Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-23 / 203. szám

4. oldal 1927 julius 23 Nyolc gyermeke szemeláttára átmetszette a férje torkát Véres családi dráma egy sz'avóniai községben ■ Oszijekről jelentik: Borzalmas módon elkövetett gyilkosság tartja izgalomban a szlavóniai Bjelisecei község lakosságát (sütörjökön este féltiz óra tóiban Drda Mijó föld ittív est. kenyércsiszoló késsel meggyilkolta a felesége. Drdia Mijó negyvenkilenc éves íöld­­mives, busz évvel ezelőtt nősült meg és házasságából nyolc gyermek szárma­zott, akik közül a legkisebb most hét éves, A házaspár egész az utóbbi időkig boldo­gan 6tt, de a férj egy év ó:a fokozott mértékben fogyasztotta az alkoholt és emiatt a népes család élete pokol lett Az alkoholista apa napról-napra részegen tért haza és ilyenkor durva szavakkal tá­madt rá feleségére és gyermekeire, de nem egyszer az asszonyt is összeverte Beköszöntött a nyomor is a családba mert Drda nem vállalt munkát •"•hídig barátai társaságában ivót és minden el­adható ingóságát e.ailta. Csütörtökön Drda feleségével együtt egyik szomszédjuknál Vacsorán vett részt, ahol a. férj nagymennyiségű bort és pálinkát fogyasztott el. Amikor az asszony látta, hogy férje egészen kábult a sok alkoholtól, odament hozzá és hívta haza férjét, mert a gyerekek még nem vacsoráztak. Drda egy ideig ellenkezett feleségével és már a vacsorán kiélesedett köztük a szóváltás. Kilenc óra után az asszony mégis rábiría férjét a távozásra Útközben Drda, aki egészen ittas volt többször durván megü.ötte az asszonyt aki össze is esett. Amikor hazatértek, a nyolc gyerek még I ébren volt és az asztal körül ültek. Az j apa ekkor pénzt vett elő a zsebéből és ráparancsolt az egyik gyermekére, hogy hozzon neki pálinkát. Az asszony ezt el­lenezte, mire újból heves szóváltás tá, madt közöttük. A veszekedés hallatára a kisebb gyerekek sirva fakadtak és az anya, hogy gyermekeit megnyugtassa, a fiókból-:kés_t vett elő, hogy kenyeret szel­jen nekik. A férj rtiég mindig követelte a pálinkát de mivél az asszony nem ehgedfé, rrffrf­­maút. leteperte és fojtogatni kezdte. A nyolc gyerek szemeláttára ekkor rettene-Pürbaj a XXV. században irta : Karinthy Fi- gyes — Ez hát az, amit vártam! — kiáltot­tam elragadtatva azon az estén. Harmadik napja barangoltam Paolo 34 társaságában Akropolis csodavilágát. Már alig emlékeztem a fagyasztószek­rényre, melyben csaknem öt évszázadot töltöttem el, hogy 2427-nek egy szép őszi napján él?treolvasszon egyik ükunokám, akit végrendeletben biztam meg ezzel a feladattal. Paolo 34 mosolygott. — Nem a technika csodáiról beszélek — folytattam lelkesen — nem a kilenc­­emeletes városról’ ezer méter magas kőrútjairól, rcpiilőlövcgeiről és tökéletes gépeiről — ezeket körülbelül kiszámít­hattam, előreláthattam s bevallom, nem vártam tőlük a világ megváltását — az ember test és lélek s a technika csodája csak a testet válthatja meg. A lélek har­móniája, a civilizáció győzelme az, ami­ért remegtem — a Béke nagyszerű győ­zelme, az egymásnak, önmagáért élő tár­sadalom eszméje hozott ide — s most úgy látom, jó helyre kerültem, marad­hatok. — Béke? — nézett rám kedves mo­sollyal Paolo. — No igen, béke. az van. De miből állapította illeg? — Miből? A békét csak negatívumok­ból lehet észrevenni — mindabból, ami fegyverekhez és halálhoz és háborúhoz és létért való gyilkos küzdelmekhez szokott szememnek hiányzik ebben a vá­­rósban. Nem láttam katonát és nem lát­tam fegyvereket — goromba szó meg nem ütötte a fülem, hatalmaskodó hang meg nem rémitett, bosszúra nem hőszi­­tett — ismeretleneket láttam szeretettel csókolni meg egymást az uccán, erőset, aki