Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-21 / 232. szám

1927. augusztus 21.

BACSMEOTEI NAPLÓ

19. oldal

A felső tízezrek szerelmi legendáiból

(Budapesti tudósitónktól) Nem kell hozzá túlságos öreg kor, hogy visszaemlékezzék valaki azokra az izgalmakra, amelyek az egyházpolitikai törvények tárgyalása idején tartották lázban Magyarországot. A mágnás asszonyok térden állva' kérték Ferenc Józsefet, hogy ne szentesítse a törvényt, am ily — szerintük — a vadházasságot emeli törvényerőre.

— Papi áldás nélkül nem házasság a házasság, hanem csak összeállás, — mondogatták.

Annyi bizonyos, hogy a magyar főúri világ rendkívül vallásos és inkább viseli a szerencsétlen házasság nyűgét — természetesen, igyekezve magát a lehetőség esélyein kivü! is kárpótolni, — sem hogy elváljanak

— A szent házasság holtomiglan-holtodiglan tart.

Elképzelhető hát, mekkora volt a szenzáció,fcmikor néhány év előtt egy előkelő bárónő, (dunántuli nagy család sarja),' elvált a grófi urától és feleségül ment egy másik grófhoz, történelmi név viselőjéhez. A második házasságot természetesen, csak polgári utón lehetett megkötni, mert a katholikus egyház elvált embernek nem szolgáltatja ki a szentséget. Vannak szigorú papok, akik meg sem gyóntatnak olyan valakit, aki elvált és újból házasságra lépett.

Végtére ettől még lehet boldog az ember, de a jelen esetben sokkal kellemetlenebbek voltak a következmények. A grófi párt, a történelmi név viselőjét és feleségét, egyszerűen nem fogadták be a társaságba, meghívót nem küldtek a részükre, valósággal magukra voltak hagyva. Kegyetlenebb náció nincs az asszonynépnél, az is fintorgaíta az orrát a nyilvánosság előtt s legföljebb titokban, intim találkozásoknál, szömyülködtek el:

— Hogy csinálhattál ilyet?

— Ejnye, pattogott a kis grófné ... aztán kezdett felsorolni egész sereg cifra históriát. Miért vagyok én, aki az állam törvényeit megtartom, rosszabb, mint X. akinek a botrányairól minden veréb csiripel, vagy Y., aki a polgári körökbe is leszáll, ha pompás kaland kínálkozik?

Nem használt semmi. Az más. Tessék egyházilag is megesküdni, aztán a házasságon belül minden szabad.

Hát megindult ennek idején az eljárás, hogy Róma is feloldja az első házasságot, csakhogy ennél nehezebb valami alig van a világon. A szentszék szörnyen konzervatív, visszautasította már királyok hasonló törekvését is, viszont — nagy ritkán — egész szegény népeknek kedvezett, ha megvoltak a szükséges feltételek. Teszem azt a feleség néhány hónap múlva kőrülbirálja magát s fölfedezi, hogy még mindig leány. Ezt még Róma sem tűri. Vagy kiderül, hogy az egyik házasfelet terrorizálták, ijesztgették, esetleg kínozták s azért adta meg a beleegyezését. Ilyenkor elválaszt a Szentszék is, de legbiztosabban orvosi bizonyítványok alapján.

Esztendők vergődésének, összeköttetés-keresetének, diplomáciai tárgyalásának végre mostanában volt meg a sikere: Róma ’engedte magát meggyőzeim, felbontotta az első házasságot s erre a grófi pár egyházilag is megadathatta a frigyét. Nagy lagzit ugyan nem csaptak, annál gyorsabban siettek mindenfelé vizittelni.

— Jaj, de érdekes, csodálkoztak őzlábu, a szerelmet azért nem mindig formákhoz kötő, mágnásasszonyok. Hová mentek nászutra?

A boldogság teljes, a társaság megint befogadta régi tagját.

A másik történet két mágnásnak egy mástól való elhidegüléséről szól, valamelyest szintén szerelmi vonatkozású etikett-kérdés miatt.

Z. grófnak, hatalmas vagyon agglegény gazdájának, van az egyik birtokán egy parádéskocsisa, aki csinos hajadonnak az édesapja. A lány fölserdült anélkül, hogy a gróf látta volna. Az öreg ur ugyanis a kommün óta neheztel erre a falujára, a proletárok sok komiszságot követtek el az embereivel, pedig sehol sincs annyi szociális jótékonyság, mint itt

A kocsis lánya azonban kikivánkozott a paraszti sorból, azért rendjén egy fogkal feljebb kezdte az életet tanulmányoz, ni. Előbb kereskedősegédekkei flörtölt, majd az uradalmi prakszinak engedte meg, hogy mélyebben nézzen a szemébe, — hamarosan el is indult Budapestre, ahol aztán karriert csinált. E. gróf — szintén nem mai gyerek — felfedezte egy tánclokálban, palotát rendezett be a számára, dámát csinált oelőle, atci még zongorázni is megtanult-Nemrég azt mondja E. gróf Z. grófnek.

