Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-12 / 223. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. augusztus 12. DoJgozzanakáliszTvTsélők ne politizáljanak! Az uj pancsevói polgármester programja A belügyminiszter — mint már je­lentettük —. felmentette állásától Iszájlo­­vies Vűsza pancsevói polgármestert é­­helyébe dr. Jovanovics Vláda pancsb­­völ ügyvédet nevezte ki polgármes­terré. Jovanovics dr. pancsevói születésű és néhai Jovanovics Szteván pancse­vói orvos fia. Az uj po'gármes.ev mindössze harmincöt éves és régi ági! i tagja a radikális pártnak. A pancsevói radikális pártszervezet kettéválásakor Jovanovics dr. Hadija Qyura képvise Jövel és Miloradovics Péterrel együtt ahhoz a frakcióhoz csatlakozott, amely azelőtt a centrumot, most pedig a kor­mányt támogatja. . Dr. Jovanovics Vláda ünnepélyes ke­retek közöt. fogla'ta cl hivatalát. Az tij polgármester ünnepélyes eskütétele után az összes városi- tisztviselők be­vonultak a közgyűlési terembe, majd a sziikebb taitács kíséretében bevonni; a terembe az uj polgármester, akit a vá­mosi tisztviselők nevében Dimitri levies Tihomir főjegyző üdvözölt. Jovanovics dr. válaszában megköszön­te a főjegyző üdvözlő szavait és tele bek közt a következőket mondta: — Az én kinevezésem egyelőre tu­lajdonkénen politikai megbízás, ennek ellenére azonban a tisztviselők politikai meggyőződését' és pártállását befolyá­solni nem akarom és nem fogom. fin a tisztviselőktől munkál várok és nem politizálást, ezért nem engedem meg, hogy a tisztviselők a politikában aktiv TĆszt vegyenek és az ilyesmit meg fogom torolni. Egvébként minden irányban a város fejlődése érdekében akarok dol­­g zni és erre kérem a tisztviselők tá­mogatását és együttműködését. Dr Jovanovics polgármester hivatal ha lépése után a következő nyilatkoza­tot tette programjáról a Bácsmegyei Napió munkatársa előtt: — Eddig csak, mint a kiszélesített tanács tagja foglalkoztam a városi ügyekkel és igv mielőtt részletes prog raivot adnék, előbb meg kell haPgatnotn a referenseket és tanulmányoznom kell a fontosabb ügyeket. Egyébként fő­­programom, amit a tisztviselőknek mond­tam: a munka. r*~ A pancsevói’ Közvéleményt most legjobban az érdekli, hogy fog-e a pol­gármester nr személyi változásokat esz­közöltetni a pancsevói városházán? — Erre mindenesetre- szükség 'esz. Fiatal, kvalifikált és lehetőleg pancse­vói erőkkel és munkatársakkal akarom körülvenni magam, .akik a bdvi viszo­nyodat és a népet ismerik. Politikai ve­teránokra nincs szükség a városházán — Azonkívül számot kell vetnünk avva' hogy a demokratákkal koalícióban va­gyunk és lehetőleg az ő óhajukat is ho norálni kell' a városi adminisztrációban. Lehet, hogy e dolgoknak az lesz a következménye, hogy az első vá’­­tozás az lesz, hogy én magam me­gyek. En ugyanis nem kerestem a kine­vezésemet, de ha kineveztek, határo­zottan a magam intencióit akarom ér­vényesíteni. Amig polgármester va­gyok, én rendelkezem és az én befolyá­somnak kell érvényesülni a kinevezések­nél is. Ha ezt nem tudom keresztülvin­ni, inkább magam megyek. Az uj pancsevói ’g^Jgármester műkö­dése elé széles körben bizalommal te­kintenek. Elmarad az idei jogászkongresszus A beérkezett jelentéseket és javaslatokat megküldik a szö­vetség tagjainak Az országos jogászszövetség központi vezetősége