Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-11 / 222. szám

6. oldal BACSMEGYEI NAPLŐ 1927. augusztus 11 ségeive.1, hogy az autót tartsák fel. Ek­kor azonban már kiderült, hogy az autó átrobogott Bogojevón is és nyom­talanul eltűnt. A rendőrség azt is megállapította, hogy az autó Szombor felöl jött, de hogy kik voltak utasai, azt még nem sikerült kideríteni. A nyomozás ebben az irányban is folyik. Emigráns munkások inzultálták Párisban a magyar szakszervezeti tanács titkárát Megzavarták Gál Benő előadását, mert azt állította, hogy Magyarországon javulnak a viszonyok Volt katonai nyomozó követte el a Ko umbus-uccai rablólám .dist ? A. ludaoesii rendőr-ég körözi a texV-kereskedö viharosmultu zsarolóját Budapestről jelentik: A múlt hó 28-ikán Bartók Zoltán budapesti textilkereskedőt — amint a Bács­­megyei Napló jelentette — egy ma­yát detekíivnek mondó fiatalember kicsalta a Kolumbus-ucca 31. szám alatti villába, ott megkötözte és re­volvert szegezve mellének, húszezer pengői követelt tőle. Bartók meg­ígérte. hogy a Magyar-Olasz Bank­ban kiutalja a kért összeget, a bank­épületben azonban segítségért kiál­tott, mire a támadó elmenekült. A rendőrség azóta állandóan ke­reste a vakmerő támadót és a nyo­mozás megállapította, hogy a táma­dó azonos Fuchs Jenő huszonhétéves tönkrement soproni ftiszerkereskedő­­vel, aki katonai nyomozó volt Sop­­romregyében és ilyen minőségben is egész sereg visszaélést követett el, amiért a polgári és katonai ható­ságok már régebben körözik. Fuchs Jenő hamis katonai igazol­ványt használt, amely Komjáthy vagy Kerekes névre volt kiállítva és mint a rendőrség megállapította, a legutóbbi bűncselekmény elköveté­sénél is ezt a hamis igazolványt használta. Az érdekelt kereskedők, akiknél a szélhámos járt, fénykép alapján felismerték Fuchs Jenőt, aki ellen körözőlevelet adtak ki. A fóti rémdrámu Egy soltvadkerti parasztgazda fia a máglyarakás alatt talált áldozat. Budapestről jelentik: Néhány nap­pal ezelőtt, mint jelentettük. Főt község határában egy paradicsom­földön borzalmas leletre bukkantak: elhamvadt máglyához kötözve egy ember megszenesedett holttestét ta­lálták és mellette egy revolver he­vert. A nyomozás az első napokban azt állapította meg. hogy az áldozat azonos Faddi Sándor újpesti gépke­zelővel, szerdán azonban kiderült, hogy ez a nyom téves. Szerda délelőtt megjelent a főka­pitányságon Ördög Miklós soltvad­kerti földműves és előadta, hogy gyanúja szerint az áldozat nem más, mint buszonkétéves fia. Ördög Mik­lós, aki néhány nappal ezelőtt azzal távozott el hazulról, hogy Kiskunha­lasra megy a kórházba gyógykezel­tetés végett. Becsomagolta legszük­ségesebb holmiját és magával vitte kilencmilliméteres Steyer-pisztolyát, valamint egy üveg benzint is. Kide­rült azonban, hogy a fiatalember nem volt a kórházban és senki sem tudja, hogy hol tartózkodik. Ennek alapján a gazda azt hiszi, hogv fiá­nak holttestét találták meg Fót ha­tárában. A főkapitányság ezen az uj nyo­mon most újból megindítja a nyo­mozást, azonban ha a nyomozás eredményre is vezet, mindig fenn­marad az a kérdés, hogy került Ör­dög Miklós a fóti határba, hogyan égett el és nem történt-e gyilkos­ság a fóti paradicsomföldön. Budapestről jelentik: A párisi Huma­­nité nyomán Budapesten az a hir ter­jedt el, hogy Párisban durva inzultus érte Gál Benőt, a magyarországi szak­­szervezeti tanács titkárát. A Humanité szerint néhány francia mimkásszerve­­zetbe tömörült emigráns