Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-06 / 217. szám
4. oldal 1927 augusztus 6 BÁCSMEGYEI NAPLÓ A vajdasági városok nem kapnak külföldi kölcsönt A Lukács-féle pénzesopo t nem adott válás t Szubotica városnak A vajdasági városok polgármesterei, mint ismeretes, néhány hónappá! ezelőtt konferenciát tartottak Sznboticán, amelyen nagyobb külföldi kölcsön felvételéről tárgyaltak. A konferencián megjelent dr. Lukács, egy nagy angol pénzcsoport budapesti képviselője is. Lukács dr. beható tárgyalásokat folytatott a vajdasági városok vezetőivel és megállapodtak abban, hogy Szubotica, Szotiibor, Kikinda, Becskerek. Szenta városok mintegy ötszáz millió dinárt kitevő külföldi kölcsönt vennének fel. A pénzcsoport kiküldöttje két napig tartó informativ tárgyalások után Berlinbe utazott, ahol jelentést tett a pénzcsoport balkáni főérdekeltségének. Azóta már több hónap elmult és a pénzcsoport semmi választ nem adott Szubotica városnak, amely a kölcsön tárgyal ásókat kezdeményezte. A Bácsmegyei Napló munkatársa az ügyben kérdést intézett Sztipics Károly dr. polgármesterhez, aki kijelentette, hogy a pénzcsoport hallgatásából arra lehet következtetni, hogy nem hajlandók kölcsönt adni a vajdasági városoknak. Újra tárgyalják a gyilkol noviszadi arnauta bűnügyét A háromszoros gyilkos, alti két évvel ezelft lelőtt kát petnvaradini f5h diagyot és soy ere z ezredest, uj tanultat név zeti meg, ?! i< ári.hasisánál igazétf k Noviszadról jelentik: A noviszadi törvényszékhez pénteken átirat érkezett a beogradi legfelsőbb katonai bíróságtól, amely utasítja a törvényszéket, hogy hatáskörében újabb tanúkihallgatásokat végezzen Juszufovics Hassan Míiítárnak, a gyilkos noviszadi arnautának bűnügyében. Liszufovics. — mint ismeretes — két évvel ezelőtt a petrovaradini sáncok közelében szolgálati fegyverével bosszúból agyonlőtte Kokotovics Dusán és Panics Milán1 főhadnagyokat, majd később a segítségükre ■ siető Uspechi Leonid orosz emigráns ezredest is. A. gyilkos arnautát egy héttel a gyilkosság után a Fruska Gora erdőségeiben elfogták és a beogradi legfelsőbb katonai törvényszék elé állították, amely a tanúvallomások alapján .Tuszufovicsot — aki tagadott — negyvenhét esztendei és tíz havi börtön-Kibékülés 'rta : Sárköxy Györgi Tavasszal ismerkedtek meg: ez az az évszak, mely langyos ragyogásával tigy borul az arcunkra, mellünkre, hogy belülről hirtelen fázni és vacogni kezdünk s az egyedülvalóság halálos hidegéből sóvárogva nyújtjuk karunkat a szeretet eleven lángjai felé: Tavasz volt keritőjiik s a következő tavasz még úgy találta őket, mintha most zsendülne a szerelem első kíváncsisága bennük; szívósan és tragikusan, ifjúi pátosszal szerették egymást. Az ilyen szenvedélyes, úgynevezett nagy szerelem gyakran egy porszemen bukik el. Néhány rossz, kegyetlen és idegen szó elég, hogy a szerelem szavainak egész egymás ellen rohanó és egymásbaolvadó hadseregeit megbontsa. Valaki meghal a távolban s az eggyéöntött s egy képet mutató tükör menthetetlenül kettéreped egy éjszaka egyetlen percében. Így váltak el ők is, néhány ostoba szóval és összeszoritott fogakkal. Csupa véres fájdalom volt a lelkűk s érezték, hogy többé mégsem fognak találkozni, mert a legmélyebben azok tudják megbántani egymást, akiket legmélyebben ásott össze a szeretet. A nő, akinek vérében volt az otthon iránti tisztelet, elbújt valami unalmas és életenkivüli penzió szobájába, avval a szándékkal, hogy nem mozdul ki többé onnan, akár csak egy kolostorból. A férfi pedig a nyugtalan, a megállást nem ismerő, re ítélte