Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-03 / 214. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. augusztus 3. gujeváci listán. Ott ; iDan nem volt kilátása si­kerre és minthogy mindenáron man­dátumhoz akart jutni, tárgyalásokat kezdett velem a szubotieai jelölési­ről. Én azt mondtam neki. hogy lép­jen érintkezésbe az ottani néppel. Nemsokára láttam, hogy a bunyevácok nincsenek megelé­gedve Zsivancsevics Mihajló je­lölésével és nem akarják ott­hagyni Juries Márkot. Ezért két héttel ezelőtt elhalasztot­tam szubotieai utazásomat és csak a mu’t szombaton mentem oda, hogy a helyzetet kivizsgáljam. Köz­ben Zsivancsevics elment Szuboti­­cára és egy ottani csoport megej­tette az ő jelölését, helyetteséül Szkenderovics Tornát választva. Ez­zel természetesen nem voltam meg­elégedve. mert megmondtam Zsivancsevicsnek, hogy nélkülem ne menjen Szu­­boticára és ne konferenciázzon. ö azonban fait accompli elé akart engem állítani. — Nem érzem magam hivatva ar­ra. hogy Juries jelleméről nyilat­kozzam. de a julius harmincadiki szubotieai gyűlés meggyőzött arról, hogy a bunyevácok Juries mellett vaunak és mások is meg vannak vele elégedve. Én előttem nem ismeretes az, hogy ő »lopuzsa« volna. Aki ezt állítja, annak be is kell bizonyítania. Én Zsi­­vancsevicscsal szemben sokkal fi­gyelmesebb és eiőzékenyebb voltam, mint ahogy ezt ő megérdemelte. Amikor Zsivancsevics a nyilvános­ság elé vitte megbeszéléseinket, meg­mondtam neki, hogy vele többet nem tárgyalok, felőlem irhát amit akar, engem sem ő. sem Szkende­rovics Torna nem befolyásolhat. Én különböző kombinációkat vehettem tekintetbe, de arra nem adtam fel­hatalmazást, hogy megbeszéléseim anyagával visszaéljenek. — Én mint a kormány tagja ezt az ügyet megtárgyaltam a minisz­terelnök úrral. Amikor úgy találtuk, hogy Ju­ries Márkó. aki tegnap niég jó volt Radonicsnak. jó lesz a mi listánkon, elvetettük az intri­kákat, amelyet ellenfelei tá­masztottak ellene. Szombaton elmentem Szuboticára, ahol kitünően elvégeztem a dolgo­mat Zsivancsevics nélkül is. Zsivancsevicset felvehette vol­na a listájára Radonics vagy Szkenderovics is, nem értein, miért nem tették meg. — Én a dolgomat eddig tisztessé­gesen és becsülettel elláttam és igy fogom ellátni a jövőben is. függet­lenül Zsivancsevics és Szkendero­­vics kommentárjaitól. Van erőm, hogy elviseljem az ő támadásaikat és tudom, hogy aki vereséget szen­ved, annak joga van haragudnia. Meg vagyok róla győződve, hogy tisztességes munkám mindenütt he­lyesléssel találkozik. A választási agitáció feledésbe megy, de a jólvégzett munka megmarad örökké. Én becsületesen akarok dolgozni, amig élek. Petrovics Nasztáz Beoeradban Hétfőn éjjel Reogradba érkezett Petrovics Nasztáz volt belügymi­niszter. A pályaudvaron a beogradi Pasics-csoport hivei. köztük Robics volt polgármester fogadták Petro­vics Nasztázt, akit meleg ovációban részesítettek. Hír szerint azok a ra­dikálisok, akik nincsenek megelé­gedve Makszimovics Bózsó beogradi íistavezetőségével, Petrovics Nasz­tázt akarják ellene felléptetni. Anevelitiovics miniszter a demokraták dalmáciai esélyeiről Angyelinovics Grga dr. törvény­­egységesitő miniszter visszaérkezett agitációs útjáról Beogradba és hosz­­szas megbeszélést folytatott Marin­­kovics Voja dr. külügyminiszterrel. Angyelinovics az