Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-17 / 197. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. július 17 A délelőtti órákban általában nyuga­lom volt Bécsben. Nagy munkáscsopor­tok vonultak végig az uccákon, azonban összeütközésre délig sehol sem ke­rült a sor. A köztársasági vedőszövetscg emberei állandóan erős őrjáratokat tartanak fenn az uccákon. Hírek vannak arról, hogy a kormány még a szombati napon beadja lemondását. Azok a tárgyalások, amelyek péntek este egyrészt Seipel kancellár, másrészt Seitz polgármester és Bauer dr. képvi­selő közt megindultak, szombat délelőtt folytatódtak. Ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye az, hogy minden valószínűség szerint direk­tórium alakul, amelynek egyrészt Seipel és Schober, másrészt egy szociáldemokrata vezér is tagja lesz. Ezt a megoldást általában a szocialisták vereségének és annak a beismerésének tekintik, hogy a szociáldemokrata ve­zérek maguk is belátták, hogy a tömeg­gel szemben tehetetlennek és ezért fél­nek a hatalom átvételétől. Csak huszonnégyórás tiltakozó sztrájkot rendelt el a szociáldemokrata párt A villamos forgalom még mindig szü­netel és az újságok sem jelentek meg Szombaton, csak az Arbeiterzeitung adott ki délelőtt egyoldalas második kiadást »Mitteilungsblatt der Socialendemokra­­ten Deutschösterriechs« címmel. Ebben a kiadásban az Arbeiterzeitung ismerteti az előző nap eseményeit és elhárít a szociáldemokratákról min­den felelősséget és a helyzet elmérgesedéséért a rendőr­séget okozza. A lap közli a pártvezetőség utasítását a munkássággal. E szerint a vasúti és postai alkalmazottak további intézkedésig sztrájkban ma­radnak, a kórházakban és élelmi­szerszállításnál alkalmazott munká­sok szolgálatot tartanak, a többi munkáskategória pedig huszonnégy­­órás tüntetösztrájk után ismét mun­kába áll és tartalékban marad minden eshető ségre készen. A forrdalmi Bécsből menekülnek az idegenek Déli egy órakor jelenti, a Bácsmegyei Napló pozsonyi tudósítója: Pozsony és Bécs között az autóforgalom nagyon megélénkült. Bécsből rengeteg külföldi utazott Pozsonyba, hogy onnan sür­­gönyözzenek, illetve tovább utazzanak Azok, akik pénteken a bécsi pályaudva­rokra érkeztek, teljesen magukra ha­gyatva maradtak. Seholsem volt hordár és segítség. Gyalog kellett podgyászuk­­kal a közeli szállókba menni, szombat délelőtt bérautókkal Pozsonyba utaztak, ahol valamennyi szálloda zsúfolva van, De nemcsak külföldiek, hanem az állandóan Bécsben lakó előkelőségek is tömegesen érkeznek Pozsonyba, köztük a bécsi francia követség titkára, aki Pozsonyból lépett érintkezésbe Pá­­rissal. Pozsonyba menekült a bécsi fi­nánckapacitások közül Castiglione is. Rengeteg külföldi újságíró hagyta el Bécset, hogy a pozsonyi interurbán­­telefonon adjon tudósítást lapjának. A pozsonyi postahivatalt valósággal ostrom alá vették a Bécsből külföldi és a Ma­gyarországból jövő Újságírók. A pozso­nyi telefonközpont hihetetlen nagy for­galmat bonyolít le, összes vonalai áltan dóan túlzsúfoltak és az ujságirók órákig kénytelenk várni, amíg összeköttetést kapnak. A péntek esti véres zavargásokból a Bécsből érkező szemtanuk újabb borzal­mas részleteket mondanak el. Az igaz­ságügyi palota előtt történt összecsapás alkalmával, amikor a tömeg dühe a rendőrség ellen tetőfokára hágott, egy rendőrtisztet valósággal dara­bokra téptek, két rendőrt pedig lámpavasra húztak. Más szemtanuk szerint a bécsújhelyi munkások a hajnali órákban gyalog ké­szültek Bécsbe. hogy ott a tüntetők se­gítségére siessenek. Arról is beszéltek, hogy az éjszaka folyamán a külvárosok munkásait fel akarták fegyverezni, hogy az arzenál ostrom alatt áll, sőt, hogy azt ki is fosztották, végül egyes lapok arról is hirt adtak, hogy Seipel kancel­lár és Schober rendőrfőnök a tüntetők fogságába kerültek, ezek a hirek azonban mind túlzottaknak és valótlanoknak bi­zonyultak. A szociáldemokrata-párt szombat este lejáró ulti mátumot nyújtott át a Seipel-kormánynak Budapestről jelentik: A Budapestről szombat reggel repülőgépen Bécsbe ment ujságirók délután ugyancsak repülőgé­pen érkeztek vissza Budapestre. A visz­­szaérkezett ujságirók az estilapok má­sodik kiadásában inkább szines riportok­ban számolnak be bécsi tapasztalataik­ról. A budapesti újságírókat az asperni repülőtéren a szociáldemokrata párt bi­zalmi emberei fogadták, akik csak hosz­­szas tárgyalás után voltak hajlandók megengedni, hogy a magyar lapok ki­küldött tudósítói Bécsbe mehessének, Végül is úgy döntöttek, hogy egy bi­zalmi férfin kíséretében autón beviszik a magyar újságírókat az Arbeiterzeitung szerkesztőségébe, aftonan most a szo­ciáldemokrata mozgalmat és az általá­nos sztrájkot irányítják. Itt az újság­íróknak passe-partout-t adtak, amely arra jogosította fel őket, hogy a város­ban autón kbr.Umihrssem'k A tudósítások szeiivt Az Arbeiter Zeitung szerkesztőségi épülete valóságos megerősített vár. A postások és vasutasok felfegyverke­zett kordonja állja el az utat a bejára­tok előtt. Idejön mindenki, akinek autó­ra, vagy bármilyen igazolványra szük­sége, mert csak innen kapható engedély bármire. Az Arbeiterzeitung szerkesztő­ségének első és második emeletén a munkásvezérek tárgyalnak a munkások bizalmi férfiaival és itt van Buchinger Manó, Garami Ernő és Fényes László is. A budapesti lapok munkatársai vala­mennyien azt jelentik, hogy szombaton Bécsben nyugalom van. A tudósítások beszámolnak arról, hogy a szociáldemokraták ultimátumot adtak át a minisztertanácsnak, mely­ben követelik Seipel kancellár azon. nali lemondását, Schober eltávolí­tását a rendőrség élérő’, végül azt, hogy a rendőrség a jövőben a pol­gármesternek legyen alárendelve. A kormány már beleegyezett volna Schober elejtésébe, azonban a másik két követelést, Seipel lemondását és ; rendőrségnek a polgármester rendelke­zése alá helyezését nem hajlandó tel­jesíteni. Viszont a szociáldemokraták kijelentik, hogy semmiféle koncessziót nem tesznek és ha estére felborulna a helyzet, elhárítanak magukról minden felelős­séget, mert az a kormányt terheli. deklődött, hogy az esetleg , menekülni készülő osztrák állami alkalmazottak számithatnak-e arra, hogy befogadják őket. A határmenti magyar községekben az események iránti érdeklődésen kívül semmiféle izgalom nem észlelhető. A lakosság nyugodtan Ítéli meg a helyze­tet, amelynek előidézését az osztrák kommunistáknak tulajdonítják. A magyar kormány résen van Budapestről jelentik: A budapesti pá­lyaudvarokra szombaton egyetlen vo­nat sem futott be Bécs felöl. További rendelkezésig Bécsbe nem indítanak vonatat, hanem csak Hegyeshalomig, mert az osztrákok nem veszik át a vonatot. He­gyeshalomra szombaton hajnalban fél­négykor futott be az utolsó Bécsbe irá­nyított Budapest felöl jövő vonat, ame- 1 el azotíean Hegyeshalomról már nem uigedtek tovább. A brucki állomást az ottani szakszervezetek vezetői kerítet­ték hatalmukba és azonnal közölték a hegyeshalmi pályaudvarral, hogy több vonatot már nem engednek át. Vass József miniszterelnökhelyettes szombaton informáltatta magát a bécsi események felől. Déli tizenkét órakor Sztranyovszky Sándor belügyminiszteri államtitkár és Issekutz Aurél helyettes államtitkár, a minisztérium rendészeti osztályának vezetője keresték fel a mi­niszterelnök-helyettest, akivel hosszabb ideig tanácskoztak. A tanácskozás után Sztranyovszky államtitkár a követke­zőket mondta az újságíróknak: — A<ésen vagyunk. Ha a szomszéd háza ég, akkor a gondos gazda ügyel­jen arra, hogy az ő háza teteje ki ne gyulladjon. Ezt tesszük mi is, abban a reményben, hogy a s-zomszéd a maga portáját is meg fogja védeni a tűz to­vábbterjedésétől. A belügyi államtitkár távozása után Valkó külügyminiszter tárgyait hosz­­szasan Vass József miniszterelnök-he­lyettessel. Budapesten általában nyugodtan fo­gadják a bécsi eseményekről szóló hí­reket. A magyar kormány álláspontja az, hogy idegen állam ügyeibe nem avatkozik bele, amiből természetszerű­leg következik, hogy a bécsi eseményekkel kapcsolatban magyar részről semmiféle kUlönö. sebb intézkedés vagy előkészület nem történt. Illetékes helyen utalnak arra, hogy már most is megállapítható, hogy csupán Bécsre és közvetlen környékére szorít­kozó, tehát csak lokális jelentőségű ese­ményről van szó és remélhető, hogy az osztrák államhatalom szerveinek si­kerül mielőbb rendet teremteni. Hatvanegy halott, kétszáz sebesült A halottak és sebesültek számát még délben sem tudták pontosan megállapí­tani. A késő éjszakától egész délig sza­kadatlanul szállították a mentők a sebe­sülteket. A közönség izgalma foyton fo­kozódott, a lapok nem jelentek meg és vad híresztelésekkel volt tele a város. Minden alapot nélkülöz az a hír, hogy az Operaházat felgyújtották és az sem felel meg a valóságnak, hogy az opera előtt újabb összeütközés volt. Ma már meg lehet állapítani, hogy a halottak és sebesültek számát az első hi­rek erősen túlozták. A rendőrség hivata­los jelentése szerint az uccai harcoknak 61 halottja és 180—200 sebesültje van. Az áldozatok közül 53 polgári személy, 8 pedig katona és rendőr. Nagyon sok sebesültet odahaza ápolnak. A város nyugodt Szombaton délben a város teljesen nyugodt volt. Az üzleteket kinyitották, a kávéházak és vendéglők teli emberek­kel. Az ucca képe csak annyiban válto­zott, hogy a járókelők között igen sok a munkás. A Ringen megszokott kép, a szállodák előtt izgatott csoportokban ide­genek, akik az eseményét beszélik meg. Három rendörholttest a romok alatt Megrendítő képet mutat a Justizpalace, az igazságügyi palota környéke. A palota ablakain füstfelhők szállnak ki. A tűzol­tók teljes erővel dolgoznak, hogy a tü­zet véglegesen elfojtsák. A lépcsőkön rendőrök és hivatalnokok, akik az épület belsejéből iratokat hordanak ki. A romok alól három rendőr meg­­szenesedett holttestét húzták ki. Még két rendőrről nem tudnak, valószí­nűleg bent égtek az épületben. A palota gyönyörű aulája teljesen elpusztult. A földön égő gerendák, a második emeleti lépcsőház lángokban. A rendőrség meg­állapította, hogy a tömeg petróleummal leöntötte a pincében levő szenet és úgy nyujtotta föl az épületet. Összetört szedőgépek Vandál pusztítást végeztek a Reichs­post épületében. Az ablakokat betörték a házban levő keresztényszocialista könyvkereskedést elpusztították. A ro­tációs tekercseket a nyomdaépületben petróleummal és benzinnel öntötték le, de nem gyújtották föl. Az első emeleti szobákat teljesen fölforgatták, a szer­kesztőség íróasztalait feldöntöttek, az iratokat kiszórták és összetépték. A hatalmas szedőgépeket vasdoron. gokkal verték szét. A Reichspost szerkesztőjének lakását, amely a szerkesztőség mellett van, szin­tén tódulták, a szerkesztő ruháit elvit­ték, képeit és értéktárgyait összetör­ték. A szocialisták felíe^yverzik a munkásságot A somfalvai por felmentett vádlottjai magyar terüle re menekültek Sopronból jelentik: A somfalvai véres \események bünpörének felmentett vád­lottjai a Tsarmars-család tagjai kénytelenek voltak Burgenhsn ból e menekülni és magyar területre érkeztek. Tsarrnan János és veje Pintér János el­mondották a magyar halóságok előtt és ezt a hirt az agíalvai jegyző is megerő­sítette, hogy. a lajtaujfalusi munkásság azzal fe­nyegetőzik, hogy kényszeríteni fog­ja a magyarokat Tsarmanék kiadá­sára. Szombat délelőtt egy civilruhás osz­trák vasutas érkezett Sopronba, aki az­zal az indokolással, hogy ebben a pil­lanatban tartani lehet attól, hogy a fel­fegyverkezett munkásság az állami al­kalmazottak ellen fordul, az iránt ér­A látszólagos nyugalom és csönd mö­gött nagy izgalom és nyugtalanság hu- i zódik meg. Az Ssti órákig - még semmi i hir nem érkezett arról, hogy milyen (eredménnyel végződtek a szocialista ve­zérek és a kormány közti tárgyalások. Egész Bécs rettegve gondol az el­következő é'szskára. A szocialista vezérek délután folyamán kijelentették, hogy ha a kormány száz százalékig nem teljesiti a követeléseket, felfegyverzik a munkásságot és ötvenezer felfegyverezett embert Lakó és liáziur lözsíharca Szentáról jelentik: Dabcsevics Riszta huszonhatéves crnagorai dobrovoljác, Rékovics Ferenc gazda lakója, pénte­ken estefelé lakása udvarán összeszó­lalkozott háziurával, annak két fiával és a munkáslányokkal akik épen az ár­pát rostálták az udvaron. A szóváltás hamarosan annyira szenvedélyessé vált, hogy Dabcsevics előrántotta forgópisz­tolyát és az öreg Rékovicsra célzott. Elsütötte fegyverét, de szerencséié a lövés csütörtököt mondott. Amint újból el akarta sütni pisztolyát a feldühödött lakó, a gazdának Péter nevű fia a lö­völdöző elé ugrott s a revolvert ki akar­ata csavarni kezéből. Dulakodás támadt vonultatnak ki az uccára. Ezenkívül sztrájkot kezdenek a gáz­gyári, villanygyári és kenyérgyári mun­kások is, úgy hogy Bécs világítás és ke­nyér nélkül marad. Az esti órákban az a hir terjedt el, hogy a horogkeresztesek' izgatására a parasztság fegyveresen Bécs ellen akar vonulni. Nagy veszedelem fenyeget az Albrecht-laktanya felől is, mert az ott táborozó ötödik gyalogezred, amely ho­­rogkercsztesekböl áll, fegyveresen az uc­cura akar vonulni. köztük, elsült a fegyver, de a lövés sen­kit sem talált. A dulakodás tovább folyt, a pisztoly újból elsült s a lövöl­döző Dabcsevics balkeze hüvelykujjá* leszakítva, a jobb kar felső izmát ösz­­szeroncsolva, a felső karban bennma­radt. Véresen terült el Dabcsevics, alig lehetett eszméletre ébreszteni, amikor felocsúdott, bekísérték a szentai köz­kórházba, ahol szombaton délelőtt ope­rativ utón távolították el karjából a golyót. A véres incidens után a rendőrségen előállították az egész Rékovics-csalá­­dot, Mánics Vojin rendőrfogalmazó, ügyeletes tiszt kihallgatásuk titán a Rékovicsékat szabadon bocsájtotta, de az eljárást tovább folytatja ellenük.

Next

/
Thumbnails
Contents