Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-31 / 211. szám
ttíCBMEUYKllöPLd 1927 július 31 . oldal karddal hadonászott a fője fölött, a szeme kidülledt, a hangja úgy harsogott, mintha tenorokból kommandirozna: — Levágom... Levágom.... , Nagyon megijedtem, az asztalba kapaszkodtam, a kardot csak ámultam, bámultam, mely egyre szabdalta a levegőt és megrettenésemben megsejdiilt a gondolat is,most kaszabolják a kondíciómat. Izgalmas jelenet volt, a katonatiszt elrohant félelmes társaihoz, a rendőrségre, a kicsapott párnás ajtó nyitva maradt,, a kövér ember bennmaradt a szobában, sokáig sugdosott a feleségével, aztán mind a ketten kijöttek, sárgán és pirosán mosolyogtak, a tanítványom apja egészen elcsöndesedett, de remegtek a vastag ujjai, amikor megcirógatta az arcomat, én majdnem sírva fakadtam, észrevette, nevetgélt és szaporán mondogatta: — Nincs semmi... Nincs semmi... Barackot nyomott a fejemre, majd leült a karosszékbe, a térdét veregetve és nagyon vidultan a fiát biztatta: — Na, halljuk azt a Pókainét! A karosszék mellett, a pamlagon ült a vékony asszony, a sárga arca mosolygott, mégis szomorú volt és a tanítványom lelkendezve elkezdte sorolni, dalolni Pókainét, én megzavartam, elgyöngülten, most szégyeltem a verset, de a vastag ember egyre uszította a fiát: — Tovább, tovább... — Most jön, most jön... A gyerek lobogott, kántorhajlandósággal énekelte az ütemeket és az elnémuló algebrai hangja boldogan zengett: — Báthori! Báthori! Verjen meg az Isten... A vastag ember fölugrott a karosszékből, tapodott, dobogott, húsos szemecskéit elborították a könnyek és kiabálva, gesztikulálva, elkeseredve, németül utána mondta többször: — Verje meg ... Verje meg ... Másnap az iskolából hiányzott a tanítványom. Előadás után a lakásukra mentem, hogy megebédeljek és tanuljunk. Az ajtó zárva volt. Csöngettem, a kilincset rángattam, dörömböltem, a lépcsőházból rám kiáltottak: — Mi az betörő? Megszeppenve feleltem: — Nem kérem, az instruktor... Már előttem állt a ripacsos orrú, seprübajuszu házmester és röhögött, amikor tudakoltam: — Elmentek? —- Nem ... Megszöktek ... Röhögött, a bajuszát markolgatta és a szavához hozzátette: — Hiszen az újságok is megírták... — Amerikába... Az egész földrajz forgott velem és én tudtam már, hogy Amerika nagyon messze van, túl az óperenciákon, ahol elmerül a hajó és a szegény gyerek szerencséje... Tiz perces kihallgatáson Ferdinánd román királynál a görgényi vadászkastélyban „Azt akarom, hogy országomnak minden polgára megelégedett legyen“ — Ferdinánd király és a magyar nép Székelyország fővárosától, Marosvá' sárhelytől alig hatvan kilométerre fekszik Szászrégen város, melynek közelében terül el a román királynak többezer holdas vadászterülete. Valamikor Rudolf trónörökösnek volt kedvenc tartózkodási helye, a- Görgényi havasoknak erdőségei közepében álló vadászkastély, amelyet az egész vadászterülettel együtt a román impérium átvétele után a román királynak ajánlottak fel. A most elhunyt Ferdinánd román király minden évben ellátogatott Görgényszentimrére és ilyenkor nagyszabású vadászatoktól volt hangos a görgényi erdőség. Rudolf trónörökösnek vadászkastélya, melyet az idő és a háborús évek viszontagságai alaposan megviseltek, alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a román király hosszabb időt töltsön benne és erre való tekintettel néhány évvel ezelőtt nagy költséggel pompás vadászkastélyt építettek Ferdinánd király részére. 1925 márciusában Szászrégenben tartózkodtam, amikor értesültem arról, hogy Ferdinánd király a görgényi vadászkastélyba érkezett. Gróf Mocsonyi fővadász utján kérvényt adtam be őfelsége a király kabinetirodájához, amelyben kihallgatást kértem Ferdinánd királytól. Másnap délután a szászrégeni postáról kerestek. Telefonmeghivás azonnalra, Spiess Auguszt ezredes, udvari vadászati igazgató akar velem beszélni. Rövid néhány szóból álló telefonbeszélgetés következett: — őfelsége a király holnap délelőtt 1 l'A ■órakor fogadja — közölte Spiess ezredes. Megjelenés vadászruh.ábh'rt. Autó megy önért ’ és a réndőrfőkapitányság előtt az Egyesiilés-téren %11 órakor várja. Szükséges igazoló iratait vegye magához. Ennyi volt az egész. Spiess ezredes választ nem várva, befejezte a beszél getést. vadász-Orbók Atilla: Meztelen asszony Din. 50— Jesus de Aragon: A hét púpos tornya Din. SOWells: Kipps Din. SeBiró Lajos: Házasság Din. s'— Anita Loos: Szőkék előnyben Din. 30— Romain Rolland: Anya és fiú I., II. Din. 90— Paleologue: A cár orországa I., II., III. Din. 300— Biró Lajos: Toinette Din. 34— Andai Ernő: Soha ilyen tavaszt... Din. 40— Schnitzler: Álmok éjszakája Din. .. 24— Leroux: Hardigras Din. 44— Wells: Anna Veronika Din. 48— Kapható .MINERVA K.T. lapsztáljfálM Vidéki szétküldés a megrendelés napján Útban a görgényi kastély felé Verőfényes márciusi reggel volt. A környék fehér hótakarója alig néhány napja, hogy felolvadt és most a tavaszi nap ezüst sugarai hamarosan felszántották a még hátramaradt nedvességet. Pontósan %ll órakor egy hatalmas szürke automobil állott meg a rendörprefektura előtt. Két civilruhás detektív szállott ki a kocsiból s az egyik egyenesen felém tartott: — Va rog legitimatie Domnule! (Kérem az igazolványait uram!) szólalt meg, majd figyelmesen átvizsgálta irataimat. Amikor azokat rendben találta, felkért, engedjem meg, hogy átvizsgálja zsebeimet, nincs-e nálam revolver, vagy egyéb gyilkoló szerszám. Készséggel engedem meg ezt is, mire a rendőrség egyik hivatali helyiségében megmotozott. Amikor mindezekkel készen volt és feladatát elvégezte, beültünk az autóba és elindultunk a görgényi vadászkastély felé. Elkisért azonban utamra a szászrégeni sziguranca főnöke is, aki mint az államvédelmi hivatal vezetője minden lépésemet figyelemmel kisérte. Gyors tempóban szaladt végig a nyílegyenes országúton az udvari gépkocsi. Az ut mentén szolgálatot teljesítő katonai őrség tagjai mindenütt feszes vigyáz állásban üdvözölték az automobilt. Nemsokára letért az országúiról kocsink és egy erdei utón száguldott tovább. Néhány perc múlva a soffőr fékezett és ott álltunk a vadászkastély előtt. Itt a két detektív kíséretében gróf Mocsonyi királyi fővadász és Spiess Auguszt ezredes, udvari vadászati igazgató elé vezettek, hol újabb igazoltatás következett. Amikor irataimat rendben levőnek találták, a szokásos formalitá' sok következtek. Kioktattak, hogy miként kell viselkedni őfelsége előtt és mikor ezzel is készen voltunk, egy másik terembe vezettek be. Ferdinánd király előtt A polgári fogalmak szerint elegánsan berendezett szalon volt ez a terem, ud' vari fénynek és pompának azonban semmi nyoma. Megkapó egyszerűség uralkodott az egész szobában. A falakon egyszínű fehér email festés, néhány történelmi kép, amelyek a román nemzet szabadságmozgalmát ábrázolják, egy álló velencei tükör, szalongarnitura, egy kis XIV. Lajos korabeli Íróasztal, volt az egész berendezés. Mintegy 10 percet várok ebben a teremben, amikor szétnyílt az egyik szárnyas ajtó és megjelent I. Ferdinánd, Románia királya. Szintén vadászruhát, vadász harisnyát viselt. Gróf Mocsonyi bemutatott az uralkodónak, aki meglepő közvetlenséggel érdeklődött különösen az erdélyi kisebbségek sorsa felől. Minden érdekelte és határozottan nagyon jól volt mindenről informálva. — Azt akarom — mondotta — azután — hogy országomnak minden polgára megelégedett legyen hazájában. Románia polgárait ne válasszák el nemzetiségi kérdések, hanem minden állampolgár egyforma joggal éljen és egyformán szeresse hazáját. Ferdinánd király igazságszerető és jóságos uralkodó volt, aki ázt akarta, Rogy Romániában mindenki — a kisebbségek is — megelégedett légyen; Sétái közben gyakran megszólitással tüntette ki a környék székely lakosait és hoszszasan elbeszélgetett ezekkel az egyszerű magyar parasztokkal. Az audiencia további része is túlnyomórészt őfelsége kérdéseivel és az arra adott válasszal telt el. Kérdései közvetlenek voltak és különös atyai szeretettel érdeklődött a magyar nép helyzete felől. Hangján érezni lehetett, hogy ezúttal az ember beszél, akinek melegen érző szive és megértő lelke van. Beszéd közben állandóan szakállát