Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-24 / 204. szám
4. oldal ßACSMEGYEI NAPLÓ 1927 julius 24 Miként a nyulakat Feljegyzések a bécsi fnrrada om napjaiból E kor gyermekei nincsenek különösképp megdöbbenve és meglepetve, hogy emberek lőnek emberekre. Hogy golyók süvítenek el a fülünk mellett. Acéldongók röpködnek a levegőben, amelyek esztele- Jjül lyukat fúrnak az emberi testeken és ■#zon át elszáll az élet. Mögöttünk egy szörnyűséges világháború: papok áldotta fegyverek, művészi tökéletességig fejlesztett tömeggyilkolás, öt millió halott. A jelen napok eme anteaktái sajnos nem égtek benn a bécsi igazságügyi palotában. Bennünk él a háború emléke, amikor imperialista és kapitalista célokért meg kellett halni; éjszaka vájjon hány ember riad fel álmából: Jaj, pergőtűz... sturm. Egy pillanat múlva azonban elmúlik a lidércnyomás, hisz a forradalom kimentette az embereket a lövészárkokból, béke van. A forradalom beszüntette az öldöklést és , a forradalom győzedelmeskedett és győzni fog, mert nem akar egyebet, hogy soha ne legyen többé háború és ne hatalmaskodjanak fölöttünk azok, akiknek érdeke, parancsa volt az ötmillió embernek halála. Az emberi élet szentségét irta zászlajára a forradalom tizennyolcban és azóta is ezt harsogja. Ki állhat ennek az útjában? — kérdeztem magamban pénteken délután állván a bécsi Ringen, belepréselve a tömegbe, amely időnként egy-egy puskaropogásra megiramodott és magával rántott. A hely és idő igazán nem alkalmas arra, hogy meditáljak, hogy is tudjam megmagyarázni magamnak, hogy mi történik körülöttem. Az emberi élet szentsége nevében itt a helyszínén meg kell halnom, konstatáltam nem egészen gyáván és mindenre elkészülve. — Miért nem adnak fegyvert a kezünkbe? — Úgy lőnek bennünket, mint a nyulakat! Mint a nyulakat. Pedig olyanok, mint az oroszlánok. Ahogy kitárják védtelen mellüket a gyilkos fegyvereknek. Autók robognak s'ehe-' sültekkel és halottakkal. Egy munkás ingéből csinált lobogót és meztelen izmokkal áll az autón, amely visszajön a kórházból üres hordággyal, a hordágyról levirit egy vörös folt — ember vér. Hogy tud vadítani egy ilyen vörös folt. — Mörder! Pfuj! Idegen arc a tükörben Ír!a; Berényi János Az ember fejcsóválva nézi a kis hasadékot; hát ez volna a hires nagy kormesgye, a rés, amelyen keresztül alánk esik a d'ögtestü század? Az idő kezével mérve is csak egy arasz: tizenöt-húsz esztendő, jogom sincs talán, hogy fiatalabbaknak tituláljam azokat, akik az év-mérő cirkálom másik ága körül ugrándoznak. Valahogy ép ilyen mafla meghökkenéssel bámultam kisdiák koromban arra a szuvas fagerendára a csillagvizsgáló kupola- m e n ye ze t é n, amire azt mondta a tanárom, hogy ez a délkör vonala. A meridán? Észak-dél pontos iránya, adott alapja minden lényeges számításnak? És egy korhadt fagerendával jelölik? Miért nem csinálják inkább aranyból? Építettek már templomot ismeretlen istennek, visszaadták elfelejtett arcát az ezeresztendős szentnek és hősnek és emeltek síremléket a névtelen katonának. Lehetne egy tréfás oszlopot állítani ennek a két évtizednek is, vörös kőből, fekete föíirással és koszorúval. * Apa még nem voltam, de úgy képzelem, hogy az apákat — kivétel nélkül valamennyit — meglepi egyszeregyszer az a furcsa óra. a boldog apaság nagy föllélekzése. amikor kell été■! éwebb nézéssel tapogatják a mitse sejtő gyerek vonásait: Az enyém-e ugyan, az én fiam vagy az én lányom? És vatóban? Biztos? Az idei öt-bat-hét éveseket is kacér kerítés mögé állitia ez a nevetséges probléma. A rájuk leső ember kétségbeesetten fölturja emlékeit egy húsz esztendő előtti mozdulatáét amikor szemébe vágnak egy korainak tetsző gesztust. Elkapunk egy szót és futunk vele