újságíróknak prog­nózist adott a dalmáciai választási harc kimeneteléről. Szerinte a Ra­­dics-párt Dalmáciában elveszti sza­vazóinak harminc százalékát, a de­mokraták százötven százalékkal fog­ják növelni szavazataik számát és relative ők foviák a legtöbb szava­zatot kapni. Végül kijelentette Angyelinovics, hogy a nép érdeklődése a választá­sok iránt sokkal nagyobb, mint gon­dolni lehetett volna. Halasztási szenved a német katonai attasék kinevezése Parisban attól tartanak, hogy az ucca nem látná szívesen a katonai diszben felvonuló német tiszteket Párisból jelentik: Németország a Ver­sailles! békeszerződésre hivatkozva né­hány hónappal ezelőtt — mint ismere­tes — kérdést intézett az antanthata'mak. hoz, nem kifogásolnák-e, ha ezek­nél a hatalmaknál Németország akkreditált nagyköveteihez katonai attasékat nevezne ki. Hosszabb tárgyalások után — mint a Bácsmegyei Napló is jelentette — az illetékes hatalmak elfogadták Németor­szág érvelését és elvben hozzájárultak a német katonai attasék kinevezéséhez és kküidéséhez. Ennek ellenére mind­eddig nem történt meg a katonai attasék kinevezése sem Parisban, sem Londonban. Ennek a késedelemnek okai a követ­kezők: A katonai attasék rendesen ma­­gasrangu katonatisztek, akiknek hivata­los ünnepségek alkalmával teljes katonai diszben kell kivonulni. Ebben a pillanat­ban még nem tudják Parisban, hogy a nyilvánosság, fö'eg az ucca hangú, lata megérett-e erre és igy egyelőre örülve az elvi megegye­zésnek. a német katonai attasék kikül­dését Parisba egy későbbi, alkalmasabb pillanatra halasztották el az érdekelt kormányok. Az angol szakszervezeti delegáció vezetője Moszkva ás Amszterdam közeledéséért Kínos incidens a párisi szakszervezeti kongresszuson Párisból jelentik: A nemzetközi szak­­szervezeti kongresszus első napján kínos incidens játszódott le. Purcell, az angol delegáció veze­tője, nagyon melegen nyilatkozott az oroszokról és azt a javaslatot tette, hogy az amszterdami szakszervezeti in­­ternacfonálé , keressen közeledést a moszkvai szakszervezeti internaeio­­nálévai, mert — mint mondotta — Amszterdamot fel kell frissítenie'hogy az. óriásivá nőtt feladatokat elvégezhesse. A délutáni ülésen a kongresszus elnök­sége nevében kijelentették, hogy Purcell csak egyéni véleményét fejtette ki, mely egyáltalán nem fedi az elnökség véleményét. Purcell angol kollégái kijelentették, hogy az angol munkásság az egységfront ki­építését igen fontos dolognak tartja, de hangsúlyozták, hogy Purcell beszédének az a része, melyben az oroszokat dicsérte, az ö helyeslésükkel sem találkozik. Purcell később rtiagá is kénytelen volt kijelenteni, hogy csak saidt nevében tette meg délelőtti javaslatát. Füröőtrikós Uénusz a szobortalapzaton és testkultusz a Habsburgok uolt paradicsomában Laxenburgi lenéi Itt van egy ugrásra Bécstől és a leg­több bécsi sose látta. Amelyik aztán véletlenül erre vetődik, csodálkozva áll meg. Ennyi szépség és mi nem tudunk róla! A Habsburgoknak jó ízlésük volt Mi­kor aztán a forradalom szele kisöpörte őket a laxenburgi paradicsomból, álon borult a régi parkra. A nagy sárga házak lecsukták ablak­szemüket. ahonnan valamikor ezer és ezer gyertya csillogott ki az éjszakába. A Franzenburg, a Grüne Lustschloss, a Haus der Laune meg a többi mindmeg­annyi csipkerózsavár álmodoztak a szép királykisasszonyról, a