az idei jogászkongresszus színhelyét Szarajevóba tűzte ki, ideje) pedig szeptember 16-ikában és 17-ike­­ben állapította meg. Most azonban hi­vatalos értesítés érkezett a szubotie. i jogászegylethez arról, hogy az idei kon­gresszus elmarad. A jelentés szerint címek legfőbb oka a képviselőválasztás. A szeptember 11- iki választásokon ugyanis rendkívül sok jogász hivatalos funkciót fog végezni, igen sok jogász tagja a választási bi­zottságnak is, amelynek működése csal a választás után kezdődik s ez a jogász­szövetség tagjai egy r:sv‘f y'tolj' ?u ban, hogy elutazhasson a kongresszus­ra. A kongresszus erre való tekintettel szeptember 26-ikára akarták elhalasz­tani, de ezen a napon viszont zsidó új­év lesz és dr. Diamant Ernő szuboticai törvényszéki biró javaslatára ép a múlt évi kongresszuson határozták el, hogy zsidó újév napján nem tartanak kon­gresszust. Minthogy a kongresszusnak főkép tanulmányi célja van, a szövetség vezetősége tigy döntött, hogy a kon­gresszus elmaradása folytán, az összes beérkezett jelentéseket és javaslatokat nyomtatott formában hozzászólás vé­gett megküldi a szövetség tagjainak, lmsz dinár ellenében. Kisantant-konferencia lesz Genfben aNépszovetség szeptemberi ülése előtt A román-magyar birtokperről és a Rothermere-akcióról !esz szó a konferencián Prágából jelentik: Diplomáciai kö­rökben az a Ilir terjedt el, hogy a kisáiitánt-államok káliigyni niszterei a Népszövet ég ülésszakának megkezdése előtt konferenciára ülnek össze, amelyen megtárgyalják, hogy mi. jyen álláspontot foglaljanak el a m<t­­^va,-román birtokper revében. ^ Népszövetség őszi ülésszakán, amely szeptember 4-én kezdődik, a magyar, román .birtokper is napirendre kö­rül. Egyes politikai körök állítása sze­rint a kisantant konferencián szóba frg körömi a *' » • 1 is és Csehszlovákia valószínűleg a Népszövetség plénuma elé vi­szi ezt az ügyet is, ahol döntést fog kiprovokálni a bé­keszerződések revíziója érdekében irányuló és bármily formában meg­nyilvánuló akciók ellen. A kisantant konferenciát ezutfa' .Svájcban fogják megtartani való­­szirudeg szeptember elsején. cse1'zlcvák sajtó nagy fontos­ságot tulajdonit a kisantant kom rondájának, amelyen az utódállamok szoros politikai revüttmiiködéséí fogi'k Vifem"-' ró mttatni. \ n# renciárt Marinkovics Vnia mgoszläv I „t .. ;r.n Gyilkolt a villám Nagj vihar pusztito't Baranyá­ban, a jegelő tón .rete le a szőlői Pé'monostcrról jelentik: Péimotiostor környékén hatalmas vihar pusztított, amelynek emberáldozata is van. A vil­lám becsapott Brnyavac Szitna íöldmi­­ves házába. Az egyik szobában tartóz­kodott Brnyavac ve je, Vakanyac Jócó. akit a villant agyonsujtott. A villámcsa­pás áldozata lett még az istállóban egy telién is, inig a mellette lévő többi ál­latnak nem történt semmi bajuk. Az is* tálló épülete és a szomszédos félszer lárigralobbant s mire segítség érkezeit, t’J- jesen leégett. Az esővel egyidejűleg mogyoró nagy­ságú jégdarabok estek, amelyek a szőlő­­ültetvényekben nagy pusztítást okoz­tak. A termés negyven százaléka el­pusztult. Fülépült Zagreb meHett Jugoszlávia legnagyobb rádtó leadóállomása Zagrebből jelentik: Zagrebtöl ti­zenöt kilométerre. Velika Gorica község határában fölépült Jugoszlávia legnagyobb rádió leadő-állomása. A leadó-állomás épületének építé­sét három hónappal ezelőtt