Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-24 / 204. szám
Ž4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. Julius 24 jacra üzle# vállalkozók, azonban ezek a készítmények egytől egyig haszontalan jssvindlik.« Szegény, kétségbeesett asz szonyok gyakran kérnek olyan csoda fezért az orvosoktól, amelynek segítségével megutálná az ura az italt. Hát bizony ilyen »csodaszert« a mai napig még nem találtak fel a tudósok, pedig (Ugyancsak törik rajta a fejüket. (Egyikmásik talán maga is rászorulna erre a leszoktató medicinára). Az iszákosságról való leszoktatást kórházi, illetve speciális szanatóriumi kezeléssel érhetjük el legbiztosabban. Nálunk, a boros Bácskában, az alkoholisták őshazájában sajnos, ilyen intézet nincs és beláthatatlan ideig nem is lesz. Innen van az, hogy a felnőttek halálozási statisztikájában harminc százalékig jut szerep az alkoholnak. Az alkoholt egyszerre kell elvonni a betegtől, nem pedig részletenkint. A hirtelen elvonás után fellépő reszketés és álmatlanság ellen csillapító szereket szoktak szedetni a beteggel. A kórházi és szanatóriumi leszoktatás tulajdonképen — lelki kezelés. Nem az iszákosság okozta látható tüneteket keil gyógyitani, hanem a szenvedély füzét kell oltani. Mindehhez persze a beteg beleegyezése, megértése és megtérése szükséges. Az iszákosságról való leszokásnál tehát az akarás az első lépés a gyógyuláshoz. A leszoktatás idegorvos kezelése alá tartozik. A lelki kezelés lehet hipnózis vagy lélekanalizis, aszerint, hogy melyik kezelési módra alkalmas a beteg. Ami az iszákosság megelőzését illeti, csak ennyit: idegbajos, iszákos szülőktől származó utódok helyesen teszik, ha teljesen tartózkodnak a szeszesitalok élvezésétől. l7orel mondja: »Csakis józan, antialkoholista utódoktól várható, hogy a kultúra, az emberi haladás gépezete a jövőben is működésben maradjon.« (M.) hndóan huzat van. lelorditasz, a főpincér csufondárosan veti feléd: r— Még egy ilyen kis ártatlan szellőtől is meg tetszik ijedni?... A villamoson, ahol a szemközti ablakok nyitásával mesterségesen gyártják a huzatot, a kalauz rád mordul: — Jól néznénk ki ebben a melegben, ha még egy csepp szellőt se eresztenénk be a kocsiba... Sem a főpincér, sem a kalauz nem érthet meg engem. Én pesszimista vagyok, ők optimisták! Egy nagynéném, hires pesszimista, még gyerekkoromban huzatban ült a vonaton Kanizsától Pestig s amikor kiszállt, pont a megforditottjáru ferdült el az arca. Nekem már két Ízben volt középfülgyulladásom — huzattól. Egy jó ismerősöm, aki a pesszimizmus tanára lehetne az egyetemen, a huzattól örökre vak lett a balszemére... Végre megtanultam, mi a különbség pesszimista és optimista közt. Az optimista kinyitja az ablakot, hogy huzat legyen, a pesszimista pedig belebetegszik ... Somlyó Zoltán TERE-FERE SAISON Nyaralás Nem mégy nyaralni, mert nem mehetsz, barátom? És lépten-nyomon pukkasztanak a barátok, a barátnők, uz undorító, vértforraló kérdéssel, hogy ho va mégy nyaralni?... Oda se neki, kedves barátom! Ne felelj nekik! Vagy mondd, hogy ott fogsz nyaraim, ahol tavaly nyaraltál. Hogy hol nyaraltál tavaly? Ehhez sincs közük! A nap alatt nyaraltál, a nyárban nyaraltál, barátom! ... Ezt mondd nekik, vértfagyasztó nyugalommal! Miért? Mert: Aki a Magas Tátrába megy nyaralni, barátom, az nem megy nyaralni. Illetve: az nem nyaralni megy! Az telelni megy! Nemde, az egyszerű igazság? Mindazok tehát, akik azért kínoznak azzal, hogy hova mégy nyaralni, hogy eldicsekedhessenek vele előtted, hogy ők a Magas Tátrába mennek: ahol maradnak veled szemben, mert te vagy az, aki igazán nyaralsz, az ősnyaraló, a hamisítatlan! Nem igaz? Nem pedig ők! Ök csak hadd