Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-17 / 197. szám
I9C V 09S csak búsulni kezdett, mert nagyon hiányoztak belőle az igazi galambok. Egyszer csak mi történt? Valami kis kapargálást, zörgést hall Kató. Nem tudta, mi lehet, mert senki se volt a szobában. Aztán megint hall valamit, mintha az ablakon kopogna valaki. Mi lehet az, gondolta Kató, hisz az ablakon nem kopoghat senki, azt az utcáról senki nem éri föl. mert szörnyű magasan van. — Ugyan ki lehet? Ugyan mi lehet? Megnézem biz én, mert kiváncsi vagyok. És odavitte a zsámolyt, mert anélkül nem tudott kinézni az ablakon, nem érte föl. Hát mit? Két kis galamb áll az ablakban, kiviil, és kopogtatja csőrével az üveget. Kató nagyon csodálkozott, hogy nem ijednek meg tőle és nem repülnek el, de mikor látta, hogy nem félnek tőle a gálám bök, szép csöndesen kinyitotta az ablakot. És akkor — huss — beröpültek a szobába. Éppen odarepültek az asztalra, ahol a galambház állott. És megszólaltak a galambok: grrr, grrr, grrr. — Gyere ve'.'kik Katica, építs nekünk házat, mert megeszi a cica minden dókánkat. — Jó lesz, ha ilyet építek? — Kérdezte Kató —, mert én csak ilyet tudok. — Jó lesz bizony, Katica majd haragszik a cica, mert onnan majd leesik, több galambot nem eszik. Kató ugrált, tapsolt örömében és azt kiabálta: — Megyek bizony, de jó lesz. Csak anyukámtól elbúcsúzom, mert különben megijed, ha nem talál itt. Beszaladt anyukájához, elmesélte neki, mit mondtak a galambok és kérte, hogy eressze el velük. — Jól van — mondta anyuka —, tudom, hogy a galambok vigyáznak rád, hát eleresztelek, de ha megépítetted a galambházat, gyere haza értem, mert én is megszeretném nézni. Kató visszaszaladt a szobájába és a hóna alá akarta kapni az épitőköves sktulyát, de fölemelni se tudta, olyan ne-Kató meg a galambok Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy hosszú utca. Abban a hosszú utcában volt egy igen magas ház, abban az igen magas házban lakott Kató. Kató aranyos, szőkehaju, hatéves kis lány volt. Fönn lakott a magas ház legfelső emeletén, ahová liften járnak az emberek. Kató nagyon szeretett játszani. Sohasem kérdezte anyukájától: — Anyukám, mivel játsszam? Mindig talált valami játékot, ha megunta a régit, kitalált valami újat. De legjobban szeretett építeni. Vol egy szép, nagy épiitőszekrénye, sok-sok gyönyörű, piros, kék-fehér kővel. Olyan gyönyörű házakat, tornyokat épített, hogy mindenki megcsodálta. És ha valamit épített, azt nem rontotta el mindjárt, hanem állni hagyta az asztalán, néha még reggelig is, mert azt akarta, hogy mindenki jól megnézhesse. De aztán mindig szépen berakta a köveket a dobozba. Nem is hiányzott egy kő sem, de meg nem is volt kopott a sarka egyiknek se. Sok mindent épített Kató, de semmi se volt olyan szép, mint a galambház. Nagyon sok ealambházat épített és mindig sajnálta, hogy nincs bennük galamb, mert Kató nagyon szerette a galambokat. Tudjátok, hogy építette a galmbházat? Fölrakta előbb jó magasra a köveket, hogy hosszú lába legyen a galambdúcnak. Aztán keresztbe rakta a leghosszabb köveket és arm építette a kis házat. így ni. Tudjátok-e mért? Kató bizony tudta, hogy mért. Azért, hogy a macska el ne érje a kis galambfiókákat, akik a házban laknak. Tudta, hogy a incska hamar fölmászik a galambház lábán, ami a ház alatt van, de amikor odaér, ahol keresztbe rakta a hosszú köveket jó szélesen, ott nem tud tovább mászni, akármilyen ügyes, mert ott fejjel lefelé, lábbal fölfelé kellene mászni, úgy pedig csak a bogarak tudnak mászni, a cicák nem. És Kató vigyázott, hogy jól megépítse a galambházat,, hogy a rossz cica lepuffanjon róla, ne ellesse meg a kis galambokat. Amikor készen lett a gyönyörű galambház, Kató megim szeptember elsejétől kezdve a habostorta mint különálló rész lesz benne a Bdcsmegyei Napló minden vasárnapi számában. Kis olvasóink tehát szeptember elsejétől kezdve legjobban teszik, ha számonként összegyűjtik a Habostortát, mert ettől kezdve minden félévben ingyen küldünk csinos, szép kemény borítólapot olvasóinknak és igy a borítólapba belehelyezve a Habostorta félév alatt szegyüjtött példányait, egy csinos könyvre tesz szert a habostorta minden olvasója. Már most tudatjuk a Habostorta kis barátaival, hogy szeptember elsején meginduló uj évfolyam számaiban közölni fogjuk Mnncurko diákéveinek érdekes történetét. f'zenkivül sok-sok mese, színes történet, kép és rejtvény díszíti majd a lapot. De még egy nagyon érdekes meglepetés vár kis olvasóinkra: Szeptember elsejétől kezdve folytatásokban közöljük a gyerekek kedvenceinek Jackie Coogannak, Baby Pegginek, Rin-Tin-Tinnék és Charlie Chaplinnek kalandjait és csinytevéseit szá’-rzon és vizen. Ki ne ismerné közületek a Jackie-t és Peggit, a két pajkos moziszinészt és hűséges társukat Rin-Tin-Tint a Csodakutyát és Chaplin bácsit, akik annyi sok vidám kalandjukkal fogiák szórakoztatni a Habostorta olvasóit. Még valamit: Azok a kis olvasóink, a kik eddig is összegyűjtötték a Habostorta számait Írjanak nekünk és ha elegendő jelentkező lesz, mindegyiknek küldünk borítólapot. Beküldte Németh ÄParglt A BÄCSMEGVEI NAPLÓ vasárnapi ingyen melléklete Subotica, 1927. Julius 17. 29 Pali, Pali, Palika Gurul-e a karika ? 368 353
