Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-17 / 228. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. augusztus 17 Emherhalál a tamb lírások miatt Felmentették Mnnd cs Frányő tav/jnkuti gazdálkodót az em berölés vádja aló A szubcticai törvényszéken kedden tár­gyaita Puvíovics István törvényszéki elnök büntetőtanácsa a szándékos em­berölés bűntettével vödrét Mandics Érá­it yó távankuti gazdálkodó bűnügyét. A vád szerint Mándics ez év junius lió 29-ikén Tavanknton é.jel tizenkét óra tájban Duties Sándor tavankuti fiatal legényt bikacsekke! úgy ütötte tejbe, hogy tíz a szenvedett sérülés következte­­ben meghalt. A keddi főtárgyaláson a vádat Makszimovics Szvetisziáv állam­­ügyész, a szuboticai ügyészség vezető­között, de sebesülés nem történt. A vádlott Mandics Fránjó előbb hagyta el a kocsmahelyiséget, mint a többiek s a kocsma előtt állt. amikor az egyik 'c­­géiiy, Dudás József késsel hátul meg­szűrte és többen is rátámadtak. Ugyan­ebben a percben lépett ki a kocsma ajtón az elhalt Dulics Sándor és egyenesen nekiment a több oldalról szorongatott vádlottnak. Ez elkiáltotta magát, hogy senki se jöjjön a közelébe és öt-hat lé­­! pést hátrált. A figyelmeztetés ellenére i Dulics közeledett feléje, mire a vádlott a I kezében levő bikacsekkel hadonászva, úgy fejbeütötte, hogy Dulics a földre zuhant és a szenvedett sérülés követ­keztében meghalt. A vádlott kijelentette, hogy csak a támadás ellen védekezett és amikor ütött, maga is már két helyen i meg volt sérülve. A vád kapcsán a bíróság a tanuknak I egész sorát hallgatta ki. Egymásután fel­­; vonultak a tavankuti bál résztvevői s elmondották az eseményeket. Abban I valamennyi tanú megegyezett, hogy a I tamburazene miatt vesztek össze és hogy a vádlott Mándics Fránjó több ol­­! dalról meg volt támadva, amikor a vág­­j zetes ütés történt. í A bíróság a bizonyítási eljárás befe­­! jeztével rövid tanácskozás után meg­­. hozta az Ítéletet, amely szerint a vád- I lottat a szándékos emberölés vad a alól ! felmentette, egyúttal elrendelte azonnali : szabadonbocsátását. A bíróság úgy ta­­! lálta, hogy önvédelem esete forog fenn, ; bár annak határait a vádlott félelemből , túllépte. Az Ítélet ellen Makszimovics Szveto­­' zár, ügyész felebbezést jelentett be. A miniszteri rendelet szerint ugyanis a magyar nyelv tanulása u szombati tanítóképzőben nem lesz kötelező a nö­vendékekre, hanem csak iakulativ és a növendékek a szombori tanítóképzőben is választhatnak a magyar, német és francia nyelv tanulása között. A magyar nyelv tanulásának még az az akadálya is fennáll, hogy egyelörc nincs ti magyar nyelv tanítására a taní­tóképzőkre miniszterileg engedélyezett tankönyv és igy. ha meg is lenne való­sítható már a jövő tanévben a magyar nyelv tanítása, akkor is ez csak jegyze­tekből történhetne. A kettősbirtokosok sérelms je képviselte, a védelmet dr. Belies Ra­­divoj ügyvéd látta el. A július 5-ike óta vizsgálati fogság­ban lévő vádlott elmondotta, hogy ti­zennyolcéves tavankuti földmives, a vá­dat megértette, de abban nem érzi ma­gát bűnösnek. Ezután az elnök kérdésére részletesen ismertette az eseményeket, amelyek a végzetes junius 29-iki halálos végű találkozásra vezettek. A vádlott több társával együtt — amint mondotta — június 26-ikán Ta­­vankuton özvegy Fabian Vitus kocsmá­jában táncmulatságon vett részt. Ugyan­ebben a vendéglőben tartózkodott az "ír halt Dulics Sándor több pajtása társa­ságában. Eleinte a két társaság között, akik külön-külön asztalnál foglaltak he­lyet, nem volt semmi ellenségeskedés, később azonban a tamburazene miatt összevesztek. Ebből