visszafelé, hogy nyelvelt-e ilyen csodafü az akkori szótárban. Szái. szem, Megint szaladni kell, egy rendőrségi autó robog a Ringen, karabineres rendőrök lőnek jobbra-balra a tömegbe, a levegőbe, nem tudom. Emberek, asszonyok ijedt kiáltással menekülnek egymás hegyén-hátán, a rendőrpuskák a mellékuccákba is utánuk küldik üdvözletüket. ... Reggel nyolc órakor egy park mellett vitt el az utam. Az úttest mentén megtorpantak a járókelők. A parkból ugyanis egy kiváncsi béka kibátorkodott az uccára és nézték, hogy mit keres ebben az idegen nagy világban. Egy varangy volt, amely addig-addig ugrált, amig abba a zónába nem érkezett, ahol az a veszély fenyegette, hogy egy kocsi vagy egy villamos elgázolhatja. Még egy lépés, a béka ott van a sínen, amelyen robogva közeledett egy vlilamoskocsi., Erre egy munkás, aki egy darabig figyelte az' esetlen állat ugrálását, Baden-Baden, julius hó. A hires donauesc'ungeni kamarazeneünnepségeket, amiket öt év óta minden nyáron megrendeztek az úgynevezett modernek, őszinte rémületére a zeneértőknek, az idén átköltöztették Baden-Badenbe. Paul Hindern,th, a nagytehetségii operaszerző erőszakolta ezt ki; az idillikus, csöndes, eldugott kis német városka csakugyan nem volt stilusos keret az ő villanyzongorára komponált »mechanikai zené«-jéliez. Baden-Baden, a mondén világfürdö már inkább. Csakhogy a baden-badeni fürdőigazgatóság hallani sem akart arról, hogy az ifjú zenetitánok elkeserítsék nyaralló vendégeik életét és elinte egyáltalán nem volt hajlandó megfelelő termet rendelkezésükre bocsátani. Baden- Baden nem zenecentrum, nem Bayreuth, ide az emberek azért jönnek, hogy fürödjenek, sportoljanak, tánc 'janak. nem pedig hogy operákat unatkozzanak végig A múlt ^ezynton ^y^irü pewyorki Metropolitian-Oper olyan Alaposan megbukott Badep-Badenbeti, hogy csak úgy zúgott és a deficitet a város viselte. Az idén óvatosabbak lettek a baden-badeniek. — Lóverseny kell nekünk, nem hangverseny — jelentette ki Fieser polgármester, a fürdöbiztos, amikor a zenészek harag, kérdés, felelet, passzió, csodálkozás milyen volt akkor? A mi gyerekünk-e ugyan? Néha oly idegen vonások szaladnak össze az arcon, istenem, talán csak nem? ... A kor, a hűséges, szemérmes mamájuk a megmondhatója. * Nekünk mintha nem lett volna annvi bünbevajilani valónk, amennyi eltagadni valójuk van nekik. Életük egy-részét jobban elszakítják és elrejtik a mienk elől. És valami uj, erős egykedvűséggel tudják őrizni magukat. A fölfödözések, a megnyitott titkok magvai már alig csodák. Fölösleges is az a sok filippika a rövid szoknya ellen. Tankréd vitéz talán kiábrándult volna szive hölgyéből. ha egyszer kurta szoknyában pillantja meg. A most tiz éves lovag, ha mégegyszer annyi idős lesz, úgy lehet, megbolondul a primadonnáért, aki bokáig érő. nyakig begombolt ruhát vesz magára a szerepben. * Az ügyes kicsi rézpénzek mellükön, hordják a fölirást, hogv 2 fillér a nevük. De a kis magyar kölyök azt mondja, hogy ezer koronáért már lehet kapni nyalókát és hogy a gyufa ötszáz koronába kerül. Meg lehet sainálni az ártatlan nebulót ezért a konzervativizmusért. Amikor könnyebb és megszokottabb a nagy szám. mint a kicsi. * Ijedten figyeltem, arra a halasi elemistára is, aki talán udvariasságból, elég hosszan és hozzáértően méltatta előttem a jugoszláv sportot. Sajnálam, de nem tudtam elfogadni a finoman fölkínált társalgási témát, csak úgy egyszavas bólogatásokkal bizonygattam hozzá. Szóba került a mozi is. Jackie Coogan. csendes elismerő kritikát ejtett rá egy mondattal, de ez mögé bujtatva, halkan, mintha olyan gőg dagadt volna föl. amely könnyen megbirkózott volna. a soviniszta oroszmenekült hangosmegfogta szelíden a kezével a varangyot és