Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-16 / 196. szám
»927 Julius 16 B-iCBMBGTEI NAPLÓ 9. oldat TŐZSDE Zürich, julius 15. (Zárlat.) Beograd 9.135, Paris 30.345, London 25.225, Newyork 519 és kilenctizenhatod, Brüsszel 72.26, Milánó 28.25, Amszterdam 205.15, Berlin 123.35, Bécs 73.15. Szóiia 3.755, Prága 15.40, Varsó 58, Budapest 90.60, Bukarest 3.20. Beograd, julius 15. (Zárlat.) Paris 22410. London 27670, Ncwyork 5o , Zürich 1005, Milánó 31027, Berlin 1353, Bécs 802, Prága 169. Zagreb, julius 15. (Zárlat.) London 27590—27670, Newyork 5670—5690, Dollár 5605—5625. Zürich 109350—109630, Trieszt 30838—31028, Amszterdam 22SO -—2786, Berlin 1350—1353, Bécs 79975— 80275, Lira 30650— 308'Ü, Prága 16830 —169, Budapest 98950—99250, Szentai gabonaárak, julius 15. A pénteki piacon a következő árak szerepeltek: Búza 280—285 dinár, tengeri morzsolt 170—175 dinár, takarmányárpa 170 dinár, sörárpa ICO—195 dinár, rozs 210 —215 d nár, zab 150—155 dinár, bab 160 dinár. Őrlemények: uj lisztek árai julius-cktóberi szállításra: 0-ás liszt gg 480 dinár, ü-ás g 480 dinár, 2-es főzőliszt 455 dinár, 5_ös kenyérliszt 420 dinár. 7-cs 250 dinár, 8-as 185 dinár, korpa 180 dinár. Irányzat szilárd. Kinálat, kereslet élénk. Budapesti értéktőzsde, julius 15. Magyar hitel 91.7, Osztrák hitel 54.8, Kereskedelmi Bank 126.5, Magyar cukor 228, Georgia 21.3, Rimamurányi 123.6, Salgó 77.3, Kőszén 749, Bródi vagon 3.3, Reocsini cement 215, Nasici 174, Ganz Danubius 207.5, Ganz villamos 171.5, Athenaeum 28. Nova 43.3, Levante 23, Pesti Hazai 239, Irányzat tartott. Szombori terménytőzsde, julius 15. Búza uj bácskai vasút 282.50—285, rozs uj 230—235, zab uj 165—170, takarmányárpa 190—195, 63—64» kg. 195—200, 65 —66 kg. 225—230, tengeri bácskai vasútról! 80—182.50, bab 190—200, válogatott 200—210. liszt 0-ás és 00-ás 410 —430, 2-es 370—410, 6-os 290—300. For. galom 274 vagon. Budapesti gabonatőzsde, julius 15. A gabonatőzsdén pénteken már megközelítően sem volt olyan élénk a vételkedv, I mint az előző napokban. A forgalom j azért erős volt, de az árak estek. Az j uj búza 10 fillérrel olcsóbbodott a készárupiacon, a többi érték változatlan. Sokkal erőteljesebb az áresés a határidőpiacon, a márciusi és októberi rozs 36, az októberi ,30 fillérrel gyengébb. Hivatalos árfolyamok pengőértékben a ■ liatárldöpiacon. 1’kiza márciusra 32.22— 32.48, zárlat 32.24—32.26, októberre 29.94—30.-U, zárlat 30—30,02, rozs márciusra 28 -7.8.20, zárlat 28,12—28.14, augusztusra 25.94—25.96, októberre 26.04 26.20, zárlat 26.02—26.04. Vizái IÚ8 A no.: /.:Ji hidrotechnikai hivatal jele iitéjc zuii.t a jugoszláv vizek mai állása a ko. étkező: Duna: 3ezdán 265 (—5), Apafin .342 (—7), Bogojevó 344 (—8), Vukóvár 298 (—16), Palánka 268 (—8), Noviszad 265 (—9), Zemun 158 (—12), Pancsevó 144 (—11). Dráva: Oszijek 190 (—0), Száva: Mitrovica 99 (—5), Beograd 98 (—10), Tisza: Szenta 44 (-1U6), Titel 231 (-9). Közgazdaság Vasúti vonal kiépítését kérik a kovini Duna-ághoz. Becskerckrői jelentik: A í becskereki kereskedelmi és iparkamara ielterjesztést tett a közlekedésügyi minisztériumhoz, valamint a vasutak vezérigazgatóságához és felterjesztésében kéri, hogy Kovintól építsék ki a vasúti vonalat a közeli Duna-ághoz, ahol téli kikötőt építenek. A kamara azzyl indokolja kérését, hogy gazdasági szempontból előnyösebb, ha a Duna-ágnál lehet behajózni árukat, mintha továbbra is a nyolc kilométernyire levő dunai kikötőhöz kell ’ szállítani. e s t é t Széppé varázsol ELI DA CREME DE Hi) CHAQUE HETIRE íz est társadalmi kötelezettségének ezen remek segítő szere. A bőrnek ilabástromszerü matt színezetet ad, ami villanyfénynél oly rendkívül fontos. Nem fényes, nem zsíroz, nem tapad. sJcm látszik meg, de mindig hatá'sos. A nap minden órájában hasz» nálható,- — számtalan megcsodált arcbőrnek ez a krém a titka. B í i d a Créme cíe Chaque H eure A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE tis Irta: NUSICS BRANISZLAV Fordította: CSUKA ZOLTÁN — Minden foglalkozásnál kell valamit tudni, hát a doktornak nem kell-e kitanulnia sok iskolát, hogy doktor lehessen? — Úgy van — felelnek egyszerre a biró és a fűszeres. — Ugy-e, a birónnk is iskolában kell tanulnia először? — Úgy van! — Na hát! Es mit gondoltok, a rendőr csak úgy leesik az égből készen és már tud mindent? Nem, testvéreim, először hamiskártyásnak kell lennie, aztán zsebtolvajnak, aztán a csendőrséghez megy, hogy leszolgálja katonai ideiét, lerójja az adóját hazájának és csak ezután megy rendőrnek. — Ez vagyok én, testvérem és ezért vagyok én annyira jártas rendőr. Nosza, mondjatok még egy Olyan jártas rendőrt, amilyen én vagyok, ha tudtok! — Nincs több elvan! — mondta a biró és a fűszeres, habár ők Riszta rendőrön kívül mást széles e nagy világon nem is ismertek. Riszta elégedetten magával és azzal, hogy igy meggyőzte* ezeket az embereket iskoláztatásáról, újból magához vette a bitó dohánytartóját és újabb cigarettát kezdett sodorni, habár az előbbit még el sem füstölte. Hallgatott egy kicsit, hallgatott, aztán eszébe jutott, hogy zsebtolvaj-korából akar egy történetet elmesélni. Ezért hat folytatta: — Nos. ahogy mondom, a dolog Beogradban történt. Sétálok a Kalimegdánon, szépen felöltözve és hát. hogy mondjam . . . valahogy szép ember is voltam valaha, nem olyan min: mostan . . . Hát . . . sétálok már sötét van mindenki elment, csak az egyik pádon ülnek, ketten, egy férfi, meg egy nő, a férfi is szép. de a nő még szebb, igazán szép nő, még hozzá urinö és nagyon szépen felöltözve. Leülök egy másik, padra egészen a közelben, hátat, fordítok nekik és úgy teszek mintha oda se figyelnék, közbén pedig mindén szavú kát hallom. Hallom a beszélgetésből, hogy ők házastársak, férj és feleség, a férfi reggel Nisbe akar utazni, hogy különböző ügyeket elintézzen. — Jól jegyezd meg magadnak — mondja a férfi — a pénz a fiókban várt. Odaadom neked a kulcsot magam holnap este érek Nisbe és nem tudom, hogy »lvégezhetem-e a dolgomat még este, vagy csak más-I nap. Ha elvégzem, azonnal táviratozom: -Küldd a pénzt«, te pedig vedd ki a fiúkból és küldd el távirati j utón. — Na jó — mondja a nő — és miért nem viszed magaddal a pénzt? — Hagyjad — mondja a férj — ez az én tervem- Úgy akarok mutatkozni előtte, mintha nem lenne semmi pénzem és ha még ez sem segítene, akkor mondom hogy távirati utón kölcsönkértem az apádtól és iiát küldött annyit, amennyit tudott, a többit majd én fogom elküldeni Beogradból. így beszélgettek és én hegyeztem a fiilemet, mert testvérek, olyan pénzről volt szó, amely a fiókban nyugszik és amit esetleg még én dughatok a zsebembe Végül is felkerekedtek és én utánuk, hogy lássam merre laknak. Hazakisértcm őket, csak úgy messziről hogy hová is mennek be. Másnap pedig lementem az állomásra, hogy meggyőződjem, elutazott-e az ur. Es csak ezután indultam el, hogy minden oldalon kérdezősködjem az iránt, ami a részemre szükséges. Először is megtudtam, hogy abban" a házban, ahol Isknak, mindösze két szoba van, egy az uccáról, egy pedig az udvarból, hogy az egyik szobából a másikba ajtó nyílik és minden szobából ajtó nyilik a folyosóra is. Megtudtam, hogy az uccai szobában alusznak és senki más nincs velük. Egy kislány szolgál ugyan náluk, de az minden este hazamegy a szüleihez és ott alszik. Tehát minden úgy volt, mintha csak nekem készítették volna elő. Megtudtam még azt is, hogy ai útra kelt ur neve Petrovics Mladen és a feleségét Lenkáttak hívják. Mikor aztán igy mindenről értesültem, leültem és elkészítettem a tervemet. Nem akartam betörni az ajtón, vagy az ablakon, hogy azán erőszakkal kényszeritsem ki a pénzt, nem akartam, mert ez rablóhoz illő dolog leit volna, én pedig nem voltam és nem is akartam rabló lenni. Igy hát szép szerével akartam a pénzhez jutni. Beszereztem tehát egy régi táviratot, radirgummit Vettem és kitöröltem szépen azt a szöveget, ami bemíe volt. Ezután leültem, hogy megírjam az uj táviratot, amely igy hangzott: Petrovics Lenka — Beograd. — Abban a percben, amikor ezt az táviratot kapod, ha éjszaka lenne is, küldd a pénzt távirati utón. Mlűdén. így gondoltam: Ejfél körül elmegyek és kopogok azon az ablakon, ahol Lenka alszik, mikor kinyitja az I ablakot, átadom a táviratot. Az asszony, amúgy még félálomban nem vészi észre, hogy valamit töröltek is « papíron és úgy írták rá az újat. Azután azt mondom neki, ha v§n válasza adja át nekem, mert én vagyok a I táviratkihordó és a választ mindjárt fel is adhatom. Az I asszony vagy l>e fog hívni és ha már behívott, nem I tűrtem be és könnyű a dolgom, pénz nélkül már nem I mennék ki, vagy megkér arra, hogy várjak és menjek i el vele a táviróhivatalba, mert icl egyedül menni éjfél ■ körük En elkísérném és hogy hogyan venném el tőle a pénzt, az már az én dolgom. Hogy még jobban bebiztosítsam magam, este eíj mentem a táviróhivatalba, azt mondtam, hogy Petro- 1 vies Mladen inasa vagyok és azért küldött a nagysága, hogy megnézzem, jött-e a részére távirat az urá« I tál. Azt akartam látni, nem jött-e véletlenül már meg a. távirat és még meg is mondtam a kihordónak: »Ha jönne is az éjszaka, ne keltse ic! a nagyságát, majd holnap koráit reggel eljövök érte.< Így tehát mindent előkészítettem és vártam az éjszakát. Itt megállt Riszta a mesével, a biró és a fűszeres még csak meg sem mozdultak és visszafojtott lélegzettel várták a folytatást, mi is lesz most? Riszta kávét rendelt, lerázta a cigaretta hamuját, nagyot lélegzett és igy folytatta: — Eljött az este, de mintha csak én rendeltem j volna: sehol egyetlen csillag, sötét, mint a pincében és a szél is elkezdett fújni. Elmentem még a »Sas« vení déglőbe, megittam egy-két csésze kávét, bogi' éber I maradjak, bort nem ittam, mert ilyen fontos ügyeknél í nem szoktam soha bort inni. Mikor a harmadik kávét is megittam, megnéztem : az órát és láttam, hogy már negyedtizenkettő. Hogy minden nyomot eltüntessenek, még megkérdeztem a pin! cért: »Mondd csak, melyik utón megy az ember leghamarabb a katonai kórházhoz?« A pincér elmagyarázta, a kávét kifizettem, aztán elmentem Petrovics Mladen házához. Jobbra-balra néztem, sehol senki. Keresztet vetek, j Isten segítségét hívom, aztán: kuc, kuc az ablakra. igy állok ott egy keveset, alig iéiegzek. Az ablak : lassan kinyitik és megjelenik Lcnka úrnő alakja, kinyújtja s2ép fehér kezét és ideadja nekem a kulcsot. Olyan zavarba jöttem, hogy azt sem tudtam, mihez fogjak, Lenka pedig a fülembe súgja: — Ez a folyosó kulcsa, vigyázz, lábujj hegyen gyere, mert a másik szobában van az anyósom. Átvettem a kulcsot, de amíg lélegzetet vettem, hogy feleljek, már becsukódott az ablak. Most csodálkoztam csak, ott álltam a kulccsal a kezemben. Mit tegyek most, Uram, töprengtem, végül is úgy gondoltam, hogy ha maga adta ide a kulcsot, még jobb. Ha kinyitom és bemegyek, ez megint csak nem betörés. (Folyt, köv.)
