Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-10 / 252. szám

T927 szeptember 10 &AGSMEGYEI NAFLŐ 3. oldal Londoni levelek v. Shakespeare Akinek nincs képzelete, az rendszerint tigy látja őt, mint félistent. Én már ifjú­koromtól fogva igyekeztem megrögzite­­ni testi mivoltában. Számomra meg­nyugtató tudni, hogy ennek a végtelen­ségnek határai voltak: boltozatos, ko­pasz koponya, amint az első folió-kiadás arcképe mutatja, vörnyeges haj a ha­lánték körül, ritkás bajusz, kis légysza­­. káli, keményített körgaliár, a kor divat­ja szerint. Utálom a regényes beállítást, az esz­ményítést, a szólamokat, melyek esik műkedvelőket lelkesíthetnek. Képzeletem­nek, minekelőtte munkába jönne, min­dig arra van szüksége, hogy kissé csil­lapítsák, lehűtsék. Útközben megvettem Elmer Edgar Stoll most meg'clent ta­nulmányait: Shakespeare Studies. Sze­retem ezt a könyvet. Nem az »apostolt«, a »váteszt« hozza elém, hanem az író — mesterembert, kinek olcsó pénzért dara­bokat kellett talpalnia, idegen tárgya­kat átalakítani, harminchatot, hogy egy kis pénzt szerezzen s később, mint kur­tanemes visszavonulhasson birtokára, az eperfái közé, férjhez adhassa két 'eá­­nyát, Zsuzsannát és Juditot, egyiket egy kalapkészitöhöz, másikat egy jobb orvoshok. Az, hogy közben remtkmüvet alkotott, magánügy. Halhatatlanságáról, .dicsőségéről valószínűiég semmit sem tudott sem ő. sem kortársai, ilyesmiről csak mai firkászok álmodoznak, mihelyt megírnak egy-két könyvet. Ü még vég­rendeletében is pusztán ágyairól, ezüst­­serlegeiről intézkedett, aztán a második lánya lakodalma Után meghalt forró­lázban — hagymákban — ötvenkét esz­tendős korában. Amint járok-keiek ezeken az uccákon, mindenütt őt keresem. Miért is bolyon­­ganék egyébként ebben az idegen or­szágban? Politikája, intézményei, szer­vezetei mérsékelten érdekelnek. Itt sem tudom pontosan, hogy kik a miniszte­rek, akár otthon. Mindent, amit látok, vagy hallok, rá vonatkoztatok. Ezen a nyelven .gondolkozott és irt. Erre volt a Globe-színház, mely leégett. Akkor is ez a tiyirkos égalj borult rá. ennek a kenyérnek, ennek a gyümölcsnek izét érezte, ezek az ódon kőtemplomok, fák, kilincsek vették körűi. Tegnap, hogy .hazafelé igyekeztem s áthaladtam a Russel-square-e n, megpillantottam a ködben, tarjagos feliegek között a hol­dat, az ő holdját, mely mint valami sö­röshordó dugója hánykolódott a tajté­kos habokban.« A Covcnt-Garden állo­máson beszállt a földalattiba egy poiios alak, borvirágos orral, sunyi Iialszemek­­kel, fülében tengerész-függővel, egészen Falstaff, ki manapság a változott kö­rülményekre való tekintettel piaeiarus lehet a gyümölcs-csarnokban. A néger, aki elsétált előttem, eszembe hozta, hogy Júlia arca ügy lengett az étszakában, mint »ékszer a néger fülén«. Szemlélete átalakította a világot, engem is. Minden thason!aia, alakja él még. Abban re­ménykedtem, hogy majd találkozom vele. Találkoztam is, három ízben, noha nem erőszakoskodtam, hanem megvár­tam, míg az élet sodra véletlenül és szeszélyesen fölbukkantja emlékét. Elő­ször akkor történt, mikor a Self ridge áruházban harisnyákat válogattam. A kereskedősegéd melegen ajánlotta a »Shakespeare-harisnyát«, melyhez itteni szokás szerint mellékelik a pamut orsó­ját a költő színes arcképével. Megvá­sároltam, fölhúztam sittől kezdve, mint szoboralapzaton járkáltam a harisnya gyapjurétegén. Másodszor a Brtish Mú­zeumban jött elém. A Magna Charta­­val szemben az üveglappal borított áll­vány előtt nyolc-tizéves kisdiákok za­­jongtak, egyik nagyon pöttömtársukat fölemelték, hogy ő is láthassa, mi van az üveglap alatt. Shakespeare leghite­lesebb autogrammját őrzik itten, azt az időbarnitott aláírását, melyet 1612. má­jus 11-ikén, négy évvel halála előtt fir­­kantott oda sietősen, mint tanú egy csip-csup por jegyzőkönyve alá. Har- j madszor olcsó, piszkos szobor mezében 1 láttam a Leicester SQuare-cn, ezen a fontos átszállóhelycn. A szobor siral­masan gyönge és jelentéktelen. Alatta csak a neve és ez a fölirás: »There is no darkness but ignorance.