez hoz­zányúlt, azt legtöfcbnyire elfogulttá tette a baráti szeretet, a politikai álmok kö­zössége vagy ellentétessége. Makkai Sándor az első, aki könyvet ir Adyról anélkül, hogy szárazán skatulyázna, a nélkül, hogy személyes vonatkozások, él­mények, epizódok szerepelnének köny­vében, mely különben lángoló szeretettel és mély rajongással íródott. Ez a nagy és nyugodt Ady-szeretet azonban nem ömlik szét lelkes vallomásban, messzire lendülő elvakultságban, részeg, rajongó alanyi sorokban, hanem nyugodt, tár­gyilagosnak látszó megállapításokba és igazságokba rendszereződik, mint ökono­mikusán felhasznált forrásvíz. Makkai vé­dőbeszédet mond, de kerül olcsó hatáso­kat s kizárólagos érzelmi behódolást Mondanivalója kemény tudatosság, nem meghatni akar, hanem meggyőzni, meg­győzni Ady génijéről, magyarságáról: istenességéről, amelyet kétségbe vonnak a vádlók, akik vagy vakok, vagy go­noszak. Könyve mindazonáltal nem az a ta­nulmány, mely Adyt tisztán, tündöklő tel­jességben adná, mely adná egyúttal Ma­gyarország sötét és rejtelmes éveinek korrajzát, mely Ady váteszi kínlódásait káprázatosán kidomborítaná. Adyról azonban ugylátszik még nem lehet ilyen korrajzos monográfiát irni, még pedig minden bizonnyal azért, mert Ady ko­rának problémái még ma is élő és vita­tott problémák, másrészt, mert ma majd­nem minden Adyról szóló írás — elte­kintve néhány kicsinyes, skatulyázó, lé­lektelen tanáTi Írástól — védő vagy vád­­beszédnek számit s igy az iró nem fog­­ialkozhatik teljesen, bensőségesen Ady­­val, hiszen ereiét és figyelmét a védő vagy támadó törekvések foglalják le. Makkai könyve védőbeszéd — ezt könyvének alcíme is elárulja — de a legjobb és legmeggyőzőbb védőbeszéd, amit eddig Ady mellett mondtak. Még azok is, akik Adynak régi ismerősei, esz­mevilágának rajongós társai s igy köl­tészetének mélységes átértöi, még azok is találnak újat és értékeset Makaki köny­vében: hitük megerősödik és szeretetük a tudatosság kemény táljába ver gyö­keret. Különösen áll ez Ady vallásos köl­tészetére. Azt hiszem valamennyien, a kik Ady Istennel perlekedő, gúnyolódó és dacoskodó verseit olvastuk, homályosan és megnevezhetetlenül éreztük azt, hogy e mögött a követeődző és engedetlen hang mögött nincs hitetlenség és tagadás, még­is ez a ködös, ösztönös érzés csak Mak­kal könyvének elolvasása után kerülj az értelem, a tudatosság világosságába, »Ady az egyetlen magyar vallásos költő — állítja tel tételét Erdély tudós püspöke és alig hiszem, hogy az, aki a fejezet vé­gére ér, ne tartsa igazságnak ezt a kez­detben furcsának és mosolytfakasztónak taTtott állítást. Merészen és keményen nyúl Ady rfia­' Mélységes titkot rejtegetsz nekünk, mit senki, senki meg nem old. Tudjuk: Teérted jöttünk e világra és csak Mitattad hullunk a Halába. Asszony, Te mnden vagy, mi bennünk Ujjongva él s bágyadtan hervad... Ami pedig Paunovics Szimisa verseit különösen értékessé teszi, az fordítás­ban visszaadhatatlan: a nyelv finomsá­ga, a hangzatos, zengő szerb szavak. Valóban, ezek a versek oly szépek, hogy kár lett volna értük, ha olvasatlanul, ismeretlenül vonultak