Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-03 / 214. szám

I 4. oldal BACSMEGYM NAPLÓ ______________________1P27 augusztus 3 köszönhető, hogy a ház nem égett le teljesen. A rendőrség széleskörű nyo­mozást indított a gyújtogató betörök kézrekeritésére. Mátiics rendörfogalma­­.ző megállapította, hogy amidőn az el­ső lángok felcsaptak, egy barnaruhás, fehérnemezkalapos, elegáns, magas so­vány fiatalember rohant ki a Reith-ház melletti zsidó papiak kapuján, de amint szembetalálkozott a kapu előtt haladó Halász Fábiánnal, visszafordult és a szemközti kerítésig futott és a keríté­sen keresztül ugrott az uccura. A rend­őrség a szekrényeken több ujjlenyoma­tot, az udvarban pedig tonb lábnyomot talált és remélik, hegy a bűnösöket rö­videsen kézrekeritik. Hétfőn délelőtt több előállítás is tör­tént, de az előállítottak mind alibit iga­zoltak és igy valamennyit szabadon bo­cs ájtották. I’em rendalnek ei fegyelmit a szombori polgármester ellen A kc/igairat si bizottság határorata Cveja­­r.o/ György polgármester és d . Abram ,vies Iván főügyész f. gvelmi Utyéhtn Szomborból jelentik: Az uj szombori közigazgatási bizottság kedden tartotta alakuló ülését, amelyen az albizottságok megválasztása és a havi jelentések meg­hallgatása után Cvejanov György pol­gármesternek a fegyelmi ügyét tárgyal­ták le. A polgármester ellen a fegyelmi eljá­rás megindítását Pekánovics Iván szom­bori gazdálkodó kérte, alá néhány hét efőtt a városi tanácshoz intézett bead­ványában azzal vádolta meg a polgár­mestert, hogy a választási névjegyzékek kiigazításánál " pártöskodóan járt el és többeket, akiknek joguk van a választást névjegyzékben szerepelni és kérték is felvételükét, kihagyott a választók név­jegyzékéből. Az elrendelt vizsgálat fo­lyamán kihallgatták a város valamennyi pártjának vezetőit, akik egybehangzóan igazolták, hogy Cvejanov György pol­gármester a legobjektivcbben vezette ke­resztül a választási névjegyzékek kiiga­zítását. A közigazgatási bizottság; ma­gáévá tette a főügyész -javaslatát, hogy miután semmi törvényes alap nincs a fe­gyelmi eljárást megelőző vizsgálat meg­indítására. azt nem rendeli el. hanem a feljelentő ellen az államügyészségnél hivatatnoksértés miatt feljelentést tesz. A bizottság ezután dr. Abramovics Iván városi főügyész fegyelmi ügyét tárgyalta. A kiküldött albizottság véle­ménye alapján megállapította a bizott­ság, hogy dr. Abramovics Iván fő­ügyészt a Jung-testvérek ellen in­dított per ügyében vétkes mulasztás nem terheli és az ügyet véglegezés vé-Prágából jelentik: Benes külügymi­niszter lapja, a Ccske Slovo keddi szá­­mában is vezércikkben foglalkozik a Rothermere-akcióval. Azt fejtegeti a lap, hogy a francia és angol sajtó állásfog­lalásából meg lehet állapítani, hogy lord Rothermere akciójának pro­­pagandisztikus értéke egyenlő a nullával. Hangsúlyozza a lap, hogy Magyarországnak az a reménye, hogy az akció befolyást fog gya­korolni a Népszövetségi Tanácsra a román birtokpör ügyében, szin-Noviszadröl jelentik: A Matica Szrp­­szka százéves jubileuma alkalmából No­­viszaden rendezett hatodik jugoszláv országos képzőművészeti kiállítás, me­lyet nemrégiben zártak be, nagy csa­­lódáist hozott a kiállító művészeknek és a kiállítás rendezőségének. A Bácsmegyei Napló munkatársa meg­­j kérdezte Petrov S. Mihailó festőművészt, ! a kiállítás agilis szervezőjét, hogy mi okozta a nagy anyagi veszteséget? — Sajnos, meg kell állapítani — mon­dotta Petrov — hegy a kiállítás a leg­nagyobb fiaskóval végződött, noha bi­zonyos, hogy a noviszadi képzőművé­szeti kiállítás a háború befejezése , óta, művészeti szempontból a legmagasabb ^s^iyónalon állott és a háború utáni idő legimpozánsabb mfivószett inanifcSztáéiő- i ja volt. Hogy mi okozta a nagy fiaskót, I arra könnyű volna válaszolni, csak uem I tudom, vajjón opporturius-e az utólagos I rekrimináció. Annyit azonban mégis 'e­­• hét mondani, hogy a Matica kiállítást­­rendező bizottsága nem volt oly agilis, i nem aknázta úgy ki a rendelkezésé-e bocsájtott ötleteket, amint a kiállítás si­gett a iegyclnű bizottsághoz tette át. Jankulov Vladiszláv görögkeleti espe­res-plébános bizottsági tagságáról való lemondását egyhangúlag tudomásul vet­ték. tén csalódással fog végződni. Megállapítja a Ceske Slovo, hogy Csehszlovákiának előnyei vannak a Rothermere-akcióból, elsősorban Miinka hitvallása a csehszlovák állam mellett és a csehszlovákiai németek közönyössége a Rothermere-akcióval szemben. — Bizonyos angol körök azt hiszik — irja végül a Ceske Slovo— Magyaror­szág megbízható bástya a bolsevizmus ellen, kiderült azonban, hogy a mai Ma­gyarországon még mindig akadnak olya­nok magas állásokban, akik Kun Bélát is ‘ szolgálták. kere megkívánta volna. Súlyos mulasz­tás terheli a beogradi sajtót is, amely a noviszadi kiállításról nem vett oly mér­tékben tudomást, amint azt reméltük és szerénytelenség nélkül mondhatjuk: megérdemeltük volna. A nagy lapok egy­­része kevesebb helyre szorította össze a kiállításról szóló beszámolóját, mint amennyi helyen egyes rendőri hirek el­fértek; voltak olyan orgánumok is, amelyek a szó teljes értelmében agyon­hallgatták a kiállítást, noha közülük a legnagyobb egész oldalakat közölt a ka­kasviadalokról. Ennek folytán a közön­ségnek az a része, amely nagyobb tö­megekben szokta a kiállításokat láto­gatni, nem is volt kellőleg tájékoztatva a noviszadi reprezentatív * kiállítás felöl. H'ba volt, hogy a Matica Kiállitásrcn­­dező bizottságában nem voltak képvi­selve a társadalom összes mértékadó tényezőt, pedig célravezető és helyes lett volna a bizottságban hetytadni mind­azoknak a tényezőknek, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül, akik. ha kí­vül is állanak a Maticán, a kiállítás si­kerét biztosították volna. — A kiáliitás katasztrofális eredmé­nyét mi sem bizonyítja tragikusabb in, minthogy a kiállított négyszáz kép kö­zül magánosok csak tiz népet vásárol­tak meg. Rajtuk kívül csuk Noviszad városa vásárolt 20.800 dinár értékű ké­peket és a kiállítás sorsjátéka számira vásároljak 23.000 dinár értékben képe­ket azokból a képekből, amelyeket . z ország több mint száz legjobb művésze állított ki, akik közül többen európai hir­­nevüek. A képeket hazaszállítottuk és most arról folyik a vita, ki fizeti meg a kiáliitás százezer dináros veszteségét. — Annak bizonyságára, hogy meg vagyunk győződve arról, Ho*y a magas kulturális fokon álló Vajdaságban kellő érzék van a művészet iram, Noviszad mi festészeti iskolát létesítünk, amelyet éti fogok vezetni és amely a vajdasági te­hetségeket ki fogja képezni. A novVz.i­­di festészeti iskola kultúrintézmény lesz és talán alapja a vajdasági festőmit ve­szetnek. Ebben a festészeti iskolában ■amatőrök és heladók szaKszctiü művé­szeti oktatásban fognak részesülni. Szó volt arról is, hogy a hatodik jugoszláv képzőművészeti kiállítást Szuboticára, vagy Oszijekre viszik át, ae a noviszadi kudarc után semmi kedvünk sem