Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-05 / 216. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1927. augusztus 5, sziáy. i BBB ügyosztály főnöke eszközli. >A gyomor lázadása előtt állunk« Popovics L.juha szerémségi képviselő jelentette, hogy a kormány nem tiszteli a parlamentet, amire legjellemzőbbek azok a levelek, melyeket a kormány tagjai intéztek a pénzügyi bizottság elnökéhez. A mostani választásokon olyan terror van. amilyent a jugoszláv választások történelme nem ismer. Marinkovics Voja Pozsarevácon kijelentette, hogy ha nem szavaznak rá és a választások a kormány számára nem sikerülnek, újabb experimentumokhoz fognak folyamodni. Hogyan mondhat egy külügyminiszter Ilyent, amikor minden szavára felfigyel a külföld. Nem lehet experimentumokat csinálni, különben is a nép rendkívül közönyös a választásokkal szemben. A népet nem érdeklik a politikai kérdések, mert a gyomor kérdései nincsenek rendezve és ma a gyomor lázadása előtt állunk. A bizottság húsz javaslatot tárgyalt le, amelyeket a kormány nem vitt a parlament elé. Pribicsevics indítványához csatlakozik. Miletics Vláda szerbiai radikális kijelentette, hogy a szerb paraszt éHnség előtt áll. Nincs eső és nincs élelem. Két hónap ! múlva mindén elfogy, az éhség elleni védekezés legyen a kormány gondja, ne- : hogy a katasztrófa bekövetkezzék. Smodelj szlovén néppárti szintén a gazdasági válságról beszélt és elmondotta, hogy nem csak a parasztság, hanem az ipari munkások is katasztrófa előtt állanak. Szlovéniában szörnyű a nyomor. Javaslatot nyujt be, hogy a bi- j zottság foglalkozzék ezzel a kérdéssel. A klerikálisok mindig tiltakoztak a po- j litikai üldözések ellen, de most nyűgöd-) tan kijelentheti, hogy Szlovéniában nincs üldözés és nincs terror. goja a hatalomnak. j tek este Blédbe utazik, ahova sok ukázt Ezután Radonics Jován elnök clren- visz magával, hogy azokat aláírassa deli a szavazást és ' őfelségével. a bizottság Setyerov szavazóival . . szemben egyhangúlag Pribicsevics Zsivancsevics Mihajlo javaslatát fogadta el. nyilatkozata A többi pontnál is csak Setyerov szavazott a kormány mellett, a szlovén javaslatokra szintén csak Setyerov és a szlovének szavaztak. Ezután Radonics Jován elnök bejelentette, hogy a miniszterelnököt levélben fogja értesíteni a határozatokról. A miniszterelnök pénteken Blédbe utazik Vukicsevics Velja miniszterelnök pén-Zsivancsevic.s Mihajló a »Rees« csütörtök délutáni számában válaszol dr. Szubotics Dusán igazságügyminiszternek a szuboticai jelölés kérdésében legutóbb tett nyilatkozatára. Zsivanosevics fentartja azt az állítását, hogy Szubotics igazságiigyminiszter kijelentette, hogy Zsivancsevics a két szuboticai járás jelöltje és hogy ez a kormány kívánsága. Zsivancsevics szerint az igazságügyminiszter azt is kijelentette, hogy ha Vukicsevics miniszterelnök továbbra is követelné Juries Márkó jelölését, akkor lemond a szuboticai kerületben a listavezetésről. Elutazott Tiranába a .jugoszláv követség személyzete Az uj tiranai jugoszláv követség személyzete csütörtök este tiz órakor elutazott Beogradból Miticsics Jován követségi titkár vezetésével, aki ügyvivői minőségben megy Tiranába. A beogradi francia követséghez érkezett értesítés szerint a beogradi albán követség személyzete ugyancsak csütörtökön utazott el Tiranából Stila követ vezetésével. A republikánus párt ragaszkodik Coolidge elnökségéhez Biztosra veszik az elnök újbóli megválasztását Newyorkból jelentik: Coolidge elnökszerdán százával kapta hiveitöl a táviratokat, amelyekben arra kéiték, hegy másitsa meg elhatározását és jelöltesse magát harmadszor is az elnökségre. Az amerikai sajtó szenzációja szerda j óta Coolidge elhatározása és ez a tény • minden más aktuális problémát, igy a genfi leszerelési konferenciát is háttérbe szorítja, annak ellenére, bogy a leszerelési konferencia