Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-09 / 251. szám

fcACSMECTEI NAPLÓ ______________________________9. oldal Közgazdaság Háromszázhetvenmillló dinár deficit külkereskedelmünk félévi mérlege. Beo­­gradból jelentik: A központi statiszti­kai hivatal most tette közzé az 1927. év első felének külkereskedelmi mérle­gét. Ez év első felében a behozatal 3375.7 millió dinárt tett ki, a kivitel ez­zel szemben 3005.8 millió dinárra rú­gott, úgyhogy ez év első felében a ju­goszláv külkereskedelmi mérleg 369.9 millió dinárral maradt passzív. A Sta­tisztikai hivatal adatai alapján meg le­het állapítani, hogy külkereskedelmünk helyzete 1927. első feiéfcen kedvezőtlen volt Behozatalunk 1926. első felével szemben 10.6 százalékkal visszament ugyan, de ezzel szemben kivitelünk lé­nyegesebben, még pedig 23.6 százalék­kal csökkent. Tekintettel arra, hogy külkereskedelmünk az év harmadik ne­gyedében rendszerint kedvezőtlen és passziy (tavaly ebben a negyedben 245 millió dinár volt a deficit), a jugoszláv külkereskedelem ak'tivtását már csak a negyedik negyed mérlege mentheti meg. Nemesfüz termesztése a Bácskában. Noviszadról jelentik: Néhány bácskai íöldbirtokos kb. 160 katasztrális hold területen vad- és nemesfüz termesz­tésével foglalkozik. Ennek a területnek legnagyobb része Sztaribecsejen, a Ti­sza két töltése között fekszik. Itt körül­belül negyven holdon az úgynevezett ti­szai sáríüzvessző terem, melynek le­­hántott vesszeje szolgáltatja a legjobb .fehérkosárvesszőt és minősége olyan ló, hogy »drótvesszőnek« is hívják. A többi területen most újabban intenzív nemesfaj vesszőtermesztéssel foglalkoz­nak. Leginkább az amerikai fajta vesz­­szővel kísérleteznek, amely több jobb­­tulajdonságu vessző keresztezéséből állt elő. Tekintve az efajta vessző ér­zékeny voltára és a velejáró vesződ ségre és költségekre és arra, hogy ez a ves^Őfají talajt még nem. szokta jneg, a tulajdonosok nagy óvatossággal kezd­tek a termesztésével foglalkozni. Ehhez az óvatossághoz járul még az idei ab­normális szárazság, melynek követ­keztében a már két-három éves ameri­kai ültetvények megmentésére szivat­tyúkat kellett felállítani, mert nemhogy vessző nem nőtt, hanem magát a tavat is kipusztulással veszélyeztette a száraz­ság. A lehangoltsághoz hozzájárul még az idei alacsony ár, amit a gyenge ke­resletnek lehet betudni. Azonkívül a ter­melő és fogyasztó, vagy kereskedő nin­T927 szeptember 9 csen egymással rendes összeköttetésben és igy a kereslet se, amely biztosan sok­kal nagyobb volna, mint amilyen, nem tud kielégülni. A fent említett telepeken annyi sem termett a. nemes vesszőkből, mint amennyi szükséges az idei őszi dugványozáshoz, miért is a telepek javí­tására és bővítésére belföldön amerikai-, vagy másfaju nemes vesszőt keresnek. A sztaribecseji ültetvényesek most csak a jövőévi kedvezőbb termésben és ár­ban bíznak, amely lehetővé fogja tenni azt, hogy Becsejen egy igazán impozáns mintaszerű nemesfüztermeiés létesüljön Megalakult a vajdasági kerékpáros ai­­szövetség. Noviazadról jelenik: A vaj­dasági kerékpáros alszövetseg noviszadi alakuló ülésén kilenc egyesü'et képvi­seltette magát. Az alapszabályok meg­állapítása után a következő tisztikart választották meg: Elnök Polyákovics Vince, társelnök ifjú dr. Hadzsi Koszta, titkár Kojov-Otta János, főszövetségi delegátus dr. Hadzsi Koszta. A választ­mány tagjai: a szubot'cai SzAND ré­széről Weisz Sándor, helyettese Laun­­dáncnek Lász'.