az összeveszésből azonban nem származott akkor nagyobb összetűzés, vagy verekedés, mert Dulics és társai hamar eltávoztak Három nappal későbben azután D- nius 29-ikéu jelentkeztek az előcsatáro- j zások következményei, amelyek forrná- j fis ütközetre vezettek. Ennek az ütkó- j zetnek halálos áldozata lett Dulics Sá l-! dór és többen, maga a vádlott, Mandics Fránjó is, többé-kevésbbé súlyos sérülé-! seket szenvedtek. A verekedés özvegy I Fábián Vitus kocsmájának ajtaja .előtt.j folyt le, nyílt uccán. Dent a kocsmában ismét találkozott a két haragos, társa­ság és már bent röpültek a söröspohn­­rak és a székek a két ellenséges tábor Az ókori sir Irtai Novoizel Andor Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretek korán megvacsorázni. Ugyan nem mondhatnám, hogy valami nagyon koránfekvö ember lennék, oszt az alvás­ban zavarna a késői evés, de igy va­gyok szoktatva. Másnap csak érzi az ember, ha nem a rendes időben evett. Nem is fáj a gyomrom soha. Azért elgyün az, hogy az ember aszondja: nem tóm mi van velem, de baj van a gyomrommal. Az asszony meg olyan­kor mindjárt kész a szóval: mondtam ugye az este, hogy azt a harmadik da­rab húst hagyd meg, de persze én min­dig hiába beszélek. Arra vetek, hogy tán az uborka sa­látában lesz a hiba, én meg igy, de na­gyon szerény hangon. Pedig mondom sose fái a gyomrom, de az ember mégis átallja a felesége előtt, hogy minden ok nélkül egy kis pálinkát igyon. Nem az­ért mintha igy — vagy úgy, de szót spórolok vele. Epén ilyen kis pálinkázást intéztem el a vizitszobában, merthogy nálunk a pálinka bent lakik a vizitszoba kisasz­talán, ámbár sokkal célszerűbb lenne, ha kint tartaná a feleségem a gangban, amikor benyit a prakszi. No épen jókor mondom, fogja ezt a poharat. Köszönöm, de most ettem épen egv kis vajas kenyeret, utána nem tudok pálinkát inni, de meg már ittam is utá­na egy kis sziivóriumot. No csak semmi kifogás, jó kis eper­pálinka ez. Eperpálinka? az más, az gyógyhatá­sú, mondta a prakszi és szinte gyógyí­totta magát. Hát mi jót hozott öcséin? Kéreti a gyógyszerész ur, fáradna át I hozzánk. Nem tudja mit akar? Nem, fogalmam sincs róla, egész reg-i Csak fakultativ lesz a kisebbségi nyelvek tanítása a vajdasági tanítóképzőkben A jövő tanévben m g nem tanítják a magyar nyelvet a s -ombori tanítóképző-intézetben Szomborból jelentik: A közoktatásügyi miniszter — mint ismeretes — rendeletet adott ki. amelyben elrendeli, hogy a vajdasági tanító képzőkben a jövő isko­laévtől kezdve a kisebbségi nyelvek is tanitandók és pedig a szombori fin- és női tanító képző intézetekben a magyar, a vrsaci tanítóképzőkben a német és a román nyelv. A fíácsmegyei Napló szombori mun­katársa felkereste Terzin Pál volt or­szággyűlési képviselőt, a szombori fiú tanítóképző intézet igazgatóját, akihez kérdést intézett, hogy meg fogják-e kezdeni a jövő tanévben a szombori ta­nítóképzőben a magyar nyelv tanítását. Terzin igazgató imformációi szerint az intézet mindent megtett, hogy a minisz­teri rendeletnek megfelelően a jövő tan­évben meg lehessen kezdeni a magyar nyelv oktatását. Az újabb miniszteri ren­deletitek megfelelően, az intézet két ta­nára Temerinac Dusán és Legetics Ni­kola, akik a magyar éra alatt a szombo­ri görögkeleti szerb tanítóképzőben . a magyar nyelv tanárai voltak, mégbizúst kaptak, hogy dolgozzák ki a magyar nyelv tanításának tantervét. A két ta­nár a tantervet elkészítette és eszerint az első évben, vagyis a tanítóképző első osztályában a tanterv szerint a retori­kát, a következő évben a poétikát és a felső osztályokban az irodalmat és a magyar nyelv