Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-14 / 225. szám
24.olchl 8ÁCSMEGYEJ NAPLÓ 1927. augusztus 14. Risztics János, a levegő magyar hőse Látogatás a világi ekorder szüleinél A két dessauí pilóta közül, akik megdöntötték Chamberlin távolsági rekordját, az egyik magyar, Risztics János, a harmincegyéves magyar pilóta három esztendeig állott a Magyar Légiforgalmi szolgálatában és ő vezette a társaság egyik gépét, amely Budapest és Bécs között bonyolítja ie a légi forgalmat. Risztics János 1895 január 11-én született Budapesten. Elvégezte a belvárosi reáliskola négy osztályát, majd villanyszerelő lett s a háború kitörése előtt alig három hónappal önként jelentkezett a hadseregbe — szolgálattételre. Bécsben került, ahol a 44-es műszaki csapathoz osztották be . A háború kitörésekor mint közlegény előbb a déli fronton harcolt, később < pedig megjárta Wolbiniát, majd lekerült az Isonzo mellé. Az olasz harctéren már mint pilóta teljesített szolgálatot és repülőbarvurjaiért mintegy tizenhárom kitüntetést kapott. Egy alkalommal megernlitette öt a Höíerjelentés is, mint,bátor és vakmerő pilótát. A jelentés felsorolta a haditetteit, a melyek között legnevezetesebb volt négy olasz hadi repülőgép lelövése. A háború alatt őrmesteri rangot kapott Risztics János, majd a háború után Jugoszláviába jött, ahol autógarázsa volt. Szorgalmas munkával egy Dodge-kocsit szerzett magának és kocsiján ment vissza Budapestre, ahol egy ideig autók javításával és kicserélésével foglalkozott. A Magyar Légiforgalmi Társaságnál úgy ismerték őt, mint megbízható és néha a szolgálat határain túlmenően pilótát. 1922 tavaszán került a Magyar Légiforgalmi Társasághoz. 1924-ben a svábhegyi autóverseny idején tizenöt méter magasságban röpködött a Svábhegy fölött. Amikor szemrehányást tettek neki ezért, azzal mentegetőzött, hogy filmoperatőrt vitt magával a gépén és neki magának is az volt a vágya, hogy a filmfelvételek sikerüljenek. Risztics pilóta ekkor jelentéktelen büntetést kapott. 1925 júliusában lépet ki a Légiforgalmi szolgálatából s akkor egyenesen Dessauba ment, hogy tovább képezze magát a repülésben. Itt eleinte a hangárok felügyelője volt, de a Junkers-gépek igazgatósága Csakhamar felfedezte kitűnő képességeit és reábizta az uj gépek kipróMását. Látogatás Risztics János szüleinél Risztics János, amig Pesten élt és a Magyar Légiforgalminál teljesített szolgálatot, az Alföldi-ucca 18 számú házban lakott szüleivel együtt. Mcgláíogattuk Risztics János szüleit, akik a látogatás során értesültek fiuk sikeréről. Az öreg Risztics Miklós altiszt Budapest fővárosnál. A harmadik ügyosztálynál, Rumbach tanácsnok mellett szolgál A szeme könnybelábad és örömmel dadogta: — Hát csakugyan igaz? Hires ember lett a Janiból? A magyar pilóta anyja szóhoz sem tud jutni az örömtől, amikor meghallja a hirt. Ez az első szava: — Az Isten áldja meg érte!... Jaj, hogy megérhettem a fiam dicsőségét. Besiet a konyhából a pilóta két nővére. Az egyik táncol örömében és elejt néhány szót arról, hogy bizonyára gazdag k lesznek »Jani« nagy sikere folytán. Az öreg Risztics igy beszél: — Tudtam én már régen, hogy a fiam egyszer nagy dolgot miivel. Már kisfiú korában mindig az volt a vágya, hogy pilóta lesz. Szavának állt és csakugyan repülésre adta a fejét. Hát jól is tette kérem. Ha meggondolom, hogy milyen véletlenen múlt a fiam sorsa, meg ez a dicsőség is. Tetszik tudni, én 1910-ben iegyszedő voltam a rákosi repülőtéren, a mikor Blériot érkezett. A Jani kijárogatott hozzám. Nézegette a hangárokat, odalopódzkodott a