visszavitte a parkba. Ilyen jó tud lenni az ember, akivel délután újból találkoztam. Az ő életére már nem voltak ilyen figyelemmel. Az ő életét szabad volt eltaposni, a mellényzsebéből elővett egy Mannlicber-golyót, amely ott esett le mellette. Véletlen, hogy meg nem ölte. Sokan nem jártak ilyen szerencsésen, sokakat, derék, szorgalmas munkásokat megöltek az ilyen golyók, amiket pénteken emlékül felszedhettünk Bécs uccáiról. Lelőtték őket, miként a nyulakat. Három nap muva újból béke van. A zászlóból újból ing lett, bár az ing alól még sokáig fog ordítani a mi -mezítelen sebünk. Béke van. Levandulát áruló aszszonyok járnak az uccán és énekelnek: — Kaufet Lavendel (h. j.) megtámadták — nem művészet, hanem sport. Hindemithéket nem tehetett elriasztani. Kiírtak egy versenypályázatot a világ legrövidebb operáidra. A pályázati feltételek legfőbb pontja az volt, hogy a benyújtandó müvek előadásának időtartama legfeljebb félóra lehet. így azután, minthogy sikerült ezzel sportszerű karaktert biztosítani hangversenyeiknek rá tudták venni a fürdőigazgatóságot vállalkozásuk támogatására. A nemzetközi zenesportünnepély első futama most vasárnap zajlott le a baden-badeni hangversenypállyán. Négy opera állt starthoz. Ernst Toch-mk »Borsóhercegnő« című daljátéka, Kurt Weill »Mahagonny«-ja, Darius Milhaud párisi musicien vigoperája, az »Európa elcsábítása» és Hindemith müve: »Félix a kandúr.« Ez volt a favorit. A vajdasági közönség bizonyára ismeri a kis opera szövegét — moziból. aA szöveget Ugyanis vetítették. Az extravagáns Hindemith ezúttal egy rajzokból álíló trick-filmhez komponált némileg kakofönilms, de kétségtelenül művészi és értékes kísérőzenét. A közönség nagy tetszéssel fogadta a muzsikát, amit nem zenészek adtak elő, hanem önműködő gép-hangszerek. Hindemithnek van egy ságával, amikor az Doisztoievszkiről mesélt. Megértettem, hogy ez a Dzseki nem angol, nem amerikai, hanem: gyerek. Egy külön, független ország nagy fia. Ámbár lehet, -hogy túlbecsültem a szót, tévedek. # Most két apró vendégünk van a tanyán, unokaihugaim. Az egyik nyolc, a másik öt éves. Mindjárt az első napon fölkutatták az egész padlást, szemre vettek a sarokban minden ócskaságot. Az egyik öreg ládából egy kopott nagy pofáin régi falióra kerül elő. Két furcsa pondusszal. vastag kagvlóforma sétálóval, négy hosszú lánccal az alján. A mutatópárnak már csak a tengelye van meg. a tábláról is leettte az idő a cifra számokat. A kisebbik meglepetten forgatja a szörnyű ősleletet. — Te Maca, nézz osak ide. Mi lehet ez? A nagyobb is odamegy, tapogatják. — Biztós valami régi rádió. í* Laci tizenkét éves. szenvedélyes bélyeggyűjtő. Valaha magam is az voltam, maradt is talán harminc ritka gyarmati bélyegem. Neki ajándékoztam. Óvatos, nyugodt érdeklődéssel nyálazza őket egyenkint maga elé. Négyet kiválaszt. A csibész, ugyan hamar észrevette. hogy ezek a legértékesebbek. A négy bélyeget elöl-hátul fürkészi, de csak ugv lassan, félvállról, félig még mindig könyökölve az olvasókönyv fölött. Megtördeli őket. átnéz rajtuk a napon, meg is szagolja valamennyit. — Mibe került? Mondok neki egy valószínű mai öszfizeget. Orra elhúzódik. szemöldöke félholdra görbül és hunyorog. — Becsaptak. Ez a négy bolíviai bélyeg hamis. * Tavaly rosszaló sorokat kaptam egy Ms írásomért. Hogy hát a mai gyerek— mint mondja — synchrouometrikus találmánya, ami biztositja, hogy a film egyes jeleneteire, mint valami szövegre, rákomponált kísérőzene mindig együtt haladjon a képpel, se meg ne előzze, se e! ne maradjon tőle. A iiailgiiolcstopperrel kezükben ültek a nézőtéren, izgatottan számolták a perceket és másodperceket. A zenemű II perc és 09 másodperc alatt futott be a célba. Utána következett