gyakorlati tanításának módszerét kell előadni. A tanterv tehát, amely a miniszter jóváhagyása után lép érvénybe, a tanítóképző első osztályában a magyar nyelvet tanulni akaró növen­dékektől megkívánja annak a tananyag­nak ismeretét, amelyet a magyar nyel­vű középiskolák első négy osztályában tanítanak. A magyar nyelv tanítását a tant érv heti három órában szab a meg. A jövő tanévben azonban a magyar nyelv lanihisa a szombori tanítóképző­ben aligha kezdődhetik meg, mert bár a minisztert rendelet szerint a szombori tanítóképző első osztályában 35 tanulót lehet felvenni, eddig 72 tanuló jelentke­zett felvételre, de köztük egyetlen ma­gyar sem. Miután pedig a beiratkozó szláv tanítók között aligha van olyan* aki a magyar nyelv tanításához szük­séges ’ középiskolai anyagot ismerné, nem valószínű, hogy akadjon jelentkező a magyar nyelv tanulására. Ünnepnapokon nsm szabad át­menni a határontuii földekre A szuboticai kettősbirtokosok körében nagy elkeseredést keltett a Vasúti rend­őrségnek az a rendeleté, amely szerint' a kettősbirtokosok vasárnap és egyéb ünnepnapokon nem mehetnek át a ha­táron túli birtokaikra. A rendelet fő­kép azért sérelmes, mert a legtöbb ket­tősbirtokos iparos, vagy kereskedő, akiknek hétköznapokon egyéb elfoglalt­ságuk van és többnyire csak vasárna­pokon vagy ünnepnapokon van szabad idejük arra, hogy határontuii birtokai­kon a munkát ellenőrizhessék. A kettösbirtokosok többizben fordul­tak a sérelmes rendelkezés visszavonása érdekében az illetékes hatóságokhoz, de mindannyiszor eredménytelenül. Mint­hogy a vasúti rendőrség továbbra is a legnagyobb szigorúsággal ragaszkodik a rendelethez, a kettösbirtokosok a pénz­ügyminiszterhez fordultak. A pénzügy­­miniszter kijelentette, hogy semmi okot sem lát arra, hogy a kettösbirtokosok ünnepnapokon ne menjenek át a hatá­rontuii birtokaikra és Ígéretet tett, hogy a sérelem orvoslása végett intézkedni fog. Remélhető, hogy ezek után a vasúti rendőrség sem fog sérelmes rendeleté­hez ragaszkodni és még mielőtt a pénz­ügyminiszter intézkedne ebben az ügy­ben,' módot ad a kettösbirtokosoknak, Ifcgy bármikor meglátogathassák? Ma­gyarországon fekvő földjeiket. gel a lexikon van a kézibe, azt olvas­gatja. No mindjárt ott leszek. Alig következett ci a prakszi tőlünk, már én is fölcihciődtem, hogy indulnék. Habod hékám. :.zóiok az asszonynak, átmék egy kicsit a komához, aszondja a prakszi valamibe fönnakadt, segíteni hiv. No eltalálta, kit hívjon, igy a felesé­gem, de én úgy tettem, mintha nem hallanám. Ahogy belépek a patikába, nagy vi­tatkozásba találom a komát az orvos­sal. (jyere csak aszondja a koma, pró­báld te meggyőzni a doktort, ha tudod. Miről van szó? Őrültségről, igy a doktor, a komád őrültségéről. A prakszi elkaífantotta magát. Mit röhög maga. maga ... De amíg a koma az odaillő becsület­­sértést kereste, addig a prakszi kivágta magát, hogy aszondja a doktor nr té­vedésit. Az más aszondja a koma. Hát arról van szó kérlek, kezdi a ko­ma, tudod a szőllőm végiben van egy domb. Miután az egész vidék itt olyan lapos, mint a, mint a. szóval lapos, hát azt a dombot nem a természet izé. Mit szólsz hozzá? Ámbár fogalmam se volt róla mit akart a komám mondani, nem mertem újra kérdezni, mert láttam a mérgit. hát aszóndtnin. itt nálunk, különösen mostanság minden leimt Magamba, maid lassan a beszédjükből rágyüvök. miről a nagy disputa. Bőlondéria. igv a doktor. Hun vagy avar sirnkat akarsz itt föltalálni és épen a. te szől'őd végibe. Inkább találj föl va­lami jó hajnövesztőt, azért vagy pat!­­kus. Hagvd te azokat a sírokat amik úgy sincsenek mifelénk. Pardon, szól bele a pult mögül a prakszi, C.