háromszoros gyilkosságért. A gyilkos, aki még a beogradi katonai bíróság fogházában ül, néhány nappal ezelőtt kihallgatásra jelentkezett és ártatlanságát hangoztatva, ügyének újratárgyalását kérte. Juszufovics uj tanukat is nevezett meg, akik igazolják, hogy ő a gyilkosság idején nem is volt szolgálatban. A katonai törvényszék helyt adott a gyilkos arnauta kérésének és az előbbi Ítéletet megsemmisítve, elrendelte a per újratárgyalását, az uj tanuk kihallgatásával pedig a noviszadi törvényszéket bízta meg. tűnőén idegesen viselkedett. Beismerte tettét, csupán azt tagadta, hogy a gyilkosságra előre készült és hogy a huszonötezer dinárt elrabolta. Elmondta, hogy a gyilkosság tervéről előre tudott Csukarinov is. buga. az áldozat felesége azonban csak utóbb értesült arról, hogy megölték férjét. Manhasovné, az áldozat . feleség: állhatatosan tagadott. Azt állította, hogy még arról sem tudott, hogy öccse Karagyorgyeven tartózkodott a gyilkoság napján. Csukarinov kihallgatása alkalmával tagadta, hogy tudott volna a tervezett bűntényről és hogy azért tett beismerő vallomást, mert a csenJörségen nagyon megverték. Az elnök erre szembesítette Csuvmovval, aki szemébe mondta, hogv együtt ölték meg Manhasovot. Dr. Cseremov György törvényszék; orvosszakértő felolvassa a boncolási jegyzőkönyvet. Anlonijevics Dusán dr ügyész vádbeszédében ragaszkodik az összes vádpontokhoz és halálos itéic'ct kér. Ifjú dr. Hadzsi Koszta, az elsőrendű vádlott védője enyhe büntetést és az enyhítő körülmények figyelembe vételei kéri. Arszenijevics Milorád dr., a többi vádlott védője felmentő ítéletet kér. Az elnök kérdésére Csuvinov, az elsőrendű vádlott azt mondja, hogy nagyon megbánta tettét. A többi vádlottnak nincs megjegyezni valója. A bíróság tanácskozásra vonult vissza és délután egy órakor kihirdette az Ítéletet. A bíróság Csuvinov Licsá;t szándékos emberölés bűntettében mondta ki bűnös nek és ezért Hz évi börtönöbüntetesre ítélte. Az előre megfontoltságot és a rablást nem látta bebizonyitottnak a bíróság. A többi vádlottakat a bíróság felmentette, úgy a gyilkosságban való részesség, mint a rablásban való tettesség vádja alól, de a felebbviteli bíróság döntéséig a felmentettek ellen elrendelték a további fogságot. Az ítéletben a védők és vádlottak megnyugodtak. Az ügyész felebbezett. Amikor a lápszerkesztő rovottmultu Érdekes sajtóügy a noviszadi törvényszék előtt Noviszadról jelentik: A noviszadi kerületi törvényszék Radtilovics A. Miloje tanácsa pénteken érdekes sajtóügyet tárgyalt. A vádlottak padján a radikális párt sztaribecscji vezetői ültek: Jelvics Iván sztaribecseji csperesplébános, Koyacsev Dusán, Glozsanszki Milos, Strazsmesterszki Pavle, Dudics Kuzman gazdálkodók. Doroszlovacski Mita dr. orvos, aki közben aktiv katonai szolgálatra vonult be, továbbá dr. Radoszavljevics Mita és Sztaics Milán vádlottak nem jelentek meg a főtárgyaláson. A noviszadi államügyészség azzal vádolta őket, hogy mint a Sztaribeesén megjelenő Növi Glasnik szerkesztőbizottságának tagjai, felelős szerkesztőnek olyan személyt jelentettek be. aki nyerészkedési vágyból eredő bűncselekményért el volt ítélve és a lap kiadójaként nem egy személyt, hanem a lap szerkesztőbizottságát jelölték meg. A megjelent vádlottak azzal védekeztek, hogy nem ismerték a sajtótörvény idevonatkozó intézkedését. Dr. Antonijevics Dusán ál'aniiigvész a sajtótörvény 11. paragrafusába ütköző sajtóvétség miatt kérte a vádlottak megbüntetését, miután a bejelentett és /:•"••• ben elhal felelős szerkesztő sikkasztásért és magánokirathamisitásért