Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-05 / 216. szám
1927. augusztus 5, BÁCSMEGYE! NAPLÓ 5. oldal Felakasztották a gajdobrai gyilkost Krnyács Misa nyugodtan töltötte el utolsó éjszakáját — Amikor az akasztófa alá vitték, vicceket mesélt az ujs igiróknak — 7 ettél az utolsó pillanatban sem bánta meg Tizenkét percig tartott a haláltusa A noviszadi ügyészségi fogház udvarán csütörtökön hajnali öt órakor hajtották végre Krnyacs Misán, a gajdobrai gyilkoson a halálos ítéletet. A kivégzés lázbahozta egész Noviszadot. Szerdán kora reggeltől késő estig hatalmas embertömeg állta körül a noviszadi törvényszék dunaparti épületét. Az ügyészség a leglibcrálisabban kezelte mindazokat a szabályokat, amelyek ilyen esetekben irányadók és délután fél hétig mindenkit bebocsájtottak a siralomházba, amely egész nap zsúfolva ' olt látogatókkal. Mindenki látni akarta a gajdobrai gyilkost. Sokan csomagokkal. élelmiszerrel, cigarettákkal és borral jöttek be, a kis cella asztala roskadozott a sok ennivalótól. Krnyacs Misa utolsó napján, amennyire inár lehetett, jól i>-. Sokat evett és még többet ivott, folyton cigarettázott. Énekelt, sétált a fogház kertjében és szünetlenül beszélt, megállás nélkül, úgyhogy azt a benyomást keltette, hogy a sok össze-visszabeszéddel leplezni akarta idegességét. A látogatók közt a társadalom minden rétegéből voltak magasállásu társadaljnj, előkelőségek, állami és városi főtisztviselők. katonatisztek, ügyvédek, orvosok és feltűnően sok nő. Krnyacsnak mindenki számára volt egy sz.inpadias mosolya és nagyon ügyelt arra. hogy mindenki azzal a benyomással távozzék szomorú cellájából, hogy ott egy hős utolsó óráit pergeti le az élet filmje. De azért néha kizökkent szerepéből. Valaki azt az Ízléstelenséget követte el, hogy megkérdezte tőle: — Tud majd aludni az éjjel? A válasz nem késett: — Ha masa volna a helyemben, tudna masa aludni? Az emberek tapintatlanok és egyik megkérdezte Mauser Flóriánt, a mészáros kinézésű hóhért: — Ha magát akasztanák, ki végezné azt el? .Mauser talpraesetten felelte: — Legyen nyugodt, helyettesem, lfarát Károly segéd nagyszerűen eltanulta a mesterségemet, ö maid elvégezné. de higyjc cl. magának sem kellene a keze alatt sokáig szenvedni... Dr. Macák Mátyás ügyvéd. Krnyacs védője az ítélet meghirdetése után még egy kísérletet tett védence megmentésére: táviratot intézett a királyhoz és táviratában kegyelmet kért a halálraítélt számára. A filozofáló rablógyilkos A nappal valahogy eltelt tömeges látogatásokkal. evéssel, ivással. dalolással és beszélgetéssel. Később Krnyacs órákig sétált a kertben, de azalatt is szakadatlanul beszélt, mint az. aki az erdőben jár és félelmében fütyül. A/, újságírók a nap nagy részét nála töltötték, aminek szemlátomást örült és amikor rövid távoliét után ismét felkerestük. mosolyogva intett felénk és inj tett: — A Bdcsmegyei Napló! A Politika! A Vreme/ Közben filozofált. — Nehezebb egy akasztást végignézni, mint elszenvedni. De okos intézkedés, hogy sok embert engednek be az akasztást megnézni, mert annak feltétlenül javitóhatása van. Az emberek annak láttára összeborzadnak és rettegve fognak irtózni attól, hogy embert öljenek... Jó idők voltak, amikor 1923-ban Valjcvóhau bevonultam tizennyolc hónapra katonának, altkor nem