Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-17 / 197. szám
1927 július BÁCSMEGYE3 NAPLÓ 11. oldal SZÍNHÁZI kistükör A botrány nője — Ballerina C. Q. Viola három felvonásos színdarabja elmés, fordulatos. Qiovanna, egy fiatal aszony nyugodtan éldegél vidéki magányában. De egyszer ismerőseinek hívására Rómába megy egy hónapi tartózkodásra. Szereti férjét, gyermekeit, semmiféle merész, csapongó vágy nem él benne, de miután távol van a családjától s a nagyváros forgatagába kerül, nem tud ellenállni egy férfinak, aki bámulja őt. Az uccán utána megy egy tiszt, megismerkedik vele, tüzes, forró szókat suttog fülébe, hogy mennyire szereti. Giovannát megbabonázza' a regényes szerelem. De azért nem tér rossz útra. Szereti a tisztet, csókolódzik vele, arról azonban tudni sem akar, hogy az övé legyen. Sokkal borzasztóbb dolog történik Egy napon, mikor a tiszt a közelében van, belép egy detektív, a tisztet magával viszi. Kiderül, hogy nem is tiszt, ha. nem rabló. Giovanna másnap az újságokban a szélhámos neve mellett a saját nevét pillantja meg. Mit csináljon a vigyázatlan, szerencsétlen asszony ? Eleinte öngyilkosságra gondol, mert úgy érzi, hogy a szán. dékért éppen úgy kell vezekelnie, mint ahogy a tettért kellett volna. Majd eszébe ötlik, hogy nem lehet meghalnia nem szabad magát olyan bűnnel vádolni, melyet nem követett el. Ellenben, hogy védekezzék, ki előtt védekezzék0 Mit ér majd a tiltakozása és •.•■•küvése5 Senkisc hiszi el. Egyetlenegy ember ismeri igazán: a férje. És mivel ismeri, meg is fogja érteni, érezni fogja, hogy ártatlan, hogv nem bukott el. Hazamegy, elmeséli szomorú történetét a lesújtott férjnek, aki még nem is várta haza s rémülve hallja a botrányos históriát. A férj keserűen kétségbeesetten engedi meggyőzeim magát.- Szive azt mondja, hogy felesége nem volt hozzá hűtlen. Nem valami nagy vigasztalás, hiszen az asszony életébe már más lépett —• hacsak rövid időre is — elfoglalta az ő helyét. Mégis meg kell bocsátania. Az élet, amint majd tovább halad, elcsititja bánatát Családi élete szomorú lesz, de legalább nem rombolódik szét. * — E. Bach és Arnold uj komédiájának a következő a tartalma: Struve egy német kis városka tanácsnoka szemforgató, álszent, erénycsősz, az erkölcs ligának oszlopos tagja. Rendkívül szigorú ember hírében áll. Ezért második felesége be se meri vallani neki, hogy Ivette — az aszony első házasságából származó leánya — orfeumban táncol. Azt hitette el vele, hogy már évek óta Kanadában él. Megtörténik, hogy Struve ur egy gyűlésre Berlinbe rándul, estéjét pedig az orfeumban tölti. Itt megpillantja Ivette-<et, aki lenge, pillangó-ruhájában nagyot ugrál a dobogón. A kis ballerina rendkívül meg tetszik neki. Másnap föl is keresi őt lakásán. Ivette jól tudja, hogy Struve ur az anyjának második férje és minthogy már régóta szeretne haza kerülni az otthonába, ravasz tervet eszel ki, hogy leleplezze képmutató mostohaapját. Udvaroltat vele magának, együtt vacsorázik vele, csókokat igér neki, de nem ad. Később, mikor Struve elutazik vidéki városkájába utánamegy, betoppan otthonába. Struve ur először is megdöbben, de döbbeneté valósággal rémületté válik mikor egyik kenetes sógora rányitja az ajtót, éppen akkor, amikor Ivette-et térdén ringatgatja. Mikép magyarázza meg illetlen és botrányos viselkedését Nem talál mentséget, verejték veri ki homlokát, ötöt-hatol és nyög. Ivette azonban kereken kijelenti, hogy ő Struve ur leánya. A tanácsos azt hiszi, hogy a ballerina szorongatott helyzetében valami leleményes hazugsággal vágta ki magát. Azután még jobban elámul, mikor sógora igy szól: Ja igen, maga volt Kanadában«. A kedélyes sógor megölel: a leányt s mint Vendéget ott marasztalja. Csak az a kérdés mi történik akkor mikor majd felesége is haza jön. Azt nem lehet oly könnyűszerrel becsapni, mint a sógort — gondolja a férj. Az .asszony' tudni fogja, hogy ez a kedves kis hölgyüké nem az ő leánya. Ellenben mihelyt betoppan Struvc-né, keblére öleli a ballerinát. Most már Struve ur igazán nem érti hányadán van. Még kevésbé érti, mikor az ő erkölcsös házába egymásután érkeznek meg a berlini mulatóhely kétes figurái s a zűrzavar, a félreértés valóságos lidércnyomássá válik. Végül is le kell vetni álarcát s bevallani mindent. Meg is fogadja, hogy többé nem erénycsőszködik, házába veszi mostohalányát. ság. Kotorban egy előkelő tengerparti kávéházban egy adag prima fagylalt, két szelet, három dinárba kerül. Ez Szuboticán a Városiban, vagy Becsekereken a Rózsában 7 dinár. Egy liter fekete dalmát bor két és fél dinár, a gyümölcsöt majdnem ingyen osztogatják. Például a finom szaftos illatos zöld fügéből hetet-nyolcat adnak egy dinárért. Egyedül a kenyér drága ezen a passzív vidéken: 8 dinár kilója. Itt 1500 dinárból egy háromtagú család nagyon szépen megélhet. Azt hiszem idejövök majd nyugdíjba. És végül pár szót az újságírók szanatóriumáról. Az újságírók szövetkezete (Novinarska Zadruga) a világnak egyik legszebb helyén, itt Prőanjban bérbevett egy nagy palotát, (jellemző az olcsóságra, hogy havonta csak 250 dinár lakbért fizet) és abban az újságírók részére nyaraló, üdülő panziót rendezett be, még pedig abszolút kényelemmel és Ízléssel. Itt lakik most öt újságíró csaköztük Kovacsics Kresimir, az ujegyesület elnöke a feleségével. r:i Gjuro, az Újságíró Zadruga eli. családjával, egy prágai szerkesztő a teleségével és mások. Úgy élünk itt, mintha intim családi körben volnánk, magunk közt, a magunk intézetében, pompás szobákban, elsőrangú ellátással, békeségben csöndesen. Valóságos kis paradicsom... Dr. Hesslein József Ötvenhárom évve! ezelőtt Barnumlai született meg az óceánrepülés gondolata Ötvenhárom évvel azelőtt, hogy Colonell Charlie A. Lindbergh elröpült Newyorkból Párisba, P. T. Barnum, az illusztris show man egy olyan ötlettel kápráztatta el az országot, amely mindenkinek megkapta a fantáziáját. Az ötaz volt, hogy Barnum finanszírozni akart egy ballónutazást Amerikából Európába, ami néki nagy publicitást eredményezett volna. Barnum máskor is mindig az első oldalakon szerepelt és amikor 1874-ben egy európai útjáról viszszatért, magához hivatta a riportereket és közölte velük tervét. Barnum kijelentette, hogy nincsenek személyes ambíciói a tengeren átröpülni és másokat sem akar addig felbátorítani reá, amig meg nem győződik arról, hogy egy ilyen ut semmiféle életveszedelemmel nem jár. Egy philadelphiai aeronauta, névszerint Wise és fia, nagyon megszerették a gondolatot és véghez akarták vinni a repülést. Más nyolc európai ember is jelentkezett a feladat elvégzésére. Az egyik egy angol köztisztviselő volt, irt is Barnumnak, hogy ő csinálja a repülést, ha felszerelése olyan lesz, mint amilyent ö előír. Mert akkor semmitől sem kell tartani. Hodsmann dublini professzor 1873- ban ballonban átröpült az angol kanálison és ő biztosította Barnumot arról, hogy az óceánon való átrepülés nem nagyon kockázatos. Ezeket hallván, Barnum egészen alaposan kezdett az ötlettel foglalkozni és felkeresett tudósokat és szakértőket. Majdnem mindenki arról biztosította, hogy a terv keresztülvihető. Később már a vállalkozás financiális oldalai felé kezdett orientálódni és kutatta a legkedvezőbb feltételeket. Hodsmann közölte Barnummal, hogy olyan ballont konstruált, amely harminc napig tartja a gázt magában és egy csöpp sem veszett el belőle ezalatt. Ha Barnum egy ilyen ballont készíttet számára, hajlandó azonnal utrakelni Amerikából Angliába. Az ut Amerikában kezdődött volna, mert már akkor is jól tudták, hogy állandó erős szél halad Amerikából Európa irányában a tengerek felett. A tudósok azt is mondották Barnumnak, hogy az ut negyvennyolc óra alatt megtehető. Az ajánlott léghajó selyemből készült volna (tulle sikk) és teljesen légmentes. Két burka lett volna, belső és külső, amelyek úgy simultak volna egymáshoz, mint alma a héjához. A ballón 268.000 köbláb gázt tartalmazott volna és 16.700 font emelőképességgel rendelkezett. Barnum erre elment Spitalíeldsre, Manchesterbe, Lyonsba és más helyekre, hogy a költségeket megtudja és végre nyilvánvalóvá vált, hogy harmincezer dollárból a ballont elő lehetett volna állítani. Barnum nem érezte magát hivatottnak, hogy akármilyen irányban is véleményt mondjon a dologról, de azért minden információt megszerzett és főleg abban akart biztos lenni, hogy emberéletben kár nem eshetik. Elet a kattarói öbölben A miniatűr tenger — Ahol nincs lakástörvény — A vidám dalmaták — Templomok a tenger közepén — Az ujságiró szanatóriuma % Prcsanf. iulius hó. ’ Itt a tenger nem olyan, mint másutt. Ez nem az a végtelen kékség, amely a láthatár szélén összeolvad a még kékebb égbolttal, ahogyan a tengert ismerjük. rajta óriás hajókkal, partján hatalmas kikötőkkel, benne cápákkal és bálnákkal és más óriáshalakkal, búvárokkal, életveszélyekkel, satöbbi, ahogy az egy valódi, becsületes tengertől elvárható. Mindezekkel szemben ez az itteni tenger egv keskeny kis vizstráf, nem szélesebb a Dunánál és a hajók, amik raita közlekednek, nem nagyobbak annál a kis begai hajónál, amely Becskerek és Szerbittebei között bonyolítja le a személyforgalmat. Egyszóval afféle miniatűr tengerecske ifjúsági használatra, apró hajócskákkal, kicsi mólókkal csöpp halakkal, egyáltalában minden apró. mintha a nagv tengert fordított színházi látcsövei néznék. Mert hát ez nem is igazi tenger, csak tengeröböl. amelyet azelőtt cattaroi öbölnek hívtak, most pedig Boka-Kotorszka a neve. Most tehát láiuk, hogy a tengeröböl voltaképen éppen olyan, mint egy folyóvíz: medre van neki két part között, nem nagyon széles, nem nagyon méiy és a végen,, a „Két., pa,'t összemegy. az öböl bezárul, akár etrv. zsákucca. Ennek a zsáknak a fenekén van Kotor (azelőtt Cattaro). amely mögött az égnek mered a Lovcsen, ez a háborúban sokat emlegetett hatalmas sziklacsucs, amelyet a tenger nem tudott átrágni, tehát itt az öbölnek vége. Ez a kicsi öböl azonban sokkal több szépet nyújt a kiváncsi emberi szemnek, mint az igazi tenger. Mert a tenger minden csodája itt is meg van. azok a csodálatos színek, a nagy kékség, a tajtékzó vihar, a foszforeszkáló viz éjszaka és még azonfelül itt sürü kék a levegő, itt szebb a kilátás, mert két pompás hegylánc között vagyunk, amelyek pirostetős házakkal vannak szegélyezve és este kigyulnak bennük a lámpák, amik a tengerben mint ezüst sávok látszanak és csodálatos elvarázsolt képet adnak a tengernek. És a szépségen felül: itt a hűvös pompás hegvi levegő összevegyül a sós tengeri levegővel és ez a légkeverék olyan üdítő, olyan csillapító. olyan gyógyító hatású, amilyet a nagytengie- -^jogví.N sem tud produkálni. Az öböl egész hosszában majdnem egymásbaolvadó városok talán még szebbek, de mindenesetre érdekesebbek magánál a tengernél. A városok, az egész öböl a hajdani velencei köztársasághoz tartoztak annakidején és az építkezésben, a városok hangulatában és az itteni népiélekben még ma Is van valami Velencére emlékeztető. A tenger itt is a házak szélét nyaldossa, az emberek gondolás csónakon, vitorláson közlekednek és esténként gitár kísérettel ábrándos melankolikus hangulatú dalokat énekelve a szerelmi idillek egész sora játszódik le a tenger ölén. Itt minden város egy uccából. nem is uccából. hanem egyetlen házsorból áll. A házak egvmás mellett sorakoznak a tenger partján öt-hat lépéssel a tenger vizétől és ez az öt-hat lépés az ucca, egyenletes, sima. ’ókarbantartott ut, amelyen autók és biciklik egész sora száguld végig a nap minden órájában éjjel és nappal egyaránt. Ha az ember innen a vajdasági országutakra gondol, okvetlenül összeszorul a szive, különösen, akinek autója van. A házak mind sziklából épültek errefelé, hiszen a sziklakő itt fekszik egylépésnyire végtelen mennyiségben. Ezek a házak aztán örök időkre szólnak, itt nincs renoválás, itt nincs tatarozás. Vannak itt öt-hatszázéves házak, de még soha sem szorultak javításra. Hiszen ezek a sziklakövekből épült házfalak olyan szilárdan, gőgösen állnak, hogy a gyakori tomboló viharnak oda se néznek már évszázadok óta. Itt aztán érdemes háztulajdonosnak lenni. Itt ugyanis nincsen lakásrekvirálás. itt minden háztulajdonos maga rendelkezik a lakásaival, mert a lakástörvény hatálya ide nem terjed ki. Erre a törvényre ugyanis errefelé semmi szükség nincs, mert itt a lakáshiány ismeretlen fogalom. Minden ház legalább kétemeletes és egv ilyen kétemeletes sziklavárban legfeljebb egy család lakik. De van. amelyben még kevesebb. Például a szomszédos Perusztó községben lakik négyszáz lélek és van nyoloszáz palota. Tehát minden lélekre két palota esik. egyenként legalább harminc szobával. erkéllyel, étteremmel. társalgóval, kerttel és hatalmas parkkal. De ez is csak nyáron, mert télen csak nyolctiz ember lakik Perasztóban. ebben a gyönyörű halottvárosban. Érdekes ennek a vidéknek a népe. Mind osupa sovány, magas, szikár, csontos férfi és nő. A férfiak iókéoüek, az asszonyok csúnyák. Itt úgyszólván ,semmiÉ sem dolgoznak az emberek. Termőföld nincs, mezőgazdaság ismeretlen fógalom. Egy itteni paraszt napi munkája "a?.' hogy apró hegyi lovával reggel kimegy az erdőbe és estig összeszed két marék rozsét, összeköti, a ló két oldalára akasztja és estére visszatér, hogv a rözséjét eladja. Legfeljebb ha tiz dinárt kap érte, ez egy ember és egy ló egész napi munkájának a bére. És a kicsiny kereset mellett is a nép elégedett, sőt vidám. Azonkívül ezek a dalimátok mind igen szeretetreméltók, előzékenyek és jómodoruak. Kedvesen mosolyognak az idegenre, szolgálatkészek, bőbeszédűek, kedvesek. Ezért mindegyik egy kicsikét — hogy úgy mondjam — link, bohém, léha, könnyelmű. De nem a szó rossz értelmében, hanem a jóban. Arra igen szívesen vállalkoznak, hogy éjszaka csónakon evezzenek velünk, ha kívánjuk énekelnek is, például innen Kotcrig és vissza mintegy húsz kilométeres utón, akár tiz személyt is elszállítanak összesen húsz dinárért. I Amellett vallásosak a dalmátok. A kotori öbölben van legalább kétszáz katholikus templom és isten tudja hány kápolna. A templomok mind építészeti mü- i remek, a legkülönbözőbb építészeti stijlusban, a belsejük meg egyenesen csodás. Az egész Vajdaságban nincs olyan I gyönyörű templom, mint a háromszáz ! lakosú Perasztóban. a natszáz lakom i Preanjban, ahol kettő van vagy akár a I lakatlan szigeteken. Ezek a szigetek, rajtok a templomok] kai, ennek az öbölnek a különlegességei. I Itt Peraszto előtt van egymás mellett két i kis sziget, mindegyik mintegy három- I száz négyszögöl területen, rajtuk semjmi más épület, csak egy-egy gyönyörű I templom. Ennek a két szigetnek és templomnak a története a következő: A szigetek között valamikor elsülyedt egy-egy hajó. A hajósok között az a j néphit, hogy az elsülyedt hajó helyén I templomot kell építeni, hogy ezzel a ha- I ragvó Istent kiengeszteljék. Ezért min- I den hajó, amely arra elhaladt, nagy mennyiségű követ dobált a tengerbe és ez igy ment mindaddig, amig a felgyülemlett kövek a tenger fölé értek és szigetet alkottak. A szigetre aztán ráépítették a templomot. A templomokba persze esztendő keresztül senki sem jár. De augusztus 15-én, Boldögasszony ünnepén, nagy bucsujárás van, amikor a kotori öböl egész népe ezekbe a templomokba zarándokol. Mlég jellegzetes tünet: a feltűnő olcsó
