Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-01 / 243. szám

1927. szeptember 1

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

13. oldal

Malomiparosok kongresszusa Beogradban. Noviszadról jelentik: A jugoszláviai malomiparosok szeptember 2-ikán és 3-ikán Beogradban nagyfontosságu értekezletet tartanak, abból az alkalomból, hogy a kereskedelmi és feldmivelésügyi miniszterek ki akarják kérni a malomtulajdonosok véleményét a gabona egységes megőrlése tárgyában. Szeptember 2-ikán a beogradi iparkamara helyiségében előzetes értekezlet lesz utána pedig országos konferencia, mely nek tárgysorozata a következő: 1. Jelen tés a malomipar helyzetéről, 2. vasút tarifák a malomiparban, 3. vámtarifák a malomipar védelmében. 4. A hadseregnek szállítandó egyeséges feldolgozásu liszt megállapítása, 5. állásfoglalás az osztrák és magyar importliszt vámjának íVt aranykoronáról hét aranykoronára való felemelése kérdésében, 6. esetleges indítványok, 7. Központi országos szövetség létesítése.

Jóval olcsóbb lett a burgonya. Noviszadról jelentik: Eddig a burgonya ára az utóbbi hetekben soha sem szállt 4.5 dinár alá. A nagy szárazság nagyon felverte a burgonya árát, mig most, néhány napi esőzés után a burgonya ára hirtelen leszállt 1.8 dinárra. Ezek az árak természetesen nagybani árak, de kicsinyben is két dinárért árusították.

A noviszadl kereskedelmi kamara meg védi a miíszövöket. Noviszadról jelentik: A noviszadi kereskedelmi, ipari- és gyáripari kamara átiratot küldött Szubotica város rendőríőkapitányi hivatalának, az apatini. kulai és szombori főszolgabírói hivatalokhoz, amelyekkel közölte, hogy tekintettel arra, hogy működési területükön úgynevezett müszövők vannak, akik iparukat, mint kézműipart gyakorolják és mert ezek egyike-másika munkamegbizások érdekében magánosokat is felkeres, a kamara indíttatva érzi j magát, az említett hatóságok figyelmét a kereskedelmi miniszternek 81742/1901. számú rendeletére irányítani, amely rendelet ma is érvényben van és amelynek rendelkezései szerint müszövők, amenynyiben kézimunkaipart folytatnak, jogosítva vannak a 27438/1901. számú miniszteri rendelet első paragrafusa értelmében munkamegbizásokat szabadon gyűjteni. Szükséges azonban, hogy az elsőfokú iparhatóság a kereskedelmi kárriara véleménye alapján bizonylatot állítson ki, hogy iparuk megfelel a kézműipar terminológiájának. A kamara véleménye a bizonyítványra rávezetendő és minden ilyen igazolvány kiállításáról í kamara értesítendő. A kamara az idézett rendeletek alapján most arra kérte a hatóságokat, hogy a müszövöknek védelmet nyújtsanak, mert közérdek, hogy ezeknek a kézmiiiparosoknak lét'entartása biztosíttassák. Állami érdeket képez,

' ogy minél kisebb behozatalra legyünk talva, annál is inkább, mert az itt’-on '/ártott cikkeink elsőrangú minőségűek s belőlük még kivitelre is jut.

Mezögozdnsági kamarák alakúnak ’oviszadról jelentik: A földmivelésügyi minisztérium egyik szakbizct’sága megbízást kaoott mezőgazdasági kamarák szervezetének elkészítésére. A tűzött*‘g munkáját befejezte és azt a fö'.lmivelésiigyi minisztérium elé terjesztette, rnrlv az. érdekeltségeket ez ügyben meg fogja kérdezni.

Származód b'zonylat kel! n Törökőróságba 8záry~*t áruk mollé. Becs.kerekről jelentik:. A beogrr b török konzulátus értesítette a becskercki kereskedelmi kamarát, hogy minden olvan áru mellé, amelyet Jugoszláviából Törökországba szállítanak, szeptember elsejétől származási bizonyítványt kell csatolni.