délceg lovagokról és a park nimfái csodálkozva dugták össze fejecskéiket egv-egy százados fa mögött, vagy a tó vizén, amit befont a hínár és a vizi növények kúszó indája. De hamarosan megélénkült a park, szegény emberek, akik soha a kerítésen belül nem jutottak, most elárasztották a csodálatosan friss és ápolt pázsitot. Proletár gyerekek kergetőztek a fák kö­zött. A csipkerózsavárak most már nem birtak aludni a lármától, de gőgösen be. szorították pilláikat és ha tudták volna, éppen olyan rosszalólag csóválták volna fejüket, mint az öreg portás, az egyetlen, aki a régi uralomból ittmaradt és aki ahányszor arrébb löki egv-egv centimé­terrel a pipát az ajkai közt (igv is lök vagy nyolcat, mire egyik sarokból a má­sikba ér), mintha azt mondaná: föl va­gyok háborodva! A nimfák rémülten menekültek a szo­katlan vendégek elől, az istenek és is­tennők is elhagyták a Venus-teniplomot, meg a talapzatokat. Nem tudom az Olympusra költöztek-e. vagy a múzeum­ba vitték őket? Kár! A park az első nagy ostrom után megint lassan kiürült, i már csak vasárnap lepik el a szegény­emberek és az ilyen harmatos reggelen, mint a mai, egyedül sétálok a csodálatos fák között és az itteni régi életre gondo­lok, meg arra, hogyha én száz ilyen fát haza küldhetnék Palicsra. az szebb vol­na. mint minden, amit az amerikaiak csi­nálni tudnak. Egy ilyen patakot is sze­retnék küldeni, meg ezt az üres Venus­­templomot. De nini! Csoda történt! A Venus-tem­­plom nem üres! Egy karcsú napsütötte Venus üli a piedestdlon. Világosbarna tri­kója alig különbözik a bőrétől, kezét groteszk túlzással hajlítja a hagyomá­nyos Venus-DÓzba. A bokrok közt vihog­nak a nimfák. A következő percben han­gos hallóval száguld el mellettem az egész csapat. Utánuk nézek és mitoló­giai képzeteim módosulnak. Megállapí­tom, hogy a nimfák trikót viselnek és lobogó bubifrizurát. A faunoknak nincs szarvuk, ellenben fehérek, szőkék és né­metek. No de azért vagyunk Laxenburg­­ban és nem Hellas ligeteiben. Még látom, amint egymásután átug­ranak egy meglehetősen széles árkot és aztán sorra lefutnak a meredek parton és belehemperegnek a patakba. Most már tudom, hogy ez a »Wald­­lauf-.csapat« a helleraui iskolából, mely a hirtelenszőke Siegfried vezetésével végzi hajnali túráit. Eszembe jut, milyen nagy családi tanács előzte meg nálunk mindig a május elsejei kirándulást az er­dőbe. Pedig mi nem is mentünk trikóban és nem másztunk fára. sem nem ugrál­tunk a jaszibarába. De már magában­­véve az, hogy erdő és hajnali fölkelés! Lassan követem a Waldlauferokat. A tornateremben érem utói őket. Ök az­óta már meg is reggeliztek és most.sor- I ra fekszenek a gyönyörű intarziás par­! kettőn, mig a Habsburg ősök portréi ! barátságosan nézik őket a falakról. Egy : fiatal torna tanárnő ad halk és értel- I mes utasításokat, hosszú langvörös tó­­j ga van rajta és lelkiismeretesen tapo- I gatja végig, hogy a tanítványok csak­­; ugyan azt az izmot feszitik-c meg, amit , a gyakorlat megkíván. Mert nem elég, ha a mozdulat képe egyforma. A munka fontos, amivel elvégzik. Négy hatalmas ablakon ömlik be a friss levegő és én arra gondolok. hogy otthon a mi gyerekeink egy különben kitűnő hiirii régi iskolában úgy tornász­nak. bogv a tanteremben a padok közt állva nyújtogatják karjaikat az egyket­tőre és hűvösebb napon «z