volna el az enyé­szetbe. De hála Paunovics kitűnő üz­leti trükkjének, ez nem következett be: a sikerült reklámmal a szerző kivere­­kedte azt, hogy verseit igenis olvassák és gyönyörködnek benne. Dr. Hessleln József gyarságának problémájához is, mégis itt olykor hézagosnak érezzük a bizonyí­tó deduktiv magyarázatot. Oka ennek főleg abban rejlik, hogy a tárgyilagos­ságra törekvő Makkai óvatosan kerüli a korrajzot, Ady korának kényes és szomorú rajzát, mely érthetőbbé és testie.sebbé tette volna a fajával és a magyar urakkal szembefordult Ady alakját. Semmi szó sem esik a háború előtti politikai áramlatokról, alig tesz említést a háborús és forradalmas ver­sekről, melyek pedig gazdag anyagot adtak volna az Ady magyarsága körüli vitában. Tévesen és kissé erőszakosan intézi el Ady mély együttérzését a néppel, a proletársággal. Makkai szerint »Ady természeténél fogom nagyon távol ál­lott a szocializmus egész szellemétől.« Azonban épen azok a versek, melyeket Makkai idéz, ennek ellenkezőjét bizo­nyítják. »A proletár fiú versé«-t, vagy az »Álmodik a nyomor«-! például nem írhatta volna olyan költő, aki előtt *a szocialista ideológia szerinti ember­­szemlélet teljesen idegen és mélyebb ér­telemmel nem bitó jelszó maradt.« Ady úri, arisztokratikus lényét senkisem ta­gadja, de arisztokratizmusa és faj.na­­gyarsága még nem zárja ki azt, hogy a proletársággal együttérezzen. Nietzs­che is arisztokrata volt, az egyén ’el­­kes hívője és értékelője, szelleme mégis összeegyeztethető a szociálizmussal, melynek végcélja ugyancsak a személyi érték emelése. »Az emberiség értéke magában az emberben van — írja Gys­­trow, a szocialista Nietzsche magyarázó — és az emberiségnek minden igazi emel­kedése arisztokratikus irányú lesz.« Makkai Sándor azonban Ady magyar­ságával kapcsolatosan olyan igazságo­kat is észre vesz, melyek mélyek és nagyszerűek. Lehet, ha nem Erdélyben, hanem Pestenvagy Debrecenben irta volna meg ezt a könyvét, sohasem ve­tette volna papirosra a következő soro­kat: »Senkinek sincs, joga egy nemzeten uralkodni, csak a szellemi és jellembeli kiválóságnak. Minden egyébnek eszköz­nek kell lennie a szellem kezében. A ma­gyar ifjúságnak azért kell küzdenie, hogy ahol magyarság él, ott a magyar szellem legerősebb és 'legkiválóbb hordozói le­gyenek az irányítók. A magyarságot egyedül a világnivóra emelkedő művelt­sége mentheti meg. A kultúrában van egyedül fölfelé vivő útja. Ésszel és szív­vel biztosíthat egyedül életet magának. S ha ez igy van, ahhoz a magyar ifjú­ságnak hadat kell üzennie minden törpe­­ségnek, minden szűkkeblű kicsinyesség­nek, elmaradottságnak, szellemi tunya­ságnak, pártosságnak és rosszakaratú butaságnak. * A Magyar fa sorsd-t a magyar ifjú­ságnak szánta a szerzője. Nem állítja követendő példának Adyt az ifjúság elé, de hangsúlyozza, hogy Ady »tragikus életében és költészetében a magyar lé­lek oly válságai, bűnei és szépségei nyi­ladoztak ki, melyek együttvéve hatal­mas, életformáló tanulsággá tömöröd­­hetnek egy öntudatos nemzedék lelké­ben.