Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-28 / 208. szám
1927 julius 28 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal kát. Erre vonatkozólag már meg is kezdődtek a tárgyalások a hollandi ipar képviselőivel az egyöntetű eljárásra nézve. Szó van arról, hogy a különálló belga és holland gyémántkereskedő-szövetségeket megszüntetik, illetve beolvasztják egy nemzetközi gyémántipari bizottságba, amely nagyobb súllyal léphet majd fel a gyémántkereskedelem és ipar érdekében. Érdekes az a részben ezzel kapcsolatos terv, amely az egész belga és holland gyémántcsiszoló ipart át akarja telepíteni Ennél rosszabb nem lehet: mondják a gazdák. Karácsonyra nem lesz kenyér: panaszkodnak a gazdasági munkások. Most már megállapíthatók a szárazság okoztfe károk. Minden lemaradt a fejlődésben, sőt egyes — nagyon fontos termények — katasztrofálisan szenvedtek az idei abnormális időjárástól. Kinnt jártunk a mezőkön, hogy megállapítsuk, mennyi igaz a panaszokból és megállapítható, hogy a panaszok nem jogosulatlanok. * Az ember megáll a mezőn — és nincs szava, csak mély megdöbbenése! Mi ez? A szárazság! — felelik szomorú, félénk szóval — akiket megkérdezek. Szárazság... ebben a szóban — ahogy elmondják, benne van egy évi munka sikertelensége, egy évi bizakodás, reménykedő jövővárás: el nem jött gyümölcse, valami mély megtorpanás, felijedés — szivekbe metsző kérdés — mi történt? Igen: mi történt? Mintha elapadtak volna az ég csatornái, mintha ezt a dúsan termő, csodálatos jó kenyeret adó bánáti rónát a Szahara perzselő ege alá tolták volna titkos hatalmak... Itt április óta nem esett az eső! Délafrikába. Délafrikában ugyanis a nyersgyémánt tiz százalékos kiviteli vám van kivetve, mig a csiszolt gyémánt — a belföldi ipar fejlesztése és versenyképessé tétele érdekében — vámmentes. A gyémántpiacon a baisse tartós tendenciát mutat és ha a délafrikai kormány hamarosan még nem változtatja a gyémántszindikátussal szemben elfoglalt ellenséges magatartását, a gyémántárak alakulása tekintetében nagy meglepetésekre van még kilátás (-) pok egy kocsideréknyi szárt. Hát kukorica ez? És ilyen nemcsak a padéji hanem a szajáni, szentmiklósi és a bacsári is, sőt: van ennél rosszabb is — arra le Becsej felé. — Hát ez bab? —- mutat az öreg egy kis ültetvény felé -h- vagy ez itt? Odanézek — a kis fehér babvirágok összezsugorosodott vörös pontok már, élettelenek, mint a nagy huros sárga tökvirágok helyén is csak leszárádt csonk maradt. Vége — intézi el az öreg a szemlélődést. És mindenütt igy... A földben mély, szinte fájó repedések; a cukorrépa ványnyadt testét egészen jól lehet látni a földben. — Már februárban repedt volt a föld és száraz a mag még az őszi vetésből — mondja az Öreg — semmi hó Sem volt. Ezért lett olyan kevés búza. Itt, ahol tizennégy-tizenhat mázsa a holdankinti termés — az idén öt az átlagos, sőt még gyengébb. — Az idén nem lesz disznótor, legfeljebb malackator — humorizál az öreg; hetö: is a jókedve, hiszen ö hivatalnok, havi négyszázötven dinár biztos fizetéssel. De a többiek — akiknél se hivatal, se föld. A falu végén csépelnek, megkérdezek néhány munkást, mennyi részt kapnak? — Karácsonyra nem lesz kenyér — felelik. — Ennél rosszabb nem lehet — mondja a gazda is. — Nézze — mutat a kertre — vége! Igen: a gyümölcsfák levele elszáradtán csüng és az összezsugorodott gyümölcsben semmi élet. — A kukoricámat lekaszálom, igy még az állatok megehetik, mert cső az nincs — mondja a gazda és ha igy tart — a szőlőből se lesz semmi! Mégegyszer elnéztem a mezőre — összegezve a látottakat —' a pusztulás igen nagy méretű — a tél sokaknak lesz igen kemény megpróbáltatás. Jó évek, bő termések idejére emlékszem, amikor szintén erős nélkülözéseket láttam a mező szivében — a faluban. Miért? — Ijt ezen a dús földön, ilyen határtalan munkabírású emberek között? Ez a