Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-14 / 194. szám

4. oldal ßACSMEGYEI NAPLÓ 1927 julius 14 vényszéki bíróvá. Toldy Zoltán élénk szerepet játszott a sportéletben is és alelnöke^ volt a Magyar Labdarugó Szövetségnek. Úgy ügyvédi, mint birói körökben abszolút hozzáférhe teilen embernek ismerték Toldy Zol tánt és ezért nagy feltűnést kelt az ellene megindult eljárás. Könyvbarátok Társasága A jugoszláviai magyar irodalom megteremtése és támo- L atása érdekében társadalmi akció inda t A rendőrség előállította a panamával gyanúsított tör­­vényszé bírót és öt ügyvédet Toldy Zoltán törvényszéki bíró visz« szaélései Budapestről jelentik: A főkapi­tányság már nyolc napja folytat nyo­mozást abban a nagyszabású bűn­ügyben, amelynek központjában — mint már jelentettük — Toldy Zol­tán törvényszéki bíró áll, a nyomo­zásból azonban nagyon kevés adat szivárgott ki a nyilvánosságra. A bünügy megindítója egy feljelentés volt, amelyet a csődbejutott Boldva­­vidéki »Erzsébet« Kőszénbánya Részvénytársaság egyik igazgató­­sági tagja, Német Ödön tett. A fel­jelentés előadja, hogy Gecső Lajos dr. ügyvéd, a kőszénbánya csődtö­meg választmányának elnöke, Wer­theimer Aladár dr. ügyvéd, az előbbi helyettese és Matavovszky Pál dr. ügyvéd, aki szintén tagja volt a csődtömegválasztmánynak, a kő­szénbánya érdekeire való tekintet nélkül olyan üzleti felszámolást haj­tottak végre, amelyből kifolyólag a vállalat hitelezőit, sőt magát a kő­szénbányát is tetemes kár érte. A feljelentés nyíltan azzal vádolja meg az ügyvédeket, hogy ebből valószí­nűleg anyagi hasznuk volt és ezért bonyolították le ilyenformán a pénz­ügyi műveletet. Elmondja a feljelen­tő, hogy erről panaszt tett Toldy Zoltán csődbiztosnak, aki azonban a panaszt nem részesítette a kellő ha­tósági támogatásban. A feljelentés alapján kihallgatáso­kat eszközöltek, majd kedden előállí­tották a főkapitányságra Gecső La­jos dr., Wertheimer Aladár dr., Ma­tavovszky Pál dr, és Berger István dr. budapesti ügyvédeket, akiknek kihallgatása a késő éjszakai órákig tartott és akiket a főkapitányságon tartottak. Szerda délelőtt megjelent a fő­­kapitányságon Auer György ügyész és referáltatott magának a nyomo­zás eddigi eredményeiről, majd de­tektívek mentek ki a városba, akik először Boda Jenő dr. budapesti ügyvédet állították elő, aki egy má­sik nagyszabású csődügyben van ér­dekelve, majd délután háromnegyed­­háromkor két detektív kíséretében a főkapitányságra érkezett Toldy Zol­tán törvényszéki biró is, akinek ki­hallgatását nyomban megkezdték. Toldy Zoltán a budapesti ügyész­ségen mint ügyész kezdte pályafu­tását és 1920-ban nevezték ki tör-A kultúra s a jugoszláviai magyar irodalom istápolása érdekében jelentős kezdeményezés történt. Megalakult a Könyvbarátok Társasága, amely nem kíván egyesület lenni, nem elnökökkel, hivatalos szervezettel akar dolgozni, hanem össze szeretné gyűjteni azokat, akik kedvelik a könyveket s lehetővé akarják tenni, hogy Jugoszláviában ér­demes és értékes magyar könyvek je­lenjenek meg. Az utóbbi időben tagadhatatlanul van némi élénkség a jugoszláviai könyvter­melésben. Itt is, ott is jelentek meg ma­gyar könyvek, amelyek tartalom és kül­ső kiállítás tekintetében is méltóan re­prezentálják a jugoszláv szellemi életet. A könyvkiadás azonban vagy egyesek áldozatkészségén alapult, vagy az iró személyes vállalkozása volt, amelyre mindenképen ráfizetett. A gondolat, amely a Könyvbarátok Társaságát megteremtette, a következő: Üssze kell gyűjteni Jugoszlávia terü­letén azt a hat-hétszáz lelkes kulturem­­bert, aki szereti a könyvet s hajlandó némi csekély áldozatot is hozni azért, hogy évenként négy-öt szépen kiállí­tott értékes könyvet kapjon jugoszláviai