kezdték, a berendezést, melyet a berlini »Fun­ken« vállalat szállított, egy hét alatt állították föl. Az antennatorony szdz­­huszméter magas és egy hatalmas betonalapon áll, melynek építésénél hat vagon cementet és négyszáz köb­méter salakot használtak föl. Az ál­lomásépület maga huszonöt méter hosszú és tizenöt méter széles, mely­ben helyet kptak az elektromos gé­pek, irodák és mellékhelyiségek. A leadó hullámhosszát még nem álla­pították meg, erre csak Genfben, a rádió-szövetségnél kerül sor, ahol megállapítják az állomás erejét is. Az uj rádió-leadó állomás még eb­ben az évben megkezdi működését és a tervek szerint nem csak a le­adást, de az európai állomások pro­gramjának közvetítését is elvégzi. A velika-goricai állomást, mely tiz kilovattal fog dolgozni, a postaügy} minisztérium építtette föl és a mun­ka felügyeletével Marx Rudolfot, a zagrebi postaigazgatóság mérnökét hízta meg. A plébános u Irta : Novoszel Andor Jóska! hé Jóska! — kiabált Boldizsár plébános ur az almafa alól s szinte ki­csattant az arca, olyan piros’volt a méregtől. Pedig a doktor megmondta a tavasz­­szal, mikor egy kis szédülésről panasz­kodott: semmi izgalom főtisztelendö ur, mert a szivével nem szabad komé­­diázni. — Jóska te! Tán a füleden ülsz? — Már gyüvök, hallatszbtt a kert má­sik végéből. — Az ember kikiabá'.ja a tüdejét, még megmozdulsz. r— Azt a vakondtúrást igazítottam el a földieper ásyásban, oszt izé gondol­tam ... _ Ne gondolj semmit, ha én kiáltok, inérgeskedett Boldizsár ur. hanem azon­nal gyere. — fiát nézz föl és mondd meg, ne üsse-e meg az embert a guta? Jóska, a harangozó föl is nézett az almafára. No az anyjuk teremtésit aszondia. agyon kéne ütni az, istentele­neket, akik még tőlünk is igy lopnak. Oszt épen a legdrágább, legfinomabb faj­tát. Az egyik ágat tisztára megszedték. — Hát ez már tűrhetetlen, ezt már nem is tudem minek nevezni. Igazad van, agyon kell ütni. Hallcd-e! megfo­god a gazembert s üsd agyon, az olyan mást nem érdemel, adta ki szörnyű mé­reggel Boldizsár plébános ur a paran­csot s haragos dohogással bement. De még ki se vette egészen a kapából a nyelet a harangozó, amivel az agyon­­iitésnek kellene megtörténni, persze maid ^bizonyos istentelen tolvaj, újra jelentkezik, megint halija a épcsö­­,i,j:;k.. ! - a hangban lem sok méreg érzik! Jóska igv ka.oáVal a kezében szel:! '* oda a parancsot hallani. — Izé fiam csak azt akarom monda­ni, hegy agyonütni még se kéne, Dl regfogod, elvégre ha megg-nd luk :> dolgot. tán elég lenne, ha jól megver­néd. kit a nyelet verd vissza a kapába. Majd adok én egy ló erős botot s mit fordult is be érte. Bár nem biztos, hogy Jóska a tettest agyonverné, mégis jólesett neki, bogy ilyen hősiességet feltételeznek róla. 'D azért a képire olyan ráncokat húzott, mintha nagy csalódás érte volna, hogy nem üthet agyon senkit. Boldizsár plébános ur ki is hozta a megyfabotját, amivel a szőlőjébe szo­kott sétálni. — Ehun-e fiam, ez éppen jó lesz. Hanem hallod-e, azért nem muszáj tel­jes erővel csapnod, nehogy nyomo­rékká verj valakit, azért a néhány hit­vány almáért. — Csak bizza rám plébános ur, így a Jóska s elment a kert másik végébe, ahol azok a gyalázatos vakondokok úgy felkupacol.iák az ágyásokat. Boldizsár plébános ur pedig bent pi­pára gyújtott s kezébe vette az újsá­got, hogy olvasna