repülőgéphez, mindig csak sóhajtozott, azt mondta, ő nem lesz lakatosinas, hanem pilóta. Aztán, hogy elvégezte a négy reáliskolát és én beadtam ót egy villanyszerelő műhelybe inasnak, mindig csak rendettenkedett és néha már fenyegetőzött is, hogy nem szabadul fel, ha nem engedem el katonának. Azt hajtogatta, hogy ha majd egyszer bent lesz a katonaságnál, ő már tudni fogja, hogy jusson el a sárkánymadarakig. Emlékszem, igy emlegette a repülőgépet, csak igy nevezte, hegy sárkánymadár. Még nem volt tizenkilenc éves, amikor egy szép napon meglepett bennünket. Beállt katonának. Elvitték Bécsbe. Most Risztics János anyja közbeszól: — Ne arról beszélj, öreg, hogy Bécsbe ment. Mondd csak el a kitüntetéseit. Hős katona volt a fiam. A katonaságnál írásba is foglalták a tetteit. Egy herceg meg is dicsérte levélben, de már nem emlékszem a herceg nevére. Az öreg Risztics csak ránt egyet a vállán. Elmosolyodik, nem tudja, mit szóljon. De az arcán látszik a nagy öröm és arcvonásain elörnl k valami nagy bizakodás... érzi, hogr valami nagy dolog történt. ORVOSI DOLGOK —■a— Gyógyitható-e a bataság? Csak a gyermekkori butaságról lehet itt szó, a felnőttek butasága — gyógyíthatatlan. Érdekes: a szülők, vagy mondjuk helyesebben, az anyák szemében buta gyermek nincs. Azaz, hogy van, de az mindig a — másé. A magunk drága gyermeke mindig elég okos és ha nem is lángész, de sohasem buta. Az anya mondhatja a saját csemetéjére, hogy buta, de isten őrizze meg azt az idegent, vagy rokont, aki ugyanezt a véleményt kozkáztatná meg. Pedig a gyermekkori butaság tünetei eléggé szembeötlők. Már a gyermek arckifejezése, tekintete, viselkedése is sokat árul el. Mondjuk igy: minden szomszéd észreveszi ezt, csak az érdekelt szülők nem. A gyermeknek lassan jönnek a fogai, járása nehézkes, későn tanul meg beszélni. Azt mondja az anyja: »még beszélni is lusta.« De bezzeg az evésnél nem lusta, nagy étvággyal eszik, nem tudja, hogy mikor elég. Megeszi a meszes vakolatot, a homokot, a sárgombócot, kavicsot, gombot, cserépdarabokat és az utakon található »medvecukrot« is. Jól alszik, szófogadó. A szülei mintagyereknek tartják: ahová leültetik, azon a helyen óra-számra is eljátszik egykét gombbal, vagy primitiv fadarabokkal. Keveset sir, nem nagyon akaratos, de »ha megvadul«, nem lehet vele bírni. Ilyenkor nem használ a szép szó, még kevésbé a verés. Szeret verekedni, előszeretettel üti a szüleit is, ha azok neki nemtetsző dolgot müveinek. A nehézfejü gyéréit* Az első lesújtó hirt az iskolai évek alatt a tanító szájából hallják a szülők: a gyermek gyenge felfogású, nem halad a többivel. A szellemi visszamaradottság, a »nehézfej üség« persze az iskolában rövidesen kitűnik: a gyermek figyelmetlen, szórakozott, a tanítás a legkevésbé se érdekli, mintha máshol járna az esze. Nem érdekli az iskola, de közömbös a játékokkal szemben is Mialatt pajtásai kipirult arccal hancuroznak, a buta gvermek üres tekintettel bámul a levegőbe. A gvermek ezért sok verést, büntetést kap otthon és az iskolában is, mig végre kiderül, hogy tulajdonképei] nem csökönyösségről, lustaságról van szó, hanem veleszületett butaságról. Minden gyermekben meg van a jelentéktelenség érzése és erősen törekszik a nagyokat utolérni: hatalmassá válni. A szülők legtöbbször késm\ veszi’: észre a bajt, néha csak a nemi *"és idején fordulnak orvoshoz tanácsért, amikor a gyermek már minden rosszra hajlamossá válik. Öröklés A gyermekek a tehetséget a szülőktől öröklik. A zenei tehetséget például négyöt generáción keresztül örökölhetik az utódok. Puccini