magyar mun­kás felszólítására a nemzetközi szak­­szervezeti kongresszuson Párisban tar­tózkodó magyar delegáció Bourgs-du- Traville-ben beszámolót tartott. Ezen a beszámolón felszólalt Gál Benő is, aki — mint a Humanité Írja — a mun­kások előtt »a Hcrthy-rendszer jótéte­ményeit merte dicsérni«. Az előadót közbeszólásokkal többször megzavar­ták, maid az egyik munkás többször jt­­cultitötte. Peyer Károly országgyűlési képvise­lő. aki a szakszervezeti kongresszusról kedd este érkezett Budapestre, az új­ság-óknak elmondotta, hogy a magyar kiküldöttek Párisban kü’önbözö hely de­re meghívást kaptak. így többek közt a párisi vasmunkások szociáldemokrata csoportja Boürgodu-Travilié-han gyűlést tartott, amelyre elment a budapesti vas­­----------------- —. miaui, JW,»,1 '.'HW munkások két kiküldöttje, valamint Gál Benő, Budapest törvényhaósági bizott­ságának a tag.'a, a magyarországi szak­­szedvezeti tanács titkára. Gál Benő fel is szólalt az ülésen és elmondotta, hogy Magyarországon a viszonyok javulóban vannak és rámutatott arra, hogy a szo­ciáldemokraták városházi működése folytán erőteljes építkezés indult meg Budapesten. Az előadás alatt, Peyer szerint, be­rontott a terembe a magyar bolsevista­csoport tiz-tizenöt suhanc tagja, akik ál­landó közbeszólásokkal zavarták Gál Benőt, aki látva, hogy nem tudja befe­jezni beszédét, elhagyta a szónoki emel­vényt. Ekkor a tumultusbar odalépett hozzá az egyik suhanc és megütötte. Az inzultust nagy felháborodás követte. A tumultusban azonban a támadó kisur­rant a teremből. Az izgalom csillapultával zavartalanul folytatták az ülést és a magyar kikül­döttek elmondották beszédüket, amely­ben élesen megbélyegezték a Fdanciaor szágban élő magyar munkások között fellépett bolsevista propagandát. Karnál pasa szerdán reggel keresztül­utazott Szuboticán A torok köztársaság elnöke Karlsbadba ment, ahol találkozik Massarykka! Keinál pasa, a török köztársaság elnöke szerdán hajnalban szigorú in­kognitóban keresztül utazott Szubo­ticán. Kemál pasa három tagú kíséreté­vel Budapesten keresztül Karlsbad­ba ment. ahol több hetet fog tölteni. Karlsbadban találkozni fog Massa­­rykkal, a csehszlovák köztársaság elnökével A két államférfi találkozásának nagy fontosságot tulajdonítanak. lacque Catelain, a filmek "hős­­szerelmese UMoyTí az igaz? szerelmes párokat, akiknek csókjait nem a renóező irányítja Beszélgetés a uilághirü filmszínésszel, akit Beograőbó! é, szerrel üldöznek a nők -- ,,(T)e értő, kicsi felesége sze­retnék lenn:“ Fotoamatőrök Kérjék phofoaparHu'okról és kel­lékeikről gazdagon illusztrált in­gyenes árjegyzékemet SEIDLING P*ÁL IVovisad, Kr. Petra ul. 18. Billancourt, augusztus hó — Nem Jó! Ismételni — kiáltja Mali­­koif a főrendező és Liemburg a««zonv immár ötvenedszer próbálja előírni a háborgó anya jelenetét A fényszórók dühítően ragyognak, az asszony szinte fuldoklik a kápráztató zuhatógban és a rendező műgonddal irányítja minden mozdulatát, a sóhajt, a pihegést és a villámló tekintetet. Itt szó se lehet egyé­niségről. A film keretein beiül legfeljebb csak a fizikum kvalitásai érvényesülhet­nek, a szép száj, formás láb. karcsú test és a testhez álló mosoly. De azt is el­csúfíthatja egy rossz beállítás, vagy a rossz világítás. A következő jelenetben a rendező is játszik. Furcsa: Malikoff ur, aki az előbb még fölényesen magyarázott, utánaját­szott és sehogyse tudta megérteni, hogy lehet valaki annyira ügyetlen, hogy nem fogja fel