Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-26 / 237. szám
4. oldal BÄCSMEGYEJ NAFLÖ _____________ VTAi augusztus iŽO Rákot gyógyít egfj boszniai iavasasszortg 1 itoícza osgyógyszeréveláUiió'ag c 'of’ i ’ •? ‘ mivel Bcogradból jelentik: A beogradi uccákon napok óta rózsaszínű rüpcédulá« kai osztogatnak, amelyen egy névtelen boszniai asszony azt hirdeti önmagáiéi, hogy meg tudja gyógyítani a rákbetegseset. A tákgyógyitó basnyák asszonnyal már egy hónappal ezelőtt is foglalkozott a. beogradi sajtó,, mert amikor egy be )gradi publicista boszniai tanulmányúton volt, útja után, beszámolt a beogradi közönségnek és előadta, hogy Szarajevó mellett a csodájára járnak egy a ‘szunynak, aki a rákbetegséget meg Héjjá gyógyítani. A publicista boszn’ai cikké-e figyelmes lett egy rákbetegségben szenvedő előkelő beogradi kéreske-úö, akin a rákos tünetek már annyira efőrcltaJadíak. hogy az orvosok már tejesen 'emondtak róla. A beogradi kereskedő kiküldötte a fiát a boszniai asszonyhoz >’s elhívta a beteg apjához. A fiú — így mondják Bcogradban — meglepetve hallotta Szarajevóban, hogy ez az aszszony már Boszniában rengeteg embert gyógyított meg és egy ferencretnii barát is csodákat meséit az asszony gyó jrvitó' hatású orvosságáról. A fere-nereudi barát elmondotta. Iiogy tíz esztendö'■el ezelőtt az orvosok is lemondottak már az életéről. A sors ezt a rakgyógyitö asszonyt hozta útjába, aki cscdasi révei meg is gyógyította. Arra a kérdésre. hogy miképpen gyógyít az aszszony, a barát elmondotta a fiúnak, Iiogy az asszony először 11 rákos testrészt mézzel keni b~. azután ráteszi a hiivö< szert, amelynek a hatása néhány napon beiül okvetlenül mutatkozik. A boszniai javas-asszony termi-'zetescn nem nkarjn megmondani, liosv a bűvös csodaszerét miből állítja össze, csak annyit hajlandó elárulni, hogy halála esetére is gomi-'sko-Joit a szenvedő emberiségről, mert két fiatat faluké’! asszonyt eskü mellett beavatott a titkába, A beogradi kereskedő fia elhozta az asszonyt Bcogradba. -hogy • ses'tsen apján. Az «1 mtilt pénteken érkezett yieg . z asszony és azonnal hozzálátott á, kerfsketfö meggy ágyáfásához. Az asszony nekente mézzel a beteg testrészt, azután elővette az ismeretlen végvidéket és ízt is rátette a botos helyre. A kereskedő}, családja szerint, u gyógyírnak szemmellátható hatása volt és a kereskedő, aki még az elmúlt héten már az életében sem bízott, vasárnap hosszas gyalogsétát tett a Tapcsiderbe. Beogradban már napok óta egyébről sem beszélnek, mint a boszniai csodatevő asszonyról. A beogradi rendőrségnek azonban nem tetszik a kuruzslás is elrendelte, hogy toloncolják el az illetőségi helyére. A bosnyák asszony nem ért rá megvárni a rendőrség kitoloncoló intézkedését, mert telefonon Szarajevóba hívták, ahol egy nagyon gazdag ügy védet kell meggyógyítania. Az akrobaták titkai A nemzetközi artista-egylet elnöke leleplezi a klishniggeket és a trambolin-szaltót Berlin, augusztus hó A pocakos, öre£ bürokratát, aki az Íróasztalnál ül. Max Beroi-Konorah-nak hivják és tizenöt-busz évvel ezelőtt még egyike volt a világ leghíresebb légi ormi - szabtok. Most a nemzetközi artistdpóholy elnöke.' Próbáltuk összcsziudábü,. hogy hány nyelven beszél, d? npm tudja pontosan. Bejárta az egész világot egynéhányszor és olyan uy.h tehetség, hogy pár hónap alatt, amit egy országban töltőit. mindig megtanulta az illető nyelv t A magyart is töri, szerbül — és valamennyi szláv nyelven kitünően beszél, Az artisták, zsonglőrök., bűvészek Iriikkieiről faggatom, de nem akar nyilatkozni, — Világhírű artisták vannak. — mondja — akiknek