a gyöngét támogatta, gyöngét, aki szerényen félreállt. Paolo 34 kicsit tűnődött. — No igen... hiszen az kétségtelen — mondotta aztán kissé vontatva — az kétségtelen, hogy a hang és modor sokat BÁCSMEGYEZ NAPLÓ les küzdelem folyt le az ittas apu és az életét és a gyermekeit védő anya között A szerencsétlen asszony, aki a durva férj ütéseitől már majdnem elvesztette esz­méletét, utolsó erőfeszítést tett és kisza­badította magát férje kezei közül és mi­kor egyik karja, amelyben a kenyérszelő kést tartotta, szabaddá lett, öntudatlanul férjé felé szúrt s átszurta a nyakán a fő­­ütőeret. A nyolc gyermek némán és dermedten nézte. ezt a rettenetes tragédiát, amely pár pillanat alatt pergett le szemeik előtt Drda Mijó nyakából hatalmas sugárban szökkent ki a vér és pár percnyi szén védés után meghalt. Az asszony, amikor látta, hogy férje elvérzett, eszméletlenül esett össze. A csendőrség még az éjszaka folya­mán lefolytatta a nyomozást, amely után a férjgyilkos asszonyt letartóztatták és az ügyészség fogházába szállították. Öngyilkos család Anyja éi két nagybátyja után felakasztotta magát egy szentai gazdalegény Széntárói jeleneik: Király János tizen hat éves vrbicai gazdalegény nevelőapja lakásán felakasztotta magát és mire tet­tét észrevették, meghalt. Király János vasárnap egész éjjel mu­latott és a legjobb hangulatban tért haza Csütörtökön nevelőszülei a monostori búcsúra hívták, de nem ment el és amint egyedül maradt a lakásban, végzett ma­gával. Levelet nem hagyott hátra és igy senkisem tudja, hogy miért követte el tettét. Bonyodalmak a bécsi forradalom szuboticai áldozat á nak temetése körül A halott hamvait egyik temető sem akarja befogadni A bécsi forradalom nem mindennapi probléma elé álitotta a szuboticai egy­házakat. A múlt heti véres bécsi zavargások áldozatai közt van egy szuboticai szár­mazású fiatalember: Ingusz Rezső, aki évek óta élt az osztrák fővárosban. In­gusz, amikor a Ringen a rendőrség és a tömeg közt a legádázabb harc dilit, kíváncsiságból lement az uccára és itt belekeveredett a tüntető tömegbe. A szerencséden fiatalember olyan közel került a harc színhelyéhez, hogy még mielőtt elmenekülhetett volna. kétszer találta rend'őrgdyó: az egyik a karjá­ba, a másik a hasába fúródott. A men­tők a súlyosan sérült Inžuszt beszámí­tották az Allgemeine Krankenhausbu, ahol rögtön operációt hajtottak rajta végre, az operáció azonban tnár nem segített és a fiatalember meghalt a mű­tőasztalon. Utolsó kiváltsága az volt, hogy holttestét hamvasszák cl és földi maradványait szülővárosában: Szubo­ticán helyezzék örök nyugalomra. Ingusz hozzátartozói, amikor érte­sültek haláláról, Becsbe utaztak, tini a fiatalember utolsó kívánságához hí­ven, a holttestet a bécsi krematórium­ban elégették és hamvait Szuboticá-a szállították, hogy itt a zsidó temetőbe eltemessék. A zsidó hitközség azonban, ahova elsőizben fordultak, a legnagyobb zavarban volt: elhamvasztott holttest még nem fekszik a temetőben, azonkí­vül a zsidó egyház még egyáltalán icm tlsztefz'ta' álláspontját a halottégetéssel szemben, bár tagadhatatlan, hogy azok­ban a városokban, ahol krematórium van, a zsidó temetőkben is őriznek hol­tak hamvait tartalmazó urnákat. l)r. Gerson főrabbi arra való hivatkozással, hogy a temetésen való közreműködése az egyházi törvényekbe ütközik, eluta­sította a hozzátartozók kérését, akik erre a református egyházhoz fordul­tak. A református lelkész' késznek nyi­latkozott a halott eltemetésére, de mint­hogy az egyháznak nincs külön teme­tőié, hanem a katholikus temető egy részébe temeti el halottjait, a hozzátar­tozóknak a katholikus egyháztól kellett volna engedélyt kérni. De mivel ebben a tekintetben semmit nem remélhettek, inkább a görögkeleti lelkészt keresték löl és őt kérték a halott eltemetésére. A görögkeleti lelkész azt a választ ad­ta hogy az egyház szabályai értelmé­ben. a görögkeleti temetőben csak gö­rögkeletieket szabad eltemetni; példa­ként fölhozta, hogy égy muzulmán ka­tonát, akit véletlenül a görögkeleti te­metőben temettek el. nemrégiben ug­­ncszkáltak és holttestét elszállították a temetőből. A gyászoló család egészen tanácsta­lanul állt és már-már úgy látszott, hogy hatóság beavatkozására lesz szükség, amikor a zsidó szentegylet megenged­te, hogy az urnát a zsidó temető hal t­­tasházában elhelyezhessék és íclravata­­lozzák. A temetés felől csak vasárnap dönt a 'Szentegylet, mely előrelátható­lag megengedi, hogy a zsidó temető földjébe kerül,ön a bécsi forradalom fiatal áldozata, bár arra nincs kilátás, hegy a temetés egyházi funkcióval tör­ténik meg. Király János tragikus halálában külö­nös végzetet látnak a környék lakói. Anyja tizennégy évvel ezelőtt szinten felakasztotta magát, két nagybátyja Her­­mecz Mihály és Hermecz Tamás is ön­gyilkosok lettek, apja pedig a harctéren esett el. Az öngyilkos fiú holttestét nagy rész­vét mellett temették el. A nyomorúság vámszedői Utíevélcsalók a bíróság előtt Őszijékről jelentik: Nagy Éva gori­­csáni özvegy — ki két gyermek anyja — különböző álnevek alatt behálózta az Amerikába készülő embereket és azon a cimeti, hogy összeköttetései folytán meg tudja szerezni az amerikai útihoz szüksé­ges iratokat és útleveleket, kisebb-na­­gyobb összegeket csalt ki áldozataitól Az cszijeki törvényszék a szélhámos öz­vegyasszonyt most vonta felelősségre és három évi börtönre itéllte. — Ugyancsak útlevél szédelgés miatt tartóztatták le a napokban Ibisics Vjekosziáv volt oSzije­­ki rendőrt is. Ibisics az Oszijek környéki falvakban a földmivesgazdákat kereste fel, kik előtt az egyik amerikai hajózási vállalat megbízottjának adta ki magát Rábeszélte a gazdákat, hogy vándorolja­nak ki Amerikába, mert az ő »vállalata-* beszerzi nekik a szükséges ütleveleket Előleg címén néhány száz dinárt vett feli Sokan eladták összes ingatlan- és ingó vagyonukat és várták az útlevelet, mely azonban nem jött. Megunva a várást, fel­keresték a hajózási vállalatot, ahol meg­tudták, hogy csalónak estek" áldozatul. A rendőrség a szélhámost letartóztatta­fejlődött az utóbbi évszázadokban. Csak azt nem értem egészen —- miért követ­keztet ebhői arra, hogy a létért való küzdelem kiegyenlítődött? — Hogyan! — ütköztem meg. — Nem értem önt! A létért való küzdelem gyil­kolás és halál, a gyengébb halála — hol van mindez e civilizációnak ebben a ra­gyogó légkörében? Paolo 34 vállatvont. — Ami a civilizációt illeti... igaza le­het. Csakhogy mi a civilizációt a miként­ben látjuk, a formában, abban a módban és modorban, amiről előbb beszéltem. Talán ez a megváltozott forma az, ami­ért az ön gyakorlatlan szeme nem veszi észre a lényeget... — A lényeget...? Miféle lényeget? Csak nem azt akarja mondani... — A lényeget, amit ön éppoly jól is­mer. mint mi — folytatta I^aolo 34 és erősen rámnézett. — Nem értem. — Várjon. Mindjárt meg fog érteni. Füttyentett, a csőkocsi clénkgördiilt. Egy robbanás. — két másodperc múlva a város földszintjén voltunk. Fényes, ki­világított ablakok mögött jnárványíalu, diszcs helyiség — kissé nyomasztó han­gulatot áraszt a fekete drapéria. — Hol vagyunk? Válasz helyett Paolo 34 a feketeruhás, kócsagos ajtónállóhoz fordul. — Hány sorsolás lesz ma délután? — Három. A legközelebbi...? — Néhány perc múlva kezdődik. — Jó. Addig bevezetem vendégemet a műtőterembe. Sorsolás? Műtőterem? Csodálkozva követtem vezetőmet.- Várjon. Mindjárt mégérti. Két perc múlva két férfit vezetett bi középről kőt egyenruhás alkalmazott — utóbbiak közül az egyik vörösben, a má­sik feketében. A két férfi fehér ruhában. Mindkettő sápadt, mindkettő mosolyog. Néhány suttogó szó. rendelkezések. Az­tán a két férfi kezet fog. megcsókolják egymást. Mintha egy árnyalattal még ■sápadtabbá válna mindkettő. A szek­rények elé lépnek, két segédiféle mez­telenre vetkőzted őket. Nvilik. magá­tól, a két üvegszekrény oldalfala — a két férfi felfekszik a két ágyra, kinyuj­­tóznak, behunyják a szemüket. Az üvegszekrények becsukódnak — az­tán... halk berregés... mindkét üveg­­szekrényt finom. Ülászöld gőz árasztja el belülről, molyén át halványan látni csak a két kinyújtott testet. — Az altatógőz —■ sugia fülembe Raolo 34. — A legmámorosabb és bol­­dogitóbb érzések közt alszik most el mind a kettő... mélyen .... mélyen el­alszik ... Néhány perc telik el. halálos csend­ben. Szakállas, szemüveges férfi lép be halkan. Óráját nézi. Aztán hangosan, szárazon.. hivatalosan beszélni kezd. A két hivatalos férfi kiegyenesedik, kap­tákban, mint egv ünnepélyes aktusnál. — Jelentem, hogy Petrus 129 és Car­los 344 polgárok, akik életsorsolásért folyamodtak a központi bizottsághoz s a sorsolásra engedélyt nyertek, alsza­nak. Gölvókeze'ő, teljesítse kötelessé­gét. Az egyik férfi gombot nyom meg. Csak most veszem észre, hogy az üveg­szekrények talpazata közül az egyik vörös, a másik fekete. A következő pil­lanatban a falon függő fehér lapos óra hangosan zúgni kezd. Felpillantok: két golyó szaladgál körbe a számlapján, rettentő gyorsasággal. Mindenki lébk­­zctvisszafojtva figyel. A két golyó fá­radtabban pörög. Megáll. — Vörös — szól ünnepélyesen az ak­tust vezető 'Személy. Aztán kinyújtja a karját. —‘ Elvégeztetett. Moribund — telje­sítse kötelességét. Fülsiketítő robbanás — pillanatra va­kító fényben áll a csarnok — szemem­hez kapok. Mire uira kinyitom, a világí­tás olyan, mint előbb volt. Mindenki a helyén áll. A két üvegszekrényre nézek és az ámulat kiáltása tör ki belőlem, mint az orfeumban, ahol ezermester bű­vészkedett. A vörös talpazata üvegszek­rényben mosolyogva, csendesen, mély álomban ott fekszik a kinyújtott férfi­test — a másik üvegszekrény üres! Görcsösen ragadom meg Paolo 34 karját. — Hová lett? Komoly, .szomorú mosoly, Kinyújtja ujját. Ott viszik. A hivatalos aktusvezető a vörös szek­rény felé mutat, arcát a másik segéd felé fordítva.- Végrehajtó, a szerencsés ny író egy óra múlva felébred. A vörös ajtón át eresszék ki. adják át ruháit, iratait — és a lepecsételt Csomagot, amit az elhunyt vésztőiéből örökölt. Aztán mosolyogva felénk tart. Kábültan állok fel. Paolo 34 kezet szőrit a szemüveges hivatalnokkal. — Mi volt az eset? — kérdi érdek lödre. A hivatalnok vállat von. — Semmi különös. A leggyakoribb mostanában. Konkurensek voltak olyan szakmában, amelyikben csak az egyik boldogulhatott közülük. Komplikáció is a rendes —• egv nőbe szerettek hole. Simán megkapták az engedélyt. Ren­des feltételek. Az életnyerő örökli az elhunyt vagyonát is. miután mindket­ten gyermektelenek. A hivatalnok mosolyogva nézett rám. — Talán még nem látott éíetsorso­­lást? — De igen — válaszolt helyettem Paolo 34 élénken — de nagyon régen .. .akkor még másképpen csinálták ... nem ilyen inkább egyéni akció formájá­ban ... nem az államhatalom bölcs be­leegyezésével és izgalmas rendezésé­ben... akkor még sok fölösleges szen­vedésbe került, sok fölöslegesen fájdal­mas és csúf meKékbünök közt érvé­nyesült az élet tökéletlenül felismert lé­nyege ...

Next

/
Thumbnails
Contents