Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-24 / 204. szám

I92>. július 24 BÁCSMKGYEI NAPLÓ 21 oktel Megoldódott az ABC rejtélye London, julius Az ABC eredete évszázadokon át rej­tély volt a filológusok előtt. Most azon­ban lehetséges, hogy ez a rejtély hama­rosan megoldást nyer. Néhány év óta a Harvard és Michigan-egyetemek a Si­­nay-félszigeten ásatásokat végeztettek. Az expedíció tagjai nemrégiben vissza­tértek Kairóba s igen értékes anyagot hoztak magukkal. Magukkal hozták egy 3000 év előtti egészen ismeretlen nyelv írásainak néhány értékes töredékét is. Ezeket a feliratokat eredetileg Sir Flinders Petrie még 1905-ben találta meg Palesztinától délre Serabit el Kadi­­félszigeten, azon az útvonalon, amelyen valószínűleg Mózes bolyongott Izráel fiaival az egyiptomi templom romjai kö­zött. Később azonban ezek a feliratok elkallódtak és most ennek az expedció­­nak a tagjai újból felfedezték őket. La­ke és Blake professzorok most végre megmentették az értékes feliratokat a civilizáció számára. Mialatt még a si­vatagban voltak a feliratok, nagy vita Indult meg a tudósok körében afelett, hogy milyen korúak a feliratok. Alan Gardiner, a kiváló angol egyiptológus azon a véleményen van, hogy itt a leg­első ABC-rendszerrel állunk szemben. Hugo Brehme müncheni professzornak az a véleménye, hogy a feliratok Mózes korából származnak és célzásokat is vélt bennük Mózesre vonatkozóan ta­lálni. gálatához fogtak, több olyan betűt vél­tem felfedezni, amelyek egy ökör fejé­hez hasonlítottak. Ez lesz az alef-betü, — gondoltam. — További vizsgálataim során még hat betűt találtam, amelyek a megfelelő héber betűvel összehasonlít­va a betű nevének megfelelő tárgy képét adták. Ez a hat betű: ökör, ház, viz, szem, fej és kereszt. Megfigyeltem azt is, hogy csak nagyon kevés különböző jelt használnak ebben az Írásban és er­ről is az alfabetikus rendszerre követ­keztettek. Arra kellett tehát gondolnom, hogy egy egészen korai föníciai Írással állok szemben. — Ezenkívül igen gyakran előfordul egy négy betűből álló csoport. A 11 fel­írás közül hatban megtaláltam ezt. Fel­tételeztem hogy ez a négy betű egy szót jelent. De mi ez a szó? Minden­esetre figyelembe kell venni, hogy ezek a feliratok az egyiptomi és sémi népek érintkezési helyén voltak és az egyip­tomi világbirodalom nagy felemelkedése előtti korból származnak. A sinay kör­nyékén nagymennyiségű türkiszkövet bányásztak és az egyiptomiak állan­dóan érintkeztek a sémitákkal. A felírá­sok egyrésze kőoszlopokba volt vésve egy bánya közelében, más felírások vi­szont iromba ülő alakok és Sphinx-szob­­rok talapzatára voltak festve egy egyip­tomi templomban. Ez Hathor Baalat tem­ploma volt. így nevezték a föníciaiak az egyiptomi istenséget. Baalat a nőnem­ben ugyanaz, mint Baal. Több kulcs ígérkezett a feliratokhoz. A legfontosabb kulcs azonban az volt, hogy az a bizo­nyos szó olyan gyakran előfordult a szövegben. Feltételeztem, hogy ez a szó annak az istenségnek a nevét jelenti, amelynek nevét a templom is viseli. A négy betű tehát Baalat nevét jelenti. Több egyiptomi feliratot is találtam, amelyekben Hathornak neve fordult elő, ez pedig egyiptomiul ugyanaz, mint Ba­alat a föníciai nyelven. — Minthogy azonban fénykép alap­ján nehezen lehetett dolgozni, szüksé­gessé vált, hogy a feliratokat a helyszí­néről elszállítsák. Megkértem tehát La­ke és Blake professzorokat, akik úgyis odautaztak, hogy szállítsák el a felira­tokat. Ezzel aztán végleg meg fogom fejteni a feliratokat és valószínűleg meg