— Édes öregem, tisztelj meg holnap, légy ebédre a vendégem.

— Kérlek alásan; tartom szerencsémnek.

— Tudniillik születésnapja lesz a kicsikémnek s voltaképpen az ő vendégei leszünk. Csak hármasban. Legszebb az intim keret.

— Igazad van. Csinos a kis intim keret?

— Elsőrendű.

Sem Róma, sem as egyházpolitikai

törvények nem intézkednek hasonló esetekben, hát Z. gróf pontos időben meg is jelent a tetthelyen. A barátja fogadta, a »kicsike« még toalettet csinált, de belibbent ő is, hogy hamarosan nekirohanjon a vendégnek.

— Kezét csókolom, Béla bácsi, jaj de örülök, hogy meglátogat.

Béla bácsi nagyot csodálkozott, mintha mellbe verték volna, aztán keresgélve az emlékei között megszólalt.

— Nem te vagy a »somolyi grófnő«?

— De igen, szemérmeteskedett a kicsike, odahaza igy hívnak.

Az ebéd egy kissé feszes hangulatban folyt le, habár mindenki igyekezett kedélyes és gavalléros viselkedésű lenni, erre azonban a kaszinóban azt mondta Z. gróf E. barátjának.

— Édes öregem, máskor ne ültess egy asztal mellé a cselédségemmel. Ennyire demokrata mégsem vagyok.

E. gróf erősködött, hogy fogalma sem volt a körülményekről, ő sosem kérdezte származása felől a kicsikét, —azért még mindig feszes kettőjük között a helyzet.

I

Maurice De cobra azt kívánja a pápától, hogy plakátokkal és apróhirdetésekkel küzdjön a Gonosz ellen

Beszélgetés a világhírű regényíróval első küzdelmeiről, sikereiről és az asszonyokról

Páris, augusztus hó.

— Mint humorista kezdtem a pályafutásomat — jelenti ki Dekobra, aztán minden átmenet nélkül elkezd kiabálni —• Marcel, az ördög vigyen el, hová tetted a manzsetta gombjaimat?

A szoba, amelyben az interjú folyik, szörnyűségesen rendetlen, bőröndök hevernek szanaszét, az asztalon csomagolásra váró fehérnemű, selyem ingek, selyem harisnyák, selyem nyakkendők, a szék támláján egy még meleg nadrág és a szekrény előtt dúlt öltözetben áll Maurice Dekobra, a világhírű regényíró. Svájcba készül. Délután két órakor indul a vonatja.

— Állítólag én is rajta leszek azon a vonaton — mondja elkeseredetten és amikor felajánlom, hogy majd máskor visszajövök, kevésbé alkalmatlan időben, hatalmas ugrással rámveti magát:

— A világért se hagyjon itt egyedül! Különben is ilyenkor vagyok igazán elememben.

És már nyilatkozik is:

— Újságíró voltam, a Figaro, a Revue de Deux Monde és a Liberté munkatársa. Legalább ezer krokit novellát, verset írtam, amig eljutottam első regényemig. Ez természetesen egy szatirikus ujságregény volt, mert nálatik

Franciaországban nem is lehet mással kezdeni egy fiatal Írónak, mint csúfolódással. A könyvnek sikere lett, a szerkesztőm felemelte a fizetésemet és ettől kezdve ő bujtogatott a regényírásra. Lehet, hogy tényleg Írtam néhány jó könyvet, de az ujságiráskodás tanított meg az igazi emberösmeretre. Amikor elértem az első százezres példányszámot, megrémültem és elveszett embernek hittem magam: szent isten, hisz nemrég még én gúnyolódtam ádázul a ponyva és siker regényírókon, akik százezres példányszámmal dolgoznak! Tehát én iš idejutottam? De ez a példátlan könyvsiker mégse estig gesztett el. Beváltom önnek: én ma is komoly, értékes Írónak tartom Maurice Dekobrát, ellentétben a legjobb barátaimmal, akik a hátam mögött a legnagyobb részvéttel beszélnek rólam.

— Melyik kötetét szereti legjobban?

— A Mon Coeur au Ralenti-t. Nem azért mert háromszázhatvanezer példányban jelent meg franciául, hisz a Hálókocsi madonnája ötszázezres példányszámot ért el, — nem is szólva a külföldi kiadásokról, de valahogy az én életem is benne van ebben a regényben. Igazán szívből örültem neki, hogy világsikere lett.

Dekobra mélabusan bogozta a nyakkendőjét. Fiatal és erős. Micsoda szorgalom kellett hozzá, hogy negyvenkétéves kordra több mint húsz regényt összeírjon!

— És ha hozzávesszük, hogy milyen későn kezdtem el Írni! — mondta és a hangjából kicsenget a fájdalom a munkálatíanul elpazarolt évekért.

De igy is impozáns tömeg nyomtatott betű van mögötte. Novellák és újságcikkek ezrei, amelyeket most gyűjt össze az utókor számára.

