Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-03 / 214. szám

I

4. oldal

BACSMEGYM NAPLÓ ______________________1P27 augusztus 3

köszönhető, hogy a ház nem égett le teljesen. A rendőrség széleskörű nyomozást indított a gyújtogató betörök kézrekeritésére. Mátiics rendörfogalma.ző megállapította, hogy amidőn az első lángok felcsaptak, egy barnaruhás, fehérnemezkalapos, elegáns, magas sovány fiatalember rohant ki a Reith-ház melletti zsidó papiak kapuján, de amint szembetalálkozott a kapu előtt haladó Halász Fábiánnal, visszafordult és a szemközti kerítésig futott és a kerítésen keresztül ugrott az uccura. A rendőrség a szekrényeken több ujjlenyomatot, az udvarban pedig tonb lábnyomot talált és remélik, hegy a bűnösöket rövidesen kézrekeritik.

Hétfőn délelőtt több előállítás is történt, de az előállítottak mind alibit igazoltak és igy valamennyit szabadon bocs ájtották.

I’em rendalnek ei fegyelmit a szombori polgármester ellen

A kc/igairat si bizottság határorata Cvejar.o/ György polgármester és d . Abram ,vies Iván főügyész f. gvelmi Utyéhtn

Szomborból jelentik: Az uj szombori közigazgatási bizottság kedden tartotta alakuló ülését, amelyen az albizottságok megválasztása és a havi jelentések meghallgatása után Cvejanov György polgármesternek a fegyelmi ügyét tárgyalták le.

A polgármester ellen a fegyelmi eljárás megindítását Pekánovics Iván szombori gazdálkodó kérte, alá néhány hét efőtt a városi tanácshoz intézett beadványában azzal vádolta meg a polgármestert, hogy a választási névjegyzékek kiigazításánál " pártöskodóan járt el és többeket, akiknek joguk van a választást névjegyzékben szerepelni és kérték is felvételükét, kihagyott a választók névjegyzékéből. Az elrendelt vizsgálat folyamán kihallgatták a város valamennyi pártjának vezetőit, akik egybehangzóan igazolták, hogy Cvejanov György polgármester a legobjektivcbben vezette keresztül a választási névjegyzékek kiigazítását. A közigazgatási bizottság; magáévá tette a főügyész -javaslatát, hogy miután semmi törvényes alap nincs a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat megindítására. azt nem rendeli el. hanem a feljelentő ellen az államügyészségnél hivatatnoksértés miatt feljelentést tesz.

A bizottság ezután dr. Abramovics Iván városi főügyész fegyelmi ügyét tárgyalta. A kiküldött albizottság véleménye alapján megállapította a bizottság, hogy dr. Abramovics Iván főügyészt a Jung-testvérek ellen indított per ügyében vétkes mulasztás nem terheli és az ügyet véglegezés vé-Prágából jelentik: Benes külügyminiszter lapja, a Ccske Slovo keddi számában is vezércikkben foglalkozik a Rothermere-akcióval. Azt fejtegeti a lap, hogy a francia és angol sajtó állásfoglalásából meg lehet állapítani, hogy lord Rothermere akciójának propagandisztikus értéke egyenlő a nullával.

Hangsúlyozza a lap, hogy Magyarországnak az a reménye, hogy az akció befolyást fog gyakorolni a Népszövetségi Tanácsra a román birtokpör ügyében, szin-Noviszadröl jelentik: A Matica Szrpszka százéves jubileuma alkalmából Noviszaden rendezett hatodik jugoszláv országos képzőművészeti kiállítás, melyet nemrégiben zártak be, nagy csalódáist hozott a kiállító művészeknek és a kiállítás rendezőségének.

A Bácsmegyei Napló munkatársa megj kérdezte Petrov S. Mihailó festőművészt, ! a kiállítás agilis szervezőjét, hogy mi okozta a nagy anyagi veszteséget?

