Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-06 / 217. szám
1927. augusztus 6. 9. oldal B ACS MEGYEI NAPLÓ KINTORNA — Mit szólsz nozzá, ez a bitang szépen megugrott az egész zsákmánnyal és a falazásért semmit sem adott... — Hja, komám, kevés már a becsületes ember... A férj részegen megy haza. A felesége büntetésből meg akarja ijeszteni és egy lepedőt borítva magára, toppan a férje elé. — Ki vagy? — kérdi a férj. — Szellem. — Hála Istennek. Azt hittem, hogy a feleségem. tfc * Két kis gyerek veszekszik. Azt mondja az egyik: — Te osak hallgass, te fogadott gyerek vagy. A papád meg a mamád úgy vettek magukhoz. — Az igaz — mondja a másik — de engem ők válogattak ki maguknak, mig a te szüleidnek muszáj volt tégedet venni. * Á gazdag Pacskaynéhoz egy szép napon beállít egy fiatalember: —- Asszonyom, öntől függ az életem boldogsága. Halálosan szerelmes ; vagyok az ön lányába, nem tudok nélküle élni. Ha Istent ismer, adja hozzám feleségül! Pacskayné elbámul. — De kérem, nekem nincs is lányom, i A fiatalember zavarba jön: — Bocsánatot kérek, nekem ízt mondták, hogy van. * A képkiállitáson a kövér bankigazgató megállt a fiával egy kép előtt. A kép Úgynevezett csendéletet ábrázolt: ezüst tálcán rózsaszínre sült szárnyas volt rajta látható, mellette kristályüvegben aranyló bor s üvegtálban őszibarack és banán. A fitt hosszan, gyönyörködve nézte a remek szinhatásu festményt és felsóhajtott: — Szeretnék én is festő lenni! A papa elhúzta fiát a képtől és szigorúan rászólt: — Neked is mindig evésen jár az eszed! Rádió-műsor (A várói melletti teám a haUámNaiiet ;el*ntÜ Szombat, augusztus 6 Bécs (517.2) 11 és 16: Koncertek. 19.45: Opercttc-clőadás. Zagreb (310) 20.3Q: Esti zcnckoncert. 21.45: Hírek. 22: Tánczcné. Prága (348.9) 12.10 és 17: Koncert. 20.10: Operett-zene. A legtökéletesebb anodpótló, mely egyúttal tölti a fütőaccumulátort, az 7I2S „ A h e m o “ Garantáltan zörejmentes. Kapható: Konrath d. d. Subotica London (361.4) 18 és 22.30: Tátfejtene. 21.35: »Concert party.« Lipcse (365.8) 16.30; Koncert. 22.30: Tánczene. Budapest (555.6) 9.13 és 15: Hitek és közgazdaság. 17.05: Koncert. 22.30: Cigányzene. Róma (449). 20.10; Nagy hangverseny, t ó e s t é t ELI DA CREME DE Él) CHAQUE HEURE az est társadalmi kötelezettségének, ezen remek segítő szere. A bőrnek afabástromszerü matt színezetet ad, ami villanyfénynél oly rendkívül fontos. Nem fényes, nem zsíroz, nem tapad. Nem látszik meg, de mindig hatásos. A nap minden órájában hasz* fialható— számtalan megcsodált a; cl őrnek ez a krém a titka. Eíida Créme de Chaque Heure A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE S6 Irta: NUSICS BRANISZLAV Fordította; CSUKA ZOLTÁf Én: Add ide a kezedet. Ez a kéz nedves. Persa: A hagymától, várj amig megtorlóm. Én: Ez a kéz azt mutatja, hogy a szived bökezii és lángoló! Meleg, meleg és ncdv<> Ez a kéz imát, böjtöt, sok megtartóztatást és ájtaios türelmet követel Mert ebben a kézben fiatal, tüzes ördög lakik, amely könnyen fellázadhat. Ez jó, adakozó kéz. Persa: Te joggal elmondhatod ezt, mert ez a kéz adja neked a szivemet. Én: Csintalan, pajkos kéz. A régi időkben a szív adta a kezet, az tij heraldika igy hangzik: kéz. nem pedig a szív ... És tovább nem is beszéltem, mert leültünk és enni kezdtük a hagymás májat. Jó étvágyam volt. de ez nem kisebbíthette lelki fájdalmamat. Hall-, Kattant, mig jól nem laktam és akkor, uram, követke:: a a negyedik felvonás második jelenetének a befejezése. Már említettéin, hogy láttam a keszkenőt (nun, ;; t Shakespeare mondja) Púja írnok kezében. Persa ez; tagadta és az. állította, hogy a keszkenő nála van. Erre a következő párbeszéd fejlődött ki: Én: Láttam a keszkenőt Pájó kezében, mindenki előtt beiefujta az orrát. Persa: Miért vagy olyan izgatott? Én: Elvesztetted, nincs már nálad? Beszélj. . Kincs már nálad? Persa: Az ég legyen velem. Én: Mit mondasz? Persa: Nem \észlelteit) el. És ha plvesztettem volna? Én: Micsoda? Persa: Mondom, hogy nem vesztettem ci! Én: Hát akkor hozd ide. Mutasd meg'. Persa: Megtehetném, de most nem akarom, ez csak ok arra. hogy Pájó urat megrágalmazd. Én: Hozd