Termékennyé teszik a bácskai saiétromos földeket. Szpmbo;bői jelentik: A bácskai Gazdasági Tanács hosszabb idő óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a Bácska felső részében levő tőihez"’' katasztrális hold sa.létromos földet m''■■ént lehetne m-mővé tenni. A Gazdaság! Tanács m""t a torto-ámvi vó’asz'mánv'oz fordult bogy a tartom'ny költségvetésében nagyobb összeget vegyenek fel talajjavítósi c’l-Vra A tartomány választmány a g?"'"syti tanács jhvr--1 latára kéy-’ázezér d:“á"t szavazott r* ' arra a cápa. boov elsőrangú, etmór irii szakértőkkel tanulmányozta*'sa alétromos földek tcrmővételét.-- T-W« -ÁRULOM^ ARP'köls.aSfia'j et u t a

Keresne _,e mi é-? Iparí'ati"

'"nbrl' a 85iP

' r

A KÖZSÉG GYEmwLw

EGY CSECSEMŐ REGÉNYE <55

Irta: NUSiCS BRANISZLAV Fordilottr: CSUJA ZOLTÁE

A harmadik sátor előtt hosszú ember fújja a tüzoltótrombitát és felhívja a publikumot, tekintse meg a pókleányt. A természet csodája, leányfej mellett póktest és póklábak. Ezt a csodálatos teremtést a paraguai őserdőkben fogták és hosszú fáradságos munkával szelídítették meg!« A tömeg kíváncsian tolong be, hogy lássa a csodát, de csalódottan tér viszsza, mert legtöbben felismerik Mica berakólányt, sőt egy katonazenész fel is kiáltott: »Mica, az anyád!... mindig tudtam, hogy kígyó vagy és mcst pók lett belőled!« Amire a pók-lány így felelt: »Mars, disznó bandista!«

De a legnagyobb közönség ama sátor előtt tolong, amelyen ez a felírás ékeskedik: »Bozsics Ilija. első szerb bűvész«. Ez egy régi csatahajó, aki a világon minden bűvészeiét kitanulta, csak azt nem, hogy szerbül beszéljen. Mi már találkoztunk vele az előző fejezetben.

A látogatók, akik elhagyják a sátrat, Bozsics Ilija egy uj programszámáról beszélnek, amely valóságos csoda. Bozsics Ilija egy kosarat vesz elő, amelybe szalma helyett csupán régi távirószallagot tesz, azután egy tojást, amelyet előzőleg a közönségnek ad megvizsgálás végett, hogy a dologban nincs svindli. Mikor megvizsgálták, a tojást a távirószallagra teszi és személyesen ráül. Alighogy leül, megszólal a verkli, nehogy a közönség unatkozzék addig, amig a tojásból kikel valami. A zeneszó mellett természetesen a bűvész vicceket mond a közönségnek és eme viccekre a fiatalasszonyok lesütik a szemüket, a fiatalemberek pedig lelkesülten tapsolnak. Végül egyszerre csak a verkli elhallgat, Ilija feláll és bejelenti, hogy a processzus készen van, a kosarat felteszi az asztalra és a távirószallagok közül egy egészséges kisgyereket húz elő. Hogy minden vitatkozásnak elejét vegye, Ilija bejelenti, hogy a gyerek azért olyan nagy, mert férfi ült a tojáson, ha nő ült volna, akkor sokkal kisebb lenne. Magával a Kiveszettel és a viccekkel a publikum annyira meg van citeedv&hogy vége-hossza nincs a sok tapsnak.

n ■ft

M S*

dl jLJ

Szappan

1 •¥' T SS? íé

kliísuS i

A programnak ez a szenzációs pontja hatalmas közönséget vonzott a bűvész sátrába és igy Szima uj szerepében töméntelen pénzt keresett Bozsics Ilija

részére.

Természetes, hogy az ilyen szenzáció a közönség körében a legkülönbözőbb kommentárokat váltja ki.

— Na jó és ha egy tucat tojást tenne be a kosárba, akkor tizenkét gyerek kelne ki? — kérdezte egy bánáti paraszt a limonádéárust.

— Hát persze, ha egy kikel, akkor kikel tizenkettő is! — felelte meggyőződéssel a limonádés.

— Es minden órában tizenkettő?

— Hát ha minden órában kikelhet egy, kikelhet tizenkettő is.

— Hát jó — folytatja a bánáti tovább — akkor ha egész nap ül, egy nap 150 gyereket költhetne ki?