fogom dönteni Grimme teóriáját. Sir Flinders Petrie azon a véleményen van, hogy a környéken alkalmazott munkásoktól származnak a feliratok. Valószínűnek tartja, hogy a sziriai mun­kások már ismertek valamiféle írást, amely eltért a hielogrifoktól és az ék­­irástól. ö azt is valószínűnek tartja, hogy azok a zsidók, akik akkor bevo­nultak Egyiptomba, majd újra kivonul­tak, már ismerték az Írást. A babona Dr. Gardiner most meg fogja vizsgál­ni a feliratokat abban a reményben, hogy a vitás kérdést megoldhatja és egyben megfejtheti azt az évszázados talányt: ki találta fel az ABC-rendszert? Tegnap hosszas beszélgetést folytat­tam vele. A beszélgetés során rendkívül nagyfontosságunak mondotta a felira­tok felfedezését. Elmondotta azt is, hogy értesülése szerint Lake és Blake pro­fesszorok még más nagyértékü felira­tokat is találtak. — Azok a kis gyermekdalok, amelyek segítségével az első elemiben a betűket a gyermekeknek megmagyarázzák, — mondotta a professzor — tévedtek. Sze­rintem az A-betü eredetileg az ökör ké­pe volt, a B-betü pedig egy háznak a képe. A sinay-1 feliratok számos betűje elárulja, hogy a betűk tulajdonképpen egyes közismert tárgyaknak a képei vol­tak. Az eddigi kutatások szerint a la­tin ABC a görögből, ez pedig a föníciai­ból eredt. De miből ered a föníciai ABC? Erre vonatkozóan sok elmélet volt for­galomban, de egyik sem volt meggyőző. Dr. Gardiner, aki ezzel a kérdéssel már harminc év óta foglalkozik, most bírálta De Rouge elméletét, amely sze­rinte érdemtelenül népszerű. A francia teória szerint a föníciai betűk egy bi­zonyosfajta egyiptomi kurzív hiepogrif­­rendszerből származnak. Egy másik teó­ria szerint ABC-rendszerünk Babylon­­ból ered, más teóriák pedig Kis-Ázsiá­­ban, Ciprusban és Krétában keresik az ABC szülőhelyét. — Sir Flinders 1905-ben egész sereg fényképfelvételt hozott haza — folytatta dr. Gardiner — s engem kért fel, hogy a fényképfelvételek alapján tanulmá­nyozzam az ismeretlen írást. Abból in­dultain ki, hogy a görög alfa és béta szavaknak a görög nyelvben voltakép­pen semmi jelentőségük nincs. Ezzel szemben héberül alef azt jelenti: ökör és bet azt jelenti: ház. Már Gesenius, a hi­res héber kutató megállapította, hogy a föníciai írásjelek tulajdonképpen bizo­nyos tárgyak képei, tehát eredetiben az alef-betü egy ökörnek, a béta-betű pedig egy háznak a képe volt. o ft ? r 2. 3. 4, 1. bet, x = ház = B. 2. ain = szem; megfelel körülbelül az európai ó betűnek. 3. lamed = bizony tálán;, megfelel a gö­rög labdának és a görög 1-nek. 4. tau = kereszt; megfelel a görög és latin c betűnek. — Mikor a Sir Flinders Petrie-félé írásokról készült fényképfelvételek vizs­Nem vagyok babonás, de arra mérget merek venni, ha a könyököm beleütöm a szekrénybe, vagy váratlan vendég jön, vagy zivatar lesz a házban. Reggel ahogy sietve öltözők, éktelenül bele ütöttem a bal könyököm a sifonér sarkába, szinte könnybe lábadt a szemem. No mondok magamba, máma jó lesz minden szavamra vigyázni, merthogy el ne felejtsem mondani, a bal könyököm a zivataros. Legjobb lesz, ha átmék a ko­mához, a patikushoz, ott mégis megfor­dul ez az a patikába, hall is az ember egyet-mást, de meg egész jó kis törköly­­pálinkája van a komának. Legfőkép pe­dig nem leszek otthon, ugyan nem va­gyok babonás, de mondom a könyök be­ütésre mégis adok. A prakszi volt bent csak, valami hajnö­vesztőt kevergetett. Hol van mondom a gyógysezrész ur? Tessék egy pillanatig várni mindjárt kijön, csak elbúcsúzik a nagyságos asz­­szonytól. Mi a szösz, csak tán nem