Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-19 / 230. szám
4. oldal BÄ.«£UV IJGYEI NAPLÓ »527. augusztus 19. augusztus 27-én választják meg A szuboticai választási elnökhelyetteseket A vérosi közgyűlés napirendje A szuboticai főjegyzői hivatal csütörtökön délelőtt bocsájtotta ki a meghívókat a szuboticai kiszélesített tanács, augusztus 27-ikére összehívott közgyűlésére. A meghívókhoz mellékelt napirend negyvenkilenc pontból áll és a következőket tartalmazza: 1. A polgármester jelentése. 2. Interpellációk. 3. Esetleges indítványok. 4, Sztipics Károly polgármesternek a főispán! áldásáról történő lemondásáról szóló ukáz felolvasása. 5. Manojlovics Dusán föispáni kinevezése. 6. Sztipics Károly dr. polgármesteri kinevezése. 7 A kiszélesített városi tanács eddigi tagjainak felmentése és az uj városatyák kinevezése. 8. Az alpolgármester ügyköréről szóló városi' szabályrendelet megváltoztatása. 9. A rendőrségi pénztárnok és ellenőr javadalmazásáról szoló szabályrendelet megváltoztatása. 10. A választási elnökök helyetteseinek a megválasztása. 11. A közigazgatási bizottság 10 tagjának megválasztása. 12. A kórházbizottság 11 tagjának a megválasztása. 13. A revíziós bizottság 2 tagjának a meg-, választása. 14. A jogügyi bizottság öszszeállKásáról szóló jelentés. 15. A pénztárkönyvek, illetve számlákat átvizsgáló bizottság 8 tagjának megválasztása. 16. Az iskolaszék 5 tagjának megválasztása. 17. A városi tisztviselők munkaképességét ellenőrző bizottság orvos tagjainak a megválasztása. 18. Az árvaszék 16 tagjának megválasztása. 19. A gazdasági bizottság 15 tagjának megválasztása. 20, Az építési bizottság 5 tagjának megválasztása. 21. A színház beottság 12 tagjának a megválasztása. 22. A statisztikai bizottság 12 tagjának a megválasztása 23. Az egészségügyi bizottság 16 tagjának megválasztása. 24. A nyugdíj bizottság 8.tagjának a megválasztása. 25. Az irodalmi bizottság 8 tagjának a megválasztása. 26. Az erdei kihágásokat tárg aló bizottság 1 tagjának a mcitváh?"tása. 27. A városok kongresszusának költségei.. 28. Egy tízmillió dináros kölcsön íclvé'elc. 2957.(100 'dinár leírása. 21 A Városi Takarék t'z vezetőségi• íag> ’lijk..a megyálasz ásiL'"3L Ízunó'í'ífcd1 400: eves fennállásinak ünnepét előkészítő h';:otts''g ! Érvénye 50.C0U dinár Segély me ; vtv; :.\a ügyében. 22. A szuboticai 1-varegy segélykérvénye. 33. Krilacs K'ro'y is társai, városi zenészek kérvé-nyc. 34. A mezei rendőrök alapjából fennincrr.dt összeg felhasználása. .75. Bacsics Iv'r.n' nwgd'jir.intl kérvénye. 36. Orcsics Szavesziernä nyugdijiránti kérvénye. 37. Nagy Qyörgyné nyugdijiránti kérvénye. 38. Dr. Löwy József nyugdijiránti kérvénye. 39. Dr. Mezei Izsó nyugdijiránti kérvénye. 40. Kopunovics Luka városi kézbesítő nyugdijiránti kérvénye. 41. Kopunovics Luka rendőrörvezető nyugdijiránti kérvénye. 42. Schwimmer Izsó nyugdijiránti kérvénye. 43. Krnjajszki Tódor rendőrbiztos nyugdijiránti kérvénye. 44. Tumbász Albe házhely eladási kérvénye. 45. Kojakov Csütörtökön tárgyalta a szuboticai törvényszéken Pavlovics István törvényszéki elnök büntető-tanácsa a szándékos emberölés bűntettével vádolt Kovđcs Jenő martonosi gazdálkodó bűnügyét. A vád szerint Kovács ez év május 22-én a déli órákban, a martonosi szállásokon, egy kaszálóhoz vezető ösvényen, szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal megölte Zsivanov Milán martonosi gazdálkodót. A vádat Makszimovics Szvetiszláv államiigyésZ, a szuboticai ügyészség vezetője képviselte, a védelmet Ognjanov Szvetozár dr. ügyvéd látta eh Az elnök délelőtt kilenc órakor nyitotta meg a főtárgyaiéit és ismertette a vádiratét, majd megkérdezte a vád’attól, hogy bűnösnek érzi-e magát? Mi történt a szálláson? A vádlott, aki május 24-ike óta vizsgálati fogságban van, kijelentette, bog;/ a. vádat megértette, de nem érzi magút bűnösnek. Az elnök további kérdéseire elmondotta, hogy Zsivanov Milánnal, -iki tanyaszomszédja volt, régebb idő óta haragban élt. A kérdéses napon május 22-ikén reggel találkozott Zsivanóvval. aki már akkor is megtámadta, úgyhogy kénytelen volt előle egy kocsmába menekülni. Később, déltáiban ismét találkoztak, Zsivanov kaszálójánál és ekkor Zsivanov balkezében bot volt, inig a jobb .kezében nyitott bicskát tartott. Zsiyanóú, megtámadta őt és a' kezében levő bottal ráütött. Miután látta, hogy a másik kezében nyitott bicska van, megragadta Zsivanov kezét. amelyben a bicskát tartotta és birkózni kezdtek. Birkózás közben a késhegyé Zsivanov melle felé volt irányítva, mert Kovács csuklóban tartotta Zsivanov kezét, hogy saját maga felöl elfordítsa a kést. Eközben Zsivanov hasra esett és a mellének szegezett késsel Önmagát megszűr m. Strele aleksandrovóí vendéglős bérletineghosszabbitás iránti kérvénye. 46. A villany telep igazgatóságának ajánlata a palicsi halászat bérbeadására. 47. A felsőbácskai vendéglősök kérvénye a városi fogyasztási szabályrendelet megváltoztatására. 48. Bröder Lajos és társainak a kérvénye a borfogyasztási adójának a megváltoztatására. 49. Csernusz János a Szent Teréz plébánia kántorának fizetésmeghatározás iránti kérvénye. A vádlott kihallgatása ezzel véget ért és a bíróság áttért a tanuk kihallgatására. Kovács Ernő, a vádlott bátyja volt az első tanú, aki előadta, hogy amikor értesült, hogy verekedés támadt öccse és Zsivanov között, odafutott a verekedés színhelyére. Vasvilla volt a kezében, de nem azért, hogy valakit megtámadjon vele. hanem mert éppen szénát vitt az istállóba. Amikor odaért a verekedés színhelyére, Zsivanov a földön feküdt és öccse rajta volt. Nem tudta, mi történt s a verekedőket széjjel akarta választani. Azt biztosan állíthatja, hogy öccsénél nem volt kés. A láthatatlan szemtanú A következő tanú Almást Pál tizenégyéves borbélyinas. Azzal kezdte a vallomását, hogy közvetlenül szemtanúja veit az eseményeknek, amelyeknek lefolyását körülbelül hat-nyolc lépés távolságról szemlélte. Látta, hogy Zsivanov balkezében bot, jobb kezében nyitott bicska van. Zsivanov Milán megütötte Kovács Jenőt. Erre Kovács nekiszaladt és megfogta jobbkezével Zsivanov kezét, amelyben a bicska volt. Aztán kicsit megtolta Zsfvanovot, mire Zsivanov hasra esett. A bicska hegye felfelé állt. Az elnök: Amikor Zsivanov leesett, ni történt? A tanú: A kés alatta maradt. Az elnök: Utána mi történt. A tanú: Mikor Zsivanov hasra esett, Kovács átesett rajta. Akkor jött oda Kovács Ernő és így szólt: — Mit csináltok részeg disznók?! Kovács Jenő már lábon volt, de Zs.ivánov ült a földön. Nehezen felkelt, lépőit ötöt-hatof, roskadozott az ina, majd hanyatt esett és meghalt. Az elnök: Volt a vádlott kezében valami? — Nem láttam semmit. Bicskát láttam Zsivanov mellett. A bicskát ott láttam, ahol hanyatt esett. Halálos párbaj a szálláson Ot évi fégyh 'zra ítélték Kovács Jenő martonosi gazdái- j kodót hal'lt okozó su’yos tes i-értés miatt A sor 6 szélein Irta. Révés: Bfa Vadult vonalait az áiláig. a szeméig elsimította a megtalált derű. Ekkor jött' szembe vele egy