Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-03 / 214. szám

BÁCSMEGYEI napló !927; augusztus 3. 9 oldal KINTORNA — Haljom —- mondta • neki -úgy isme­rőse — hogy Rómában mindössze két ( napot töltött. Hisz ez az idő édeskevés arra, hogy az ottani megnéznivalókat ! mind megtapasztalja! — Téved, kérem. Mindén a helyes beosztástól függ. Feleségem megnézte a templomokat, leányom végigjárta a múzeumokat és képtárakat, én pedig a vendéglőket és kávéházakat. Este a va­csoránál mindenki elmondta, hogy mit látott — igy aztán mindenről informál­va voltam! Rádió-műsor-----BE— Enrilo általánosan kedvelt kofeinmentes pótkávé igen zamatos és jóizü s dacára annak használatban olcsó.­­Kapható minden jól a ss őriéit füszerkereshedéshen Nápolyi turista: Szent Isten, mi ez az ordítás. A Vezúv? Cicerone: Nem. Mussolini itt van. # A bécsi forradalom két sebesültjét, Kohnt és Grünt egyszerre vitték el a kctözőhelyre. Amikor megérkeztek oda és egy orvos hozzájuk lépett, Kohn két­ségbeesetten kiáltotta az orvosnak: — Az én sebemet kötözze be előbb, doktor ur! — Miért pont a magáét? — kérdezte az orvos. — Hiszemipind a kettőjüknek folyik a vére! Kohn nyomban felelt: — Igen, de én vérszegény vagyok. * ' A szórakozott tanár útközben észre­veszi, hogy otthonfelejtette a jegyze­teit, mire hazamegy és becsenget az előszobaajtón. A gazdasszony ki sem néz, hanem kikiabálja az ablakon: — Nincs itthon a tanár ur! A tanár ur megcsóválja a fejét: — Na, akkor hiába jöttem... — meg­fordul és elmegy. ■* Zweigné azt mondja az urának: — Biztositlak Adolf, ha én meghalok, nem kapsz ilyen asszonyt, mint én vol­tam. — Mbach — mondja Zweig — ki mondta neked, hogy én egy ilyen asz­­szonyt akarok? * Az ismert .nagyvágó hazaérkezett Olaszországból, ahol családjával üdült. (A várót melletti tzúm a hnllámhetsxt rltnlti Szard-, aw-usztu 3 Bécs (517.2) 11 és 16.15: Koncertek, 20: Mozart-cst. [ Zagreb (510) 20.30: Esti zene. 21.45: Hírek. Prága (• 3.9) 12.10 és 17: Koncertek. 20.10: Verla n tarka-est. London (261.4) 12: Ének. 18 és 20.30: Tánczene. 19.30: Nemzet, hangverseny. L'pcse (365.8) 16.30: Zene. 20.15: Opera-est. Fejhallgatókat garancia mellett legolcsóbban javít Konrath d. d. Subotíca, Róma (449) 17.45: Zene. 21.10: Nagy hangverseny. Berlin (483.9) 6: kés balladák. 22;30 München (535.7) Budapest* (555.6) rek és közgazdaság Kamarazene. 19.15: gányzenekisérettel. 22.15: Időjelzés és zenei Torna. 21.15: Ene­­: Tánczene. 20: Mozart-est. 9.30, 12 és 15: Hi- 11: Koncert. 17.15: Magyar dalok ci- 20.30: Koncert, hirek, utána cigány-Dl nVVMC 3 nsfi alí,t teMr *'8^ Dl-UATlK Effi-fiMI». j. 7 ÖZGAZDASÁG Ford fia egymillió 'V Tárt akart Pa­lesztinái jclzá'cgki'{vényekbe invesz. tűni. Ncwycrkból jelentik: Ford kör­nyezetéből kczlik azt az érdekes hirt, hogy az autókirálynak az antiszemitiz­mustól való megtérését vc ltaképen Henry Ford fia, a fiatal Edsel Ford eszközöl • ki. Körülbelül egy évvel ezelőtt a fiatal 1 ord tárgyalásokat folytatott az ameri­kai »Zionist Inve .ment Corporation« ve­zetőségével egymillió dollárnak Palesz­tinái jelzálog-kötvényekbe való invesztá­­lásáról. E tranzakció közvetítője a Det­­roitból való Morris Friedberg volt, azon­ban cionista körökben erősen tiltakoztak az ellen, bogy a Ford-ház pénze a zsidó újjáépítésnél szerepeljen. Numerus clausus az angol bányászok soraiban. A bányászok szövetsége és az angol munkaügyi minisztérium egy olyan megállapodással próbálja a mun­kanélküliséget csökkenteni, hogy nume­rus clausust vezet be a bányaiparban. Ez a rendelkezés olyan formában lépett érvénybe, hogy bányákban csak azokat a munkásokat foglalkoztathatják, akik már bizonyos idő óta hivatásos bánya­munkások. Ilyen módon megakadályoz­zák, hogy a munkanélküliek nagy szá­ma ebben az iparágban keressen munkát, amelyben a delconiunktura folytán úgy is ..katasztrofálisan jiagy a munkanélkü­­lie'k száma. . A szovjetkormány szeptemberben nagy szörmeaukclót rendez Lipcsében. A szov- i jetkormány berlini kereskedelmi képvi­selete közli, hogy az őszi orosz szőrme- I