fázzanak, barátom, nyáron is! Hadd húzzák össze mellükön már alkonyi nétkor a felöltőt lila szájszéllel, az előkelő külföldi hotel lumpionos. selyem-lámpaernyős, hideg terraszán. umig te itthon a melegben apacsgallérod szétnyitva, boldogan rebeged: hála isten, nem kell pénzt adni tüzelőre... Nem a nyár a probléma, barátom! Hanem a tél! És az teszi nevetségessé a nyaralás procc hőseit!... Léghuza F Sem a fagylalt, sém a málnaszörp nem ér annyit ebben az enyhülni nem akaró, csőt esni nem engedő hőségben, mint egy kis szellő. Ha csak akkorka is, mint egy kis lihegés, csak egy picurka szellöcskc, amely egyetlen pillanatra átölel hűvös karjaival... Persze: a huzat, az más! Az úgynevezett eug! Attól megbénul a füled, eltörik a derekad, kificamodik a nyakad, <megkönnyesedik szemed, orrod és megkeseredik a mandulád, mint egy barackmag ... be azért, ha a kávéházban, ahol„ ál-Midinette-ek, egy furcsa akadémia, nők az élen. A midinette: párisi szó, de nemzetközi is. Mindenki tudja, hogy azokat a kis boltilányokat jelenti, akik délben, munkájuk végeztén kitódulnak a különböző üzletekből, gyárakból s végighullámoznak a Rue de la Paix-en meg a Rue Cambonon. A francia akadémia egyik utóbbi gyűlésén elhatározta, — nem törődve az utána várható fölháborodással — hogy ezt a régóta fémjelzett szót nem veszi be a nagyszótár uj kiadásába. Mi ez: nőgyülölet, vagy tudatlanság? Az akadémikusok nőgyülöletéről pár évvel ezelőtt már beszéltek, mikor semmi áron se akartak fölvenni nőket. Nem hisszük, hogy e tisztes tudósok sohase jártak volna déli időben a Rue de la Paix-en, mikor a szabóüzletek, divatboltok ajtain százával áradtak ki az uccára a kis nők — tizenkét évesektől a harminc évesekig — rizsporos arccal, bubifrizurásan, kurta szoknyában. A midinette-ek, megsértve érezvén magukat legszentebb jogaikban, tiltakoznak. A szelidebbek gyűlést akarnak összehívni, a harciasalibak ostromot akarnak intézni az akadémia ellen, melyet bizonyára még a legöregebb akadémikusok is szívesen vennének. Egyébként uj női akadémia alakult, melynek eddig tizenkét tagja van, csupa nők. Ennek a célja az, hogy a nők harcoljanak jogaikért s mindenekelőtt elérjék azt, hogy őket a lakásukon férfiak is meglátogathassák, anélkül, hogy csorba esnék jóhirükön. Más tereken is a nők elöhaladásáról számolhatunk be. Ebben az esztendőben először futottak a lóversenyen női zsokék, a férfiakkal együtt. Aztán Párisban minden hónapban több a női soffőr. Egy újságíró kérdést intézett a soffőrvizsgáló bizottság elnökéhez, hogy milyenek a nők a kormánykeréknél s azt a választ kapta, hogy kitünően tanulnak s a vezetésben sokkal lelkiismeretesebbek, éberebbek, mint a férfiak. # Miért nem emészti meg önmagát a gyomor? élettani képtelenség, melyen sokáig töprengtek a tudósok: a gyomornedv, melyet különböző gyomormirigyek termelnek, erősen hat az úgynevezett fehérjékre, másrészt a gyomor falai is jobbára fehérjékből állanak, tehát a gyomorba ömlő gyomornedv, mely több vagy kevesebb ideig közeli érintkezésben van a gyomor falaival, miért nem hat rájuk is épugy. mint a húsokra, melyeket megemészt? Ezt az orvosok már régóta vitatják, beszéltek, is egy föltevés alapján olyan fekélyekről, melyeket a gyomornedv okoz és »peptikus«, »emésztési« fekélyeknek neveztek. Vagyis a gyomornedv bizonyos esetekben csakugyan megemészti a gyomor falait. Erre a kérdésre vonatkozólag döntő feleletet ad most Katzenstein, a hírneves berlini sebész. Kimutatja, hogy a gyomor nyálkahártyája általában ellenáll a gyomornedv hatásának. Állatokon számos kísérletet végzett, mely minden kétséget kizáróan igazolta állításait. A kórtan területén egyéb kísérletekkel kimutatta, hogy sem