első pillanatban az ő intencióit, most izgatottan puderezi az arcát, a nyakkendőjét bogozza és amikor elkez­dődik a felvétel, oly ügyetlenül jön be a szalont ábrázoló kulisszák mögül, hogy újra kell kezdeni az egészet. Bar­­stbíf rendezi a főrendezőt, de sehogy­­sincs vele megelégedve. — Malikoff vissza! — rivall szigorúan mesterére, mert ilyenkor megszűnik min­den tekintély és kollegialitás, csak a film a fontos. A főrendező pirulva retirál és lámpa­­lázasan drukkol. Folyton a lencsébe bá­mul, mintha onnan várna segítséget. A »Panama« cimü (//«-film jeleneteit fo­­tografálják. A színészek mind németek, az egy Jacque Catelaint kivéve, aki a főszereplője ennek a Párisban játszódó bohózatnak. Mig a díszleteket cserélik, diskurálni kezdünk. Angolul, franciául és németül beszél. Egy francia, aki per­­iektiil megtanulta a német nyelvelj Le­kötelezőén nyájas. Az életben is olyan, akár a filmen, szeretetreméltó és válasz­i Cl tékosan finom, aki, ha bókot kap: elpi­rul. A fihndaliákat mindig leplezetlen undorral szemléltem a mozilepedön, de így szemtül-szembe egv valódi világhí­rű filmszínész —legalább is Catelain! — szimpatikus. Semmi póz, nagyzolás, vagy ripacsmellékiz. (mint például Jean Angélánál, aki interjú közben játszott, lihegett, hol a zordon várurat, hol a meg nem értett zsenit, akit a mostoha viszonyok — négyezer frankot kap egy •sora -— a film mezejére száműztek, holott neki a színpadon lenne a helye), ironikusan adta elő a Panama tartalmát. —- Tudja, én egy csavargót játszom itt, akit megmentenek. Egy gazdag arae rikat család vetődik a kocsmámba, a no táncol velem és én ellopom a karkötő­iét. De másnap lelkiismeretfurdalásaim támadnak és visszaviszem az ékszert, mire a nő belém szeret, csak a múltam­mal van némi baj, de Carcó ur (a szer­ző, népszerű, filmszpzésgyáros) erről és gondoskodott, mert kiderül, hogy főúri családnak vagyok lezüllött sarja. A vé­ge, mint rendesen: forró csók Eiben­­schiltz kisasszony ajakára... Csend. , Hallgatásomat ugylátszik félreértette Catelain. mert nevetni kezdett: — Ugy-e nem tud szóhoz jutni? Ilyen butaságot ennyi gonddal és hozzá ve­lem csináltatnak végig! És nincs ellene apelláta. »Közönségsiker« — mondják ők és beleölnek milliókat, hogy a varró­lányok obulusain duplán hozzák be a kiadásaikat. Amellett rengeteg pechjiik van ezzel a darabbal. A múlt évben megcsináltuk, már teljesen elkészült, amikor az összes negatívok elégtek. Szinte intő jel volt ez a sorstól. Isten bölcs keze. ám a filmemberek nem ba­bonásak: újra legurblizzdk az egészet. Utálom a limonádékat, ahol az apacsot megvakariák és kibújik a szegény, de finomletkü gróf. Régi tervem, hogy új­ra filmre viszem a Dorian Gray arcké­pét. És Shelley életét is én szeretném megfilmesíteni. így kedvvel tudnék dol­gozni és legalább sikerem is lenne. Higy­­je el, sohase tudom megállapítani, me­lyik filmem tetszett igazán a közönség­nek? Az a féktelen, vad reklám, amivel egy filmet az útjára engednek, elhomá­lyosítja az őszinte kritikákat, úgyhogy nekem fogalmam sincs róla, miben volt igazán sikerem? A Königsmarkot dicsé­rik, pedig a Szivek ördögében — szerin­tem — jobbat produkáltam. És azt az ostoba Rózsalovagot is egekig magasz­talták. Gyűlölöm az operettből, operá­ból, vagy divatos regényből gyúrt film­­sziizséket! Akár hiszi, akár nem: cl va­gyok nyomva. Nem játszhatok kedvem­re és már évek óta könyörgök, hiába, hadd választhassam egyszer én meg a darabot, amiben játszani