hittem, hogy ez lesz a vége, bár csodálom, hogy már előbb nem estem nagyobb bűnbe, mert határozottan hallamos vagyok a bűnözésre. Hét éves koromban cigarettáztam és amikor a velem iskolába járt kis leányok megláttak dohányozni, azt mondták: »Nézzétek, a Misa dohányzik <. Erre felkaptam az iskolai hátitáskámat és azzal ütöttem-vertem a fejüket. Később is sokat verekedtem és nem gondoltam arra soha. hogy abból baj lehetne. Sorba kinálta mindenki cigarettával. — Jadran? — kérdi — nem? Jó a Koj szovó is, sőt a Vardár is — és minden I felkínált cigarettát elfogadott. — Ma legalább már száz cigarettát szívtam el. Hét órakor a fogházőrök udvariasan felszólították a fogházban tartózkodó közönséget, hogy hagyják el a fogházat, mert este bét óra után idegen nem tarí tózkodbátik- ott. Krnyacs kezet fogott mindegyikkel. fia nem látnám többé, Isten vele, i vagy eljön holnap is? Ott lesz? I Senki sem mondta, hogy igen... dobráról mintegy negyven német érkezett. Eljött a meggyilkolt Strausz Jakab A siralomháznak keletre nyiló keskeny ablakán beragyog a hajnali nap első sugara. Krnyacs nézi a napsugarakat és rczignáltan mondja: — Csak még egy félóra... Enni és inni kér. Természetesen azonnal adnak neki. maga Pavlovics Brarűszláv ügyész rendelkezik, hogy minden kívánságát teljesítsék. Énekelni kezd, majd filozofál: — Gonosztevő voltam és az maradok a túlvilágon is, mert a lélek nem változik meg. A sok embert az ösztönük, a szadizmusuk hajtja ide. Az ember csak egyszer boldog, amikor születik, azután csak nyűg. teher, boldogtalanság jelzi az élet útjait. Ekkor egy szakasz rendőr érkezik Slankamenác Jócó biztos vezetése alatt, ők alkotják a törvény által megkövetelt karhatalmat. A rendőrök egytől-egyig bemennek a cellába és megnézik Krnyacsot, aki mindegyikkel beszédbe .elegyedik. Szidja a nőket, azokról lesújtó véleménnyel van. Igazi szeretője sohasem volt. Bort kér, de csak egy kortyot iszik. Az egész fogház talpon van. A fogdák ajtaján levő kis ablakocskákon látni lehet, hogy minden fogoly korán felkelt. Nagy eseménye van a noviszadi fogháznak. Az első.akasztás. — Sajnálod, hogy megölted Strauszékat? — kérdi az egyik újságíró. — Dehogy sajnálom, még azt sem, hogy az asszonyt is megöltem, mert az sent volt jobb, mint a férje .... A kapuk előtt tolongó tömeg zaja behallatszik a siralombaházba.-- Úgy látszik sokait vannak — állapítja meg Krnyacs. Jönnek a halálraítéltért Félöt. Az utolsó percek. Lázics Petar fogliázfelügyelő udvariasan felkéri az újságírókat, hogy foglalják el helyeiket, mert — rögtön megkezdődik az aktus. Krnyacs Misa marasztalja őket: —, Még egy kissé«... — és néhány viccet mesél búcsúzóul. — Magukkal le vagyok fényképezve. Én vagyok a listavezető, maguk a jelöltek — és hangosan, leikéből hosszasan nevet. Más vicceket is meséi és azokon maga nevet a legjobban. Egyik látogatója tapintatlanul megjegyzi: Félöt óra, még öt perce van. Krnyacs odase figyel, vicceket mesél. Lázics Péter újra beszól: — Kérem mindenki foglalja el a helyét. Hallani már az őrök hangos lépéseit, legközelebbi rokonsága, bátyja és sógora. Az újságírókat a dunaparti kapán bocsájtja be a iigyelmes Lázics Petár íogházielügyelő és engedélyt ad, hogy bemehessünk ismét Krnyacshoz. aki mindegyikünket nevén szólítva köszönt és változatlanul