a művészete egyetlenegy lógósból all. A? egész mutatvány vonzóereje elveszne, ha a publikum tisztában ’enne évset a trükkel és az illető mehetne kői-’nini. Még ha tudnám is egyik-másik nro.liíVc'ó kulcsát akkor is hallgatnom kell róla. de meg épptn a -nagy számukét« nem is tudom. Az artisták érthető módon rettentő<■» féltik a titkukat. Van bűvész, akinek a száma aiart a szinháíi személyzet nem is léphet a színpadra. mert a függöny leeresztését is saját partnereivel végezteti és készülékeit vagy műiden előadás után hazaszállítja lakására, vagy éjjel-nappal őrizteti a színházban. — Az akrobaták trükkjeit azonban bizonyára ismeri elnök ur? —- Az akrobatáknak' nincsenek a szó szór -s éheimében vett trükk:ej.. Ahhoz, hogy valaki felemeljen nyolc embert a levegőbe, erő kell, hogy tíz tányérral z'.ougl’rozzon. ügyesség kell. Itt nem segk semmi trükk. Vannak.■■természete-sgn, mesterségben fogások, amelyek, megkönnyítik esetleg a fo'adat elvégzését, de ezt nem lehet trükknek nevezni. Nem is titok tulajdonképpen, bár a publikum nem tud róla. — Naiv a varieté-publikum? — Ellenkezőleg. Nagyon raffinált. A '.'gcavaszabb trükkökre Is rájön, de érdekes, hogy viszont a legegyszerűbb dolgokról sejtelme sincs. Teljesen tájékozatlan például abban még a legjobb varieté-közönség, a nagyvárosi is, hogy az akrobata-produkciókban mi tulajdonképm az, ami igazán nehéz? — Például? — itt vaunak* az úgynevezett ikarttsi játékok. Az egyik artista a hátán fék űzik és a levegőbe tartja a lábait. A másik felugrik a talpára. Az alsó felrúgja a levegőbe., ahol a felső megfordul, vag.v bukfence: vet, vagy zörög és mindig visszahu'sPk az alsó talpára. A publikum tapsa mind's a felsőnek szól, pedig . . . — Egyformán il'etné meg ■ mindakettüt — vélem, — Szó sincs róla. Csak a.z alsó. a smejszer az igazi művész. Minden ügyesebb fiatal fiúból partnert nevelhet hat hónap alatt magának, de a jó srnejszer az ritkaság. Ugyanígy van a trapézipüvészekkel. Az kapja a tapsot, aki repül nem az, aki fejjel lefelé csüngve egy trapézon, amibe csak a térdével ípgózik, elkapja. Pedig a »fogéi* a nagyobb művész, nem a »repülő.* Természetes hogy a repülőnek is sokat kell tudni, három-négy szaltó a levegőben nem kispuska, de a repülő nem is Id'ia a társát ű csak nyújtja a kezét és várja, hogy a partnere elkapja. A fogónak kell kiszá .mi tani, hogy a levegőben, pergő társa hogy fog és melyik pillanatban fog meg érkezni—; Eszerint ,a közönség rendszerint az. ügyesebbel bánik mostohábban.? — Csaknem kivétel nélkül. Vegyük a következő példát: az artista egy golyón balanszíroz s közben a fején egy nő tótágast áll. Mindig a nőt tapsolják meg. Pádig « nő esetleg a földön nem is tudna tótágast állni. Amit ő csinál, azt minden fiatal lánynak pár hét alatt he lehet tanítani, hacsak nem egész ügyetlen. Az artista ellenben nemcsak a golyón balanszíroz, hanem ugyanakkor ő egyensúlyozza a fején tartott nőt is. — Hogy van a közönség a mutatványokkal? Meg tudja Ítélni, hogy melyik a nehezebb és melyik a könnyebb? — Nagyjából. De azért sokszor csalódik itt is. Például; a kötéltáncos részegnek teteti magát és jobbra-balra dülöngve sétál a hullámzó drótkötélen zsebredugott kézzel A közönség oda van a csodálkozástól, hogy az artista nem egyensúlyozza magát bambuszbottal, vagy napernyővel, »pedig a kötél sincs kifeszitve.