volt kísérletezni és igy a kiállított képaket visz­­szolgáltattuk a kiállító művészeknek. Segédje gyző-torlódás Petrovoszelén Két fölösleges segédjepyzőt neveztek ki a községbe Petrovoszelóról jelentik: Vukicsevics Velja miniszterelnök-belügyminiszter még a hónap közepén Knlics Milcrád nyugal­mazott főhadnagyot kinevezte Petro­­votszelóre segédjegyzönek. A képviselő­­testület egyhangú határozattal tiltako­zott a kinevezés ellen és arra kérte a minisztériumot, hogy a súlyos adóter­hek miatt Kulicsot helyezze át más köz­ségbe. A kinevezés izgalmain még túl se esett a község, amikor megjelent a jegyzői hivatalban Varkopics Nenád és közölte; a jegyzővel, hogy a belügymi­nisztérium öt Petrovoszelóra segódjegv­­zőnok nevezte ki. A képviselőtestület új­ra összeült és tiltakozott a kinevezés el­len, kénytelen azonban a minisztérium döntéséig a két fölösleges segédjegyzöt fizetni. Petrovoszeló lakossága elhatározta, hogy küldöttség’ieg próbálja a segéd­­jegyző-inváziót megakadályozni. Benes lapja a Rothermere-akcióról A Ceske Slovo szerint lordRothermere akciójának nincs semmi propagandisztikus értéke Százezer dinár ueszteséggel zd­­ru'ta nouisaöi müuészeti kiáliitás Hegyszáz kiállított kép közül csak tizet uettek a magánosok Jolán kisasszony a lugasban Irta : lies Endre Jolán kisasszony egyedül ült a lugas­ban. A . kis lugast is elánusitóhellvé alakí­totta át a rendezőség erre az alkalom­ra. Ep ugv. mint a többit. A körbefutó padot kivitték. Egy széket állítottak a helyébe. A kerek asztalra édességek, s/örpök, sütemények. sonKas szendvi­csek kerültek. Es Jolán kisasszony magányát csak ez az édességhalmaz osztotta meg. A várakozás szürkeségébe a málna és na­­cancsszörp üvegei loptak nemi piros és sárga csillámlást. Fölötte, körülötte, a lugas összeboruló vaspántiain szerelmes asszenvkasok mo­hé és tapadó érzékiségével csüngtek a dusleve’ü rózsaágak. Crimsonok ujpi­­ros sziromcsomói égtek megáradva és lobogva a tiszta nyári délutánban. A nap már erősen lefelé hajlott. Meleg is veit. S illat... Igen. illat. De főleg sok szúnyog. S apró legyek, pattanó bogár­kák. Kisebb lepkék egész raia. Halk zümmögéssel. Félelmetesen kavarogva. Mint egy támadó ellenséges sereg. — Csak szúnyog? — kérdezte a hölgy­­egyesület alelnöknöie. Ellenőrző kőrútján egy pillanatra ide is elnézett. Szúnyog — gondolta Joiän kisas­szony — s valamennyi között ez csip a legjobban. Mert az alelnöknö mosolyában benn fulánkosodett a szúrás: csak szúnyog s fiatalember nem? De azután jólelküen tovább ment. — Édes véred lehet, Jclánkám. S megfenyegette kesztyűsen előkelő kezével. ; — Hát csak vigyázz! A kavicsok elroppantak mögötte. S újra csend lett. Jolán kisasszony újra egyedül maradt. Most már végleg. Mert tudta már, ó. tudta... eddig sem jött hozzá senki. Pedig még tombolajegyet ís szépségversenyre. szavazólapot is árusított. S nem. ezután sem fog jönni senki. Nem is várt i’ven csodára. Ér­deklődőre, látogatóra, vevőre. Sem­mire. Csak ült s nézte a süteményen. Messziről idehallatszott a nyári mu­latság lehaikult zaja. Mint rég elrobo­gott autók után az országúton a felka­vart por: lepihent s lenyugodott itt a sok kacaj, tnuzsikafoszlánv. .szó. kiál­tás. Halk. fáradt, egybeolvadó zümmö­gésben. Csak a nagybőgő mély brummo­­gása ment még a részeg emberek tán­torgó lépteivel a lugason is túlra. Mint akinek valamelyik elvégezni való doiga van ott. Egészen a Park szélén árvult már ez a kis lugas. Először úgy volt. hogv