jókedvűen, nevetve fogad Ö kérdezte: — Na, hogy aludtak az újságíró árok? Mert én egy pillanatra sem aludtam, elég lesz még belőle a túlvilágon. Közömbösen beszél, mintha nem az amint a kőpadozatu folyósón katonásan kilépnek. Krnyacsnak egyetlen a re izma sem rándul meg. Pavlovics Boardszláv ügyész négy óra negyvenöt perckor jóságos gyengédséggel figyelmezteti: — Misa késztilj! Krnyacs felugrik a vaságyról, mindegyikkel kezet fog és elbúcsúzik. Egy perccel utóbb már a folyósón van, előtte, oldalit és mögötte fegyveres őrök. Bilincseket raknak a kezeire és Krnyacs megindul. Katonásan, kackiásan, kidütlesztett mellel, nyugodtan, halál megvetéssel. Pavlovics ügyész elő! megy. Utána Lázics és őket követi a szomorú menet. Alig indulnak meg a folyósokon Krnyacs hangosan, de artíkulátlan hangon, szinte ordítva énekel: »Moj dilbere, kuce szecses« — és énekelve jön le a folyósó végén levő lépcsőkön és kilép az udvarra. Első pillantása. a>Uófára esik, Jól figyelem. Szán* meg sem rebben. Mosolyog, nevet és odaáll, a bitófa .árnyékába. Négy óra ötvenkét percet, mutat áz óra. Négyszögletű asztal, helyet körülülnek a hatósági személyek. A középen Radnlovjee A. Mi'loje őszbecsavarodott érdekes feje látható, ő a tanács ebiöke. Előtte nagy aktacsomó, az asztalon egy kis üveg tinta, egy tollszár, egy itatónyemó Mellette Slepesnics Mila törvényszéki jegyző, attól jobbra Pavlovics Braniszláv ügyész, láthatóan megindult arccal. Az elnöktől balra Sztakics Sztoján tanácsnok, a városi tanács képviseletében. Mellette dr. Adamovics Pera városi tiszti főorvos és dr. Cscremov György törvényszéki és iogházorvos. A korláttal elküTönitett részen belül a bíróság mellett tizenöt-busz újságíró, néhány orvos, bíró, ügyész. A korláton túl kétszáz néző. Orvosok, gyógyszerészek. ügyvédek, katonatisztek, katonák iparosok, kereskedők. Egyetlen nőt sem bócsájtottak be. Az udvaron rakásban áll a tűzifa. Ezekre a rakásokra másztak fel az emberek, hogy jobban láthassák, mint szorul Krnyacs Misa nyakára a hurok. A korláton belül fényképészek, masinájukat igazítják. A faltól négy lépésre áll az egyszer» bitófa. Két méter magas, 20—20 centiméter átmérőjű, négyszögletes frissen .ácsolt gerenda tetejébe egy erős kampós szeg van verve, amelynek feje át van lyukasztva, mellette egy asztal és, amellett a három lépcsős létra. A bitói a* alatt egy húsz centiméteres zsámoly áH készenlétben. Az utolsó éjszaka (utolsó óráját élné. Bűnös vagyok és bűnös leszek a túlvilágon is Pctrovics Mirkó lelkész egész éjjel a fogházban tartózkodott, újból és újból megkísérelte, hogy a halálraítéltet magábaszállásra bírja, de eredménytelenül. Krnyacs az egész éjszakát énekelve és beszélgetve töltötte. A lelkész a halálraítélt utolsó éjszakájáról a következőket mondotta el: — Én egész éjjel mellette voltam, de nem tudtam megpuhitani, mindig elutasított. nem akart Istenről tudni. Két óráig énekelt, főleg erotikus dalokat, azután Schopenhauert olvasta. A vallás« cimii könyvvel búcsúzom az Istentől — mondotta nekem és újra énekelni kezdett. Százszor is elénekelte ;i ■Neműm vise nada..és az »Imam jednu zsdju...« kezdetű dalokat, majd a »Sonját« énekelte és durva kifejezésekkel kísérte. Hajnalban azt mondta nekem, hogy "Icorgc Sand könyve foglalkoztatja. Reggel felé ismét filozofált, majd kidülledt szentekkel látható megelégedettséggel kommunista tanokat hirdetett: »Két társadalmi oszály van. a felső tízezrek és az elnyomottak. Ha egyszer az elnyomottak kerülnek szóhoz, akkor csak azt fogiák a gazdagoktól kérdezni,: mennyi pénzetek van és azután agyonütik őket. Jugoszláviában is győzni fognak a kommunista eszmék, mint Oroszországban. Fii azért öltem, hogy megbosszuljam magam elnyomóinkon...« — mondotta nekem. Hajnalodik Hajnali három óra. amikor ébresztőm I élesen berregve csilingel. Az égbolt még csillagos, az ucca még sötét, a villamos lámpák fáradtan pislognak, do a híres noviszadi piac koránkelő népe már rajzik az uccákon. Itt-ott egy duhaj társaság igyekszik hazafelé. A Mária-Schnee-i búcsúra jött zarándokok, akik éjjel az nccákon tanyáztak, már talpon vannak és megindult a proceszió Mária-Sclmeere. Zsolozsmák hangzanak fel és hallatszanak be a fogház ablakain. Krnyacs Misa is hallja és kérdi: Mi ez? Megmondják neki. hogy zarándokok mennek búcsúra. Mélyen sóhajt. ■ Azok hisznek ■ mondotta — jó nekik. A törvényszék kapui előtt már negyed négy órakor sokan várakoznak. Négy órakor már több százra nőtt meg a türelmetlenül zajongó tömeg, amely erőszakosan behocsájtást kért. Csak belépőjeggyel engedték be a közönséget, de dacára annak, hogy , sak száz belépőié;» ?t adtak ki mégis kétszázan jutottak be az udvarra. Gai-A túlvilág Krnyacs bátran lépked és csak amikor a birái elé áll. torpan meg egy kissé. Katonásan megáll a biróság asztala előtt. Radulovics tanácselnök feláll és kérdi: Maga Krnyacs Misa? Mosolyogva feleli: — Igen. Az elnök felolvassa az iratokat. Előbb a 73. számú aktát: a törvényszék elsőfokú ítéletet, azptán a 74-es aktát, a felebbviteli biróság helybenhagyó Ítéletét és harmadiknak a 75. számú aktát, amely szerint a semmitőszék elutasítja a semmiségi panaszokat. Sor kerül a legutolsó aktára: a 76-osra. Az igazságiigynűniszter értesíti a bíróságokat, hogy a király elutasította a beadott kegyelmi kérvényt. Az akta alá dr. Szubotics Dusán igazságiigynűniszter neve van aláirva. Tíz percig tart a felolvasás. Krnyacs hangosan nevet, amikor az ítélet elmondja, hogy mikép Itajtotta végre a gyilkosságot. Ebben a pillanatban Gyorgyevics Dimitrije, a Politika munkatársa elcsettenti a féuv képczögépet, Krnyacs észreveszi, mosolyogni kezd és hangosan mondja: küszöbén — Politika. Az elnök megszólal, az ügyész felé fordulva: — Ügyész ur, gondoskodjék- az ítélet végrehajtásáról. Négy óra ötvennyolc perc. Pavlovics ügyész int Mausernek, aki fekete zakkóban, fekete nyakkendőban, fekete, félrecsapott félcilStiderben várja az utasítást. Mellette segédje, Hardt Károly. Ekkor Krnyacs odajön hozzám és magyarul cigarettát kér. A cigarettát a szájába teszem, mert a kezei meg vannak vaslava. Az utolsó cigaretta. Meggyujtom neki. — Köszönöm, szerkesztő ur — mondotta és ezek az utolsó szavai. Pavlovics ügyész int Lázics fogházfelügyelőnek, aki viszont * odaszófitja Mausert, aki abban a pillanatban már megfogja Krnyacsot és minden gyengédség nélkül pár lépést hátravonszofja. Krnyacs, szájában az égő cigarettával ellenkezés nélkül megfordul és határozott. bátor lépésekkel ment a bitófa a1-t Mauser háttal a bitófának fordítja *y, felállítja a zsámolyra. Újra ■kattogna}- ,i