« A bambuszbotos produkció sokkal nehezebb, mint ez a nehezebbnek látszó. Kétféle kötél van ugyanis, »steif« és »schlapp«. A kifestteti kötélen nem lehet balanszírozó pálca, vagy ernyő nélkül mutatványokat végezni, mert az artista ezzel egyensúlyozza magát. A laza kötélen az artista nem magát egyensúlyozza, hanem maga alatt a drótot, ami összehasonlíthatatlanul könnyebb, Azt csinálja, amit az állva hintázó gyerek, a felsőtestét mindig függőlegesen fart’,a. a lábával pedig hintáztatja a drótot. Minél jobban hullámzik, annál könnyebb a produkció. Ez teszi nehézzé a feszes dróton a kötéltáncolást, aminek a megtanulása ’S aránytalanul több iáöt igényel. — Mi van még ilyen tévedés? — A publikum összetéveszti a kancsttkcmbcrrel az úgynevezett klishnigget. Pedig a kettő között óriási a különbség. A kaucsvkember hátrafelé hajlítja a testét, amikor a fejét kidugja a két lába közt. a klishnigg pejig előre hajol. Ez természetesen sokkal könnyebb. A két produkció amellett kizárja egymást, nines élő artista, aki egy személyben klishnigg és kaucsukember lenne. — Azelőtt volt? — Egyetlenegy, Thelsey-Knösing, de ő már rég halott. Hosszas unszolásra egy akrobatatriikköt is elárul Beroi-Konorah elnök ur. ez a trambolin. vagy eredeti nevén trempl'n: az ugrókendő. Olyanféle készülék. mint a billiárd-nsztal, rugóváz gutn mi lappal bevonva és kendővel letakarva. Roppant könnyűvé teszi áz ugrást. Kezdő akrobata, néhány havi gyakorlat után harminc-negyven száltól csinálhat egyfolytában a trambolinon, holott aki a puszta földön öt szaitót tud egymásután csinálni, az már elsőrangú művésznek számit az artisták között. (y.) Békebeli irrg'dia 1,’ia • Lnez’ró Géza Karlett volt a ftp, karcsú, hanyag válltartásit, szőke, szeplős — és ezermester. Bravúrosan táncolt, művészien fütyült, remek naturalista hegedűs volt sziv&rskatul.vákbó! karcsú templomokat lunbtürészeit, ötletes karikatúrákkal rajzolta tele a kávéházi márványasztalokat s a városka leányainak falegyezőire kedves, tréfás alakokat, jelenetekét festegetett. Vadul lovagolt, zajló Szereltnek oceáiirepiilőtöje volt, ábrándozott, henyélt, katonamesterségét féktelen szeretettel, űzte és nagyokat ivott. Az öregurak szerették és fidélis eim borának nevezték, az asszonyok is szerették és kis kadétnak hívták, a leányok is szerették és fess fiúnak titulálták, a fiatalemberek is szerették és Dódnak be cézíék. A papák azonban nem kedvelték a mamák pedig féltek tőle. — Igen, ha megokosodna, az más lenne! — mondogatta özvegy Doiiogánné leányának, Déiiának. A Jókai-refények magasztosan marilagos romantikájával telitett, minden érzéltni áldozatra kész, szigorúan erkölcsös, de buja álmokkal küszködő, meleg kezti, de hideg, fekete tekintetű, magas karcsú leány ilyenkor föHekintett szemgyilkoló kézimunkájából, csak ennyit szólt: — Igen, mama! Mert régen elhatározta magában, hogy »embert farag* Dóéiból, akibe titkoltan, de halálosan szerelmes volt már a tavalyi Anna-bál óta. Dóci is azért fütyült, festett, lombíiirészelt, lovagolt, udvarolt, ívott ménéktelenül, mert majd szétvetette a vágy, a mely életszinii, szeplős szőkeségét a leány fekté-fehér szoborszerflsége felé hajszolta. 1.egy illik csak őszinték — noveb'stáaak utóvégre is az a legkönnyebb, ha alakjainak már a kevésbbé is Dália is majd megy.- szett Dóéiért, ha nem is mutatta neki. Sőt, mentő! kevéshbé mutatta annál oítí>atatla11.i'ooul lobogott ben >e a sorsszerű láng a szőke kadett csókjáért S éppen mostanság, karácsony és szil vesgtgr költött, vsy érezte, valamivé1 még's csak ki kell mutatnia hajlandóságát a fiú előtt, mert Dóci egyre őrültebben élt s ha nem csalódik, nagy szerel inét, amelyet Dália iránt érzett! kezdi aprópénzre felváltani Déiia barátnői meí:ett. Hosszú lelki tusa és tervezgetés után Delia tehát elhatározta, hogy vesz egy .'»legyezőt, átadja Dóclpak kifestésre .niközben módját fogja ejteni, hogy jogosult reményeket ébresszen a fiatalemberben, akinek nem kelj egyebet csinábz. hog.v méltó lehessen Dália kezére, mint megjavulni. A másnapi kávé s táncdélután folyamán, amely a rengeteg régi, még XVH! századbeli ponogán-ház nagy ebédlőiében zajlott le. a pás des patineurs ellej,ése után 1 lóba Pocival visszavonult egy ablakmélyed í she, — Mi ez a csupasz legyező, Déliács ka? — kérdezte Dóci, — Munkalehetőség! — Csak nem nekem Díüáeska? — De csak igen! — Megengedi, Déli ácska, hogy kifes sem? — Meg. egy feltcte! alatt . . . — Mpiulje drága I ’ "'sky! — Nem fog dorbézolni, józan életet él. — Megígérem. Déüácska. — Akkor első jelenétnek megfestheti a tavayi Anna bál , — Második kép lesz, Díliácska, hogy csónakban ül velem. S a harmadik? — Szintén -csónak« jelenet »na« nélkül. Déhácska. — Csó—nak—, na csók je ... ó, maga á'etlen. — Ne haragudjék. Déliác.ska , . . nézze, itt van ez a kis ezüst gyürii, édesanyám kapta az apámtól eljegyzésük előtt . . . ha ezf elfogadná tőlem... — Nem szabad ilyet mondania — szólt i 'éiia. elfordítva piruló arcát. — De adni és elfogadni szabad — mondta Dóci. — Az, utolsó jelenet hát: fiatal pár, pap áldással mögéjük,— suttogta Déli?,. —« Az le •/„. úgy les;. Déüácska — súgta Dóci, aki már majd szétpattant az iz* Sülömtől. Hirtelen meg is fordult a zongorázó Donogáuné fe’é: — Csókolom a kezét, jó nagyságos asszonyom, egy csárdást könyörgök. A fiatalság nevetett: — mily eredeti iu a Dóci . . . s Donogáuné az ábrándot befejezői előkelő kromatikus futam után kezdett egy csárdást a tüdővészes spiiiéthaugu zongorán. Dóci gyors mozdulattal csuklójára hurkolta fehér selyemszalagjánál, fogr a a falegyezőt... a középre ugrott, Déliát., derékon . . . kapta, aki engedelmesen szédült utána a táncba . . . szerelembe rajongásba . . . Bizony, a szokottná is későbben, na. gyón későn, esti kilenc óra után oszlott szét a társaság, ki a »Fehér ló«-ba ment vacsorázni, hi csak a -Kas«-ha egy feledére, nem lévén éhes a dús uzsonna után Dóci okosan és szerényen a >>Kas«-ba vonulókkal tariott, de féltizenegy tájban átjöttek hozzájuk a »Fehér ló«-be!iek. élükön a kis Altorjai báróval, aki pezsgőt rendelt. Dóci magasra emelte az első poharat s lángolt az arca, amikor diadalmasan elkiáUoti magát: — Annak az egészségére, akit én tudok! Zajosan koccintottak, a cigány tust húzott és Dóci egy félóráig nem ivott több pezsgőt. De aztán az örvendetes érzelmi újságot sej tő derék fiuk egymás után köszöntötték fel s Dóéinak úri illendőséggel állni kellett a felköszöntöket és meghatódott ex-ekkel válaszolni rájuk Reggelre mindenki elázott. A báró a biiliirdasztalon aludt. Dóci az asztal alatt. A bárót aztán inasa bazavitte egy zárt kocsin, Dóéiért két bakát kijeitek kézi tragaccsa és ópokróccal. A reggeli gyanútlan járókelők tisztelettel tértek ki a bizonyára gyakorlaton szerencsétlenül tárt katona urai szállító két baka elől. akik morc pofával,-óvatosan himbálták íórsriftes lépteik között az édesnek éppen nem mondható terhet Dália éppen ekkor igyekezett reggeli misére, hogy hálát adjon az Urnák boldog szere'inéért. Már messziről meglátta a komor kis menetet, Finoman kitért a katonák elöl, de részvéttel, meghatódva nézett vissza a traguccsra, amelyről . , nem, lehetetlen! nem jól lát! de igen! mégis! iszonyú, iszonyú! , . . egy ernyedt egyenruhás kar . . . lógott ki a takaró alól , . , csuklójára hurkolt fehér szalagos falegyezővel. Dócit, mire késő délután felébredt már ott várta egy levél, amelyben semmi más nem volt, csak a Déliának adott ezüst karikagyűrűje.