iskolatársa. pályatársa, aki évek óta kibukott a klubokból, társaságokból. Rongyos volt, alázkodó és megszólította: — Kérlek megszorultam... — Tíz pengőt... Holnapig ... — Hol talállak? . . . A rongyos megszeppent, mert az ember, arcán a fölteíszö derűvel átadta a tiz pengőst, az utolsót. A rongyos ingadozva arrébb lépett, futott volna, kezében a bankóval, mielőtt visszakérik, de az iskolatársa, pályatársa csak állt nyugalmasan, rossz mozdulatot nem tett, hagyta kegyelmesen, hegy a tépett koldus, hátra csavalodva, feléje bókolva, de rakosgassa előre téveteg lábait, már távolodott és a pénzeitől megszabadult ember, a fölbukkant mosolyán átszűrte gondolatait: — Most azt hiszi, nem tudom kicsoda . . . — Csalt a bakknál, lopott a banknál... utolsó, rongyos ember . . . — Most azt hiszi, én jó ember vagyok . . — En? — aki a tiz pengős mellé odaéreztem a megvetésemet . . . En? — aki undorodtam a sárga, ráncos arcától, a rojtos gallérjától, a horpadt kalapjától ,, , Én? — aki kémlelve néztem reá, mert azt fogja hinni rólam, hogy jó ember vagyok . . . — Odaadtam, mert elrabolta tőlem... — A gyávák, a rohadtak ezt megérzik .. . — Elvihetnék az órámat, ruhámat, szeretőmet . . . Az iskolatárs, a biztonság távolából még egyszer visszacsavarodott, integetett a törött kalapjával, a visszamaradt ember céltalanul utána tekintett, diadalmas mosolyát rá terítette a szemére és hangtalanul kacagott: — Hát nem tudod? . . . Ballagott a paloták alatt, lankadtam de kialakult jóérzéseivel frissültem Zsivajgott körülötte az ucca, rengő szekér, bőgő autó, kiabáló ember, de magában ment, belepett szemei közelvonták a messziséget, de ámultak a rezgő árnyékszönyegeket a házak előtt. Elakadt. Egy verébmadár viaskodott előtte a sárral, a rátapadt szalmaszálakkal. Megállt. A veréb fölfigyelt, karmaival, csőrével a szalmaszálon ijedten nézelődött, vergődve repdesett. A mosoiyos ember oldalt lépett kitért és biztatta a madarat: — Te csacsi... Vidd el, vidd el... Oldalgott, hátrált, lábujjhegyen lépdelt, segiteni akart a madárnak: — Te csacsi . . . Most, most, vidd el . . . — Most lehet . . . A veréb elejtette a zsákmányt és rémülve fölszárnyalt, elröpült. — Nem embej . . * Az árnyak szőnyegén vesztegelő ember tekintete tűnődve a madár után iveit: — Háí nem tudod? . . . Fák alatt bolyongott, a langyos ég alatt, a füvek szikrázva fiirödtek a harmatban, a levegő békiilt. könnyű volt, mint a megtalált mosoly. Leült a padra. ernyedten, a főlbuzdult, már nem sugdosó, de mindent átzengő kielégüléssel. A napfény havazott. A gyermeklánc pihés sűrűjében egy elvénült emberke rezgeti, a lába, válla csuklott, ugrott, lassú kapkodással a nehéz fejét vitte, aszalt arcát célozgatva erré-arra forgatta, a szájából kicsúszott pipát el-e!kapta, nyálasán szopogatta, a pad felé botladozott és nyékkenve leült. Csengő gyerekhangja, lelkendezett: — Milyen szép idő . . A csendes ember a pádon, némultan válaszolt: — Vén szív . . . A rezgő öreg cuppogott, nyálazott, lippedt szája a kicsúszó pipát célozva elelkapta és csengette egyre a gyerekhangját: — Milyen finom a levegő . . . — Milyen gyönyörük a fák . . . — Nézze a bimbót, úgy hasad, mint a maszületett gyerek szája ... — Milyen szép az élet . . . A szellő tölcsérei fújták, kavarták a gyermeklánc boglyáit és a fehér ringásban gyerekkocsi közeledett, párnákkal bélelt fehér batár, benne két piciny gyerek, az egyiknek szőke feje olyan kedves, kerek, mint a májiknak, mókát »Éppen elegem van, szomszéd« A