— Sajnos, meg kell állapítani — mondotta Petrov — hegy a kiállítás a legnagyobb fiaskóval végződött, noha bizonyos, hogy a noviszadi képzőművészeti kiállítás a háború befejezése , óta, művészeti szempontból a legmagasabb ^s^iyónalon állott és a háború utáni idő legimpozánsabb mfivószett inanifcSztáéiő- i ja volt. Hogy mi okozta a nagy fiaskót, I arra könnyű volna válaszolni, csak uem I tudom, vajjón opporturius-e az utólagos I rekrimináció. Annyit azonban mégis 'e• hét mondani, hogy a Matica kiállítástrendező bizottsága nem volt oly agilis, i nem aknázta úgy ki a rendelkezésé-e bocsájtott ötleteket, amint a kiállítás sigett a iegyclnű bizottsághoz tette át.

Jankulov Vladiszláv görögkeleti esperes-plébános bizottsági tagságáról való lemondását egyhangúlag tudomásul vették.

tén csalódással fog végződni.

Megállapítja a Ceske Slovo, hogy Csehszlovákiának előnyei vannak a Rothermere-akcióból, elsősorban Miinka hitvallása a csehszlovák állam mellett és a csehszlovákiai németek közönyössége a Rothermere-akcióval szemben.

— Bizonyos angol körök azt hiszik — irja végül a Ceske Slovo— Magyarország megbízható bástya a bolsevizmus ellen, kiderült azonban, hogy a mai Magyarországon még mindig akadnak olyanok magas állásokban, akik Kun Bélát is ‘ szolgálták.

kere megkívánta volna. Súlyos mulasztás terheli a beogradi sajtót is, amely a noviszadi kiállításról nem vett oly mértékben tudomást, amint azt reméltük és szerénytelenség nélkül mondhatjuk: megérdemeltük volna. A nagy lapok egyrésze kevesebb helyre szorította össze a kiállításról szóló beszámolóját, mint amennyi helyen egyes rendőri hirek elfértek; voltak olyan orgánumok is, amelyek a szó teljes értelmében agyonhallgatták a kiállítást, noha közülük a legnagyobb egész oldalakat közölt a kakasviadalokról. Ennek folytán a közönségnek az a része, amely nagyobb tömegekben szokta a kiállításokat látogatni, nem is volt kellőleg tájékoztatva a noviszadi reprezentatív * kiállítás felöl. H'ba volt, hogy a Matica Kiállitásrcndező bizottságában nem voltak képviselve a társadalom összes mértékadó tényezőt, pedig célravezető és helyes lett volna a bizottságban hetytadni mindazoknak a tényezőknek, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül, akik. ha kívül is állanak a Maticán, a kiállítás sikerét biztosították volna.

— A kiáliitás katasztrofális eredményét mi sem bizonyítja tragikusabb in, minthogy a kiállított négyszáz kép közül magánosok csak tiz népet vásároltak meg. Rajtuk kívül csuk Noviszad városa vásárolt 20.800 dinár értékű képeket és a kiállítás sorsjátéka számira vásároljak 23.000 dinár értékben képeket azokból a képekből, amelyeket . z ország több mint száz legjobb művésze állított ki, akik közül többen európai hirnevüek. A képeket hazaszállítottuk és most arról folyik a vita, ki fizeti meg a kiáliitás százezer dináros veszteségét.

— Annak bizonyságára, hogy meg vagyunk győződve arról, Ho*y a magas kulturális fokon álló Vajdaságban kellő érzék van a művészet iram, Noviszad mi festészeti iskolát létesítünk, amelyet éti fogok vezetni és amely a vajdasági tehetségeket ki fogja képezni. A novVz.idi festészeti iskola kultúrintézmény lesz és talán alapja a vajdasági festőmit veszetnek. Ebben a festészeti iskolában ■amatőrök és heladók szaKszctiü művészeti oktatásban fognak részesülni. Szó volt arról is, hogy a hatodik jugoszláv képzőművészeti kiállítást Szuboticára, vagy Oszijekre viszik át, ae a noviszadi kudarc után semmi kedvünk sem volt kísérletezni és igy a kiállított képaket viszszolgáltattuk a kiállító művészeknek.