aukció Lipcsében szeptember 13-ikáu kezdődik. Ez alkalommal 3K millió dol­lár értékű szörmeáru kerül eladásra, minthogy az angol piac részére szélit mennyiséget is ez évben Lipcsében adják el. Eszerint az őszi aukción leg­alább kétszerannyi áru kerül eladásra, mint az áprilisi vásáron. Az áru szep­tember 5-étől kezdve a lipcsei raktár­házakban megtekinthető. Bu’gárióbcn kősót találtak. Szófiából jelentik: Várna környékén hosszabb idő óta kutatnak kősó után. A napokban ti­zenkét méter mélységben közepes mi- I nőségii kösórétegre akadtak, amely kö­rű belül kilencczáz méter hosszú és négy­száz méter széles területen található. A só kitermelését azonnal megkezdték és évi harm'ncezer tonna produkcióra szá­­jmitanak, amely Bulgária egész sósziik­­ségletét fedezné. Berlinben aláírásra készen áll a jugoszláv-német keieskedelmi szerző­dés. Julius hó 29-ikén befejeződtek Ber­linben a jugoszláv-német tárgyalások, miután a kereskedelmi szerződé:, összes pontjait illetőleg a két delegáció meg­egyezésre jutott. A szerződés aláírása a napokban fog megtörténni, minthogy a jugoszláv delegáció csak a beogradi kormány erre vonatkozó utasítása''után irja alá megegyezést. A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE 33 Irta: NUSICS BRANISZLAV Fordította: CSUKA ZOLTÁF A színpadi függönyön, amely a huzatban lengede­zett, csodaszép festmény diszelgeti. Eelhő, csupa felhő és ezeken a felhőkön keresztül egy nagy cethal repül Azaz valójában csak első pillanatra látszott cethalnak, mert ha a néző jobban szemügyre vette, láthatta, hogy az nem más, mint egy tündér, egy meztelen nő képében, amelynek a hasán egy nagy varrat volt, mintha valal:« egy nagy operációt hajtottak volna végre rajta és az orvosok bevarrva a hasát, ottfelejtették a cérnái Ez az optikai csalódás onnan származott, hogy a vász nat, amelyre a tündért festették, ép ott kapcsolták ősz sze. ahol a tündér hasa volt és mivel idők folyamán a festék lekopott, mögötte előtűnt a varrás. A tündér, u mint azt az első pillanatban meg. lehet állapítani, az egyik kezében egy pár krémes virslit, a másikban pe­dig egy nagy sonkát tart. Ha azonban valaki, sokáig nézi a festményt, megállapíthatja, hogy a pár virsli nem más, mint egy kétágú lira, a sonka pedig valójában bőségszaruja. Egészen fönn, a tündér jobbcombján egy lyuk látható. Ez az a lyuk, amelyen keresztül a szí részek és színésznők a közönsége! figyelik. Egészen elmerülve a függöny festményének szép­ségeibe, Torna nem is vette észre, hogy a közönség körében az ő kárára egyre jobban terjed a derültség. A közönség nem azért nevetett, mintha az valami különös látvány lenne, hogy valaki gyerekkel a karján jelenik meg az előadáson. Ellenkezőleg ez egészen mindennapi jelenség volt, csakhogy más gyereket az anyja hozott az előadásra és ilyenkor az ölében tartotta, az előadás alatt megszoptatta vagy bepólyázta. Csakhogy T ura fehér piketnadrágjában, nagy kabátjában, hosszú hajá­val és ölében a gyermekkel, óljait nevetséges látvány volt, hogjr mindenki mulatott rajta. Mikor ez a kacagás már az egész közönségre átterjedt, csak akker vette le j szemeit Toma a függönyről és ekkor vette észre, hogy minden szem reá mered és rajta kacagnak az emberek Torna zavarba jött, elvörösödött és maga sem tudta megmagyarázni, miért, ahelyett hogy a közelebb álló ajtón kisurrant volna, áttörte magát a közönségen és abhoz a kis színpadi ajtóhoz ment, amely a függöny mellett látható, volt. ügy látszik, a függönyt nézve ész­revette ezt a kis ajtót, amely a színpadra vezetett. Ez volt az az ajtó, amelyen át Tornának áz u.i életbe kel­lett belépnie, a világba, amelyhez tartozónak érezte magát. Es- mikor elfogta a szégyenérzet, úgy látszik arra a gondolatra jöhetett, hogjr a függöny mögött ba­rátokra talál, akik őt, mint uj iá:sokat maguk közé fo­gadják és megmentik a szégyentől. Áthaladva ezen az ajtón, Torna egyszerre csak törött karosszékek, díszletek, felfoiditott asztalok és egész vásár közepében találta magát. A színpadon sen­ki sem volt. csupán egy legény, aki