Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-30 / 210. szám

1927 julius óú BÁCSiVtEGYEI NAPLÓ 9. oldal Közgazdaság Az állattenyésztés iejlesztése. Beo­­gradból jelen:ik: A háború alatt elpusz­tult állatállomány pótlásaid es a már elsatnyult állatállomány felfrissítése céljából a földmivelésügyi miniszter há­rom szakbizottságot küldött ki. Az egyik­­bizottságnak feladata az is. hogy Sváj ■­­bői eredeti szimentáü fajo káaat szerez­zen be, a második Ivzottság Bosznia és Hercegovinában hegyi méneket és anyaállatokat fog bevásárolni, a harma­dik bizottság hazai és külföldi fajserté­­seket fog venni. A földmivelésügyi mi­niszter kétmillió dinárt nt:'. ki a bevá­sárló bizottságoknak. Megejtették az árlejtést a noviszadi t r: zeszgyár szénbeszerzésére. Novi­­izadról jelentik: A noviszadi légszesz­gyár pályázatot hirdetett szénbeszer. zésre. A pályázatra két szóbeli ajánla­tot adtak be. amelyeket csütörtökön in­téztek cl. Az egyik ajánlatot a Krajase­­vics-testvérek noviszadi cég nyújtotta de, mely angol szenet frankó Noviszad á2 dinárért ajánlott. A másik pályázó a oecskereki Steinitzer Géza cég volt, mely morva-osztraui szenet 64 dinárért kínált. Az ajánlattevők hat havi fizetési határidőt szabtak a városnak. A noviszadi kereskedelmi és iparka­mara évkönyve. Most jelent meg a no­viszadi kereskedelmi és iparkamara év­könyve, amely a Vajdaság múlt évi gazdasági helyzetének képét nyújtja. A százhetvenhat oldalas évkönyvet dr. Koszics Mirkó egyetemi tanár, kamarai főtitkár és dr. Mirkovics Mijó másod­­titkár szerkesztették. Az évkönyvet a Közgazdasági Napló tíimfi mellékletünk­ben fogjuk részletesen ismertetni. A noviszadi vágóhíd vágatási dijai. Noviszadró! jelentik: Noviszad város kiszélesített tanácsa 1925 december hó 31-iki közgyűlésén elhatározta, hogy a vágóhid vágatási dijait felemeli. Ez a határozat a mészárosok és hentesek egyesületében nagy elégedetlenséget keltett és a belügyminiszterhez feleb­­heztek, aki ismételten eltiltotta a várost a felemelt illetékek szedésétől. A vá­ros ennek ellenére tovább szedle a di­jakat, ami újabb feljelentésekre adott okot. Végül a miniszter erélyes rende­letben tiltotta meg a magasabb dijak szedését. Azóta ez a kérdés függőben van. Dr. Borota Braniszláv polgármes­ter ebben az ügyben pénteken Beograd­­ba utazott és az illetékes minisztérium­ban kijelentette, hogy a varos ebben az évben hajlandó mérsékelni a vágóhídi dijakat, de 1928-ban magasabb dijak szedését kívánja, ami pedig a jogtala­nul beszedett magasabb dijak és a jo­gos dijak közti különbség visszafizeté­sét illeti — kijelentette a polgármester, hogy a város nem hajlandó a visszafi­zetést eszközölni, mert ebből a közön­ségnek, ame'y a túlfizetést indirekt esz­közölte, nem lenne haszna, csak a mé­szárosoknak, akik a differenciát a hus­­árusóknál kiegyenlítették. A vágóhídi vágatára dijak kérdése a legközelebbi vá­rosi közgyűlés elé kerül. Ötmillió dinár kölcsönt kapott Novi­szad. Noviszadról jelentik: Noviszad város már régebben keresett ötmillió dinár kölcsönt és hosszas tárgyalások után létre is jött a megegyezés az Orszá­gos Jelzálogbank noviszadi fiókjával, amely hajlandó volt a kölcsönt a pénz­ügyminiszter jóváhagyása után folyósí­tani. Pénteken a miniszteri jóváhagyás is megérkezett és igy a kölcsön fel­vételének semmi akadálya nincs. A köl­csönből egy é. félmilió dinárt az uj hídhoz vezető ut kiküvezésére, 890.000 dinárt a hidpillér és a támfal építésére, 130.000 dinárt a hidfeljárat kiépítésére, 191.C00 dinárt hidfelszerelési költségek­re, 430.000 dinárt a Séta-téri tó feltöl­tésére. 