a Keszkenőt, én már rosszat gyanítok Persa: Hidd el, Pájó ur igen tisztességes ember Én: A keszkenőt! Persa: Ne bolondozz, az istenért! Én: A keszkenőt! Persa; Pájó ur olyan ember, aki sokat segített rajtunk. Még most is tartozol neki harminckét dinárral... Én: A keszkenőt, ha mondán! Persa: Te valóban szemrehányást érdemelsz. £&. Menj! Menj, távozz tőlem! És erre elmentem hazulról. Az intrikus arcán a fáradság jelei mutatkoztak mert az egész párbeszédet színpadi pátosszal mondta el. Torna az egész idő alatt-az intrikus arcába bámult, aki úgy tűnt fel előtte, mint valami földöntúli lény. A kávéház szolgája a csapszék mögött röhögött mert ezt a mesét, amelyet az intrikus minden este félliter borért mondott el, már kívülről tudta. — És most jön a vége! — kiáltott fel hirtelen az intrikus. — Ha ezt a befejezést hallani akarja, rendeljen még egy félliter bort. Torna azonnal megrendelte a bort, mert kiváncsi volt az izgalmas tragédia befejezésére. Az intrikus kiitta az egyik pohár tartalmút és miután újra töltött igy folytatta: — Most ion a vége. Az ötödik felvonás első jelenete. A háttérben: sötét éjszaka. Színfalak: közönséges házak. Én éjféltájban hazafelé ballagok, lelkem ben végzetes elhatározás. A zár csattan. Persa az ágyban, rajta egy katonai takaró. Bűbájos, úgy alszik, mint valami madonna. Felébred. Persa: Jer, vetkőzz 1c, nem látod, hogy részeg vagy? Én: Mondd, Persa imádkoztát lefekvés elölt? Persa: Igen, Péró! Én: Emlékszel-e niég olyan .bűnre, amit az ég nem bocsátott meg neked? Ha emlékszel rá, azonnal kérd az Isten bocsánatát. Fersa: Mi van veled, az istenért? Mit mkázol? Éu: Békiilj ki Istennel! Gyorsan, gyorsan! Addig félrevonulok. Nem akarlak készületlenül megölni. Isten ments, a lelkedet nem akarom meggyilkolni. Persa: Azt mondod, megölsz? Éu: Bizony! Persa: Ali, akkor kegyelmezzen az ég! Én: Ámen! Persa: Ha igy beszélsz, valószínűleg életben Persa: Mégis félek, mert olyan ronda vagy, mikor berúgsz! Én: Gondolj a bűneidre! Persa: Akkor bűnöztem, mikor téged megszerettelek! Én: Ezért meghalsz! Persa: A szerelmet megölni nem lehet. Ah, istenem! Miért harapod meg az alsó ajkamat! Én: Maradj csendben. Persa: Szívesen, de mondd, mit csinálsz velem? Én: A monoerammós keszkenőt, amelyet anyujára becsültem, Pájónak adtad. Persa: Nem én, aigy éljen az anyám! Hívd ide és kérdezd meg! En: Drága lelkem, uc csküdözz hamisan. Ütött az utolsó órád! Persa: Most Haljak meg, ebben a pillanatban? Én: Igen, rögtön és ezért jobb. lm mindjárt bevallód a bűnödéi. Meg keli halnod! Persa: Kegyelmezz meg! Sohasem sértettelek meg sohasem szerettem Pájó írnokot más szerelemmel, mint amit Isten megenged. Sohasem adtam neki zálogot. Én: Az égre mondom, láttam a keszkenőt a kezében. amint megtörölte az orrát. Persa: Ölj meg holnap és most hagyj aludni. Én: Nem hagylak! Persa: Csak még egy fél óráig. Én: Részlegesen csak a gyanút lehet megbocsátani Persa: Engedd meg legalább, hogy imádkozzam! Én: Késő már! ... És aztán, mint a velencei néger, vad erővel az ágynak rohantam, megkaptam Persát és verni kezdtem ngy, ahogy még életében nem verték el. S mikor elpáholtam, mint a kutyát, visszafordultam az ajtónál és Jágó szavait idéztem: — A házon kívül festmények vagytok, a szobában csengő, a konyhában macskák, szentek a jajveszékelésben, ha vau ki megsért, ördögök lesztek, a háztartás nálatok játékszer, asszonyok csak az ágyban vagvtnk' '■ I asszonyok i íték-a ébredtek, akkor feküdtök az ágyba, mikor dolgozni akartok! És ez;kkel a szavakkal elmentem hazulról, hogy folytassam az mist, mert a társaság már várakozott rám. Mikor másnap hazaértem, Persát már nem találtam odahaza, a holmija is eltűnt. ÁtköEözött Pá.ó Írnokhoz Az intrikus elhallgatott, mert befejezte tragédiája rmk izgalmas elbeszélését. Hosszas hallgatás után kiürítette poharát és igy szolt: — Igen. az élet örök rejtély, uram! (Folvt. köv.) Ü. SzrfMrsi „P HILATELI A“ éiyeteUeresk?dés Suboiica Ciri’a Mfetoda tr«; i.S (Teréz iemp'onima! s/.* rabé ni sorban). Xagy választék l U földi hé végekben. Leg» j bb kí d su a biinio ; m nden nagyságban és katalógusok raktáron. 1L'