a díszleteket ren­dezgette és Torna hozzáfordul'!, megkérdezve, hogy hol találja meg a színészeket. A legénv egy lyukra műt i­­tott, amelyet ajtó helyett régi -ossz vászondarab ta­kart. Torna félre rántotta a függönyt és belépett az öl­tözőbe, amelj' telve volt a legkülönbözőbben felmaszki­­rozott színésszel. Egyesek öltöztek, mások vetkőztek Egyesek épen a bajuszt és szakállat ragasztották, má­sok viszont azt levették. Valamennyien egy hossz j asztal körül ültek, amelyet egy rossz petróleumlámpa világítóit meg. A szoba telve volt füsttel, bűzzel, a pad­lókon és falakon széjjelszórt tárgyakkal. Mikor Torna belépett, valamennyi színész felemelte a tejét és ugj' bámulta ezt a csodálatos vendéget. To­rnának eszébe jutott,- hogy illenék bemutatkozni és meg­mondta a színészeknek, hogy kicsoda. —• Színész vagyok . . . azaz, hogy színész akarok lenni. Levelet kaptam a direktor úrtól, hogy felvesz, tehát eljöttem, hogy hivatalomat elfoglaljam. A színészek furcsán néztek a pillájuk alól és az aj­kukon gúnyos mosoly jelent meg. Természetes, nem maradtak csak a mosolygásnál és az asztal körüli való­sággal záporozni kezdett a sok gúnyos megjegyzés. A hösszcrelmcs cdavetetette Tornának: — Magát talán anyának szerződtették? A komikus, Ncdeljkót cirógatva, hozzáadta: — Gyönyrü gyerek! Szoptatja még? Es az intrikus: — Milyen gyenge még gyermekem! Hány napja keit fel az ágyból? A komikus pedig gúnyosan bizalmas hangon: — Biztosan titkolgatja, hogy kicsoda az apja . . . És a »drámai apa«, aki az egyik sarokban vetkő­zött, odakiáltott: — De hát menjen már át a női öltözőbe, tán csak nem húzom le maga előtt a nadrágomat! Minden egyes gúnyos harapás után oljrnn hatal­mas kacagásvihar zúgott fel, hogy szegény Torna papnövendék hamarjában nem tudta, hogjr sirjon-c vagy pedig egyszerűen megfojtsa Nedeljkó!. De még csak nem is tudta megmagyarázni a dolgot, hogy ke­rült hozzá a gyerek, csupán minden egyes megjegy­zés alkalmával inkább suttogva, mint fennhangon megkérdezte: — Hol találhatom az igazgató urat? Végül is az egyik fiatal szinész megsajnálta To­rnát és kivezette az öltözőből, ahol a szerencsétlen papnövendék úgy érezte magát mint valami méhkas­ban. A fiatal szilrész a színpadra vezette Tornát, hogy ott várja meg a direktor megérkezését. Nemsokára a muzsika is elhallgatott. A szín­padon egyszerre minden megélénkült. Az egyik szi­nész idegeskedni kezdett. A széket, gyorsan a széket add ide, Színia! Az égjük színésznő a rendező anyjá­nak nevét említette meg a káromkodásában, a súgó pedig lekent egy pofont a plakátkihordógyereknek. Ez a jólismert művész lámpaláz volt. amely mindig be szokott következni, amikor a függöny emelkedni készült. Torna mindezt átérzéssel, valami uj különös lelkiérzülettel bámulta. Végül a színpad közepén kinyitottak cgj lyukat, a sugó beleereszkedett és kevéssel ezutát) megszólalt a csengő. Mindannyian elcsendesültek és a szinpa 1 mögött elfoglalták helyeiket. Egy bang felorditotr ».második jel!« A csengő ismét megszólalt és a füg­göny lassan felfelé kezdett gombolyodni. Torna elő­ször a tündér lábait pillantotta meg, azután a bőség­­szarut, majd azt a lyukat a combon, a varrást a ka­son, a pár krémvirsliit, a tündér arcát, haját és végül a íolhőket. A függöny felemelkedett és a színpadon megjelent a hősszerelmes, aki bánatosan és reszkető hangon mondott el néhány szerelmes szót. Nem sok idő múlva a színpadon megjelent Ö is — Mária. Tornában megdobbant a sziv, valami bű­bájos erőt érzett a mellében, amely átjárta a testét, azután leszállóit, egészen a sarkáig. Ismét oly közel volt hozzá, hallotta hangját és ha Lenka a kulisszák mögé nézett volna, észrevehette volna őt. De ugy­­látszik, ezt Lenka nem akarta, mert állandóan a kő zönségre nézett, ahonnan a tapsot várta. Torna mozdulatlanul nézte, minden egyes szavát mohón nyelte magába és a szeme minden egyes moz­dulatát figyelemmel kisérte. És ekkor a hősszerelmes. mintha a húst hámoznák le a testéről, felorditott: (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents