Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-14 / 194. szám
10. oí3al BÁCSMEGYEI NAPLÓ ?927. julius 14 kás kőből kapnak kövezést. Keramitta! fogják kirakni az úttest a Brigadira Riszticsa-ueeától a begaparti vasútállomás vasuttestéíg. amely uí a közraktárakhoz, vagyis vámraktárakhoz vezet. A közlekedés jó és rossz időben egyaránt szörnyű volt itt eddig, mert a rengeteg teherkocsi forgalom az hlát .nar-inár járhatatlanná silányitotta. Az összes átkövezéseket és uj kövezéseket a város nagyrészt vámpénzekből végezteti. A Hipotékarna Banknál van a városnak több mllilló elhelyezett vámpénze, amelyet a vámhivatallal és Vámraktárral valamelyes kapcsolatban levő épületek és kövezésekre lehet -felhasználni. A kövezés, természetes, jó néhány millióba kerül, amelyeket az építésügyi miniszter által jóváhagyott tervek alapján a pénzügyminiszter fog a város letétéből kiutalni. Közkutak fúrása Ivóvíz tekintetében nagyon mostohán áll Becskerek. Az idegenek egyáltalán nem is tudnak vizet inni Becskereken. Van ugyan egy elsőrangú vizforrás, a Bega, amelynek a vize kitűnő volna, hogyha szűrve kaphatnánk, de természetes állapotban a Bega vize ivásra nem alkalmas. Artézi kutakat, minden igyekezet ellenére sem sikerült Becskereken létesíteni, mert a talaj erre nem alkalmas, a vizforrások tulmélyen fekszenek. Az ivóvizet tehát a város által fúrt és fenntartott mélykutak szolgáltatják. Ez a viz kemény és több bennük a sósav, mint kellene. Ezért csak azok élvezhetik, akik megszokták. Húsznál több ilyen mélykút van a város területén, de az természetesen, kevés. A város tehát folyton Szaporítja a kutakat. Fúrás alatt áll három nf kút. És pedig a Topljčina-ucca küisö torkolatának ahol az agrárreform kiosztott^ telkeken egy egészen uj városrész épült az utóbbi években, a Cara Lazara és Sarajevska uccák keresztezésénél és a Vojvoda Bojoviéa és Beogradska uccák összeérésénél. A kutak fúrását Momirov Jenő mélykutfuró vállalata végzi. Itt kuriózumképpen föl kell említeni, hogy Schmerek József mechanikus érdekes ajánlatot tett Becskerek városának a Begaviz kihasználását illetőleg. Schmerék arra Vállalkozna, hogy a a város különböző részén, közel a Begához víztornyokat épít, nagy viztartányokkal és szűrőkészülékkel. A Bega vizét viliamoserővel szivattyúzná a vállalkozó a tartányokba. megszűrné és díjazás mellett a közönség rendelkezésére bocsáíaná. Az uccalocsoláshoz szükséges vizet és a tűzoltásokhoz szükséges vizet is innét lehetne szolgáltatni, ami nagy könnyítés volna a Vizszállitás terén. A víztornyok, mindert berendezésükkel együtt tizenöt évi használat után a város tulajdonába mennének át. A városi tanács részletes terveket kért Schillerektől, hogy az ajánlatot érdemlegesen megtárgyalhassa. Hogyha Schmerek terve megvalósulna, Becskerek vizvezetékügyc legalább részben megvalósulna, hiszen az igazi Vízvezetékből és csatornázásból belátható időn belül úgy sem lehet sZó. Köz* és magdnház építkezések Rövid idő előtt hire ment, hogy uj Vámpalota épül rövidesen Becskerekeu. Palota ugyan nem fog épülni, hanem épül egy rendes, nagyobbszerü ház, amely á vámhivatal befogadására alkalmas. A Vámhivatal most egy elavult, rósSZ beosztású, odusszerü helyiségekből álló épületben székel, amelyet a városi rendőrkapitányság vagy busz év előtt azért hagyott ott, mert nem alkalmas hivatalok elhelyezésére. Az uj városháza építésének a tervé pihen, mert amióta a megye innét elnurcolkodott, városszerte mindinkább az az óhaj válik hallhatóvá, hogy a város helyezkedjék el összes hivatalaival a vármegye házában. Ugyanis a városi hivatalok most három különböző épületben működnek, ami maga a hivatalok hátrányát jelenti, de a nagyközönség érdekei ellen is van. Magáüházak épitése terén örvendetes a mozgalom. A szűk belvárós ugyan nem igen mutat föl sok újabb házépítést, de annál inkább kiépülnek a város perifériái. Meglepő eredmény mutatkozik a Bér berszki-telepen. Bcrberszki Gyurica volt polgármester téglagyárának telepén ed dig több mint harminc kisebb-nagyobb uj ház épült, amelyek munkások és szegényebb hivatalnokok részére kitűnő hajlékot biztosítanak. Az épülő uj városrészt ugyan a Bega elválasztja a várostól de erős mozgalom indult, hogy 