— Rengeteg vesződséggel jár a világhír — panaszkodott a szegény szerző — példátlanul álló eset történt velem. Egy angol kiadó ellopta az összes müveimet. Anélkül, hogy erre előzőleg engedélyt adtam volna, kiadták a regényeimet. Képzelheti -meglepetésemet, amikor Dauviileban egyik angol olvasóm azzal fordul hozzám, hogy dedikáljam számár? az angol sorozatot. Hogy ellopták a regényeimet, az még érthető, de hogy ilyen csapnivaló fordításban hozták ki, azt nem fogom megbocsátani soha! Nem ismertem rá a regényeimre. Meghamisították, kiforgatták, angol miliőbe ültették át és a szerencsétlen hőseimet kegyetlenül angolositották. Sírva fakadtam a dühtől, amikor végig olvastam őket. Én, ha egy jóizlésü angol olvasó lennék, nem vennék a kezembe ilyen vacak rémregényeket!

— És mit tehet ön ez ellen?

— Kártérítési pert Indítottam. Sajnos a mai fogyatékos igazságszolgáltatás mellett, nem jár halálbüntetés ilyesmiért. Rongyos betörésért kényszermunkát sóznak a megtévedt ember nyakába, de ezt a tudatos gazságot, amely az Írói hírnevemet ássa alá az angol nép előtt közönséges pénzbüntetéssel ússza meg a nyomorult kiadó.

Nem tudom, hogy egy magyar Író is elkeseredne-e igy, ha a háta mögött kiadnának angolul az összes müveit, de Dekobrát alig lehetett megvigasztalni.

— Nem vagyok hipochonder — búgja — ám folyton a halálra kell gondolnom ha utazás előtt állok. Borzasztó dolog, hogy az utolsó kéjutazásom a Pére Lachaiseban fog végződni. Egy irodalmi díszsírhely. Lesz rajta verses felirat, lant és virág.

Jól állnak neki a halálsejtelmek.

— De addig is beutazom előbb egész Európát — mondja szomorúan és életuntán sorolja fel útprogramját:

— Rio de Janeiro, Newyork, Berlin, Nizza és Velence, ahol filmezni fogok. »Az ábrándok gondoláját-nak filmváltozatát csináljuk meg. No és Nápoly! Addig nem is illik meghalni, mig nem láttam. Lehetőleg utoljára fogom hagyni.

A szobája tele van íényképekkeL nők. Epedő asszonyarcok. Emlékek és akik emlékek szerettek volna lenni az iró életében. Hisz az olvasóinak kilencven százaléka nőkből toborződott Az elegáns párisi démon retiküljéhez ép úgy hozzátartozik egy Dekobra regény, akár a rúzs, vagy a púder.

— Csakis az asszonyoknak érdemes irni! — mondja lelkesen.

— Magyar Írók közül kit ismer?

— Stella Adorjánt és Harsányt Zsoltot.

Amig Dekobra meg nem jelent az irodalmi piacon, Paul Morand volt a legnépszerűbb katandregényiró. Pikáns, elegáns, könnyed és finom. De Dekobra lázba hozta az európai és az amerikai aszszonysziveket.

— Az embereknek megfájdul a fejtik a lelki mélységektől — jelenti ki vallomásszérűén — az élet elég problémát csinál mért komplikáljuk még mi is?

Nem, Dekobra olvasóinak nem kell félni a fejfájástól. Ezek a könyvek üdítenek, akár egy pohár hideg víz.

— Színházaknak nem dolgozik?

— Egyelőre nem. A szinpad több időt. gondot és figyelmet követel. Ezt a feladatot átengedem mások számára. A Hálókocsik madonnáját ugyan átdolgozták színpadra, dehát ... Az én igazi madonnám a regény.

Dekobrának nincsenek skrupulusaá a jövőt, a kort, az emberiséget illetően. Lesz ami lesz — ez az 6 jelszava és sodortatja. magát az árral. Az élet véres vurstlijában neki sikerült. Neve és pénze van. Ha forradalom ütne ki, háború, földrengés, üstökös, ő akkor is Írna tovább szorgalmasan, mert az emberek nem tudnak meglenni regények nélkül. A mese az velünk született Mindenkinek van egy kedvenc meséje és egy kedvenc mesemondója. Dekobra az asszonyok Írója. Életrevaló, lovagias és vallásos.

— A kathoíiclzmus hanyatlásának fő oka — mondja az iró — hogy kihagyta számításaiból a reklámot. Ha a Pápa nem Rómában, hanem Amerikában élne, plakátokon és fényreklámokon hirdetné a vallás előnyeit és újsághirdetésekben küzdene a gonosz ellen. A próféták a rádió mikrofonjába mondanák a beszédeiket és legalább harmincezer autogramos fényképet osztanának szét egy héten.

Tamás István.

ENGLESKI MAGAZIN Beograd

VukaKaradžićaul. 18. Telefon 24-98 Zagreb

Strossmajerova 10 — Telefon 16-56

Elsőrendű úri divatáruház. Saját mütenné* ben készít mérték után ruhát ég fehérneműt

Eredeti Burberry Weatherproofs