Segédje gyző-torlódás Petrovoszelén

Két fölösleges segédjepyzőt neveztek ki a községbe

Petrovoszelóról jelentik: Vukicsevics Velja miniszterelnök-belügyminiszter még a hónap közepén Knlics Milcrád nyugalmazott főhadnagyot kinevezte Petrovotszelóre segédjegyzönek. A képviselőtestület egyhangú határozattal tiltakozott a kinevezés ellen és arra kérte a minisztériumot, hogy a súlyos adóterhek miatt Kulicsot helyezze át más községbe. A kinevezés izgalmain még túl se esett a község, amikor megjelent a jegyzői hivatalban Varkopics Nenád és közölte; a jegyzővel, hogy a belügyminisztérium öt Petrovoszelóra segódjegvzőnok nevezte ki. A képviselőtestület újra összeült és tiltakozott a kinevezés ellen, kénytelen azonban a minisztérium döntéséig a két fölösleges segédjegyzöt fizetni.

Petrovoszeló lakossága elhatározta, hogy küldöttség’ieg próbálja a segédjegyző-inváziót megakadályozni.

Benes lapja a Rothermere-akcióról

A Ceske Slovo szerint lordRothermere akciójának nincs semmi propagandisztikus értéke

Százezer dinár ueszteséggel zdru'ta nouisaöi müuészeti kiáliitás

Hegyszáz kiállított kép közül csak tizet uettek a magánosok

Jolán kisasszony a lugasban

Irta : lies Endre

Jolán kisasszony egyedül ült a lugasban.

A . kis lugast is elánusitóhellvé alakította át a rendezőség erre az alkalomra. Ep ugv. mint a többit. A körbefutó padot kivitték. Egy széket állítottak a helyébe. A kerek asztalra édességek, s/örpök, sütemények. sonKas szendvicsek kerültek.

Es Jolán kisasszony magányát csak ez az édességhalmaz osztotta meg. A várakozás szürkeségébe a málna és nacancsszörp üvegei loptak nemi piros és sárga csillámlást.

Fölötte, körülötte, a lugas összeboruló vaspántiain szerelmes asszenvkasok mohé és tapadó érzékiségével csüngtek a dusleve’ü rózsaágak. Crimsonok ujpiros sziromcsomói égtek megáradva és lobogva a tiszta nyári délutánban. A nap már erősen lefelé hajlott. Meleg is veit. S illat... Igen. illat. De főleg sok szúnyog. S apró legyek, pattanó bogárkák. Kisebb lepkék egész raia. Halk zümmögéssel. Félelmetesen kavarogva. Mint egy támadó ellenséges sereg.

— Csak szúnyog? — kérdezte a hölgyegyesület alelnöknöie.

Ellenőrző kőrútján egy pillanatra ide is elnézett.

Szúnyog — gondolta Joiän kisasszony — s valamennyi között ez csip a legjobban.

Mert az alelnöknö mosolyában benn fulánkosodett a szúrás: csak szúnyog s fiatalember nem?

De azután jólelküen tovább ment.

— Édes véred lehet, Jclánkám.

S megfenyegette kesztyűsen előkelő kezével. ;

— Hát csak vigyázz!

A kavicsok elroppantak mögötte. S újra csend lett. Jolán kisasszony újra egyedül maradt. Most már végleg. Mert tudta már, ó. tudta... eddig sem jött hozzá senki. Pedig még tombolajegyet ís szépségversenyre. szavazólapot is árusított. S nem. ezután sem fog jönni senki. Nem is várt i’ven csodára. Érdeklődőre, látogatóra, vevőre. Semmire.

Csak ült s nézte a süteményen.

Messziről idehallatszott a nyári mulatság lehaikult zaja. Mint rég elrobogott autók után az országúton a felkavart por: lepihent s lenyugodott itt a sok kacaj, tnuzsikafoszlánv. .szó. kiáltás. Halk. fáradt, egybeolvadó zümmögésben. Csak a nagybőgő mély brummogása ment még a részeg emberek tántorgó lépteivel a lugason is túlra. Mint akinek valamelyik elvégezni való doiga van ott.