ablak is csukva van. Mi is igy nyújtogattuk a karunkat, anyáink is. És ahogy ezeket az izmos lábú, bar­nára /sült lányokat nézem, amint nagy­szerű biztonsággal álinak a lábuk be­gyén, amint megfeszítik és elernyesztik a testüket, amely csodálatos és intim módon az övék. úgy. ahogy sosem volt a mienk a magunk teste, úgyhogy azt tesznek vele. amit akarnak, engedelmes eszköze az akaratuknak és egy nagy, közös, egyensúly érzése fűzi össze a lelkűkkel. Nézem milyen szabadok, mert a testük úgyszólván semmiben sem gá­tolja őket, milyen erőisek. sosem fárad­tak. sosem fáznak, sosem félnek. Miiven boldogok! Látszik a nagyszerű vérke­ringésükön. a mozgásuk fürgeségén, a szemük csillogásán, a nevetésük csen­gésén. Arra gondolok, hogy ezek olyan fiatalok, de olyan fiatalok. amilyenek mi sosem voltunk! Lucia Betörések éjszakája A nyitott ablakon keresztül behatoltak Szuboücán az árvaszéki ülnökhelyettes lakásába és elvitték értéktárgyait — A tolvajok Mijatov Tosó rendőrkapitányt s ki akarták fosztani, de megzavarták őket Szuboticán hétfőn éjjel két helyen kö­vettek el betörést ismeretlen tettesek akik az éjszakára nyitva hagyott ablakon keresztül hatoltak be két szubotieai vá­rosi tisztviselő lakásába. A betörők hétfőn éjjel féltizenkettő tájban az ablakon keresztül behatoltak Krnyajszki Milivoj szubotieai árvaszéki iilnökhelyéttesnek VII. kör Osztojicseva­­uccä 4. szám alatti lakására. Krnyajszki­­nak két egymásba nyíló uccai szobája van ebbem a házban. Egyik szobában a húga, a másik szobában ő lakik. A két testvér tiz óra tájban aludni ment és Krnyajszki buga kérésére nyitva hagyta annak a szobának az uccára nyiló abla­kát, amelyben a leány aludt. Krnyajszki nyitva hagyta a két szobát összekötő ajtót is, majd lefeküdt és újságot kez­dett olvasni és az volt a terve, hogyha az olvasást befejezte, becsukja az abla­kot. Féltizenkettő tájban zörejt hallott ab­ból a szobából, ahol húga aludt. Gyorsan kiugrott az ágyból, átszaladt a szom­széd szobába és kinézett az ablakon Krnyajszki a sötétben csak két futó ala­kot látott és azt hitte, hogy a két suhanó pajkosságból zörgette meg az ablakot Visszatért szobájába és tovább olvasott. Krnyajszki később cigarettára akart gyújtani és átment a húga szobájába hogy cigarettát hozzon. Krnyajszki nem találta az asztalon a cigarettás dobozt­­majd amikor jobban körülnézett meg­döbbenve tapasztalta, hogy az asztalról eltűnt zsebórája, aranylánca, húgának pénztárcája és ezekkel együtt a cigaret­tás doboz is. Krnyajszki húga, aki az ablaktól alig egy méterre levő ágyon aludt, semmit sem vett észre. A meg­lopott tisztviselő kedden reggel jelentést tett a rendőrségnek. Hasonló módon és valószínűleg ugyan­azok a tettesek betörést kíséreltek meg Miatov Tósa bűnügyi rendőrkapitány­nak Paje Kujundzsicseva-ucca 81. szániu lakásában is. Miatov rendőrkapitány és­­felesége az nccára nyiló szobában alud­tak és egy óra tájban Mijatov Tósa ar­ra ébredt fel, hogy az ablakon valaki felkapaszkodik. Az első pillanatban azt hitte, hogy felesége kelt fel becsukni az ablakot és hangosan odaszólt: — Te vagy? A hang megriasztotta a betörőket, akik futásnak eredtek. Miatov rendőrkapitány az ablakhoz sietett, de ekkor már sen­kit sem látott az uccán. A rendőrség mindkét ügyben széleskörű nyomozást irditott..

Next

/
Thumbnails
Contents