'oda is vashid kerüljön a komp és csónakjárat helyett. Rohamosan kiépül ezenkívül a Mieskei-telep, a Uojkov-telep, amelyen százötven házhely alkalmas kihasitására. Úgyszintén teljesen uj városrész alakult a cukorgyár tájékán. Mindezek az építkezések nagyban hozzájárulnak ahhoz hogy a lakásínség Becskereken, valamennyire megenyhült. Persze teljes megszűnésről még jó ideig nem lehet szó. De, ami késik, az nem múlik! A becskerekiek őrülnek annak is, ami most folyik az épitkezés és városfejlesztés terén. • (t. g.) Csődbe jutott az excsászár, az exszultán és a meggyilkolt cár csemegeszállitója Nincs többé Borchardt-nál cethaluszony, fecskefészek-leves és tokaji aszú Berlinből jelentik: A császári időkben a német fővárosnak legelőkelőbb csemegeüzlete, leghíresebb borkóstolója és legfényesebb vendéglője az S. W. Borchurdt-é volt, amelynek választékos luxussal berendezett éttermében esténkint ott lehetett találni a német birodalom leghíresebb államférfiait, legmagasabb rangú tábornokait, de gyakori vendégek voltak Borchardt csodás éttermében a császári hercegek, hercegnők, a legősibb német arisztokrácia tagjai Is. Most vége a fénynek és dicsőségnek: S. VV. Borchardt, miután üzlete már egy év óta a kereskedelmi törvényszék által elrendelt ellenőrzés alatt állott, csődöt kért. A császárság letűnésével és az arisztokrácia elszegényedése következtében mcgkondult a lélekharang Borchardt étterme fölött. A cég tulajdonosa mindent megpróbált, hogy a régi, hires üzletet megmentse. Charlottenburgban egy mozgófényképszinházat bérelt ki és átalakította étteremmé, azt hívén, hogy a Westend-ben nagyobb forgalmat csinálhat s ennek jövedelméből megmentheti a nevezetes üzletet, amelyben a nagy átalakulás óta már nem fordultak meg császári hercegek, ősi arisztokraták, hires tábornokok és nagy államférfiak. jellemző, hogy amikor változtak az idők. otthagyta Borchardtot hires konyhaförtökc. akinél szebben senki sem tudta felcleomázni a nagy tengeri rákokat és senki olyan izes fecskefészek levest nem tudott főzni. A hires szakács.művész egyszerű kocsmát nyitott egy külvárosban sörméréssel kapcsolatosan. Hires volt Borchardtnál az az asztal, amely körül a császári időkben gróf Holstein, Eulenburg, Kiderlen-Waechter egykori birodalmi külügyi államtitkár iilt tábornokok körében. A pazar eleganciáin étterem kevésszámú dúsgazdag vendége tiz kis asztalnál, — több nem Is fért el benne — áhítattal figyelte ezt az asztaltársaságot, amely mindennapos volt Borchardtnál. Emlékezetes, hogy a »Kladderadatsch« annakidején kipellengérezte Eulenhurg és Kiderlen asztaltársaságát, amiből • szenzációs pör, majd súlyos feltételű pisztolypárbaj lett Kiderlen-Waechter és a »Kladderadatsch« főszerkesztője között. Borchardt nemcsak a német Császári udvarnak volt csemegeszállitója és borkereskedője, hanem az orosz Cári Udvarnak is és szeretett azzal dicsekedni, hogy nem egyszer ő téríttetett asztalt Konstantinápolyban, ha a szultánnak fejedelmi vendégei voltak. A régi »szép időkben« Borchardt csemegéinek és borainak jegyzékében nem hiányzott a cethaluszony, a lecskefészek, a tengeri rák, amelynek sokféle elkészítésére különösen büszke volt. A legrégibb burgundi, bordeauxi, tokaji borok ott sorakoztak vagyont érő pincékben, az olasz, hollandi, dán és orosz likőrök, a leghíresebb konzervek, a legfrissebb kaviárfajták. Mindennek most vége. A tulajdonos egy év előtt üzleti felügyeletért folyamodott a kereskedelmi törvény' székhez, mert az egykor fényes üzlet elvesztette vevőkörét, a császárt udvart és az arisztokráciát. Sehogy sem sikerült a céget szanálnia, hiába terhelte meg jelzálogkölcsönökkel a Französische sttassen lévő bérpalotáit, amelyeknek értéke annak idején 3 millió márka volt. A mérlegben, amelyet Borchardt a kereskedelmi törvényszékhez beterjesztett, hét-nyolcszázezer márkára értékeli aktíváit, amelyekkel szemben kilencszázézer márka banktartozás és hatszázezer márka magánadósság áll. A hitelezők azoii fáradoznak, hogy megmentsék a céget és ne csak a csemegeüzletet lehessen tovább folytatni, hanem a fényes éttermét is megnyissák őszre. „Aki nem nem érdemli meg, hogy “ H. G. WAls a hirdetésről Wiliam Clíssold Világa cimü monumentális