simogatta. Tekintetéből pedig csupa jóság sugárzott ki. — A háború elmúlt, a háború utáni évek után most a béke és a békés építő munka következik — mondotta Ferdinánd király őfelsége. — A kiengesztelődés szelleme kell uralkodjon az egész országban. Keressék maguk magyarok is, a megértést és akkor boldogság fog uralkodni országunkban. Egyetlen cél lebegjen az ország minden polgárának szeme előtt: békés és megértő egyiittmunkálkodással Románia jólétét biztosítani. A kihallgatás ezzel véget ért. Ferdinánd király kézfogással tüntetett ki és azután ugyanazon az ajtón, amelyen bejött, elhagyta a termet. Ferdinánd király és a magyar nép A királyi audiencia után az udvari autóval indultam vissza Szászrégenbe. Útközben azonban Görgényszentimre községben gépkocsink gumidefektust kapott és amíg az uj kereket szerelték fel, a falusiakkal beszélgettem. Görgényszentimre lakossainak legnagyobb része székely, kik hagymatermeléssel foglalkoznak. Akárkivel beszéltem, mindenki a legnagyobb szeretettel beszélt Ferdinánd királyról. — Gyakran jár erre mifelénk — mondotta az egyik székely paraszt. — Erre szokott sétálni. Engem is megszólított nemrég az irton. Helyzetünk iránt érdeklődött és amikor elpanaszoltam, hogy egyetlen fiamat, aki családunkat ^eltartotta, elvitték katonának és most nem tudom megművelni földemet, mert arra én öreg ember vagyok, kijeléntette, hogy intézkedni fog. Felirta az én nevemet, meg a fiam címét és hat nap múlva idehaza volt a fiam. Végleg szabadságolták, illetve felmentették a katonai szolgálat alól. Sok jót tett ő érettünk — mondotta egy másik, Szabó Péter nevezetű székely gazda — és sohasem kérdezte, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk. Egyformán szeret ő mindenkit. Jelentette közben a soffőr, hogy az autó útra készen áll. Elbúcsúztam a görgényi székelyektől. Szabó Péter gazduram búcsúzóul csak annyit mondott: — Jószivü ember őfelsége! A jó Isten sokáig éltesse. Ferdinánd király az apa Ferdinánd király, ki népének szeretett uralkodója volt, szabad idejét gyermekeinek szentelte. Életének legnehezebb napja volt az, amikor 1926 január 5-én aláírásával szentesítette a román törvényhozás mindkét házának együttes ülésén hozott határozatot, amely szerint Carol trónörökösnek lemondását elfogadja és a román trón örököse Mihail herceg, Carol volt trónörökösnek első szülött fiát ismerik el. Hosszantartó lelki tusa után tudta csak elhatározni magát erre a lépésre és mint uralkodó visszafojtva apai érzelmeit, teljesítette kötelességét. Ez a csapás teljesen összetörte a beteg uralkodót. Hetek alatt évekkel öregedett, testileg és szellemileg erősen megviselte. Néhány héttel később, amikor Bukarestben a Cotrocseni kastély kapuja előtt autóján láttam, szinte hihetetlennek tűnt előttem, hogyan lehetséges, hogy egy ember aránylag ilyen rövid idő alatt ennyire testileg megváltozhasson. Ferdinánd királynak hat gyermeke volt: Carol volt trónörökös született a sinajai Peles-kastélyben 1875 október 29-én, feleségül vette Elena görög hercegből: Athéílbétt 1921 március 10-én; Erzsébet született 1894 szeptember 20- án és férjhezment a volt görög királyhoz Bukarestben 1921 február 27-én; Mária Jugoszlávia királynője született Gothában 1899 december 27-én és férjhez ment őfelsége Alekszandar királyhoz 1922 junius 8-án Beogradban. Nicolae született 1903 augusztus 5-én Szinajában, jelenleg a királyi jogokat gyakorló régenstanácsnak tagja, lleana született Bukarestben 1908 december 23-án és Mircea született 1912 december 21-én Bukarestben és meghalt 1916 november 2-án. Gyermekeit nagyon szerette, igazi jó szerető apa volt, amit Románia minden polgára tudott és ezt különösen tisztelték az elhunyt uralkodóban. Nehéz időkben uralkodott, de legválságosabb időkben is mindig csakis népének érdekeit tartotta szem előtt és arra törekedett mindig, hogy nemcsak uralkodója, hanem szerető apja lehessen népének. Ferenczy György mtntienl&e letićrnemilre! reitárnesnffj« • PERSIL-HH ftOlehér, irts*, Illatos ä bacUlBsmeiites lesz. H* Htfww k«t«rt*« a fcutoéJatf uUaitá*, atfrbaa «m§ »fStSL