akar elutaz­ni, az este nem is szólt róla. Nem ő, mondja a prakszi, a nagysá­gos asszony. Elutazik a mamájához. Hogy némelyik ember milyen szeren­csés avval, hogy nem árva lányt vesz el. De ezt nem mondtam hangosan. Elvégre mindent nem szokott az ember kimon­dani. amit gondol, de meg a prakszi egy jó ebédért eladná még a községházát is, annyira szereti a gyomrát. Legkivált ha túrós rétest eszik, akkor még Adám-Éva bűnét is elmondja, annyira el van érzé­­kenyülve Nohogy a túrós rétes tényleg nem utolsó eledel ha megadják a módját. Csak persze nem szabad spórolni a belevalót. Leültem, de alig pár percre jött a kof ma. Úgy ragyogott a képe, mint a teli hold. Hiába, csak nem tudja némelyik ember titkolni az örömét. Hallom, hogy elutazik a feleséged. Igen, épen most szaladt át hozzátok búcsúzni. A Miska addig befog, aztán ki­viszi a vasútra. Oszt meddig? Egy hét komám, egy teljes hét. No az is szép, hogy mondjak valamit, mert a koma nagyon nézett rám. Én azonban tartottam magam, ne vegye ész­re rajtam az irigységet. De hogy a prakszi hozta a törkölyt, én is megenyhültem. Ahogy beszélgetünk begyün a patikába az öreg Pepes, a bőgős. Valami orvos­ságot kért, fázás ellen, lehetőleg pálin­kába olvasztva, minthogy gyönge a ter­mészete. vízbe nem tud bevenni semmit. Aszondja, megfázott vasárnap a búcsún, mert egész nap cipő volt a lábán. Hát nem is egészséges dolog az, külö­nösen annak, aki még télen is a mezit­­iábhoz van szokva. Adott is a koma va­lami izzasztót, spiritusszal hígítva. Mivel tartozók? — kérdezi Pepes? Semmivel — mondja a koma — majd disznóöléskor lemuzsikáljátok. Akkor tán föl lehetne még hígítani egy kis pálinkával, mert setétlem a színit en­nek a medicinának — véleményezte ci­gány szerénységgel Pepes. Tele is ön­tötte neki nyakig a külsőleges üveget a koma. Alig ment ki Pepes, a koma utána rug­­tatta a prakszit, hogy hívja vissza. Ugrott a fiú mindjárt. Tán rossz orvosságot adtál neki? Nem azért hivom vissza, beszédem van vele. Hát mért nem mondtad neki, amig Itt volt? Egész kiment a fejemből, hogy a fele­ségem elutazott. No mondom, ezt már én se hiszem. Pár pillanat múlva vissza is jött az öreg. Hallod-e, mondja neki a koma, hivd ide Tónit, a prímást, beszédem van vele. Bajos, nagyon bajos, mondja Pepes, kint van az egész banda csépelni Tóth Farkas ur szállásán. Nehezen eresztik el őket, nélkülük megáll az egész cséplés. A fenét, mondom, olyan fontos mun­kát végeznek, tán ők az etetők, meg a gépészek. Nem, aszondja, a prímás meg a kont­­rás a pelyvát hordja a cséplő alul, a pikulás meg a burás zsákot tartja. Jól van, elmehetsz, majd akkor üze­nek én ki nekik, mondta a koma. Pepes azonban nem igen akarta ki­felé venni az irányt, csak állt, fél sze­mét állandóan a törkölyös üvegen tartva. Mondom, elmehetsz. Nagyságos ur izé, ez a dugó, hogy Is mondjam, nem egészen pászol, oszt mintha magától csurgana tán egy kis hígítást még kibírna. Avval már nyújtja is az üveget. Tényleg csak félig volt már. A koma megint tele hígította. No mire ez hazaér, mondom, nem­csak a fázását, de még a két lábon já­rást is elfelejti. Nem baj, estig majd csak kialussza magát, igy a koma. Ne csinálj mondom semmi bolondsá­got, legalább az első napon ne. Tudod, milyen irigyek az emberek. Hasztalan volt minden beszéd, a ko­mában már benne volt az ördög. A prakszit kiküldte Tóth Farkashoz egy levéllel. Még azt akarta, hogy a levelet én is Írjam alá. De már azt a bolondot nem teszem, mondom. Nekem atyámfia a Farkas, a levél véletlenül a feleségéhez kerül, az meg továbbítaná az én asszonyomhoz. Nem, hiába, akármit csak azt nem. De meg hirtelen eszem­be ia jutott a reggeli könyökbeütés. De­hogy irom alá azt a levelet. Még csak el se olvasom. Nem Is olvastam el, pedig tudom, hogy ezért megorrolt egy kicsit a koma. Dél felé kászálódtam haza. Az ebéd is elmúlt, mint rendesen. Lefekszek, mondom ebéd után a feleségemnek. Olyan cudar meleg van, az ember úgy se tud ilyenkor mit csinálni. Jól van, úgy is át akarok menni dél. után egy negyedórácskára ícáékhoz, ha haza jövök, majd fölkeltelek. A feleségem át is ment, én meg lehe. veredtem. Mi tagadás, ereje van a tör­kölynek, a fejem is nehéz volt egy ki­csit. Csakugyan este felé vetődött haza a feleségem. No én ugyan kialudtam ma­gam. Szinte szédültem a hosszú alvás­tól. Éppen gyújtanék rá a pipára, hallom a prakszi hangját a gangban, beszél va­lamit az asszonyomnak. No, mi az fiatalember, szólok neki, ahogy kilépek az ajtón? Kéreti a gyógyszerész ur, szívesked­jék átfáradni vacsorára, vendége érke­zett. Kicsoda? mondom. Nem láttam, mondja, de amikor a fe­leségem nem nézett oda, a bal szemével kacsintott. No, a pernahajder, bizonyosan nem akarja az asszony előtt megmondani. Miit szólsz hozzá, fordulok némi iz­galommal a feleségemhez. Nem bánom, de legkésőbb tízre itt­hon légy. Jól sejtettem, osakugyan Farkas volt, meg a banda teljes számmal. Pépesnek csurom viz volt a kócos feje. Úgy lát­szik a koma elrendelte a józanságot, oszt vizbe kellett neki mártogatni a fejét. A kertben volt terítve. Paprikás csir­ke volt, meg sonkás palacsinta. Nagyon itatós ételek. Szaladt az idő nagyon. A koma jó hangú gyerek, de a Farkas se hagyta magát. Szólt a nóta szakadatlan. Meg köll hgyni, kitartó cigányok a mieink. Egyszer csak eszembe jut, hogy ne­kem tíz órára otthon kell lennem. Mondom a prakszinak, aki az asztal végin ült egész szótlanul, ugyan öcsém nézze meg, van-e már tiz óra. Föl is állt, hogy bemenjen megnézni hány óra. miivel ingujjban voltunk, a mellényt és kabátot a szobában hagy­tuk. de hirtelen újra lehuppant a székre. Nini, aszondja, alighanem szél érte a lábom, nem tudok rá állni és elfakadt sirva. Minél jobban vigasztaltuk, annál job­ban bőgött. Végre nagynehezen fölemel­tük, hogy bevigyük lefektetni. Cipelés közben szivrepesztő hangon kö'nyör­­gött nekünk, mondjuk meg a jegyzőní­­nek, ne kívánja, hogy megölje az urát, ö úgy sem nősülhet meg, mert elnyc­­morodott. Meg is ígértük nekh noha a jegyző még legényemben Le is fektettük a díványra. Farkas a divány körül föl is hajtogatta a sző­nyegeket. Nagyon alapos ember, ami biztos, az biztos. Mink kimentünk újra a kertbe és folytattuk, ahol elhagytuk. Ahogy egyszer föltekintek, szinte megfagyott benem a vér. Nézzétek, mondom, ég a Molnár Sztipán Vince háza. Nem-a, mondja Farkas, alighanem a nap kel föl. Hidd el neki — mondta a koma vég­telen meggyőződéssói. Farkas ért hoz­zá, ő gazdálkodó ember, látott már ilyesmit. Tyhü! — mondom — az is nagy baj, akkor már lehet, hogy el is múlt tiz óra, nekem haza kell mennem. Hát a baj tulajdonképen itt kezdődött. A koma meg a Farkas az egész bandá­val kisért haza. Természetesen az ablak alatt egy kicsit muzsikáltattak is. Alig Mikor beléptem a kiskapun, láttam, hogy a feleségem már enni ad az apró­jószágnak. Még annyi időm se volt, hogy Már hazajöttél, kezdte a feleségem a legfuvolább hangon, osztán izé.. Mondom nem vagyok babonás, de ha a balkönyököm beleütöm valamibe, az okvetlen házi zivatart jelent. Novoszel Andor

Next

/
Thumbnails
Contents