egy kicsit. Valahogy ma sehogyse ment az olvasás. Elég lett volna, ha azt a kis sárga pál­cámat adom oda a meggyfa helyett, igy magában. Amilyen vérengző az a Jóska, még majd csakugyan elnyomorit valakit. Hirtelen eszébe jutott, hogy a karácsonyi pulykának is a Jóska csap­ta le a nyakát, de meg a disznót is a Jóska szokta leszúrni disznóvágáskor. Az oodög viuné <é áss. **ész aknáját, hogy megrontja az ember nyugalmát. *-TiI is állt a székről, hogy majd ki­ríj a botot, indult is már ki a sárga ttjával, de nz ajtóból visszafordult. 'i8«telte-e. hogy minden percben vál­­♦„.»».•♦ji •) parancsot, vagy más jutott eszébe, de megint visszatámasztetta a sarukba. Máskor ebéd után egy kicsit le szo­kott tíő'ni szundikálni. Most mindjárt ebéd után kiült a diófa alá s olvasgat­ni kezdte a breváriumot. Hiába, a megszokás nagy ur, becsuk­ta a szentkönyvet, ebéd után nem megy az Ilyesmi. Egy kicsit pihentetem a szemem, gondolta, ele majd azért ügyelek. S ténvleg egy, pillanat mulva már félre­­bií'ent fejjel el is szundított a karos kerti székben. Hogy meddig szundikált azt nem tud­ta, de nem is gondolkodhatott róla, mi­kor a puffanás fölébresztette. Ekkora csapással biztosan el is törte a derekát villant át egy pillanat alatt a fejében, amikor szörnyű sietséggel az almafa felé igyekezett. Kiáltani meg akkora súllyal nem leltet. Biztosan agyoncsapta, mert még nyöszörgést se hallok. De miért nem is cseréljem ki a sárga pálcával. Kicsit szédül is, hiába a. szaladás, meg az izgalom, igaza van a doktornak, neki nem szabad kotnédiázni a szivével. A kerítés tetején pedig ott állt gug­golva Bene Pali s kezét nyújtogatta le­felé a boltos fiának, Manónak, hogy föl­hozza a kerítésre. Mind a kettőnek az inge dereka kö­­rösköriil puposodik az almától. Manó néha-néha az inge ujjával töröl egyet a vérző orrán. Nagyon mélyen le talált hajolni az al­máért és lepuffant. De hegy is Jehet ilyen ostobán csinálni kerítést, hogy semmi kapaszkodó ne legyen rajta, hogy az ember ki tudjon mászni. Ó. ti pokolbeli zsiványok, lihegte Bol­dizsár plébános nr, még kórságossá te­szitek az embert. A két imposztor úgy meg volt rémül­ve, hogy még sírni is elfelejtett. Azonnal lejössz. Pali. arról a kerítés­ről, mert nyomban agyonütlek, azaz, ne mozdulj, mert niég a nyakad töröd. Várj. majd hozom a létrát. És Boldi­zsár plébános ur nagykeservesen oda­cipelte a létrát, folytonos aggódások közt, hogy azt a betyárt addig levisz' onnan az ördög, vagy ami talán még rosszabb, Jóska be talál jönni a kertbe. A két rettenetesen szepegő gyere­ket pedig vitte he egyenest! a szobába. Különösen a Manó. az nem volt se de* ven. sc ho’t a nagy rémülettől. Hát most mit csináljak veletek, ti go­­noszok-gonosza? Erre Manó is, meg Pali is egyszerre elbőgte magát. Ne ordítsatok, rémült meg Boldizsár plébános ur, sietve becsukva kilincsbe az ajtót, mert még csak növelitek a bajt. Mert tényleg ebben az időben szokott jönni a kertbe Jóska, a harangozó. Néhány perc múlva Boldizsár plébá­nos ur megjelenik az ajtóban, óvatosan körülnéz, majd hátraszól: jöhettek. És a két imposzter sietve iszkolt ki a kiskapun. Hanem úgy tetszik, mintha Manó meg is lett volna mosdatva. És Boldizsár plébános ur legteljesebb nyugalommal visszaült a kerti székbe és olvasni kezdte a breváriumot.

Next

/
Thumbnails
Contents