jogerősen el volt Ítélve, pedig a sajtótörvény idézett szakasza szerint nem lehet felelős szerkesztő, aki nyerészkedési vágyból elkövetett bűntett miatt büntetve volt. Vádolja a szerkesztőbizottság tagjait azzal is. hogy önmagukat, mint bizottságot jelentették be kiadónak és nem egyes személyt, amint azt a sajtótörvény 13. paragrafusa előírja. Dr. Popovics Jefta ügyvéd beszéde után a bíróság a tárgyalást elnapolta, mert dr. Doroszlovacskinak nem kézbesítették ki a vádiratot. Dl AVVMC3 na*ala 1 ,ehéf Pl-UAYiMi: im-pjMUllli /XT# 9 rn •• • m 9 J m r T 1 izevi börtönre ítélték a buddhista orosz menekült gyilkosát A többi vádlottat felmentette a bíróság Noviszadról jelentik: Rendkívül érdekes és izgalmas bünper tárgyalását kezdte meg a noviszadi törvényszék büntető tanácsa. A bünper vádlottjai Csuvinov Licsa, Manhasov Siri-né, Csukarinov Álekszander és Mancsikov Karol, orosz menekültek, akik részben gyilkosság, részben bűnpártolás miatt kerültek a vádlottak padjára. Március hatodlkán reggel történt, hogy a Bácska-Palánka melletti Karagyorgye állami méntel'ep csendőrségénél megjelent egy asszony és előadta, hogy férjét, Manhasov Siri orosz menekültet, ismeretlen tettesek meggyilkolták. A csendőrség megindította a nyomozást, kiszállt a helyszínre és megállapította, hogy a gyilkosság éjszakáján Manhasov feleségével és négy gyermekével Mancsikov Karol nevű barátja lakásán buddhista újévet ünnepelt. Rajtuk kívül ott voltak még Csukarinov Alekszandcr és Csuvinov Lies?, is, akik szinten barátai voltak Manhasovnak. Manhasov hamarosan lerészegedett. mire felesége hazavitte és lefektette, utána pedig visszament Mancsikovékhcz. Hajnalban azutüi az ágyon, hatalmas yértócsában holtan találta férjét, a gyilkosok több késszurással ölték meg. A nyomozás azután hamarosan kiderítette, hogy Manhasovot legjobb barátja! tették el láb alól és a bűntényről az asszony is tudott. Kiderült. hogy ManhasoV felesége viszonyt folytatott a telepen élő egyik buddhista kozákkal, Csukarinov Alekszandc'.'.al és a házastársak közt emiatt napirenden vol ■ tak a elvódások. Az asszony férje durvaságait elpana-szolta fivérének, Csuvi rov Licsának, aki akkortájt Zsabaljon élt. Csuvinov elhatározta, hogy megöli sógorát és.tervébe beavatta Csukáibiov is. A gyilkosságot akkor hajtották; v égre mikor Manhasovot a felesége hazavitte és lefektette. Utána Csuvinov megszökött, de néhány nappal később elfogták. Kihallgatása alkalmával beismerte, hogy még 1918-baii Oroszországban rneggyüiölte a sógorát és már akkor hosszút esküdött ellene. Beismerte, hogy a gyilkosságra napok óía készült, sőt a gyilkosság napját jóelöre megállapították Csukánnovval és Mancsikovval, akik a gyilkosság keresztülvitelében segédkeztek neki Március negyedikén Mancsikovval Zsabaljról a Karagyorgye-telepre indultak és még aznap végre akarták hajtani a gyilkosságot. Mancsikov pár órává! előbb érkezett, hogy a terepet kikémlelje Csuvinov este fél nyelekor ért oda és elrejtőzött az udvaron, arra lesve, hogy ha Manhasov kijön, azonnal végez vele. D,c Manhasov nem jött ki és Így a gyilkosságot másnapra halasztották. Másnap Csuvinov már kora délután elrejtőzött az udvaron és az ól mögé bujt. Manbasovné a délután folyamán egy üveg bort vitt ki bátyjának, amit az elfogyasztott. Amikor beesteledett, Csukarinov őrt állt és tiz óra felé értesítette az ól mögé bujt Csuvinovót, hogy Manhasov hazament és hogy az asszony az ajtót nyitva hagyta. Erre mindketten odamentek Csukarinov belépett a szobába és miután meggyőződött, hogy Manhasov alszik kiszólt