« Körötte a virágágyak közötti székeken angolok pipáztak, kezükben a Weekly Dispatsc’i­­esel, meg a Daily Mirror-ré, melyben a rugby újabb eredményeit, vagy a tőzsde árfolyamait böngészgették. Én megálltam a téren. Ä szobor körül egy galant» keringett, rászállt a fejére, ké­nyelmesen letelepedett és elaludt Soká­ig vártam, de a galamb nem rebbent el onnan. A szobor türts> azzal a kö­zönnyel, mely nagyobb a fihiöttak kö­zönyénél is. Hangosan elolvastam El­írást. Ott nincs sötétség, de valaha» olyasmi, amit mi nem tudunk. Kosztolányi Dezső Éhségsztrájkot kezdtek a rendőrségen a letartóztatott budapesti kommunisták A rendőrség szombaton t.dja át őket az ügyészségnek Budapestről jelentik: A főkapitánysá­gon harmincnyolc ember van őrizetben a legutóbb felfedezett kommunista ősz szeesküvésben való részvétel gyanuj, miatt. A letartóztatottak részére pén­teken reggel hozzátartozóik éiemiszert küldtek be. Amikor a rendőrök az élei miszert ki akarták osztani, a kommunisták valamennyien visz­­szrmtnsitották az. é’elmet és kije­lentették, begy éhségsztrájkot kez­denek. A letartóztatottak az éhségsztrájkkal azt akarják elérni, hogy a rendőrség gyor­­an fejezze be a nyomozást és minél amarabb szállítsák őket az ügyészség­­;. A rendőrség máris elhatározta, hogy a letartóztatottak közül huszonnyol­cat szombaton átszállít az ügyész­ségre, a többit pedig szabadon bocsátja, mert beigazolódott, hogy semmi részük nem volt a budapesti kommunista szervezke­désben. Ö iszeesküvés ké sziilí Kemal pasa ellen Az Összeesküvőket letartóztatta a rendőrség Lon cl or,Tó! jelentik: A lapok kon- reliajtani, amikor Kemál Konstan­stantinánolyi jelentése szerint a török hatóságok messzeágazó összeesküvést lepleztek le. Az összeesküvők, akik Kemál köz­társasági elnököt akarták meggyil­kolni. tervüket akkor akarták vég­íinápolyból visszautazik Angorába. A merénylők a köztársasági el­nök kiüönvonata előtt fel akar­ták robbantani a pályatestet. A rendőrség valamennyi összeskü­­vőt letartóztatta. Szomborban kezdi meg működését Föidessy magyar színigazgató színtársulata niszter a kisebb államok álláspontjához csatlakozván, panaszt emelt az ellen, hogy a világ államai két táborra oszla­nak: győzőkre és legyőzőitekre. — A népek abban a pillanatban lesze­relnek — mondotta Vandervelde — mi­helyt biztonságban érzik magukat eset­leg vs támadásokkal szemben. Ez eseében eltűnnének azok az igazságtalanságok is, amelyek PÜatt egyes államok joggal pa­naszkodnak. A népek más módon Is el­dönthetik vitás kérdéseiket, mint fegy­verekkel. Vandervelde után Cctvasconi olasz de­legátus szólalt fel és beszéde az egész délelőtti ülést kitöltötte. A lengyel kormány ragasz­­kodik eredeti javaslatához t A lengyel javaslatot pénteken sem tűz­ték napirendre. A késedelem oka az, hogy a lengyel kormány válasza késő délelőtt érkezett meg a lengyel delegá­ciónak arra a kérdésére, hogy a támadást kizáró javaslat változ­tatásaiba beleegyezik-e és hajlan­dó-e honorálni a loearnói hatalmak kívánságait. A lengyel kormány válasza negatív és közli, hogy Lengyelország sokkal eredetibb Ja- ■ vaslatát teszi magáévá. ' A lengyel kormány döntése után való­színűleg már a szombati ülésen az ere-, deti javaslatot, mint Lengyelország kü­lön javaslatát terjeszti be a Népszövet­ségnek. Stresemann beszédé A népszövetségi közgyűlés délutáni' ülésén Stresemann német külügyminisz­ter mondott hatásos beszédet, amelyet sűrűn akasztott meg a spontán tetszés­nyilvánítás megnyilatkozása. Stresemann beszédében bejelentette, hogy a német kormány még a most, folyó ülésszak alatt aláírja a nemzet-' közi itélőszék alapjának fakultatív zá­radékát. A feelügyrrjíEsiszteriuia ís engedélyezte a vajdasági magyar színtársulat működését BeCgradhól jelentik: A vajdasági ma­gyar színjátszás kérdése a pénteki na­pon ismét nagy lépéssel jutott a meg­valósulás felé. A Rácsmegyei Napló már ielentette, hogy Föidessy Sándor szlo­­venszkói színigazgatónak a közoktatás­ügyi minisztériumban kilátásba helyez­ték a vajdasági magyar színigazgatói koncesszió megadását. A múltban min­den ilyen törekvés megakadt a belügyi hatóságok ellenállásán, de ezúttal ez nem történt meg. Sikerült az eddig