Egészen a Park szélén árvult már ez a kis lugas. Először úgy volt. hogv a kacér Ságliv Erzsi kapja. Maga is úgy gondolta: kitartó gárdájával zavartalanul mulathat inaid itt. De a lugas kissé távolesett mégis a terasztól. S azért Jolán kisasszonynak juttatták. Mert Jolán kisasszonyt jutalmazni illett valamivé!. Jolán kisasszony kitartóan evs fáradhatatlanul tudott dolgozni mindig az egyesület és a társadalom érdekében. Levelezőlapokat festett, érmeket árusitett, gyü.itöivekkel házalt. templomkóruson énekelt. Mindenben résztvetl, mindenhol megfordult. Olthatatlan szomjúsággal és leírhatatlan lázzal. Mint aki barátot keres, vagy ellenséget üldöz. Melyiket a kettő közül? Jolán kisaszszony maga sem igen tudta már. Előbb talán mégis a barátot kereste, de utóbb csak az ősi ellenséget üldözte. Aki húsz év alatt halálos sebet ejtett rajta: az érintetlenségét.

A férfiak ...

Jolán kisasszony már negyvenéves is elmúlt és eddig mégis elkerülték öt.

Miért?

Ki tudná ezt megmondani.

Nem is tragédia ez. Valami más. Vannak, akik száz métert futnak és már elszakítják a célszalagot. Vannak, akik kilométereket és órákat nyelnek'. De mégis célba érnek. S vannak, akiknek örökké futni kell. Akik számára nincs célszalag, nincs célbaérés. nincs megpihenés.

Csak örök izgalom, örök versenyzés.

Alár húsz év óta.

Jolán kisasszony meg is állt volna már. Érezte. ió lenne elpihenni. De futott. Mert hiába nevettek már a szemébe is: vénlány! Ez nem igaz! Egv lány számára nincs boldog megöregedés De boldogtalan sem. Csak az idő megy el. A lány marad, aki volt: lány. Egv lány nem tud megöregedni. Csak mások látják öregnek.

Ült... ült Jolán kisasszony a lugasban.

Egyedül.

S tükör nélkül is látta önmagát. Halványkék selyemruháját. amely olyan, mint egy leziillött égboltdarab. Szemei alatt a két megpuffadt táskát, mintha összes elsírt könnyeit oda gyűjtötte volna. Szomorú, fáradt szája körül a keserű ráncokat.

Ó... fáradt, fáradt volt már Jolán kisasszony nagyon. Szinte közönyös is. Nem várt senkit.

Ki is jöjjön?

S mért van ő itt?

Legjobb volna felkelni, itthagyni mindent, hazamenni.

De mit mondanának a többiek?

Mindegy! Mondjanak, amit akarnak.

De holnap mégis nap van... s ki kell menni az uccára. Emberek vannak. S az arcukba kell nézni.

Jolán kisasszony már-már felállt. De azután mégis maradt.

Igen. Holnap is nap van. S élet van. Holnapután is. S ezt az életet élni is kell.

Már nem remélni. Nem várni semmit. Csak élni.

Mosolyogni. Hazudni. Látszatot fenntartani. S ma este a kasszával is elszámolni.

!Je mivel fog?

Tespedéséböl lassan mégis felriadt.

Mivel?

Hiszen nem adott még el semmit. S nem is valószínű, hogy fog.

Egy pillanatra az alelnöknőrc gondolt.

És Jolán kisasszony még egyszer elismételte magában: élet van és látszatok vannak.

S lassan-iassan az egyik inézesszciet után nyúlt.

Enni kezdett.

Egy szeletet, kettőt, hármat.

S minduntalan be-benyult a retikiiljébe. És lefizette a mézes-szelet árát. Egyét, kettőét, háromét. Pontosan. Az előre kikészített fadobozba.

Egv pohárba narancsszörpöt töltött.

Felhajtotta.

S fizetett.

Evett Jolán kisasszony.

S minél több édességet nyelt le. annál keserűbb lett az élet ize a szájában.

De evett.

Meginduló könnyekkel, szeme zugától az ajkáig érő rizsporos maszattal, a szájába becsorduló, sós Ízzel evett tovább.

Az egyik inspekeiós rendőr arra tévedt. Megállt a bokor mellett. És csodálkozva nézett előre ...

Jolán kisasszony ült a lugasban.

Egyedül.

Sirt, evett és fizetett.