« Déhbábmulás és suta ábrándbai-Sok szuggessziv erő, sok tisztán és meggyőzően alkalmazott logika van eb­ben a könyvben, melyet Makkai nagy hite füt és formák Nem hiszem, hogy akadna olyan olvasó, aki ezt a könyvet közönnyel, felrezzenések nélkül tudná, végigolvasni. Azonkívül bizonyos vagyok benne, hogy Makkai kemény és kiváló “ Írása eléri azt a célját is, hogy mind töb-, ben fogják olvasni, átérteni, szavalni és szeretni Adyt, a legnagyobb magyar lángelmét Petőfi után. Szenteleky Kornél R meőuetánc lesz az uj szezon ők/aítánca „Heu; Blues“, „Charleston original“ és „Tango 1923“, a tili szezon slá­gerei — UJ magyar táncot kreáltak Irta éé roízDita: Lóránt mihály Az egyik -tánciskolában a napokban mutatták be a Párlsban elfogadott uI nemzetközi tánslágereket. A világ tánc­tanárai, táncköltői és koreográfusai min­den évben Párlsban gyűlnek össze és egymás között eldöntik, hogy a földke­rekség táncoló emberisége a következő télen milyen fugurák, előírások és sza­bályok szerint ropja a négerektől, spa­nyoloktól, délameríkajaktól ellesett, láz­­baejtö, vérforraló, ördögi ritmusú tán­cokat. I A régi, bevált slágereken minden év­ben javítanak egy keveset. így: uj for-, májában jelenik meg idén a »fifties«, a »Tango* és a»Charleston«. A Blues uj formáját hivatalosan: »New Blues*-nak A „Heebie-Jeebies" legszebb figurtsji a tangóét: »Tango 7928«-nak és a char­lestonét: »Charleston originaI«-nak ne-! vezték el. Lényegi különbség alig van a modern táncok régi és uj változata kö-í zött. zött. A New Blues még hajlékonyabb1 lépéseket kiván, mint a régi: blues, a »Tango 1928«-ba charleston-emlékek ve­gyülnek, viszont a »Charleston original«*1 nak van valami határozottan tangósze* rü ritmusa **■■ t Már nagyobb változást, újabb láb és deréktornát jelent a tánc kedvelőinek: a »Banana's Slide* ez a különös és furcsa négereredetü ugra-bugrálás. Alkotója: Jo­sephine Baker, a Parisban élő világ­hírű táncosnő. Baker Hires banán-táncát írták át a párisi táncmesterek parketre az eredetinél valamivel szelidebb formá­ban, de még mindig elég tüzes ritmus* ban. Ez a tánc különösen azoknak a höl­gyeknek készült, akik barna pudert hasz-1 nálnak. Egy magyar újdonsággal is kedves­kednek, a fürgelábu táncköltők a világ, tánckedvelőinek. Ez: a »Magyar ke­ringő«, amely a francia valcer és a ma­gyar csárdás figuráinak összekombiná­­lásából született, rinoin bokázás, rendes csárdásfigura, sima sászélépásek és ren­des francia valcerfigura váltakoznak a magyar keringőben. ízléses és finom ez a tánc. A legeredetibb, de legfurcsább és leg-J különösebb az idei táncujdonságok kö zöít a groteszk -»Heebie-Jeebies«, ez a modern medvetánc, amelynél a párok nem is állnak egymással szemben, csak, egymás mellett. Topogó, gyors mackó­­lépésekkel kezdődik és a lábak kétől­­dalu, nehézkes felemelésével folytatódik a Heebie-Jeebies (hibi-dzsibisz), hogy azután fantasztikus derék és felsőtest­rángatózással végződjék. Ezután a tánc után nem kell semmiféle fogyasztóktira. zsir-iedolgozó torna, a Heebie-Jeebies mindennél biztosabban elvégzi a felada­tai. Csak legyen, aki sokáig bírjál Paunovics Szim'sa szebb, nvnt a »'Vöröska'ászban* Rode