geket elhárítani, ami föké-p Szombor radikális képviselői intervenciójának tu­lajdonítható. Szombor radikális képvi­seli melegen felkarolták a vajdasági magyar színjátszás ügyét a belügymi­nisztériumban. A pénteki napon a bel­ügyminisztérium is megadta hozzájáru­lását a magyar színtársulat felállításá­hoz. Mint értesülünk. Föidessy színigazga­tó, ki az összes vajdasági városokat be fogja járni, SzömbOrban kezdi meg működését. felmerült nehézsé-Lengyelország az eredeti javas­latot terjeszti a Népszövetség elé A leníyei kormány ragaszkodik Sokai javaslatához — Van űerveíde a kis áramok álláspontját fogadta el — A hágai döntőbíróság elé kerül a magyar-rom ín birtokpör Appoityi az angol külügyminiszter kívánságára nem beszélt a magyar-román birtokpörről Qenfből jelentik: Feszült érdeklődéssel várták a Népszövetség csütörtök délutáni ülését, mert mindenki azt hitte, hogy megindul a vita a lengyel és holland ja­vaslatok fölött. A közönség azonban csa­lódott, mert sem Sokál. sem a holland külügyminiszter nem szólaltak fel és ter­mészetesen elmaradt Chamberlain, Briand és igy Stresemann beszéde is. Az ülésen a legérdekesebb beszédet Apponyi Albert mondta, aki azonban a legnagyobb meglepetésre csak érintette a kisebbségi kérdést, a magyar-román blrtokpörröl pedig egyáltalában nem tett említést. Ennek az a magyarázata, hogy amikor Chamberlain még délelőtt értesült Appo­nyi felszólalásáról és megtudta, hogy a magyar delegátus az erdélyi optánsok birtokpörét is szóvá akarja tenni, a Népszövetség főtitkársága utján megüzente Apcenyi Albertnak, hogy nem találja helyénvalónak a ma­gyar-román birtokpör főlemütését és felkérte Apponyit, hogy álljon el szándékától. Chamberlain kérését azért tette nyoma­tékossá, hogy kijelentette, amennyiben Apponyi nem teljesítené kívánságát, lemond annak a hármas bizottság­nak az elnökségéről, amely a ma­gyar optánsok birtokpörét tanulmá­nyozza át. A Népszövetség elnöke, aki tudott Cham­berlain kívánságáról, el volt tökélve, hogy meg vonja a szót Apponyitól, ha a magyar-román birtokoörről meg akar emlékezni. Ebben a pörben egyébként a magyar kormány azt a követelést tá­masztja, hogy azt a népszövetség taná­csa döntés végett utalja át a hágai nem­zetközi bírósághoz. A Népszövetség péntek délelőtti köz­gyűlésén Vandervelde belga külügymi­Haiálragázolt a tolatóiMzdany agy noviszadi váltóőrt A mozdony koroké mindkét lábét kettészelte Noviszadról jelentik: Az elmúlt éj­szaka íélegy órakor a noviszadi vasúti pályaudvar Kamenica-uccai vasúti át­járójánál halálos szerencsétlenség tör­tént. A noviszadi állomásfőnökség néhány nappal ezelőtt alkalmazta Obrenov Pé­ter szíariíutaki huszonnyolc éves mun-t kást és pályaőri kiképzésre osztotta be, Obrenov a Kamenica-uccai vasúti átjá­rónál levő vasúti őrháznál végzett szol­gálatot és az ottlevő őr képezte ki. Csü­törtök éjjel Obrenov Péter az átjárónál állott, amikor egy tolatóvonat 326.053 száma mozdonya elütötte a sínek köz­vetlen köziében álló Obrenov Pétert, aki valószínűleg a fáradságtól kimerültén nem hallotta a pályaudvarra tolató vo­natot. A mozdony elkapta a szerencsét­len embert és amikor a kerekek alól ki­húzták, már csak a törzse volt meg, mert a mozdony kerekei jobb hibát a térd alatt, bal lábát pedig a térd felett vágta el. Azonnal orvosért küldtek, aki az eszméletlen pályaőrt mentőkocsin a kórházba szállíttatta, ahol reggel négy órakor, anélkül, hogy öntudatát vissza­nyerte volna, meghalt. A szerencsétlenségnek Niciforovics Mladen és Tomin Alekszander vasúti munkások szemtanúi voltak és egybe­hangzóan azt vallották a rendőrség ré­széről kiszállt Szlankamenac Jcvó rend­­örbiztosnak, hogy Vékics Antal moz­donyvezetőt a szerencsétlenségért fe­lelősség nem terheli, mert a szerencsét­lenség Obrenov Péter hibájából tör­tént. Ennek ellenére a rendőrség vizsgála­tot indított Vékics Antal ellen. E. Szécsi „PHILATELÍ A5S bályeekereskedés Subotica Cirüa Metoda trg 53 (Teréz templommal szembeni sorban). Nagy választék külföldi bélyegekben. Legújabb kiadású albumok minden nagyságban és katalógusok raktáron. * 1417

Next

/
Thumbnails
Contents