ó, a szubotlcai Sport ré­széről Matkovics Mátyás, helyettese Szauiics Déne, a szuboticai Villany telepi SC részéről Sefcsics Antal, helyettese Farkas Mihály, a becskerekl Buduénost részéről Hirsch Albert, helyettese Ba­­blnszki Szteván, a sztaribecseji Tesla részéről Larics Alekszandar. helyettese Miskov'cs Zsivkó, a noviszadi Ach'iles részéről Fischer Béla, helyettese Alek­­szander Ferenc. A zagrebi tennisz verseny másod'k napja. Zagrebbol jelentik: A zagrebi nemzetközi tenniszverseny második for­dulójában a zagrebi Friedrich-fivérek kerültek össze Zachossai és Argiropulos­­• sal a görög Davis-cup-játékosokkal. A? .első szettben priedrehék győztek 6:2 arányban,,.a másodikban a görögök 4:6 arányban. A döntő szettben azonban, a mikor 3:2 volt az állás a görögök javá­ra Friedrichék feladták ?. versenyt, mert a közönség, melyet a Matzenauer—Ko­­zseluh pár debüje érdekéit inkább, a másik pályához tódult és ellepte Fried­­ríchék pályáját is. Ez a rendezési hiba annyira elkeserítette a zagrebi kettős bajnoki párt, hogy feladták a versenyt. A nap ’ főeseménye a Kozseluh Jan— Matzenaucr-pár találkozása volt a za­grebi Babiccsal és Krmiccsal. A vendégek fölényesen 6:1, 6:1 arányban győztek Pénteken a főatírakció a Kozseluh-test­­vérek játszmája lesz a Podvinec—Müller párral. Kozseluh Károly ezenkívül sing­let is játszik Matzenauerral. Folyik a vizsgálat a Jugoszlávia el­len. Zagrebből jelentik: A JNS szerda esti ülésén foglalkozott a beogradi Ju­goszláviának felfüggesztése ellen be­adott panaszával. Az egyesület műkö­dését — mint jelentettük — a múlt va­sárnapi WAC-mérkőzésen történt ve­rekedés miatt függesztették fel. A JNS most helyt adott a Jugoszlávia panaszá­nak és megszüntette a felfüggesztést, mert a verekedés főhősé, Jovanovics el­len már folyik az eljárás a beogradi al­szövetség büntető bizottsága előtt. A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE <61 irta: NUSC3 8RANI3ZLAV Faréi tett j: CSUKA ZOLTÁN — De most nincs itt, biró uram! Tudod-e, te ír­nok, hegy hol van a pénz? Az Írnok felemelte a fejét és eimálékodott, majd hogy azt nem mondta: »Majd meglátjuk, ha eljön az ideje!« — Nos, Mró uram, testvérem és barátom — mon­dotta a tisztviselő — rajta, megírunk egy jegyző­könyvet. egy kihallgatást és... A biró ebben a percben megint csak úgy érezte, hogy a kapitány körme alatt kipukkan, mint egy bolha. Hogy mi történt tovább a községházán, nem tud­juk, csak az bizonyos, hogy kis idő múlva a kisbiró elszaladt Gyokics Akszentijehez, a legidősebb ta­nácstaghoz, akinek a tisztviselő átadta a kulcsokat, ő maga pedig a bíróval és a jegyzőkönyvvel együtt visszament a városba. Az Írnok később, úgy alkonyat felé, pálinka mellett, amelyet Krnya Rađoje fizetett, igy mesélte el az ügyet: — Ez a pá.rtszenvedély! Elvezetik az ember, az Isten szeme előtt a városba és tisztán párt • okból. A I tisztviselő engem is meg akart fogni, de én az orra alá tartottam az öklömet és azt mondottam: »Ismerem én a törvényeket uram, legalább annyira, amennyire te. sőt többet is tudok nálad, mert évekig éltem külföldön, ahol a hatóságnak nem szabad a polgárokra Így rá­rohanni!« — És mondd csak, sok hiányzott a kasszából? — kérdezte Krnya Radoje. — Hát úgy hétszáznyolcvan dinár körül! — Ajha! — mondotta Radoje és még egy kupica pálinkát rendelt az írnok részére. . — Kérdezte tőlem a tisztviselő mesélte tovább az írnok. — »Mi ez, Írnok uram?