ősei a tizennyolcadik századig visszamenőleg kiváló zeneé-tők voltak. Beethoven apja és nagyapja is talentumos muzsikus volt. A tehetség öröklése a zseninél szűnik meg: a lángész már nem öröklődik át az utódokra. Lángeszű ember utódai inkább degeneráltak. mint talentumosak. A butaságot, a tehetségtelcnséget is örökölhetik a gyermekek a szülőktől. Az öröklésnél nagy szeren jut az ideges degeneráltságnak, az alkoholnak és vérbajnak, de emellett súlyosbítja a bajt a helytelen, hibás nevelés is. Közeli és távoli rokonok egymásközti házassága fokozza az utódok degeneráltságát, a fajkereszteződés kiváló szellemű utódokat produkál. Forel szerint gyengetehetségü, gyermekek származnak az érdek és kényszerházasságokból is. A kóros elniegyengeségtöl a kretlnizmusig A középsúlyos butaság úgyszólván átmenet nélkül megy át egy súlyosabb formába, amelynek debilitasz, szellemi gyengeség a neve és ezt csak egy lépés válassza el a kóros elmegyengcségtől, amit tudományos néven imbecjutásnak neveznek. Az imbecillitas oka az örökléses degeneráltságon kívül a szülők alkoholizmusa és vérbaja, de előidézhetik a gyermekkorban elszenvedett agyhártya és agyi megbetegedések is. A gyermekkori elmegyengeség ezer változatban nyilatkozhatni meg: sok függ a beteg vagyoni, társadalmi helyzetétől, a neveléstől és a taníttatástól is. Előfordul, hogy az elmegyengeségben szenvedő gyermeknek jó memóriája van, de mndeti más lelki tulajdonság hiányzik belőle. A gyermek, intelligencia hijján is, protekcióval vergődik át az iskolákon, ha anyagiakban bővelkedik, elvégzi az egyetemet is, diplomát nyer, azonban az életben sehogyse tud boldogulni. Alacsony, értelmiségük,, kis intelligenciájuk, szűk látkcrük folytán nem érvényesülhetnek, a könkurrenöiában lemaradnak, csakhamar összeroppannak, tönkremennek. Emellett hajlanak az iszákosságra és mindenféle némi kicsapongásra. A törvénnyel gyakran kerülnek összeütközésbe: lopnak, sikkasztanak ér. a legostobább szélhámosságokat gondolják ki.Az imbeciüitásban. szenvedők különben mór az iskolában kezdik meg a lopást, de meglopják a szülőket is és a lopott pénzen nyalánkságokat, cigarettát, később már nőket vásárolnak. Ha el is sajátítanak Valami felületes műveltséget, slmulékony modort, emellett hiányzik belőlük az erkölcsi érzék. Néha bőbes.zéch'ien kitalált történeteket adnak e'ő. máskor előkelő összeköttetésekkel dicsekednek el: szélhámoskodnak. Egyszer teljesen hiányzik belőlük az ckoraterő, máskor meg kora hajnaltól késő est'g szakadatlanul dolgoznak, hogy minél több pénzt szerezzenek. Egyik nap rajongásig becézgeti szüleit a beteg, másnap pedig baltát fog rájuk valami csekélység miatt, holott eddig csak holmi állatkínzásokban nyilatkozott meg szadtzmnsa. A betegség a nemi élet terén is hihetetlen perverzitásokat p-oduhdl. A prostituáltak kétharmada dcbilitasban szenved. A veleszületett butaság Az előbbinél sokkal kevesebb veszedelmet jelent a társadalomra a butaság legsúlyosabb alakja, az idiotizmus. Míg a szellemileg visszamaradt, gyengeelméjű. potckcin, családi Összeköttetései, egyoldalii kiképzés révén vezető állásba, felelősségteljes pozícióba is juthat, addig a veleszületett butaságban szenvedő idiótát mindenki élő halottnak tekinti, az ilyenek társadalmi életet nem élnek. Más szóval: az idiótát mindenki felismeri, a gyengeelméjűségben szenvedőt csak kevesen. Az idióta csak külsőleg hasonlít az Iemberre: eszik, iszik, lélegzik, de a külvilágról nem vesz tudomást. Az arc puffadt, az orr benyomott, az orrlikak tágak, az ajkak vastagok, a koponya kicsiny, a