Toch operája, a »Borsóhercegnő«. Ezt már valódi énekesek mutatták be, Irene Eden, Erich Wirl és Josef Pechner, a berlini opera tagjai. Az ismert pikáns mesemotivumot a Zeneszerző raagyképü, kontrapunktos szósszal öntötte le. A publikum tiz percig bírta az unalmat, aztán dobogni kézi dett, főleg amikor már nyilvánvaló lett, hogy Toch időben — ezt a hallgatóságot csak a rekord érdekelte — lemarad Hindemith mögött. Azzal, hogy a kis opera minden tehetségesebb akkordját Stravinskytől és Prokofiefftől lopta a szerző, senki se törődött. A legmulatságosabb plágium-részeket átszundiKálták, csak a huszonötödik perc után élénkült fel megint a terem, amikor az a lehetőség kecsegtetett, hogy a darab áthágja a félórás klotürt és botrányt lehet csinálni. A huszonnyolcadik percben megkezdődtek a fogadások 3:1 arányban< hogy kitör a botrány. A huszonkilencedik percben már kilenc az egyhez kínálták az oddsokat, hogy Toch »felvág.« Akik Toch mellett fogadtak, kezdték előkészíteni kulcsaikat a fütyöléshez. Az izgalom a színészekre is átragadt. Eden kisasszony, aki a mesebeli Borsóhercegnő szerepét karkötő-órával a csuklóján énekelte, váratlanul, egy megkezdett taktus közepén abbahagyta áriáját és átugrott a finálé utolsó ütemére A zenekar galoppban követte és már eresztették is le a függönyt. Idő: 29 perc 16 másodperc. A karmesteri dobogót a fiatal párisi, Milhaud foglalta el, az egykori »Six« egyik vezető tagja. Egy autszeider. A közönség nem vette komolyan, mert a szinlap szerint »Európa elcsábítása« című operája nyolc felvonásból állt. Senki sem hitte, hogy ezt le tudja pergetni félóra alatt. Milhaud kopogott ü zenekarnak, fellendült a nyitány és hatvankét másodperc múlva vége volt az első felvonásnak. A második ötveníhét másodpercig tartott. A komponista átlag egy percet szánt rá minden felvonásra ebből is igyekezett egy-két másodperoet á fináléra összespórolni. Johanna Klemben sincs meg az az iskolázott, porttosan eltájékozódó szekszualitás. Mégkevésbé. sőt talán elvétve se fordul elő bennük a szekszuális rafinéria. Uram. csak vigyázzon jól a kis unokáira tovább is, én mondom! És higyje el, van itt sok olyan dolog, amit ha egy hatvan éves nagyapa nem ismer, vagy esetleg már elfelejtett, könnyén visszatanithatna neki egy öt-hat éves unoka. De az ravasz és hallgat erről. Tiszteletben tartja a n-agypk szokásait, mint az udvarias idegen, de neki. ha arra kerül a sor és a kedv. meg van a maga külön birodalma, ahol gyakran él úgy, ahogy a vérének jólesik. * Szeretnék a szájukba csókolni sokszor egy talpraesett mondatért. Meri ami azt illeti, ezek a maiak folyékonyabban és szebben beszélnek. Néha hátrafordulok az uccán: mit keres egy hétéves gyerek száján ez a szó: körülmény, vagy az. hogy; helytelen. Tegnap egv alig nyolc éves lánvcsöppség a lapdázókat nézte és azt találta mondani a drága, hogv Géza bravúros fiú, igazán finoman röpíti a lapdát. Az efajta szónak akkoriban még a papíron volt a helye. Elpirultam volna, ha egyszer kiejti előttem a pajtásom. * De hallottam, amikor az ilven sza^ móoa iszáju csöppség az omnibusz tetejéről szóló nótát dudol'ta. kinn az er-> dőn. vagy a réten, eleven viz, eleven virág, eleven rigók és eleven nap hallatára. Valahogy mentené őket. ha rugóra járó madarak keringélnének már fölöttük, festett fűben járkálnának és villanylámpákból volna a habból vert fölhőkön túl a nap. A mogvoróvessző nem modern nevelő eszköz. De ilyen ideges pillanatban el tudnék vele nás-t pángolni egyhuiiában tizenkét pár hétéves csodakisasszonyt és ugyanannyi velük egyidős lángész-daliát. 8 perc 12 mp.-es rekordidő alatt győzött Milhaud operája a baden-badeni hangversenyen Paul Hindemith* a favorit orrhosszal lemaradt