480.C00 dinárt az uj dunai rak­part kövezésére. 600.000 dinárt a Li­­mánból a téli kikötőbe vezető ut kikö­vezésére, 250.000 dinárt pedig a Duna­­part csatornázási költségeire fordíta­nak, A Irdfcljárat vasszerkezetének be­szerzésére a város már régebben hat- Kzáznyolcvanezer dinárt irányzott elő, de az építésügyi minisztérium értesí­tette a várost, hogy ettől a kiadástól mentesitik. A város most úgy intézke­dett, hogy ebből a pénzből 500.000 di-, nárt a Barányite'epi iskola építésére, 126.000 dinárt pedig a hidfeljárathoz ve­­zetö«-*léBriSőzet r eikészitó'étf fordíta­nak. Ó 71 Cl p O t <!//,/ Széppé ELI DA /í<«i CUEKE DE ml) CHAQUE HEURE különösen a déli találkozásnál, a reggeli órák erős elfoglaltsága után is. A szél és időjárás behatásai elől megóvja a bőrt és megőrzi annak alabástromszerü matt színét. Nem fényes, nem zsíroz, nem tapad. Nem látszik meg, de mindig hatásos. A nap minden órájában hasz­nálható, — számtalan megcsodált arcbőrnek ez a krém a titka. Eíida Creme de C h H eure A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEK!) REGÉNYE 30 Ilii: NUSX3 BSANtSZlAV Fordított:: CSUKA ZOLTÁf Leányának, Elzának még nincs meg a múltja, csupán a jövője és ép ez ?. jövő volt az oka annak hogy Elza nem jö:t el az anyjával, hanem Beogradban maradt. Elza kicsiny és szeretetreméltó leány volt. szőke hajfürtökkel és első időkben ő vitte házról-házra azokat a bizonyos kalapskatulyákat, később azon. ban kezdték a skatulyákat utána vinni Ez röviddel azután történt, hogy az uccán »egy ur» reámosoly­­gott. Elza akkor ezt bejelentette anyjának, aki akkor még nem volt pucerájosnő és tiki csakhamar elérte azt. hogy reá is mosolygott »az ur«. Ezután Elza igen szép lakást, szép kalapot, szép ruhákat kapott és megszűnt kicsiny és szeretetre­méltó leá-ny lenni, szőke hajfürtökkel. Es »az egy ur» megszűnt Ismeretlen lenni, mert ez az ur Ncdeljko­­vics Sziina miniszteri osztályfőnök volt. így azután a delog szépen elrendeződött és ez a kis lakás csen­des és meghitt fészekké vált, amelyben a miniszteri osztályfőnök ur képviselte a jóindulatú Ádáinot Elza képviselte Évát, aki minden jófajta almát ki­választott és Juliánná képviselte volna a kígyót, ha ezt az osztályfőnök ur még ideiében fel nem ismeri és el nem éri, bogy valami csekélységért kitoloncol­ják Beogradból. Elza, aki ilyen módon anyai nevelés és apai ta­nács nélkül teljesen egyedül marad: a világon, tel­jesen odaadta magát az osztályfőnök urnák és hat esztendő alatt annyira megszokta tanácsait és Hiba­igazításait, hogy a saját atyjának kezdte tekinteni. Az a körülmény azonban, hogy Elza a saját apjának kezd­te tekinteni, az osztályfőnök urat annyira felmérgesi­­tette, hogy faképnél hagyta a leányt. Épen akkor, amidőn' Nedeljkó bejutott Julianna pucerájosnő házába, a gondos anyához levél érke­zett leányától, amelyben az azt a szomorú értesítést küldötte, hogy teljesen magárahagyva áll ezen a világon. Juliánná annyira felmérgesedett ezen « levé­len, hogy Nedeljkót, aki pedig még csak nem is is­merte Elzát, nyomban alaposan elpáholta. Eme levél után anya és leánya között egész le­velezés indult meg. A leány az első levélben bejelenti az esetet, a második levélben megátkozza az osztályfőnök urat, a. harmadik levélben azt jelenti az anyjának, hogy az osztályfőnök nr nősülni készül. Az anya az első levélben azt tanácsolja a leányá­nak, hogy vigasztalódjék, a második levélheti azt hogy írjon az osztályfőnök urnák és hívja vissza magához, a harmadik levélben azt, hogy álljon bősz­­szut a hűtlen férfiun. Erre a levélre a