« Ezt az adminisztrá­cióban deficitnek nevezik, mondottam. »Llgy van!« szólt a tisztviselő és szóról-szóra beírta a jegyző­könyvbe. — És mi.az a.deficit? kérdezte Krnya Radoje. — Ezt igy hívják az adminisztrációban — mondta az írnek és élvezetei ismételgette az idegen szót. A deficit a következő: megnézed a könyveket és van pénzed, megnézed a pénztárt és nincs pénzed. Ez a deficit! Ilyenforma beszélgetések hangzottak el a faluban ezen az estén, aztán másnap és még igen sok napig, mert a biró elment ugyan a tisztviselővel, de nem tért többé vissza a faluba. Pártpolitikai okokból két eszten­dei fegyházra Ítélték és elvitték Beogradba. Nem sok idő telt el és az írnok is elvesztette a kedvek hogy a községben maradjon. Ezt mondotta: — Elmegyek megint Németországba. Ott mindenki tisztel és becsül. Beadta a lemondását és egy szép napon eltűnt a községből,-ahol mindenki meg volt győződve 'arról, hogy az írnok Németországba ment. És azután igy jött egyik meglepetés a másik után mint amikor betegség,. vagy halál jelentkezik és nincs se vége, se hossza'a sok bajnak. Alighogy Prelepriicán elfelejtették a bírót, más valami történt, miről megint sokat lehetett beszélni. Egyik hajnalban nagyon korán kelt fel Krnya Ra­doje és Krman falúba akart indulni, hogy ott egyik ügyesbajos dolgát elvégezze. Mikor a falu végéhez ért, észrevette a pópát, amint nagy óvatosan, minden ol­dalra figyelve mászott föl a létrán az egyik padlásra. Krnya Radoje elcsodálkozott és gondolkodni kezdett magában: — Ha azt mondod, hogy jó házigazda és megnézi a padlást, nem lehet, mert akkor a saját padlását néz­né meg, ha azt mondod, hogy a lelkész a reggeli isten­tiszteletet .akarja elvégezni, megint nem lehet, mert az istentiszteletet nem padláson szokták tartani. Mivel pedig Krnya Radoje még Anika miatt vi­­csoreaiíg a fogait a pópára, hamar abbahagyta krma­ni útját és visszasietett a papnéhoz, akit épen az udva­ron talált. — Jó reggeli, tiszteletes asszony! — köszönt be a kerítés mögül Radoje. — Adjon isten! — válaszolta a papné. — Itthon van a tisztelendő ur? — Bizony nincs itthon, korán fölkelt és elment a reggeli istentiszteletre. — De hát biztosan az istentiszteletre ment" — Persze! — mondotta a papné. — Hát akkor miért a padláson végzi az istentisz­teletet? — Milyen padláson? — csodálkozott a tiszteletes­­asszony. — Ép az előbb láttam, amikor a Zdravkov Zsivka padlására mászott. — Milyen Zdravkov Zsivka padlására? — csodál­kozott e! még jobban a papné. — Hát annak a Zsivkának a padlására, akinél a Sztána leányzó lakik, a Sztána, aki nemrég a város­ban lődöigött a szántóföld miatt. A papné fdszisszent, mint a mérges kigyó, fölka­pott egy épen kezeügytben álldogáló villát és két lé­péssel kiugrott az uccára. — De a saját szemeiddel láttad, az istenért? — kérdezte még egyszer csak úgy futás közben Radoját —. Láttam hát! — erősiígette Radoje és a papné elzugott az utón, mint a sárkány. A parasztok látták a száguldó papnét és csodál­kozva néztek utána. Nem csodálkoztak azonban so­káig, mert hozzájuk lépett Radoje és felvilágosította őket: — Gyertek velem emberek, nézzétek ezt a még soha sem látott csudát. A pap a padláson végzi az istentiszteletet, a papné meg siet, hogy meggyujtsa a' gyertyákat. — Mit beszélsz, ember — csodálkoztak a parasz­tok, de mégis beestek a csapdába és mind Radoje után indultak. ([Folyt, köv.) I

Next

/
Thumbnails
Contents