la Roque, költeményei édesebbek, ... mint Dolores del Rio csókjai 'Az »Europa lángokban* című filmen. Vegyétek és olvassátok a költő legújabb kötetét. A beogradi lapok szimpáEkusan em­­ekeztek meg Paunovics reklámötletéröl, imely a költészetben annyira szokatlan. ;A költőt ábrándos lelkű ifjúnak szokás :e’képzelni, akinek az üzletiséghez sem­­ítni köze. De be kell látnunk, hogy Pau­­rovicsnak igaza van, mert egy verses­­lönyvet megírni: kötészet, de azt ki­adni: üzlet és a költő, aki nem ért az üzleti részhez, a mai világban bátran éhenhalhat. Azonfelül pedig Paunovics íiatal poéta, akinek ez az első verskö­tete és egy ismeretlen költő — ha egy uj Baudelaire vagy egy ui Ady lenne Is _ ma csak hosszú, nélkülözéstetes Tűzdelem után érheti el. hogy verskö­tetét ez olvasó kézbevegye és felvágta. Psnni’vics Szimisa könyvét pedig, amint halljuk, az ügyes reklám eredményeként százával vá'ároMák Brngradban Per­sze, H kiderül, hogy a költő inkább üz­letember, mint poéta, akkor h'ábi volt az üzleti trükk, mert másodszor már nem megy lépre zz olvasó és a reklám lét­ráján nem lehet a Panfheonba jutni. Paunovics Szimisát erős érzelmi szá­lak kapcsolják Becskerekhez és talán a személyes összeköttetések is hozzájá­rultak ahhoz hogy itt is sokan elolvas­ták a verseit. Es meg lehet állapítani, hogy a szerény térfogatú kis fűzet igen meleg fogadtatásra talált Becskereken, még pedig nem a reklám miatt, hanem azért a negyven és egynéhány hangu­latos, színes és meleg költeményért, amely a füzetet kitölti. Paunovics Szi­­m'.sa beigazolta, hogy igenis istenáldotta költői tehetség, me'egen érző. az em­beriség sorsáért vérző, rajongó, lelkes, szerelmes poéte aki azonban nem haj: landó évtizedekig vagy talán halála utá­nig várni, amig felfedezik, hanem tehet­ségét a reklámmal párosítva erős aka­rattal és energiával iparkodik minél ha­marabb »beérkezni.« Paunovics Szlnrsa versei megérdem­lik, hogy foglalkozzunk velük. Az első, ami kellemesen lep meg bennünket, a versek meleg, közvetlen őszinte hangja, világos stílusa. művészi rimeiése, szó­val mindaz, ami ellenkezik az ifjú titá­rok mostani expressz’on'sta csapongá­­saival, am' egy mai fiatal költőnél való­sággal bátorságszámba megy. De ami még fontosabb, hogy ezeket a világos, hangulatos kereteket meleg érzésekkel, t’szta hangulatokkal, védtelen vágyakkal és merész gondolatokkal tölti meg. A kötet címe magyarra szinte lefordít­hatatlan. Szószerint annyit tesz: «A lé­lek szögleteiből.* (íz kutova duše.) Azt akarja vele mondani, hogy lelkének min­den szögletét, minden sarkát feltárja, mert mindben az emberiségért fájó és örvendő nagy érzések rejtőznek. A pro­gram pedig, amit a versek elé irt, Tin Ujevicsnek, a kóbor költőzseninek ez a két sokatmondó szép sora: »Tán nem vagyok költő, de szenvedek és sebeim sokszor oly drágák nekem...« A költő lelkét legjobban megismerteti »Odrogjeszje« (Elszakadás) cimü ver­sében, amelyben elmondja anyjának, miért hagyja el a szülői házat, szeret-i iaii. mirji^gni• v Magyar fa sorsa Makkai Sándor könyve „A vádlott Ady költésietekről

Next

/
Thumbnails
Contents