regényében a két Clíssold testvér többek között a modern üzleti élet legfontosabb tényezőjéről, a hirdetésről vitatkozik. Itt mondja Dickon az idősebb testvér a következőket: »Mi a hirdetés tulajdonképen? A tanítás modern formája, semmi egyéb. Mi ezerszer jobban tanítunk, mint a nagyképű rektorok és tanárok légiója. Még a kis tíjságfirkászok, akik tárcákat irnak a lapokban, Kipling, Jack London, Bentit, Galsworthy, Wodehottse meg a többi efajta fiatalember — még ezek is a közoktatás katonái. A nép többet tanul tőlük, mint a tanítóktól. — Tanítók! Hát mit gondoltok ti, mi a tanítás? Elavult, régimódu, kezdetleges hirdetés. Egy zárt szobában, néhány tucat hallgató előtt, szóbeli módon csináljátok azt, amit mi nyomtatott betűk segítségével milliók számára csinálunk. Ma már annyi létjogosultságtok sincs, mint a dobos kisbirórtak! — Az iskola szerepe ma már csak az, hogy megtanítsa a gyermekeket az olvasásra ,,. a hirdetések elolvasására. Billy, te bárgyú fakutya, mit vigyorogsz? Minden uj eszmét kinevetnek, ez az Úttörő sórsa. — De ha már meghagyjuk az iskolát, akkor is hatályosabbá tehetjük benne az oktatást modern módszerek segítségévéi. Például kellőén megszervezett mozielőadásokkal. A mozival csodákat lehetne müve'ni, mi pedig átengedjük ezt a nagyszerű találmányt bohócoknak, táncosnőknek és csepiirágóknak. Csak azon csodálkozom, hogy a rádió nem jutott az eszébe. Hopp, mit is beszélek! Hiszen a háború Végén még nem volt igazi rádió. Az embet észre sem veszi, hogy milyen nagy lépésekkel halad a világ. De ha akkor már lett volna rádió, nem tudom, mit csinált vol-CSA! 1 DrOETKER«. ^BACKIN' SÜTŐPORRAL SÜTÍ A 1C4 r< ct ptH tartalmazó könyvet kivá* díU a tn-yen é$ bérmentve megküldi! Or Oetker ú. z. o. z.. f/aribor na Dickon a szegény tanítókkal. Az egész közoktatást újjászervezte volna a rádió alapján, a sok pedagógus legfeljebb kalauz lett volna a Tudás omnibuszán. Dickon mindig fensőséges, bátyai hangon beszélt velem és lehengerelt minden ellenmondást. De volt valami tréfás csengés is a hangjában, a szemével meg folyton hunyorgatott, hogy kacagásba törjön ki és jól hátbaveregessen, ha kissé ellovagolja magát és az állításait nem tudja fentartani. — Jaj, ezek a tanítók meg papok megőszitenek. Billy! Beülnek a katedrába meg a szószékbe, malmoznak a hasukon, szendén mosolyognak és kinevetik azt, aki valami újat akar. De engem nem riasztanak vissza. A nyomtatott papír az én katedrám, otinan tul— prédikálom őket, megmagyarázom az embereknek, hogy itt a földön js lehet iiővözü'ni, csak akarni kell! Addig hirdetem nekik, amíg elhiszik és kapnak utána. Éppen úgy, mint ahogy az önj gyújtóval csináltam, meg a borotva- I pengével. A hirdetett cikk más, de a m'dszcr ugyanaz. Ne röhögj már Billy, aitrkor komolyan beszélek! — Mi volt a tizenkét apostol? Utazó ügynök. Egy uj cikkben utaztak, az üdvösségben. Miért emelte fel Pál a hangját Athénben? Mert nem volt tölcséres megflfótija. És mi volt a sok csuda, a rrtft csináltak? Mintakollekció. Mi az utszéii feszület? A hit plakátja. Mi a keresztény egyház? Egy nagy hirdető vállalat. Így van ez öcsém, hiába botránkozol. Még tovább menj a vakmerőségében, a bio'ógiát és az élet poézisát is kisajátította a szakmája dicsőítésére. — A mezei virág, Billykém. tattka hirdetés, attle'y a méheket mézfogyasztá.ru csábitja. No mit szólsz ehhez a teóriához? — Borzasztó közönségesnek tartom. — Mert buta vagy. Bánt a hasonlat, mert ma még a hirdetések szappannal, !uborkával, meg Hashajtó pirulákkal fog- i ’nlkoznak. De ez csak átmeneti állapot. Nincs emebr vagy vallás, vagv társadalmi osztály, amely hirdetés nélkül meg tudja állni a helyét. Ha nem hirdet, menthetetlenül e’pusztul. Ha bem hirdet, nem is érdemli meg a létezését, mert elárulja, hogy nem hisz önmagában. Ha pedig valaki létezni akar és nem tner létezni, erre mondom én, hogy közönséges. ÉK ezért Utálom a ti nyavalyás, gyáva, vérszegény, huzódj-csakmeg-a-sarókba, válasszuk-meg-a-—wa-Icsi-herceget-diszelnöknck és más hasonló erényekben tündöklő tudományos akadémiátokat! — Ha a szappanfőzők csak annyit tettek volna a szappan érdekében, mint az akadémia a tudomány érdekében, akkor ma még senki sem ismerné a mosako-I dúst!