Csuvinovnak, aki íelgyiiríe mindkét karján a kabátot és hosszú késsel a kezében belépett a szobába. Ott Csuvinov átvágta a nyakán az ütőereket és kétszer markolatig döfte a kést Manhasov szivébe. A borzalmas tett után Csukarinov viszatért az asszonyhoz és jókedvűen mulattak hajnalig. Csuvinovnál megmotozásakor huszonötezer dinárt találtak, amelyet Manhasov ládafiókjából rabolt el. Érdekes, hogy Csuvinov apja is ezidöszerint a mitrovicai fegyház lakója, ahol móst tölti ki tízéves fegyházbüntetését, amelyet gyilkosság miatt kapott. A tárgyalás megnyitása után a bíróság először Csuvinov Licsa elsőrendű vádlottat hallgatta ki. Mongol típus, kalmük nemzetiségű, a száni kormányzóságból származik, odahaza gazdálkodott. Az elnök kérdéseire zavartan válaszolt és fel -heszaladgálta egész Európát s gyors egymásutánban merült fel és merült el a Piccadillyn, a Champs Elyséen, a Kurfürstendammon, a Grabenen, a Riván, a Lungarnokon ... S végül a Borghese-villa feketeliattyus tavának partján roskadtan pihent meg egy sötétfényii novemberi napon. — Egy féléve már — gondolta s bárha konok természetű volt, ez a hat hónap mégis sokat leráspolyozott a karmos szavak éléből. Szinte azt hitte, hogyha most hazatérne s benyitna a penzióbeli kis szobába, úgy foghatnának kezet s úgy nézhetnének egymás szemébe, mintha semmisem történt volna. — Egy féléve már — gondolta a nő is, aki még konokabb volt, de három hónap múlva belátta, hogy még sincs igaza. Egy krémszínű férfiszvettert kötögetett, gyakran ment az ablakhoz s összerezzent, ha lépteket hallott a folyosóról,_ vagy éppen kopogtattak az ajtón. ' így gondolkodtak mindig csak egymásról, várakozva és mozdulatlanul. Éheztek és szomjaztak egymásra, de viselték a tantalusi szenvedést, mert gyávák voltak elsőnek megbocsátani. Tél lett és tavasz lett és a folyók jege zendülve megrepedt, de a gőg páncélja nem tudott végkép lehasadni szivükről. — Egy pve már — gondolta a férfi valahol Helsingörben s — egy éve már — gondolta a nő s még mindig kötőtűit villogtatta kisirt szeme előtt. Tavasz volt megint: s ez az az évszak, mely langyos ragyogásával úgy borul az arcunkra, mellünkre, hogy belülről hirtelen fázni és remegni kezdünk... Ekkor nem bírták tovább: fölrajzott bennük minden emlék, fölszakadt bennük minden vágy, fekete hattyúkat láttak remegve elúszni a fejük felett: jövendő évek ragyogó ígéretei... A férfi csomagolt és elindult dél felé, a nő bőröndjébe dobálta a legszükségesebbet és indult észak felé. Megelőzni a másikat! S győztesnek maradni a megbocsátásban. Megbocsátani a másiknak s azután megbocsátani önmagunknak! És elfelejteni mindent... A két vonat robogott dél felé és észak felé és a két emberben lüktetett a nagy találkozás könnye és kacagása. Hallgatták a vonat kerekeinek zakatolását, a mozdony sikongó füttyeit s képzeletük elébe sietett a várva-várt percnek, apró részletekig kiszínezve az egymásralelés minden mozdulatát. Éjszaka lett s szivünkben édesség volt, mert ott benn már réges-régen megbocsátottak egymásnak. Ekkor a mozdony újból fölsikoltott s utána száz torok: csörömpölő, dübörgő és csattanó hangok pokoli zűrzavarában minden megingott s két szembejövő vonat egymásbafuródva s egymásra szaladva, feldőlve s a magasban még mindig veszettül for gó kerekekkel zúzott össze egy sereg életet. Halálos sikolyok és hör dülések s a sebesült mozdonyok gőze és tüze csapott a fekete égre. És az egymásra torlott és szétroncsolt kocsikból kihullva, egy férfi és egy riő véres teteme feküdt egymás mel lett, szétvetett karral, nemteljesült öleléssel