kérdés igen összetett — de egykét okot, könnyen megszüntethetőt ennek a kis beszámolásnak a keretében is megemlíthetünk. Tehát: a termelés nálunk egyoldalú, úgyszólván csak búza és kukoricatermelésre szorítkozik; ipari növények közül csak a cukorrépát termelik; gyógynövény termelésünk nincs. Vagyis: a falu csak önszükségletek kielégítését szorgalmazza — valósággal el van különülve a világpiactól, amelynek felvevőképességét és keresleti cikkeit nem ismeri. így ma már nem lehet termelni. A közlekedés hihetetlen fejlődése ezt a csodálatos földet ilyen gazdasági kultúra mellett gyarmattá fogja tenni, más, fejlettebb kultúrák alá rendeli és az — nem a mi általános jólétünk hasznára lesz. A jó föld kiváló munkás mellé niég meg kell adni a versenyképes gazdasági kultúrát is! És akkor, ha a mostanihoz hasonló meglepetések nem is lesznek elkerülhetők, — de elviselhetőbbek lesznek. Kristály István A leperzselt Bánát Nagy károkat okozott a szárazság A mezőkön a szél — mint a Szahara számumja — rettenetes porfelhőket kerget, percekre elfedi a napot s a pusztulás porköpenyegét teríti emberre, növényre. S ha pillanatokra megáll ez a száraz, mindent perzselő szélláng: döbbenetes kép tárul elénk — a leégett mező! Ahol állunk — rozsdavörös pernye van lábunk alatt... itt krumplit vetettek (a krumpli: a szegény ember jó barátja-kenyere) a pernye: a krumpli száraz szára... leégett még júniusban. Van-e valami? — kérdezem a Kis családtól — akik, mintha kő körül kellene kivágni azt a pár szemet — csak keserves, fárasztó munka után juthatnak ehhez is. Nehezen mozdul az ember szava: — Negyvenöt bokor alól ennyit kaptam — és a kis szakajtóra mutat, ahol lehet öthat kiló krumpli. Nem kérdezem tovább... Ismerem ezt az embert, úgynevezett: bosztános — kis kertész, bérel egy-két hold földet és azt hihetetlen szorgalommal műveli, nem lankadó akaratával valósággal kényszeríti a földet, hogy teremjen ... és ez a csupa energiaember most maga a lemondás... majd kevesebbet eszünk. Szeretném vigasztalni, de érzem — egyetlen vigasztalás itt az lenne — ha elveszett termését valami pótolná... Köszöntőm s amint elindulok — utánam szól: de azért ne mondja meg senkinek, mit látott itt! Ez az ember szégyellt hogy nem tudta lebirni ezt a nagy elemi csapást! Milyen jó, hogy nem próbáltam vigasztalni — őt: aki az elemek előtt sem tudja megtagadni magát — a küzdést! Az örökösen jóekdvü mezőőr — a falu szeme: Kenderesi bácsi kerül elém egy silány kukoricásból. — Mit csinál erre öreg? — Csövet kerestem a kukoricán. — Furcsa foglalkozás. — Az. Most csináltam először életemben; látja: négyszáz dinárért béreltem ezt a holdat és ennyi pénzért ka-Becsuknak a jugoszláviai mozik A tartományi filmadó és a filmnek méterenkénti megadóz aícsa válságba sodorta a mozikat és a fiimkölcsönzö vállalatokat A filmkölcsönző vállalatok és a mozik válságos helyzetbe kerültek, mert az eddigi állami és városi adókhoz, uj adó — u tartományi adó is hozzá járult, ami elviselhetetlenül súlyos megterhelést jelent a moziknak. Ismeretes az a régebbi rendelet, amely az április 1 -je után cenzúrázott filmeket méterenkint három dinár adóval sújtja. Ez az adó óriási mértékben megdrágította a filmeket és a válság szélére sodorta a filmkölcsönző vállalatokat, mert ezek ezt az uj megterhelést nem kalkulálhatták bele a filmkölcsönzési dijakba. Az érdekelt körök annak idején lépéseket tettek, hogy ezt áz adórendeletet, amely a minimumra csökkentené az üzleti forgalmat, a kormány vonja viszsza, vagy mérsékelje. A rendelet visszavonása érdekében megmozdultak az összes mozisok és filmkölesönzök, de a kormány ezideig semmiféle lépést nem tett, hogy ezen a bajon segítsen. A filmkölcsönzők igy roppant nehéz helyzetbe kerültek, mert a terhet nekik kellett viselni. Az alábbi kimutatás világosan igazolja, hogy a három dináros méter-adó