Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-21 / 201. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ "927 julius 21 Bratianu engesztelhetetlen ellenfele a volt trónörökösnek. Amikor Károly vissza akart térni az or­szágba, hogy meglátogassa halálos beteg édesatyját, Bratianu volt az, aki meg­akadályozta a volt trónörökös kérésének teljesítését. Bratianu hatalmát nagy mér­tékben fokozza az, hogy Mária, a most már özvegy királynő, mellette áll. A másik oldalon Károly volt trón­örökös mellett áll a parasztpárt és a nemzeti párt Maniu és Vajda vezetésével. A paraszt­párt Románia legnépszerűbb ellenzéki pártja irányában inkább a szocialisták­hoz áll közel. Tulajdonképpen köztársa­sági érzelmű, de a trónöröklés kérdésé­ben határozottan Károly oldalán van. A nemzeti párt Károlyt akarja a trónra és Károly hívei közé tartozik Jorga Mik­lós is párthiveivel együtt. Szivvel-lélekkel Károly mellett áll az egész fiatalság és a hadsereg nagyrésze. Legendák keringenek Romániában arró, hogy imádják a katonák és az alacso­­nyabbrangu tisztek Károlyt, aki minden módot és alkalmat megragad arra, hogy megkedveltesse magát. Hogy ezek az erők miként érvénye­sülnek a legközelebbi napokban, az sors­döntő Romániára. Mihály trónörököst a nemzetgyűlés királlyá kiáltotta ki Szerda délután három órakor érke­zett meg Szinajából különvonaton Bu­karestbe Mihály trónörökös édesanyjá­nak, valamint Mária jugoszláv király­nénak, Ilona hercegnőnek és Miklós her­cegnek társaságában. Az uj királyt a pályaudvaron a kor­mány valamennyi tagja és a ható­ságok képviselői fogadták. Mihály király a parlamentbe hajtatott, ahol májr összegyűlt a kamara és a szenátus. Szerda délután négy órakor összeült a román nemzetgyűlés. Az ülésen meg­jelent a királyi család valamennyi tagja, élén a kis Mihály trónörökössel, akit ünnepélyesen Románia királyává kiáltotak ki. A régens-tanács, amelynek tagjai Mi­hály herceg, Miron Cristea pátriárka és Buzdugan, a legfelső törvényszék elnöke, letette az esküt az alkotmányra és átvette a királyi hatalom kezelését Mihály nagykorúságának bekövetkez­téig. A jugoszláv kormány reszvé'e Beogradból jelentik: őfelsége Alek­­szandar király szerdán hajnali négy óra­kor kapta meg az értesítést apósának, Ferdinánd királynak haláláról. Miután Sínajának nincs közvetlen összekötteté­se Bleddel, Sinajából a beogradi királyi udvart hívták fel telefonon és onnan to­vábbították őfelségének a gyászhirt Bledbe. A Ferdinánd király haláláról szóló hir megérkezése után Marinkovics Voja kül­ügyminiszter őfelsége Mária jugoszláv királynőnek a következő részvéttávira­tot küldötte: — Mária S. H. S. királynőnek, Buka­rest. Súlyosan érintve attól a csapástól, amely az Ön felséges apja halálával ben­nünket ért, fogadja Felséged legmélyebb részvétünk kifejezését. Marinkovics kül­ügyminiszter. Vukicsevics Velja miniszterelnök Bra­tianu minisztetrelnökhöz a következő szövegű részvéttáviratot intézte: — Súlyosán érintve Ferdinánd király Őfelsége halálától, sürgős kötelességem­nek tartom, hogy Excellenciádnak a ki­rályi kormány nevében a legmélyebb és legőszintébb részvét és együttérzés kife­jezését adjam és kérem Önt, legyen meg­győződve arról, hogy szivünk mélyéből osztozunk abban a nagy fájdalomban, amely barátunkat és szövetségesünket érte. Vukicsevics miniszterelnök. Végül Marinkovics külügyminiszter Tituiescu külügyminiszterhez a követke­ző táviratot intézte: — Engedje meg, hogy a legőszintébb részvétet fejezzem ki Ferdinánd király őfelsége elhalálozása alkalmával és a legőszintébb szerencsekivánatot küldjem Mihály király őfelségének. Marinkovics külügyminiszter. kimondották, hogy 10.000 lakosig hu­szonegy képviselőtagot válasszanak és minden további ezer lakos után egy-egy képviselőt. A tisztviselők fizetése utáni megadóztatás ellen a pénzügyminiszter­hez fordulnak. A női választójog kérdése is szóba­­került a kongresszuson. Vrsac polgár­mestere a nők szavazatjoga ellen szólalt fel, Alekszics becskereki polgármester a női választójog érdekében beszélt olyan meggyőzően, hogy elfogadták a nők ak­tív és passzív választójogát, ha van négy középiskolájuk, vagy önáló iparosok. A legközelebbi kongresszust Kikindán tart­ják meg. Délutáni séta a gödrös szuboticai uccákon Jovanovics volt külügyminiszterrel Csendes beszélgetés a vajdasági szerbekről, kiil- és belpolitikai problémákról A napokban újból Szuboticán járt Jo­­vánovics Jován volt külügyminiszter, a földműves párt vezére és a Bácsmegyei Napló munkatársának alkalma volt vele hosszabb beszélgetést folytatni aktuális kül- és belpolitikai problémákról. Jova­novics Jován, akit Pizson-nak — gc! ke az ország é • és rokoni köte kelő szerb csa. ború előtt is többs.. egész országban hívnak, egyi- 1 b embereinek bácskai elő­­ukiknél a há­­megfordult. Han-Romániában egyelőre te les a rend Valamennyi helyőrség parancsnoka szerdán parancsot kapott, hogy a katonákat még szerdán eskessék fel az uj királyra. A király haláláról szóló gyászhirt vala­mennyi lap különkiadásban gyászkeret­ben hozta. Nem felel meg a valóságnak az a hír, hogy Romániát elzárták a kül­földtől. A távíró- és telefonszolgálat az eddigi "keretek közt dolgozik és a vonatok a határon át akadálytalanul közlekednek A bukaresti badtesparancsnok hirdet­ményt tett közzé, amelyben a nemzeti gyász idejére betiltja az összes nyilvá­nos mulatságokat, színházi, varieté és mozielőadásokat, valamint hangverse­nyeket és táncmulatságokat. Hogy a nemzeti gyász meddig fog hivatalosan tartani, azt még eddig nem állapították meg. A hadtestparancsnok egyúttal em­lékezetébe idézi a közönségnek, hogy Bukarestben még mindig fennáll az ostromállapot és ennek következtében az álhirek ter­jesztői, a meg nem . engedett gyűlések összehívói és résztvevői, továbbá bár/ miféle nyugtalanság szítói a hadbírósá­gok hatásköre alá tartoznak. A nők választójoga mellett foglalt állást a vajdasági városok szentai kongresszusa Megváltoztatták a városok önkormányzatáról szó ó javaslatot Szentáról jelentik: Szerdán délelőtt ki­lenc órakor kezdődött a vajdasági váro­sok kongresszusa a városháza díszter­mében, A gyűlésen, melyet Iszajlovics Vásza pancsevói polgármester vezetett, résztvettek Becskerekről: Alekszics Bo­­goljub polgármester és Raics Tima ta­nácsnok. Noviszadról: dr. Borota Brani­­szláv polgármester. Vrsacról: Novako­­vics Szvetiszláv polgármester. Szombor­­ból: Cvejanov Györgye polgármester­helyettes és Szuboticáról: Szuvajdzsics Alekszandar főszámvevő. Velikakikindá­­ról: Ratarov Zsivoin polgármesterhelyet­tes és Jeglics Milenkó főszámvevő. Szta­­rakanizsáról: Palmar Kálmán tanácsnok. Szenta részéről: Cetina Zsarkó polgár­­mester és Zavisics Koszta főjegyző. Az elnök jelentésében beszámolt az egyesület évi működéséről, ismertette a pénzügyi helyzetet. A