-.óka sokkal kisebb hely, mint mink és ha ott tudtak találni, akkor azt hiszem, hogy a gyógyszerész ur is fog találni. Látszott a komán, hogy a prakszi minden bűnét megbocsátotta ezért az okos beszédéit. Hozza ki fiam a törkölyt igy a ko­ma, de olyan lágy hangon, hogy szinte én is elérzékenvülteni. Ahogy kihozta, oszt öntött a poharak­ba, a doktor is szelidebb lett. A koma nem igen nagy szónoki te­hetség amúgy, de a törköly jótékonyan szokta befolyásolni. Igy pálinkázás köz­be aztán egész értelmesen elmondta, hogy neki nagy a gyanúja, hogy a domb alatt, már mint a szöllője melletti domb alatt érdekes leletre fogunk bukkanni, e ős a gyanúja, hogy aranyakra és drá­­gaköves ékszerekre is fogunk találni. Ahogy javában magyaráz a koma, be­gyül! a patikába a káplán. A koma intett hogy hallgassunk előtte. A káplán ur is leült közénk. A prak­szi neki is. bízott poharat. Ahogy önt neki, elkezd könnyezni. Hát magának mi baja van, kérdezi az orvos? fin már előre tudtam, hogy haj lesz a prakszival, mert láttam, amíg mink hár­masban a tudománnyal birkóztunk, ti­tokban könyv nélkül nyakalta a tör­kölyt. Még magamba, ha ez a cudar erős törköly összekapaszkodik az én epei pálinkámmal, ami már a prakszm belül van, csúnyán földhöz teremtik a józan eszit, mert amúgy is gyenge a természete. Nem dicsekvésből mondom, de olyan eperpáiinkám van, hogy a bud­­zsáki kántor, akit megkínáltam vele, aszónta: ez már igen. ez már teszi. Pedig az igazán ért hozzá. Mondom könnyezik a prakszi, de nem szól vissza az orvosnak. Ahogy oszt koccintunk, egyszerre hangosan elbőg; magát: tisztelendő ur hallgassa meg egy apátiam anyátlan ár­va panaszát, ne engedje meggyalázni drága szüleim sírját. A káplán nem régi ember nálunk, hát nem igen ismeri a prakszit, egész meg­­átalkodojt. De kérem, csillapodjék, ki akar ilyen rettenetes dolgot elkövetni? A doktor ur igy a prakszi keserves zokogással, néhány hitvány arany ék­szerért. Nagy keservesen aztán le is fektettük a szobájában. Sose iesz belőle valamire való gyógy­szerész, aszondja a koma. nem birja az italt. Szegény árva sajnálkozott rajta a káplán, talán majd csak megerősödik a természete. Nem árva ez. él apia-anyja, igy a ko­ma. csak a törköly erős neki. Ámbár magam se hittem, hogy vala­mi Imii, vagy avar fejedelem sírja rej­tőzne a koma szőilője mellett, de hát ráhagytam, magamba, úgy se nekem köll ásni. vigye a patvar, akárhogy is fölturják azt a dombot. Dél volt mire szétszéledtünk a pati­kából. Ebéd után egy kicsit ledültem. A ko­ma ébresztett föl, hogy aszondja koráb­ban vacsorázzak, inéit estefelé jön ér­tem kocsin, oszt kimegyünk a tetthely­re, már mint a dombhoz. Csakugyan ott is állt a kocsi előttem, alighogy a számat megtérültem. A ko­ma maga hajtott. Hátúi a prakszi ült, kezébe a bicikli lámpát szorongatva. No rmmuorn. iiát a kocsis? Barátom ilyen fontos dologba fölösleges beavatni mindenkit. Ahogy most föllépek a kocsira, három ásót látok lefektetve a kocsi fenekén. Minek mondom három ásó? Mer hárman vagyunk, igy a koma. Tán csak nekem nem szántál ásót, nem igen tudok én az ilyesmihez. Meglátod milyen élvezet lesz. Olvas­gattad. hogy egyetemi tanárok étlen­­szomian képesek napesig egy-egy régi sírban turkálni. De nz'bt valahogy nem egészen vol­tam megnyugtatva. Mégis érkeztünk, oszt a komám szak­­‘■•'«rü vezetésével kezdtük is az ásást. Mié fettem néhány ásó nyomást, fájás nvíl'tUníf fi derekamba.' De hőn az ördög ebbe a pogány avar fejedelembe mondom mérgesen, én ugyan nem bolygatom tovább. Ha kétezer' esz-

Next

/
Thumbnails
Contents