leány azt feleli, hogy elfogadja a tanácsot és bosszút fog állni, de ujuhb tanácsot kér. mit cselekedjék, mire az anya azt feleli, hogy azonnal induljon el Beogradból és jöjjön ide, az illető városba Itt azután tanácskozni fog anya és leánya, annál is In­kább. mivel az anyának már van is terve. És igy történt, hogy egyik napon megérkezett a kocsi, amelyet Juliánná pucerájosnő türelmetlenül és a szemében könnyekkel várt. A kocsiról Elza ugrott le utlruhában, puha szalmakalappal a fején. Könnyen mint a mókus egyenesen az anyja ölelésébe ugrott és az anya mosónői könyveivel mosta meg a leányát. Ezután bementek a házba és hosszas beszélgetésbe kezdtek mindarról, ami elmúlt és mindarról, artii tör­ténni fog. A jó és gondos anya ilyen tanácsot adott a leányának: — Van nekem itt egy kisgyermek, akit azért ad­tak hozzám, hogy felneveljem, de senki sem törődik vele. Úgy gondolom, hogy az lenne a legjobb, ha te vennéd ezt a gyereket és elvinnéű Bcogradba és az­után ott eviszed az osztályfőnök tiThoz és az ajtaja elé teszed, de mindjárt másnap az esküvője után. A gyer­mek mellé egy cédulát teszel, amelyre ráirod, hogy ez az a gyerek, amelyet tőle kaptál. Ennél jobb bosszút igazán nem találhatnál ki a számára. Elza nagy örömmel kapott ezen a terven, mert jobbn igazán nem bosszulhatta meg'magát az osztály­főnökön. A terv tehát ilyen módon elfogadtatott és el­határozták. hogy Elza másnap már a gyerekkel együtt útra is kel. Ezalatt pedig, amíg Juliánná és leánya Elza a bősz­­szuról tanácskoztak. Nedeljkó a fehérnemüs kosárban feküdt, amely telve volt különböző piszkos fehérnemű­vel és megelégedetten játszott a nikkelezeit cuculival meg azzal a csörgővel, amelyet a szép ha pék emlékére djyurics Vászó úrtól kapott, aki épeit úgy sajnálta ezeknek a szép napoknak elmúlását, valamint sajnálta azt Nedeljkó. HUSZO VEGYEDiK FE.1EZ T Torna papnövendék érzülete, amely egyben-másban különbözik Nedeljkó érzületétől Másnap hajnalban eldübörgött a kocsi a kövezeten és rátért arra az országidra, amely telegráfpóznákka! kitüzdeiten egyenesen a fővárosba vezetett. A kocsiernyő alatt, Elzán és Nedeljkón kivül még egy utas üldögélt, akit Elza engedélyével a kocsis fel­vett a kocsira, hogy elvigye az első városig, ahol meg fognak szállni. Ez az utas fiatalember volt, vékony mint a vessző és sovány, mint valami kiéhezett szúnyog. Hosszú hajat viselt, fehér piket-nadrágot és valami borzalmas kabátot, amelyet úgy látszik, valami archimandrvta vál­­laira szabtak. Amennyire az első beszélgetésből meg lehetett állapítani, a fiatalembert Tornának hívták és mesterségére nézve papnövendék volt. Torna az egész utón elgondolkozva hallgatott és szerényen meghúzódott az ülés végén, nehogy útjában legyen Elzának, aki Nedeljkót egész utón az ölében tartotta. Mikor végre Elza megunta a hallgatást, meg­szólalt, hogy épen mondjon valamit: —• Maga nem utazik messzire? A papnövendék először borzasztóan zavarba jött azután, mikor kissé összeszedte magát, vékony, leányos hangon felelt: — Nem, csak az első városig. — Mit csinál ottan? — folytatta Elza. Torna most már egészen felbátorodott, mint aki magához tér és a beszélgetést egészen szabadon foly­tatta:- Kisasszony . . . vagyis, ugy-e, nem a magáé ez a gyermek?... — De az enyém —- mondotta Elza és anyai arcot vágott. — Tehát, asszonyom — folytatta Torna papnöven­dék — az én történetem igen csodálatos, azaz nem is olyan csodálatos, de mégis igen érdekes . . . — Igazán — mojjdo ta Elza. mintha kiváncsi enne erre a történetre (folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents