Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-09 / 251. szám

4 oldal, BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 1927. szeptember 9 Bosszúból ölte meg feleségét a kar agy or­­gyevói béres A gyilkos beismerő vallomást tett Noviszadról jelentik: A Bácskopaián­­ka melletti karagy orgy evői állami mén­telepen — amint jelentettük — Léber István huszonhároméves béres Katica nevű feleségét, aki a féltékenykedő fér­jét néhány hét előtt elhagyta, a Palán­­ka és Karagyorgyevó közötti ország­úton megleste, földreteperte és több kés­­szurással megölte. Léber István megszökött, de a fialán­­kai csendörség Palánkán '.^tartóztatta tés átadta a tovarisevpS csendőrségnek, amely bekísérte a Tioviszadi ügyészség fogházába. Léber István vallomása a gyilkosság tébb szenzációs részletét deríti ki. ' — Kilenc hónappal ezelőtt nősültem ’— mondotta Léber István — de hama­rosan rájöttem, hogy a feleségem nem szeret többé és másokkal barátkozik. Természetes, hogy ez állandó családi perpatvart idézett elő és arra készte­ted, hogy két hónappal a házasságunk Után, különváljak a feleségemtől. Rövid­del utóbb azonban a szerelem vissza­­liajtott hozzá, de ismét meggyőződtem, hogy az asszony hűtlen. Feleségem nem csinált belőle titkot, hogy más , legé­nyekkel is folytat viszonyt. Ezt a meg­aláztatást már nem bírtam el és erős szemrehányást tettem neki, amiért az asszony egy hónappal ezelőtt elha­­gyctt. Ez annyira elkeserített, hogy megérlelődött bennem az elhatározás: bosszút állok rajta, felkeresem és meg­ölöm. Szeptember 5-én határoztam ezt el; kimentem Karagyorgyevóra, de út­közben találkoztam a feleségemmel, aki nagyanyjával, Fatarics Berkával kom­­lószedési munkálatokra indult. Megál­­litottam Katicát és megkérdeztem, hogy hajlandó-e azokat az adósságokul. ame­lyeket a számlámra csinált, ki is fizet­ni. — »Eszembe sincs« — volt a válasz .— mire elborította az agyamat a vér, kést rántottam és több késszurdssal le­­teritettem. Nyomban összeesett, de én még sok késszurást ejtettem rajta és azután megijedve cselekedetemtől, el­menekültem Palánka felé, de már várt a csendőrség, amely feltartóztatott és ideszállitott. — Katica a tizenkét késszurás ellenére felkelt a földről és még vagy kilencszáz lépést tett. Közel a lakása előtt élettele-Az Arany szív lovagjai Irta. Krúdy Ggu’a Az Aranycziv lovagrendjét abban az időben alapították, amikor minden vala­mirevaló kiskorcsmábán jótékonysági vagy hazafias asztaltársaságok tanyáz­tak — a megfelelő ceremóniák mellett. Az Aranysziv lovagjait Pantaleon doktor avatta fel — egy kis púpos belvárosi or­vos — amikor alapos vizsgálat után ki­mondotta reájuk a halálos Ítéletet. »Egy­két esztendő. Vagy talán csak féleszten­­dö« — mond a kis doktor — nem na­gyon cicomázva a szavakat. Nagybá­tyám, Dunán, akinek házában néha er­kölcsi oktatásban részesültem, tagja volt az Aranysziv-lovagrendnek is, mint annyi más egyesületnek. — Mi vagyunk az élet kéményseprői, — mondá Dunári, anélkül, hogy bőveb­ben indokolná szavait, amidőn egyszer megengedte, hegy elkísérjem az Arany­­sziv-lovagok közé. Éppen nyár volt, amikor is Dunári úr­ral a szigetre érkeztünk a gőzhajóval. A sziget abban az időben még oly elha­gyatott hely volt, mintha Robinzonok laknának csak benne. Az Aranysziv lo­vagjai éppen ceremóniájukat végezték, egy réten mezítláb sétálgattak a harma­tos fűben. Mások oly mozdulatlanul ül­tek mohos faderekaknak vetve hátukat, mintha maguk is fatörzsekké változtak volna. Dunári az emberképü fatörzseknek mutatott be először. Az egyik fatörzsböl kir.yulott valamely reszketeg kéz, mint­ha egy holt gally mozdult volna meg. — Wasserfogel barátom, legfeljebb négy., hete van bátra, hogy a. kéményé­nél összeesett. Az egészet végignézte a nagyanya, aki azonban nem mert meg sem szólalni, mert félt, hogy öt is meg­ölöm. A bírói szemle alkalmával megtartott boncolás megállapította, hogy Léber Ist­ván feleségét tizenkét szúrással gyilkolta meg. Köztük három szarás feltétlen ha­lálos volt, egyik, egy tizcentiméíeres Becskerekről jelentik: A belügyminisz tér felhatalmazása alapján Alekszijevics Mita beogradi kerületi főispán kinevez­te Becskerek város uj kiszélesített ta nácsát, amelynek tagjai a következők: Dr. Alekszics Kamenko orvos, Ángyé­­lov Zsiva földműves, dr. Zakics Bózsr ügyvéd, Ankics Tódor kereskedő, Atyin Gyurica Vojiszláv földmives. Bakalov Milán földmives, Bakics Mita kereskedő Berbeszki Milán földmives, Böbék György kereskedő, dr. Borsodi Lajos ügyvéd, Bocsarszki Szentjánszki- Szte­ván földmives, Bunics Ivó törvényszéki elnök, Bürget József gimnáziumi tanár Buzsics Zsiva földmives, dr. Várady Imre ügyvéd, Vladiv Milorád bankigaz­gató, Vcrgics Zsivá földmives, Vorgics Milán földmives, Vorgics Ráda földmi­ves, Vukov Vojiszláv földmives, Vukov Dusán földmives, Gajisin Szteván föld míves, Galetin Péter kereskedő, Gardi­­novacski Milivoj földmives, Gerbes Lju­­bomir, Getyin Koszta, Getyin Pavle földmivesek, Glück Manó igazgató. Gar dinovacski Nikola földmives, Grassl Fe rcnc nyugalmazott tisztviselő, Grozda nov Nikola, Grubacski Szteván, Grujir Mladen, Grujin Szteván földmivesek Guttmann Béla kereskedő, Dajics Szve tozár, Danika Dusán földmivesek, Dá nlel Ádám mozitulajdonos, dr. Dekani-s Gvuró orvos, Dimitrijevics Ignja föld­mives, dr. Diniitríjevies Milivoj köz­jegyző, üyukics Veszelin, Gyukics Vo­­jiszláv, Gyukics Ljubomir földmivesek Engel Ádám lakatos, Engel Ferenc pá­pai kamarás, Erdelyán Nika, Erszki Milán, Ilin Ljubomir földmivesek, Jova­­novics Alekszandar hivatalnok, Jovano vies Milenkó könyvelő, Kozarev Veli­­mir szabó, Kozlóvacski Veljkó földmi­ves, Kolarics Gábor gyógrszerész, Kon­­stantinovics Nikola postatisztviselö Kraljev Zsiván- földmives, Kraljev Lá­zár kereskedő, Kristoforovics Aleksza kereskedő, Krsztics Alekszander, Ku­mély szúrás a jobb oldalba hatolt, egy másik mély szúrás a tüdőt hasította át és egy harmadik: egy öt centiméter mély szúrás a mellbe hatolt. A boncolási jegy­zőkönyv tanúsága szerint azonnáli oi­­vosi segítség sem menthette volna meg. Közvetlen halálok szivparalizis volt. A meggyilkolt áldott állapotban volt és ez elősegítette a halál bekövetkezését. zucski Száva, Kuzucski Szvetozár föld­mivesek, dr. Kuszing János orvos, La-, letin Dusán, Latovljev Dusán földmives sek, Levaics Milán kereskedő, Liptay. Dezső kereskedő, Loncsár Pál magán, tisztviselő, Magyarov Zsiván földmi-! vés, Makszimcsev Györgye kereskedő dr. Mara Jenő nyomdatulajdonos és szerkesztő, Marinkov Pavie kereske­dő, Martinov Györgye földmives, Mar­ton Andor bankigazgató, • Mátics Győr gye agrárigazgaíó, Milanov Zsiva, Mi­iin Alekszander földmivesek, dr. Miljko­­vics Jován királyi közjegyző, Mirkov Voja, Mires Nikola földmivesek, Mislja­­nov Niköla kereskedő, Moljac Milivoj gyógyszerész, Momirszki Milán, Mo­­mirszki Luka, Muc Szteván föidmive­­sek. Nádaski Dusán földmives Nagvin Szki Dragoljub kereskedő, Nesztorov Györgye földmives, Nesztorov Mitár. iparos, Ninkov Pája mérnök. Pavlovics Vojiszláv törvényszéki.bitó, Oltyán Misa földbirtokos, Petrovics Vaszilije tan­felügyelő, Petrovics Milován magán­­tisztviselő. Popov Alekszander, Popov Vásza, Popov Vláda, Popov Gyurica Popov Zsiva, Popov Jován, Popov Ni kola, Popovics Dusán földmivesek, P? povics Szicján gyárigazgató, Purkov Jován. Radovancsev Jován, Radovan csev Isza. Radovancsev Száva földmive­sek, Radonlcs Nikola kereskedő, Ra­­duloviés Jován, Racker Szteván főid mívesek. Rezsa Milán elektrotechnikus Reljin Ljuba földmives, Roknics Gyúrt» fényképész, Rakics Lázó igazgató, Ru­bin Armand kereskedő, Szelgsán Dusán Szlavkov Zsiva, Szlavkov Obrád, Szta­jics Zsivánkó, Sztajics Ráda íöldnuve­­sek, Sztankovics Tódor kereskedő, Sztanojev Aleksza kereskedő, Sztajics Koszta nyugdíjas, Gubics Péra tanító Szubotin Szlávkó gimnáziumi igazgató Tabacski Isza, Tabacski Milán földm.ve­­sek, Terzin Zsivojin kereskedő, Tesin Vojin, Todorov Mita, Todorov, Szveto­zár földmivesek, Tóth Ferenc iparos» Turinszki Dusán bérkocsis, Tyoszics Ne­­bojsa főszolgabíró, Tyurin Pája földmi­ves. JTyurcsin Radován szabó, Ugrinov Vásza földmives, Ullmann Miksa igaz­gató, Unterreiner János gazdálkodó, Fi­­lipov Gyura földmives, Fischer Miklós kereskedő, Francuszki Ljubomir me­chanikus, Hektó r Mihály magános, Hu­szár István építési vállalkozó, Csikós Ádám szűcs, Cvejícs Zsiva, Cvejics Ni­kola, Cvejics Száva, Cvetkov Zsivanko. Cvetkov Mita, -Cvetkov Rade földmive­sek, Schwan Jenó mérnök, Stage!-, schmidt József igazgató, Stageischmidt Fülöp, Stcger József gazdálkodók és dr, Stern Lázár ügyvéd. Az uj kiszélesített tanácsban a kisebb­séghez tartozók száma 12-ről 27-re emelkedett. A munkásság egyáltalában nem jutott képviselethez, a kereskedők iparosok és az inteüektueUek száma pe­dig megszaporodott. Beslics Nrkola, a tartománygyülés elnöke, aki eddig irá­nyította a városi közgyűléseket, kima­radt a tanácsból, úgyszintén kimaradt a városi ellenzék legagilisabb szónoka», Csobanovics Vitomir is. Az újonnan kinevezed kiszélesített ta-. nács csütörtök délután tartotta alaktrió közgyűlését. A napirend előtt Popovics Sztoján nyugalmazott ezredes, a demo­krata párt egyik vezetője nyilatkozatot olvasott fel, majd bejelentette, hogy mi­után az uj kiszélesített tanácsban kevés demokratapártit neveztek ki, a demokra­tapárti képviselőtestületi tagok lemonda­nak tagságukról. A bejelentés után a jelenvolt demokrata, pártiak kivonultak az ülésteremből. Ezután Rákics Láza. a becskerekl Munkásbiztositó Pénztár Igazgatója szó­lalt fel és azt sérelmezte, hogy a munká­sok közül senkit sem neveztek ki a ki­szélesített tanácsba. Popov Dusán radi­kálispárti felszólalása után megalakítot­ták az egyes közigazgatási albizottság gokat. A kisebbségiek közül az állandó bi­zottságba dr. Mara Jenő, dr. Stern Lá­zár, Ullmann Miksa, a felügyelőbizottság­ba dr. Borsody Lajos, Bürget József, a pénzügyi bizottságban Stagerschmidt Jó­zsef, az építészeti bizottságba Guttmarm Béla, Fischer Miklós, a közmunkaügyi' bizottságba Dániel Ádám, Engel Ferenc, j az utkövezési bizottságba Huszár István’ és Unterreiner János kerültek be. A bizottságok megválasztása után a közgyűlés véget ért, valószínű, hogy többször már nem is tart ülést a kiszé lesitett bizottság, mert közben megtör­ténnek a községi választások. Becskerek város uj kiszélesített tanácsa A kiszé'esitett tanács a’aíu'ő közgyűlése két kiseperje — mond Dunári. Az öregember valóban inkább látszott holtnak, mint élőnek. Máshol egy-egy fiatalos úriember mozdult annyit, mint egy békaláb, ame­lyet törzsétől elválasztottak. — Grófunk. Nem lehet tudni, hogy me­lyik percben lepi meg az örök álom. Ugyanazért szorgalmasan tisztogatja élete kéményét elmélyedéssel és elmél­kedéssel. Dunári később maga is helyet foglalt egy fatörzs alatt és jó darabig maradt mozdulatlanságban, mert a szívbetegnek, az Aranysziv lovagjának elsősorban a legteljesebb nyugalom az orvossága. Du­nári olyan tökéletességre vitte a moz­dulatlanságot, hogy még a félénk búbos bankák is megközelítették, amelyek a réten földi giliszták után kutattak. Csak néha hangzott el egy szó a lombok alatt. Csak sóhajtásnyi jaj vagy pedig vala­mely érthetetlen dadogás, amelyből csak annyit lehetett megérteni, hogy valaki valahol a mamáját hivja. — Mamamamamamama... Aztán a bankák tovább vadásztak a gilisztákra. Engem inkább azok érdekeltek a más­­világíás mezőn, akik még talpon állottak az Aranysziv-lovagok közül. Akik a fű­ben vékony, sétabot-lábszárakon vagy dagadozó esernyő-lábakkal sétálgattak, mintha minden lépésükkel azt akarták volna megmutatni a földnek, hogy még javában a hant felett vannak. Igaz, hogy csak csendesen mendegéltek, de arány­lag elég határozottsággal. Lépéseiket hangosan számolták, mint a purgató­­riumban. Minden tizedik lépésnél szüne­tet tartottak, a szivükhöz nyúltak, mint­ha megnyugtatni akarnák a lázadozót, amely odabent úgy dübörgött, hogy az ingek belereszkettek futamodásába. Az Aranysziv lovagjai ilyenkor az égre néz­tek, messzire a zöld lombok felett, só­hajtásuk szétmállott, mint a szappan­buborék és egyetlen erőtlen kiáltással dőltek el a füvön, hogy percekig mozdu­latlanul maradjanak. Dunári a fa alól biztatta az elesetteket: —• Nem kell félni. Minden Aranysziv­­io vágnák ki vannak számítva előre a lé­pései. Senki se tehet meg több lépést, mint amennyit Pantaleon doktor engedé­lyezett. A fatörzsek alatt üldögélő lovagok azonban legfeljebb gúnyosan mosolyog­tak. amikor ezeket a stréber szívbetege­ket elesni látták. »Minek járni, amikor nem szabad és az életet rövidítjük meg vele«, — — mondogatták olyan halkan, hogy azt talán a szomszédjuk sem hal­lotta meg. Az Aranysziv-lovagok rétjén ekkor egy parasztgyerek futamodott végig, aki valamely megsebesült madarat üldö­zött, amelyet kövei meghajintott fiatal varjú volt, amely a maga gyerekes, éret­len, mondhatnám: kamaszhangján két­ségbeesetten kiáltozott " hozzátartozói után, de a mezítlábas fickó vérszomjasán üldözte egyik fától a másikig. Amig a varjufiók végre az Aranysziv-lovagok rétjén lezuhant röptéből és a fü közé dugván fejét, állati megadással várta bekövetkezendő halálát. A suhanc dia­dalmasan közelgett, töbhé nem meneked­­hetik előle az ifjú varjú: az Aranysziv lovagjai nem tudták, hegy mit kell csele­kedni hasonló esetben, mert már olyan erőtlenek voltak, hogy gondolkozni is elfelejtettek. Szótlanül nézték tehát, ho­gyan ragadja meg a madarat a Vásott siheder. — Kellemetlen — mond nagybátyám, Dunári, aki mindig nágy súlyt helye­zett arra, hogy élete lehetőleg nyugo­dalmas legyen. — Egy šuhanc, aki mindnyájunknál tovább fog élni... Egy fiatal madár, amely itt a szemünk lát­tára hal meg. Mert az ifjú vadász valóban zsine­get vett elő a zsebéből és a hurkot a madár nyakára illesztette. Az akasz­tott madár kétségbeesetten csapkodott — Vidd maf! — kiáltotta most egy hang valamely fatörzs alól, mintha ma­ga az odvas fa szólalt volna meg-És a réten gyakorlatozó lo- agok Js mind sürgető'eg fordultak a kis paraszt felé. hogy távolodna már el a helyszí­néről az akasztásában is kiáltozó ma­dárral. — Menj! — kiáltották és az Arany­sziv-lovagok nadrágzsebükbe nyúltak (éppen a legfösvényebbek kezdték, Du­nán ur vezetése mellett), krajcárokat dobáltak a kis hóhérnak, hogy vigye már tovább haldokló zsákmányát. A fiú elment a krajcárokkal és a varjúval. ~- Most már pihenjünk uraim — adta ki a jelszót Dunári a lovagoknak. — Tartsuk magunkat orvosunk rendelke­zéséhez és lehetőleg keveset mozog­junk. Kezdjük el a kémények tisztoga­tását másvilági emberekhez illően. Dunári ur szavainak foganatja volt, mert a lovagok ezentúl mozdulatlanul számlálták magukban hátralevő napjai­kat. Némelyek még a zsebnaptárakat is elővették.

Next

/
Thumbnails
Contents