fogok. — Sokat dolgozik? — Most három filmem készül egy­szerre. Délelőtt itt filmezek Billancourt­­ban, délután a Gaumont stúdióban és éjjel Neuillyben. De folyton az az érzé­sem: mindez kárbaveszett munka. El­aprózom magam. Egyetlen reményem: megígérték, hogy Zola: Pénz cimü re­gényét filmre Írják számomra. — ön nem irt még soha? — De igen. Van egy filmem (büsz­kén mondja) annak én játszottam a fő­szerepét. Én is rendeztem. Meg is bu­kott. — Kedvenc partnernője? — Betty Balfour! ö volt az első sze­relmem. Tulajdoiiképen az ő kedvéért csaptam fel filmszínésznek. Egyszer lát­tam a moziban. Nyolc évvel ezelőtt. »No — mondottam — ezt a leányt sze­mélyesen szeretném ismerni!« A bará­taim kinevettek. Én pedig jelentkeztem az Alliance Cinematographique Euroné­­enne nevű társaságnál és egv év múlva együtt játszottam Bettv Balfourra.l. A barátaim azóta nem nevetnek többet rajtam, kivéve, ha vígjátékban látnak ... Kruger és Toporkoff. a két operatőr jöttek jelenteni: valaki keresi Catelain urat. Egy hires kalapcég megbízottja volt, aki ötezer frankot ajánlott fel. az esetre, ha Catelain megengedi, hogy gyártmányaikkal a fején lefotografálják és ezeket a képeket., reklámul használják fel: vjacanc Catelain kizárólag Bimbi­­kalapban jár.« Catelain elrehegte a boldogító igent és ntár .fotóítraiálták j«,?-- A múltkor — mesélte — egy as’z­­, Pirin és purgógyár képviselőié' 'járt á mjiyakamra. hogy engedjétn W "Skatulyái: jukra nyomatni áz arcképemet, ámint vidáman szopogatom gyártmányaikat. Nem annyira a pénz. miatt, hanem in­kább a reklámért, mert ez közvetve en­gem is népszerűsít, kénytelen vagyok beleegyezni az ilyen tréfákba. Még min­dig ízlésesebb, mintha botrányok segít­ségével beszéltetnék magamról. — Sokat zaklatják a nők? — Nem panaszkodhatok — válaszol­ja —• nekem is befut naponta a normá­lis adag szerelmes levél. Bakfisok, asz­­szonyok. özvegyek és árvák. Van aki csak megértő kis feleségem szeretne lenni. Mások öngyilkossággal fenyege­tőznek, ha azonnal nem küldök részük­re útiköltséget, de akadnák önzetlen te­remtések. akik beérik egy autogram­mal és ajándékokat küldenek. Tegnap egy ezüst karkötőt kaptam Beogradból. csókolózó galambokkal a középen, alat­ta négylevelti lóherével. Meghatóan fi­gyelmesek a nők. Igazán bűnös mester­ség az enyém, akaratomon kívül belém bolondítok egy csomó liölgyikét és az­tán nem válthatom be a hozzám fűzött reményeket. Pedig ... ? .-—.És hányán vannak ismeretlen nők, akik nem írnak! Vétek ennyi nőt elsza­lasztani. Képzelje: fiatalok, szépek és mind rám várnak. Csak egy szavamba kerülne... Cateiain groteszk arcot vágott: — Csak a szivemet fájditom, ha rá­gondolok. — De azért itt Párisban? Ünnepélyesen a szivére tette a kezét (premier plan): — Aránylag kevesebbet jövök össze nőneműekkel, mint egv hasonkoru - vidé­ki fiatalember. Kivéve, amikor játszom és hivatalból epekedek a partnernőmért. Estenkint, ha végigsétálok a Luxemburg­ban, rettenetesen tudom irigyelni a sze­relmes párokat, amint ülnek egy pádon, összebújva és igazi csókokat váltanak, zi szerelemből és nem áll mögöttük lobogóingujjas rendező ... Hogy szeretné Catelain utánuk csi­nálni! Nem a mozilátogatók, hanem a saját gyönyörűségére. Catelainnak, aki már annyi drámában, vígjátékban, ko­médiában szeretett, szenvedett és csaló­dott, igazában még nem is volt komoly szerelme. Az élet, ez a komisz rendező­im/?? akar neki lőszerepet adni... Tamás István

Next

/
Thumbnails
Contents