tanú elmondta még, hogy amikor Zsivanov felkelt, látta, hogy a melléből vér patakzik. Az elnök: Ki szúrta meg Zsivanovot? A tana: ö esett bele a bicskába. M'kor Zsivanov a földön volt, csak ennyit mondott: Épen elegem van, szarv z-íd' Az elnök: Volt még valaki :* közelben, amikor az összecsapás történ'.? — Nem volt más szemtanú, csak én. Setyerov Vidoszáva, aki az elhalt Zsivanovva! közös háztartásban élt, elmondotta. hogy haragban éltek a Kovács fivérekkel. A bicskában nem ismerte fe! Zsivanov tulajdonát Balogh János martonosi tanító hallotta, amikor Zsivanov azt a kijelentést tette, hogy Kovácsnak van huszonnyolc tyúkja, de a.zckat nem fog.'a Páter-Fá ig felnevelni, ütt volt ő is a véres verekedés színhelyén, de akkor már mindennek vége volt. A kés Zsivanov mellett feküdt. Akik nem látták a szemfanut Bandi Milán tanú egészen másképen adta elő az eseményeket. Tanyája u<L- varának folyósójáról szemtanúja volt a halálos kimenetelű összetűzésnek. Látta hogy amikor Zsivanov és Kovács találkoztak előbb szóváltás volt köztük, majd Zsivanov bottal Kovács felé sújtott, mire Kovács Zsivanov melle felé döfött és Zsivanov elbukott. Ö odafutott és látta, hogy egy bicska a földön vértócsában fekszik. Határozatlan kijelenti, hogy a borbélyinas nem volt ott. Pobricski Vláda tanú ugyanott a tanyájáról nézte az esetet és egybehangzóan adta elő a történteket Bándival. Az elnök elrendelte a borbélyma» szembesítését a két tanúval. Almás! megmaradt amellett, hogy ő ott volt és közvetlen közelről nézte az eseményeket, inig a két tanú kijelentette, hogy esküt tesznek rá. hogy a fiú nem volt ott. Az elnök az iratokból megállapította, hogy az elhal nak nem csak a mellén veit egy szúrás, hanem hátul a balvátlán is, ezt pedig nem ejthette önmagán. Bugyi Vince volt a legfontosabb tana, aki határozottan állította, hogy »Kováé* Jenő megszórta késsel Zsivanovot«, aki megbukott«. A borbélyinas nem volt ott. A bizonyítási eljárás ezzel befejezést nyert és a bíróság a perbeszédek utáa meghozta az Ítéletet, mely szerint bűnösnek mondta ki a vádlottat halált okozó súlyos tescl sértés bűntettében é» öt évi fegyházra ítélte. Egyben kimondotta a bíróság, hogy a vádlott tovább is vizsgálati fogságban marad. Az ügyész szigorításért és a minősítés miatt felebbezett, a vádlott azért, mert ártatlan. álluk, gödrös arcuk egyforma és a meg^ nyílott szájuk hasadt, frissen lehelő, mint a rügyek a fákon. A mosoiyos ember lehunyta a szemét Az öreg fecsegett, örült a szavának, hangjának. — Jófajta tiroli pipa ám ez... Csak nem tartja a fogain, mert nincsen . • , He. he . . . Tiz unokám van és hat dédunokám.., Jó penzió , ... He, he . . . — Milyen jó az idő . . . Szép idő , . « — Már épen" nyolcvan esztendős vagyok ... A derűvel leigázott ember a pádon, megnyitotta a szemeit, fölmérte maga melleit az öreget, a szikkadt fejét, a hártya mellét, potyogós vállait, válni akaró hibáit, az esett, kiégett kezeit és tekintetével köréje vitte a láthatatlant, » kit csak ő látott s a mosolya üzent: — Hát nem tudod? ... Ki ül itt melletted? . . . Az ikrek csipogtak a fehér határban. —A gyereklánc bolygó felhői szakadoztak, mint a termékenység föltakart szoknyái. A fák szinte doboltak, amint pattantj rajtuk a teli riigy, zsongott rajtuk aj Csurgó szirom. Az ember a támadásban, megbújt a*j árvasága mögé és szájának görbült $ sarlóin még egyszer megrebbení a mosoly, a befejező, erős és riadva, Lázongva csudálkozott: — Hát nem tudjátok? . . . — Meghalok . .,