— így valahogy jönne ki, ha éjszaka aludni hagyod, hogy még ki is pihenje magát!

Mindketten számolni kezdtek, de sehogy sem jutottak a végére. Egyik percben évi 14.000 jött ki, a másikban 400.000. Végül odalépett a zsandár is, aki többször is a limonádéshoz fordult, hogy egy-egy pohár limonádét igyék, papirt vett elő a zsebéből és úgy kezdett számolni, ö is sokáig izzadt, kínlódott, irt, törölt, leszidta a számok anyját meg apját és végül is kiszámította, hogy Ilija évente 50.000 gyereket hozhatna a világra.

— Ajha! — mondotta a bánáti.

—• Na és ha levonjuk a husvétet, meg a karácsonyt és még néhány nagyobb ünnepet, hogy az ember kipihenje magát, még mindig képes 45.000 gyereket kikölteni, az pedig majdnem egy egész divízió — mondta a csendőr.

— Huj, milyen erős hadseregünk lehetne! — lelkesedett a bánáti.

— Bizony, a hadügyminisztériumnak meg kellene venni azt az embert! — gondolkodott el a csendőr.

— De kit? — kérdezte a limonádés.

— Ezt a Bozsics Ilijét. Beszélni is fegok róla az őrmesterrel.

— Dehogy is kellene megvenni a minisztériumnak, inkább jó fizetést ke'lene adni neki és aztán tanítsa be a mieinket! — vélekedett a li-i-or ''’és

— Igaz, igy még jobb — rezeméit a csendőr. — Tanulják meg a generálisaink ezt a mesterséget, aztán hozzanak törvényt, hogy minden generális egy I

évig köteles ülni a tojásokon, amig ki nem költ magának egy divíziót.

Mig ez a csoport ilyen értelemben gondolkodott tovább, addig a sátrak körül összegyűlt asszonyok sehogy sem voltak megelégedve azzal, hogy Bozsics Ilija mindig fiugyereket kelt ki, leányt pedig sehogy sem.

— Hogyne tudna, tud az lánygyereket is kikölteni, megkérdeztem én! — kiáltott oda a kalácsárus bácsi.

— Hogyan tud? — kérdezték a kiváncsi asszonyok.

— Pulykatojásra ül és akkor leánygyereket költ ki!

És igy az egész vásáron elterjedt a szenzáció hire és Szima dicsősége mindinkább növekedett. Ki tudja, meddig terjedt volna ez a dicsőség, ha Szima az egész dolgot egyetlen gesztussal el nem rontja.

Ugyanis, mivel Szima egész nap meztelen volt, megfázott a gyomra. És mikor délután négy óra tájban a legünnepélyesebb előadás veit, amelyet a fv’árktemplom papsága is meglátogatott. Szima bőgni kezdett, mielőtt a bűvész még a kosárra ült volna. Természetes, hogy a verkli azonnal működésbe lépett, hogy a gyereksirást elnyomja, de Szima olyan rettenetesen ordított, mintha csak a Szent Márk-íemp'om papsága előtt akarta vclna az előadást elrontani.

De ez talán még nem lett vclna baj ha Szima nem ment volna egy lépéssel odább. Bozsics Ilija megrövidítette a tojáson való üldögélést. hogy csak elrejtse a gyerek kiabálását és mikor a ' os-iat a következő, felkiáltással az asztalra tette. »Es íme urain most meggyőződhetnek róla. hogy a gyerek a tojásból kikeit«. Most is benyújtotta a kezét a távirósza'ogok közé, hogy a gyereket az asztalra tegye. Csakhogy ez alkalommal a kezei úgy néztek ki, r'nt’ia a tojássárgájába mártotta volna eket és Szima bizonyos testrészei is hasonló szint mutattak föl.

— Összetört a tojás! — kiáltottak fel többen a publikumból és kitört a nevetés.

Es az egész pubü’-vm e'lr."":,’ta volna ezt a ír gya.ráz'atot, ha ugyanekkor nem terjedt volna el vak mi különös illat, aminek következtében még az ünne pe't művész is kénytelen volt befogni az orrát.

Természetes, hogy a közönség először kilóiké'’“' zíán kár'.emkcdni kezdett és végül is rz egész v' ron elterjedt a hire a bűvész közönséges csalásának.

(.Folyt. köv.J