milyen megterhelést jelent a vállalatokra é* igy a mozitulajdonosokra is, mert a filmkölcsönzők a kiadástöbbletet máshol iparkodnak behozni, hogy az uj adó folytán keletkezett diferenciákat, melyek a filmkőncsönzők és a mozitulajdonos között keletkeztek, kiegyenlítsék. Eddig egy filrnkópia adjusztálása, kidolgozással, fordítással, cenzúra költségekkel reklámozással 12.000 dinárba került filmenként. Az uj adó minden filmet átlag 7500 dinárral sújt. Tehát ha egy kölcsönzővállalat egy szezonban harminc filmet akar forgalomba hozni Iparosok 2 Munkások! Ki nem akar több keresethez jutni? De több keresethez csak eredményes bb munkával, — eredményesebb munkát pedig c?ak nagyobb szakképzettséggel lehet elérni. Mindenkiből lehet kiváló szakember. Olcsó szakkönyvek százai állnak mindenki rendelkezésére, csak be kell menni a Báusmegyei Napló könyvosztályába és kiválasztani azt a könyvet, ame yre szüksége van. A képzett munkás és iparos több és biztosab; munkát, nagyobb, ambíciójának jobban megfelelő munkakört talál. Minden szakmabeli iparos és munkás megkapja a neki szükséges szakkönyveket Bácsmegyei Napló könyvosztályában Subotica, Zma] Jovin trg 3. DrOETKER* iBACKIN= SÜTŐPORRAL SÜT! A 104 receptet tartalmazó könyvet kívánatra ingyen és bérmentve megküldi: Or. Oetker d. z. o. z., íüaribor ehhez 600.000 dinár forgótőkére vau szüksége és ebbe még nincs beszámítva a licenc, ami szintén jelentősen megdrágítja a filmet. A mozik nem képesek a rossz üzletmenet és az adók miatt a méterenkénti három dinár adót fizetni, mert például az egyik szuboticai mozi a következő adókat fizeti: 21% állami adó, 15% városi adó, plakát-adó a városnak és az államnak, rendőrségi és tüzoltó-díj, licenc és iktatási-dij. Ezenkívül még rengeteg kiadásuk van a moziknak, igy például személyzet. Azonfelül a mozi köteles még hetenként egyszer a Vöröskereszt-egyesület- javára előadást rendezni. Ilyen körülmények között hívtak ősz sze május elsején a mozsok és kölcsönzővállalatok kongresszusát Zagrebba, ahol hosszas tanácskozások után a mozi tulajdonosok arra a konklúzióra jutottak, hogy egyetlen kivezető ut a krízisből — a mozik azonnali bezárása. mert a szaporodó adóterhek elöbb-utóbb úgyis csődbe kergetik a vállalatokat. Ezen a kongresszuson azt a határozatot hozták, hogy felkérik a pénzügyminisztert, hogy hívjon össze ankétot. melyen résztvennének a belügyminiszter, a közoktatásügyi miniszter és a mozisok kiküldöttei. A megbeszélések céljául azt tűzték ki, hogy a résztvevők a mozik adóját olyan százalékban maximálják, amely mellett az üzlet eredményesen fenntartható lenne. Ezt az ankétot a mai napig sem hivták össze, hanem ehelyett egy legújabb adóval sújtották a különben is megterhelt mozivállalatokat. Az uj adó neve: tartományi filmadó. Ezt az uj adónemet a. ljubljanai tartomány területén már érvénybe léptették és a tartományi kerület mozisai tartományi adó címén a brutto bevétel tiz százalékát kötelesek fizetni. Eszerint a mozitulajdonosok az összes eddigi adókhoz hozzászámítva ezt az uj adót is, a bruttó-bevétel ölven százalékút fizetik be adóba. A zagrebi és a többi tartományi kerületekben ezt az adót húsz százalékban állapították meg, de a minisztérium még nem döntött a jóváhagyás felől. Annyi már most bizonyos, hogy ha az uj tartományi adót bevezetik, az összes mozik becsukják üzletüket, mert jövedelmüknek több mint felét adóba fizetik. Jellemző a mozik gazdasági helyzetére, hogy az utolsó két hónapban tizenhat mozis ellen nyitottak csődöt az ország területén, miáltal súlyos károsodás érte a kölcsönzővállalatokat is. A helyárak felemelésére gondolni sem lehet, mert a közönség érdeklődése a munimumra csappant. A mozikat, melyek nálunk is és másutt is egyedüli szórakozóhelyek voltak, most a kapuzárás veszélye fenyegeti. A hajon csak az adók szabályozásával lehetne segíteni.