zagrebi kongresz­­szuson elfogadott tervezetet a községek, városok szervezésére vonatkozólag álta­lánosságban elfogadták, csak egyes pon­tokat változtattak meg és egészítettek ki. Megállapították, hogy az önkormány­zatok az állami pecsétek, zászlók, címe­rek, jelvények mellett milyen városi jel­vényeket használjanak. Az illetőségi tör­vénytervezetbe belevették, hogy csak az kapjon városi illetőséget, aki legalább öt évig egyfolytában tartózkodott egy vá­rosban. A diszpolgárságot csak állam­polgár nyerhesse el, idegen állampolgár csak előzetes kormányengedéllyel kap­hassa meg. Kimondották, ha valamelyik városi tisztviselő jelölteti magát városi képviseőnek, köteles rendelkezési állo­mányba helyeztetni magát, megválasz­tása esetén pedig szerzett jogai fenntar­tásával felmentik állásától. A városokat felhatalmazzák, hogy saját hatáskörük­ben állapítsák meg, milyen iskolai kép­zettséget követeljenek a városi közgyű­lések elnökétől és alelnökeitől. A vrsaci polgármester indítványára goztatja is, hogy a magyarországi szerb intelligenciát mindig nagyra becsülte és sajnálja, hogy a szerb kultúra megala­pozói az egyesülés után az uj ország­ban nem kaptak megfelelő pozíciókat az állam vezetésében. Sétára indultunk az elhanyagolt szu­boticai uccákon. Elpirultam szégyenem­ben, amikor láttam, hogy a volt külügy­miniszter észrevette a rossz, gödrös járdákat. Gyerekes naivsággal mente­getőztem, hogy sajnos igy van, de nem lehet másként, mert a városnak nincs pénze. Kell nyugdijakra meg a gyakori tisztviselő cserére, ami mindig drága mulatság. Belpolitikára terelődött a szó. — Ma többnyire a demagógok érvé­nyesülnek a politikában — kezdte beszél­getését Jovanovics, akik nem gondolnak arra, hogy a képviselőség nehéz felada­tokkal jár. A háború befejezése óta egy parlament sem életképes. Nálunk a par­lament zöme kvalifikálatlan emberekből áll, akik nem képesek uj, modern tör­vényeket hozni és a külföld előtt sem állták meg helyüket. A törvényegysége­­sitési munka szünetel, ezért érthető, hogy a külföldi tőke idegenkedik tőlünk és ez gazdasági fejlődésünket nem se­gíti. — Ebből a szükségből indult ki az az eszme, hogy kétkamarás országgyűlést kell csinálni. A felsőházba olyan szak­emberek kerülnének be, akik magas képzettségüknél, tudásuknál és intelli­genciájuknál fogva meg tudnák őrizni higgadtságukat a napi politikával szem­ben. Kell, hogy az eddigi két alkotmá­nyos tényező között egy harmadik al­kotmányos tényező is álljon; egy Ilid, amelyen megtörnek a pártpolitikai el­lentétek és amelyen találkozni lehet. Olyan felsőház kell, amely minden párt­­politikán felül áll és korrigálni tudja azokat a gikszereket, amiket a kvalifi­kálatlan erőkből álló parlament elkövet. — Nem tudni, hogy milyenek lesznek a szeptemberi parlamenti választások — folytatta — de én úgy hiszem, hogy az uj parlament sem lesz életképes. Lehet­séges, hogy ez a parlament az alkot­mányt fogja revízió alá venni és a két­! kamarás rendszert fogja bevezetni. — Ebben az esetben jövő év első fe­lében újra választások lesznék s mind a két ház tagjait megválasztják. Azután már nem lesznek sűrűn választások, mert a politikamentes felsőház szigorú ellenőrzése meggondolásra fogja kény­szeríteni a mindenkori kormányokat. Ezután a választások esélyeire tér­tünk át. — A földműves párt — mondotta Jo­vanovics — mindenesetre megerősödve fog kikerülni ezekből a választásokból. Az 1925-ös választásokon minket min­den tartományban elnyomott a Pasics- Pribicsevics koalició, de reméljük, most nem lesz olyan erős hatalmi nyomás. — Meg kell engedni, hogy a nép kí­vánságait szabadon kifejezésre juttas­sa, mert csak igy lehet elérni azt a célt, amit a nép tömegei maguk elé tűztek. A kisebbségi kérdésről is beszélget tünk. — Az ország reputációja is megkí­vánja, hogy ne legyenek kisebbségi sé­relmek. Meg kell adni a kisebbségeknek ami jár, de a kisebbség ügyeibe viszont ne avatkozzanak be külső hatalmak. Ez a mi belügyünk és ha a hatalmon levők exponenseinek túlbuzgósága megakadá­lyozza a békeszerződésben is megjelölt kisebbségi jogok érvényesítését, azt nem Budapesten és Genfben kell elintézni, hanem idehaza Beogradban. Ezzel a külpolitikára terelődött át a szó. — A magyar diplomácia nagyon tem­peramentumos és nem tud várni. A mi diplomáciánknak pedig az a hibája, hogy nehézkes. Ezért hiúsult meg a jugoszláv­­magyar döntőbírósági szerződés, ami idővel baráti szerződéssé mélyült volna ki. — A jugoszláv-magyar közeledés már befejezett tény elé állította a mi kato­nai köreinket is, amelyek hozzájárulá­sukat adták, de Bethlen egy nagy Ívben kiugrott a helyes útról és Rómába ment. — Azt a közmondást, hogy minden ut Rómába vezet, úgy kell korrigálni, hogy minden ut Beogradon keresztül vezet — Rómába is. — Románia nem jó szövetségese Ju­goszláviának, mert teljesen érthetetlenül a szerb Bánátra tart igényt. — Bulgáriával más a helyzet. A bol­gár nép nem ellensége a szerb népnek, de a hatalmi exponensek nagyon nagy árat követelnek barátságukért. Nem kell elfelejteni, hogy a nagy Sztambolijszky eszméi ma is élnek a bolgár nép zömé­nek lelkében és a bolgár földmüves-nép ha felszabadul, az ő eszméit fogja kö­vetni s akkor szoros baráti viszony fog kifejlődni Jugoszlávia és Bulgária kö­zött. — Ausztria, amely az utóbbi időben nagy fejlődést mutat, rokonszenvesen tekint Jugoszláviára. Innen az is, hogy Karinthiában a szláv kisebbségeknek a legutóbbi napokban teljes kulturális és politikai szabadságot biztosítottak. — Albánia, mint múltkori szuboticai előadásomban is hangsúlyoztam, nem önálló állam s róla nem beszélek. Olaszország törekvéseiről beszélt hosszan a volt külügyminiszter, majd újból Magyarországra terelődött a szó. — Magyarországon, különösen Rot­­hermere lord feltűnést keltő cikke után, minden politikus a trianoni békeszerző­dés revíziójára gondol, ami hivatva vol­na Középeurópa mai térképét megvál­toztatni. — Mi belátjuk, hogy Trianon nagy károkat okozott Magyarországnak, de a békeszerződés az egyik félre mindig sérelmes. Azonban egy nemzetközi egyezményt, amelyet több mint harminc állam irt alá, csak úgy lehet megvál­toztatni, ha ehhez minden aláíró állam beleegyezését adja, vagy pedig háború­val, ami egy uj embermészárlást jelen­tene. — Jugoszlávia lassú lépésekkel, de biztosan halad a fejlődés utján és nem fél semmi megrázkódtatástól mindaddig, amig ilyen képzett, fegyelmezett jó ka­tonasága van. — A jugoszláv diplomácia nem érett meg arra, hogy az olasz diplomáciával versenyezzen, de, ime, jönnek már az uj erők, amelyek méltó ellenfelei lesz­nek Európa összes diplomatáinak. Az európai béke fenntartásában Jugo­szláviára kétségtelenül nagy jövő vár és hatalmas erejénél fogva sikerül is a rá váró feladatokat megoldani. Sokcsics József

Next

/
Thumbnails
Contents