kudarca és Coolidge elhatározása közt' tagadhatatlanul összeiiiggés van. Beavatott washingtoni politikai körökben biztosra veszik, hogy Coolidge elnök végül mégis csak engedni fog a republikánus párt unszolásának és megmásítja elhatározását, annál is inkább, mert újbóli megválasztása úgyszólván teljesen biztosnak tekinthető. Lehetségesnek tartják azt is, hogy Coolidge csupán taktikai lépést követett akkor, amikor nyilatkozatát megtette, hogy lássa a közhangulatot és mérlegelhesse választási esélyeit. Románia külföldi akciót indít a magyar birtokperek ügyében A román külügyminiszter és pénzügyminiszter külföldi útja Jovauovics Pera boszniai radikális szerint soha kormánynak nem volt kisebb tekintélye, mint a mostaninak és ennek az ország látja kárát. Setyerov Szlávkó még egyszer felszólalt* éá kérte javaslatának elfogadását.- Hevesen -tárrsád-ta a radikálisokat, a kik á-ttáátban sohasem szólaltak fel az erőSzáKdisságok ellen és megszavazták a költségvetést, anélkül, hogy valami ellen tiltakoztak volna. Gavrilovicsnál soha senki nem volt készségesebb szol-A púposok Irta : Szirmai Rezső A tengerről fölverődött az alkony. Gémja szűk sikátorai fölött himbált a tüzszimi menny- Piros szárnyakon úsztak a felhők. - ők ketten mélyen lélekzették a kószáló szelet és régi panaszaikat sírták egymásfelé: — Csak egyszer, tudod, csak egyszu! — sóhajtott föl az egyik, tizenkilencéves is alig volt, fekete kartonruháját a hátán éktelen púp domborította... — Csak egyszer! \N©m is akarom, hogy nagyon, hogy nagyon, csak egy kicsit! De igazán! Csak engem! — Nem, nemcsak egy kicsit, de nagyon, tüzesen! — kiabált föl a másik, a fiatalabbik, aki a mellén hordozta testének szomorú kinövését. — Olyan nagy barna ember legyen, tudod, matróz talán, egészséges, széptestü .,. — Az. Széptestü, egészséges, barna, de lehetne szőke is... — Én meg is hagynám csókolni magam! — A számon. Én is. De jó volna! Csak egyszer!... Mély sóhajok ütődtek a szűk uc:ák falán. — Én nagyon tudnám szeretni, nagyon, én tudok szeretni, egyszer, íár szerettem is, az is barna volt, ha nem is matróz, de kereskedösegéd volt, szép volt, barna, magas, a tenyerébe veit mindig, jaj, de nagyon szerettem... — És ő? — Ő? Ö nem. — Engem se szeretett... — Kf? — A Giuseppe. Tudod, az a költő, aki1 Bukarestből jelentik: Vintilla Bratianu pénzügyminiszter és Titulescu külügyminiszter vasárnap hosszabb külföldi ura indulnak. Bratianu pénzügyminiszter egy francia fürdőhelyre megy több'-’ hetes üdülésre, majd Londonba'utazik,, különböző pénzügyi kérdések rendezése céljából. Titulescu külügyminiszter mindenekelőtt Parisba látogat el,' ahol a I mindig itt ült az expressoban, a Via Settembrén és dalokat csinált. Én mindig csókoltam öt. de ő sohsem csókolt vissza. Hogy lehet az. mondd? — Nem tudom. Engem sem csókolt vissza ö, pedig szép ajkam vau, nézi! — Na és az enyém? Pedig olyan cíuf leányokat is csókolnak a férfiak! De majd egyszer, meglátod! Egy matróz, mi? Barna, magas, széptectii... — Az, széptestü!... — Csak egyszer! — Szeretni fog, nagyon, mindig fog csókolni, ölelni, az enyém lesz, olyan lesz az ajka, mint a vér, csak engem fog szeretni, soha mást, amíg meg nem hal, örökké, az övé leszek, nem fogom soha megcsalni, imádni fog... Mentek ketten és sóhajtoztak. Pálmák zöld levelein megcsúszott a tengerről verődő alkony. — Nézd, de szép! — lökte meg hirtelen az idősebbik a kisebbiket. —- És hogy siet! Hová mehet? — Gyerünk utána! Barna olasz asszony sietett a púposok előtt. Magas teste telten tölgyeit, de valami imbolygó nyugtalanság volt a járásában. Mintha nem tudta volna, merre menjen, hová lépjen. Fekete szemében fájdalom fénylett. Melyik mellékuccábó! sietett elő — nem vették észre a púposok. Csak amikor már előttük bizonytalankodott. akkor látták meg. — Nézd, milyen furcsán megy, mintha el akarna esni! — Fél