az ideges zavarok, sem pedig a vérkeringés rendellenességei nem okoznak gyomorfekélyt s teljesen helyt álló a »peptikus« fekély elmélete. Miután elméletét igazolta, áttért a gyakorlatra, megállapította, hogy a »peptikus« fekély keletkezése ellen annál inkább foganatosán védekezik a gyomor, minél több antipepszin kering a vérben. Ha valakinek vérében nincs elég antipepszin, akkor hajlamos a gyomorfekélyre. A peptikus fekélyt sok esetben megszüntette azáltal, hogy a beteg vérébe antipepszint juttatott. * Kínai pletykák. A pekingiek meglehetősen közönyösen tekintenek a Kínában dúló roppant háborúra. A kinai főváros pletykál. Újabban — mint Aponte tudósításában olvassuk — a következő nevezetes mendemondákkal foglalkoznak: Csu-Yu-Pu, a Csi-Li tartomány katonai kormányzója, aki egyébként se írni, se olvasni nem tud és fölöttébb hasonlít Buddhához, megfojtotta két ágyasát, mert tetten érte őket két színésszel. A kis marsall, Csang-Cso-Lin időnként ott hagyja a csapatjait és fölrándul Pekingbe, hogy Charlestont táncoljon. Csang-Csung- Csang, a hadvezér a legnagyobb szoknyabolond, kinai háremét két idegen csillaggal gyarapította: egy orosz nővel, meg egy német nővel. Koo doktor, a külügyminiszter olykor a kormány nevében fogadja az újságírókat, akiket fölhivat a minisztérium palotájába. Az előcsarnokban van egy hosszú asztal, azon szivarok állnak meg egy nagy, lakkos zenélőóra, mely minden órában elmuzsikál egy rövid keringőt s megrebbenti az órán lévő ércpillangó szárnyait. A pekingi újságírók — mint igazi keletiek — mélységesen megvetik az időt s azokat a szerszámokat, melyek az idő mérésére szolgálnak. Ainig jön a külügyminiszter, folyton azzal foglalkoznak, hogy. forgatják az óramutatókat s eljátszatják a zenélő-órával a kis keringőt. Később megjelenik két kinai köntösbe öltözött hivatalnok pápaszemesen és mosolyogva és nem jelenti, hogy a külügyminiszter rendelkezésükre áll. A külügyminiszter pöttön európai ember: arca zárt, halálosan sápadt, szeme picinyke, hunyorgó. Negyven esztendős, de huszonötnek látszik. Folyékonyan beszél angolul. Sokat fecseg és semmit se mond. Igazi diplomata. # Fekete cselédek. Egy afrikai hivatalnok, hogy próbára tegye uj néger szolgáját, íróasztalán szánt-szándékkal ott felejt 50 centimest. Másnap a néger visszaadja neki. Erre a hivatalnok oda ajándékozza a négernek s igy szól: — Megtarthatod mert becsületes voltál. Néhány nap múlva a szobájában egy százfrankost felejt. Visszamegy, keresi, de a százfrankosnak se hire, se hamva. Kérdezi fekete szolgáját, meglelte-e. A néger bólint. Megtartottam ■*— felel a néger — mert becsületes voltam. — Nézze, szól az asszony a néger szakácsnőhöz — egy légy úszik a levesben. — Ejnye — sopánkodik a szakácsnő — pedig, a többit már kivettem. * A csapszékbe bejön a néger szobalány. Piros bort visz, vagy fehéret? — kérdezi a kocsmáros. — Mindegy —- vonja a vállát a szobalány — a gazdám vak. * A néger pesztonkát oktatja a gazdasszonya: — Minekelőtte megfürdeti a kicsikét, mindig mérje meg hőmérővel a fürdővizét. • — Minek? — Hogy meglássa nem forró-e a viz, vagy nem hideg-e. — Ugyan, nagysága. Meglátom én azt úgyis. Ha a gyerek kivörösödik, akkor forró, ha megkékiil, akkor hideg. BjaUí fiiMjálM Első kintorna-pályázatunkat várakozáson felüli érdeklődés kisérte. Ma újabb pályázatot Írunk ki a humor iránt érzékkel biró olvasók részére. A négy kép amelyekhez vicceket kell írni, a követ kező: O 3 in. ív A pályázatok csütörtökig küldendők be. A legjobb adomák beküldői könyvjutalomban részesülnek. 37:3 Valódi svájci selyemharisnya az összes divatszinekben a legolcsóbban Klein Jenő üzleteiben Novlsnd, Vei. Becskerek és Senta