homlok alacsony, a pofacsontok kiállók. A hatalmasan kifejlődött végtagok folytán a járás lomha, a testtartás hajlott. Az idióta képes egész nap egyhelyen ülni, mozdulatlanul, mint egy fakir, a hozzáintézett kérdésre bárgyú mosollyal felel. Dolgozni nem tud, emlékező tehetsége hiányos: ha meg is tanul néhány betűt, számjegyet, azt hamar el is felejti. Ha hozzátartozója meghal, közönyös nevetéssel veszi tudomásul, de ha valaki megszokott helyére ül, vagy elveszi tőle a holmiját, izgatott lesz, eksztázisba jön. Az idióták között sok a gyilkos, gyújtogató, tolvaj, kéj gyilkos. A kretinizmus még az idiotizmusnál is súlyosabb fontában jelenhetik meg, csakhogy ezek a szerencsétlenek rövid ideig élnek. A szellemi képességek fogyatékossága mellett szembetűnő a csenevész testi fejlődés. A betegséget a pajzsmnrigy hiányos működése okozza. Ezeknek az élete nem is élet, hanem csak vegetálás: beszélni nem tudnak, csak értelmetlen hangokat adnak ki, semmivel se törődnek, állati módra élnek, kúsznak, másznak és még a táplálkozásra is képtelenek. A kinézésük is inkább állatra, mint emberre emlékeztet. A betegség Svájc nyugati részén szinte járványszerüen lép fel golyva kíséretében. Gyógyítás Az idegorvosok ma már a butaság legsúlyosabb fokánál is keresik a gyógyítás módozatait és ha nem is érnek el teljes gyógyulást, legalább javítanak a beteg állapotán, rendes életmódra szoktatják őket. Csak azokban az esetekben várható lényeges javulás esetleg gyógyulás amelyekben a betegség oka kellő időben kimutatható és az alapok kezelhető. Ha tudjuk, hogy a veleszületett butaságot öröklött vérbaj okozza, akkor a gyógyítás se ütközik nehézségekbe. A már kifejlődött' Kretinizmusnál a gyógykezelés teljesen kilátástalan, ha azonban az orvos már az első életévben megállapítja a fenyegető bajt, akkor pajzsmirigy és jódkészitményekkel sok esetben megelőzhető a, betegség kifejlődése. Svájcban a jódszegény ivóvíznek tulajdonU- ják a golyva és a kretinizmus endémiás előfordulását. Nyugat-Svájcban a konyhasóba elövigyázatképen kisadag jódét kevernek és ezzel igyekeznek a mindinkább terjedő Kretinizmusnak gátat vetni. A könnyű és közép súlyos butaság gyógyítását gyógypedagógiai intézetekben szakorvosok vezetése alatt kiváló pedagógusok végzik. Kellő nevelés, oktatás, ápolás sok esetben segíti elő a fejlődésben visszamarrlt beteg lélek kibontakozását. Néha csak bizonyos irányban sikerül a lelki nevelés, de ez is sok hasznot jelent a betegre, akit a társadalomból való kiközösítés fenyeget. A szel'emileg visszamaradt gyermekeket először is megtanítják az anyanyelvűkén való helves beszédre és csak azután keltik fel érdeklődésüket minden szép és hasznos dolog iránt. A gyógypedagógiai tanítás célja: az ész, az érzés és az akarat fokozatos fejlesztése. A kézügyesség fejlesztésével, a magacsinálta dolgok láttára lassankint megérzi a gyermek a munka örömét. A gyermekek rövidesen megismerik a cineket is. megtanulnak rajzolni. A zene és énektanításnak is nagy szerep jut a lélek gyógyításánál. A tanitás idegölő munkája rendkívüli türelmet igényel a tanítók részéről és bizony nem minden esetben koronázza siker az önfeláldozó fáradtságot. Végeredményben a társadalomnak igen sok hasznt munkása kerül ki ezekből a gvőgvpedagógiai intézetekből, a német fUUsschiúe-kbői. akik, bár gépszerüen dolgoznak és önálló munkakörre alig alkalmasak, szorgalmukkal azonbm mindig kitűnnek. A gyógypedagógiai tanárok, orvosok hű segítőtársai a szülők, akiknek megértő támogatása nélkül nem állíthatnánk, hegy — a butaság gyógyítható. (M.)