bizonyára! — Mitől-? — Biztosan randevúra megy! Egymásra néztek. Irigykedés kajánkodott a szemökben. — Pedig nem is lehet szép! — Az alakja se jó. Csámpás. I magyar optánsok birtokpere ügyében fog érintkezést keresni a francia hivatalos körökkel. Párisból Londonba utazik a külügymi .uisztcf is.itt .találkozjjv^i^ti^^u^beliip;. miniszterrel, akivel együtt megkezdi londoni bankkörckkel a tárgyalásokat a Romániának folyósítandó külföldi kölcsön ügyében. Londonból Titulescu egyenesen Gettfbe megy, hogy részt vegyen a népszövetségi tanács döntő tanácskozásain, a melyeken a romániai magyar optánsok c kisajátított birtokainak kérdését fogják flfégjeg rendezni. Titulescu külügypji- *> niszter október előtt aligha tér vissza Bukarestba, ahol nagy érdeklődéssel várják a két miniszter külföldi utjának eredményét. — Hajlott a háta. De azért, látod, ran devura jár. — Gyerünk utána, nézzük meg. A sóhajok elapadtak, izgatottan siettek az asszony után. Most látni fognak valamit, amit még sohsem csináltak, a bűnt nézik majd közelről, a bűnt, amit utálnak, mert más csinálja. A szivük a torkukban kalapált, alig tudták követni görbe lábaikkal a pompás bokáju asz szonyt, aki már rohant, mintha menekülne valami elől, mintha üldözné valaki, egyre szűkülő, setétedő és lármásodó sikátorokon vágtak át, az estéli főzés gőze szállt a levegőben, furcsa szagok úszkáltak a keskeny házak között, kanyargós zugok mélyén sietett az aszszony és mögötte lopakodva suhantak a púposok. Valahogy a tengerpartra értek. sok csak álltak mögötte, a kíváncsiság emésztette .őket: miért sir az asszony? Már feketedni kezdett a tenger, a véres tányér lebukott, elrepedt talán, hűvös szellők zizzentek a habokon, estéli felhők kerengtek a hold alatt. Az aszszony fölállt, a púposok elrebbentek. Aztán újra leült és sirt tovább. A habmoraj nyelte el a zokogását. — Menj, kérdezd meg: mi baja? — Menj, kérdezd meg te: miért sir?) — Hátha segíthetnénk rajta! — Kérdezd meg! Egymást lökdösték, ugráltak az aszszony körül, amig végre az egyik odaosont. — Mondja — kopogtatott az asszonyta — miért sir? A másik is odalopakodott, ő is megkérdezte: Az asszony megállt. Megnyujtózkodott, fiatal teste roppant. Azt hitte, egyedül van. Idejött, hogy egyedül legyen. A tengerhez jött. A haboknak sirni irtózatos fájdalmát. Egészen a partra ment, leült a lépcső utolsó fokára. Alatta pirosán habzott a tenger, a világítótorony mögött véres tányérból özönlött a fény, vörös áradás volt a tenger, vörös izzásban ringtak a habok és az aszszony sirt. Szép fehér arcát fényvödréből öntözte az alkony. Homloka már-— Mondja, mi baja? • Az asszony fölriadt. Megrémült a furcsaképii lányoktól, akiknek púpját megezüstözte az esti csillag. Aztán, hogy látta arcukon a félelmet, a kíváncsiságot, szemükben a furcsa fénylést, sorstársat érzett bennük — rájuk emelte tűzben égő, fénylő, fekete tekintetét: — Azért sirok, mert akit szeretek, az csak hazudta, hogy szeret engem. Engem csókolt ajkon és másra gondolt. Barna, szép matrózom volt — megcsalt! ványkezébe esett. Zokogott. A púposok riadtan álltak meg mögötte. Hol a -randevú? Ezért sietett ide? Sirni? Gnóm-arcukat csodálkozás ráncolta. Egymásra néztek: most mit csináljanak? Körülosonták az asszonyt, aki zokogásában észre sem vette őket, látni akarták, hogy miért sir, körüllépdelték, mint apró, félelmes törpék, hosszú percek múltak el, de az asszony csak sirt, egyre kitörőbben, elapadhatatlanul. A pupo-Fölkelt és otthagyta a púposokat, akik egymásra rémültek, összenéztek, valami ismeretlen döbbenet volt a szemükben, fekete rémüldözés, összegyűjtött álmaik szétfoszlottak szemükben, hosszú percekig álltak a parton, egy matróz sziluettje surrant el mellettük, vagy csak képzelték talán, megremegtek és elindultak a város felé. Lassan mentek, szorosan egymás mellett és reszkettek. Már fekete este volt."