a kacér Ságliv Erzsi kapja. Maga is úgy gondolta: kitartó gárdájával zavarta­lanul mulathat inaid itt. De a lugas kis­sé távolesett mégis a terasztól. S azért Jolán kisasszonynak juttatták. Mert Jo­lán kisasszonyt jutalmazni illett vala­mivé!. Jolán kisasszony kitartóan evs fá­radhatatlanul tudott dolgozni mindig az egyesület és a társadalom érdekében. Levelezőlapokat festett, érmeket árusi­­tett, gyü.itöivekkel házalt. templomkó­ruson énekelt. Mindenben résztvetl, mindenhol megfordult. Olthatatlan szom­júsággal és leírhatatlan lázzal. Mint aki barátot keres, vagy ellenséget üldöz. Melyiket a kettő közül? Jolán kisasz­­szony maga sem igen tudta már. Előbb talán mégis a barátot kereste, de utóbb csak az ősi ellenséget üldözte. Aki húsz év alatt halálos sebet ejtett rajta: az érintetlenségét. A férfiak ... Jolán kisasszony már negyvenéves is elmúlt és eddig mégis elkerülték öt. Miért? Ki tudná ezt megmondani. Nem is tragédia ez. Valami más. Van­nak, akik száz métert futnak és már elszakítják a célszalagot. Vannak, akik kilométereket és órákat nyelnek'. De mégis célba érnek. S vannak, akiknek örökké futni kell. Akik számára nincs célszalag, nincs célbaérés. nincs meg­­pihenés. Csak örök izgalom, örök versenyzés. Alár húsz év óta. Jolán kisasszony meg is állt volna már. Érezte. ió lenne elpihenni. De fu­tott. Mert hiába nevettek már a szemé­be is: vénlány! Ez nem igaz! Egv lány számára nincs boldog megöregedés De boldogtalan sem. Csak az idő megy el. A lány marad, aki volt: lány. Egv lány nem tud megöregedni. Csak mások lát­ják öregnek. Ült... ült Jolán kisasszony a lugas­ban. Egyedül. S tükör nélkül is látta önmagát. Hal­ványkék selyemruháját. amely olyan, mint egy leziillött égboltdarab. Szemei alatt a két megpuffadt táskát, mintha összes elsírt könnyeit oda gyűjtötte volna. Szomorú, fáradt szája körül a keserű ráncokat. Ó... fáradt, fáradt volt már Jolán kisasszony nagyon. Szinte közönyös is. Nem várt senkit. Ki is jöjjön? S mért van ő itt? Legjobb volna felkelni, itthagyni min­dent, hazamenni. De mit mondanának a többiek? Mindegy! Mondjanak, amit akarnak. De holnap mégis nap van... s ki kell menni az uccára. Emberek vannak. S az arcukba kell nézni. Jolán kisasszony már-már felállt. De azután mégis maradt. Igen. Holnap is nap van. S élet van. Holnapután is. S ezt az életet élni is kell. Már nem remélni. Nem várni semmit. Csak élni. Mosolyogni. Hazudni. Látszatot fenn­tartani. S ma este a kasszával is elszá­molni. !Je mivel fog? Tespedéséböl lassan mégis felriadt. Mivel? Hiszen nem adott még el semmit. S nem is valószínű, hogy fog. Egy pillanatra az alelnöknőrc gon­dolt. És Jolán kisasszony még egyszer elis­mételte magában: élet van és látszatok vannak. S lassan-iassan az egyik inézesszciet után nyúlt. Enni kezdett. Egy szeletet, kettőt, hármat. S minduntalan be-benyult a retikiil­­jébe. És lefizette a mézes-szelet árát. Egyét, kettőét, háromét. Pontosan. Az előre kikészített fadobozba. Egv pohárba narancsszörpöt töltött. Felhajtotta. S fizetett. Evett Jolán kisasszony. S minél több édességet nyelt le. an­nál keserűbb lett az élet ize a szájában. De evett. Meginduló könnyekkel, szeme zugától az ajkáig érő rizsporos maszattal, a szájába becsorduló, sós Ízzel evett to­vább. Az egyik inspekeiós rendőr arra té­vedt. Megállt a bokor mellett. És cso­dálkozva nézett előre ... Jolán kisasszony ült a lugasban. Egyedül. Sirt, evett és fizetett.

Next

/
Thumbnails
Contents