Íróktól. Az évi hozzájárulási összeg 240 dinár, amelynek fejében mindenki, aki belép a Könyvbarátok Társaságába, megkapja: 1. a társaság kiadásában megjelenő vajdasági írók könyveit, 2. kap egy díszesen kiállított bibliofil szemlét, amely negyedévenként jelenik meg, 3. alkalmat ad a szerb-magyar iro­dalmi kapcsolatok megteremtésére és istápolására, 4. lehetővé teszi a falvakban és pusz­tákon ingyenes népkönyvtárak kezde­ményezését, felállítását és támogatását, 5. segít abban, hogy az utódállambeli magyar tanulóifjúság és a felnőttek számára magyar irodalomtörténeti ké­zikönyv és magyar költői és szépprózai autologia jelenhessen meg. A Könyvbarátok Társaságá-nak elő­készítő bizottsága a következő felhí­vást bocsátotta ki: A vajdasági magyarságnak nincsen eleven szellemi élete, nincsen színháza, nincsen szabad egyeteme, nincsen szép-I irodalmi folyóirata, igy tehát egyedüli j kulturális tényezője a könyv marad. Ezért fokozott figyelmet kell fordítanunk erre a kulturális tényezőre, mert a könyv szeretete és megbecsülése lesz a vajda­sági magyarság szellemi életének egye­düli helyes fokmérője. Ennek felismerése vezetett bennünket arra a gondolatra, hogy — külföldi, de főleg utódállambeli példákat és sikere­ket tartva szem előtt — evv alkalmi egyesülést szervezünk meg, melynek Könyvbarátok Társasága lenne a cime. Ennek a társaságnak főcélja és törekvé­se lenne tagjait a magyar könyv komoly szeretetére, olvasására és értékelésére buzdítani. Évi 240 dinár fejében a tagok négy feltétlen irodalmi értékű könyvet kapnának csinos és ízléses köntösben, vagy esetleg három könyvet s egy bib­liofil szemlét. A belépő tagokat az a kedvezmény is megilleti, hogy bármilyen megjelent és könyvárusi forgalomban lévő könyvet a társaság tagjai 10—25 százalékos engedménnyel kaphatnak meg. A Könyvbarátok Társasága elsősorban természetesen vajdasági irók müveit fogja kiadni s evvel mindenesetre erő­sebb lendületet adhat a sokszor csügge­­désbe fuló irodalmi életnek, hiszen ezek­nek a csüggedéseknek legfőbb oka majd­nem mindig a könyvpártolás szervezet­lensége. Az egyesület megalakulásának és si­keres működésének első feltétele a megfelelő taglétszám. Ezért kérjük mindazokat, akiknek nem közömbös a vajdasági magyar kultúra ügye s akik belátják a könyv hatalmas erejét, hogy támogassák komoly és tiszta törekvé­sünket s lépjenek három évi díjfizetési kötelezettségükkel tagjaink sorába! A dij félévi 120 dináros részletekben fizetendő. Mi bízunk benne, hogy Ígéretes ter­vünk valóra fog válni, hogy nem fog érzéketlen közönybe fulladni ez a ne­mes, lelkes törekvés, amely szinte pró­bája lesz a vajdasági magyarság kultur­­készségének és megértő lelkének. Mi bízunk benne. ho'r’,f ez a próba be fogja bizonyítani a magyar szó, a magyar könyv létjogosultságát a Vajdaságban. Reméljük, hogy minden olvasniszere­­tő magyar testvérünk és minden barátja a kultúrának tagja lesz egyesületünk­nek! Szubotica, 1927 julius hó. Achs Izor gyárigazgató, Noviszad, Ambrus Balázs iró, dr. Bata Péter ügy­véd, St. Kanjiža, dr. Békeffy György J ügyvéd, Bródy Mihály lapszerkesztő, dr. Deák Leó ügyvéd, Szombor, dr. Draskóczy Ede St. Bečej, dr. Farkas Geiza iró, Nem. Elemir, dr. Fenyves Fe­renc lapszerkesztő, F. Galambos Mar­git iró, St. Bečej, Grób Imre iró, Havas Károly lapszerkesztő, dr. Havas Emil ügyvéd, Piukovich József földbirtokos, dr. Kellert Benő ügyvéd, dr. Kiss József, a Közgazdasági Bank vezérigazgatója, Kiss Lajos földbirtokos, a Közgazdasági Bank elnöke, dr. Kohlmann Dezső ügy­véd, Szombor, dr. Milkó Izidor iró, Noj­­csek Géza, Népkör tb. elnöke, kereskedő, dr. Palásthy Ödön ügyvéd, Sombor, Pro­­kopy Imre főtitkár, Szombor, Radó Imre iró, dr. Strelitzky Dénes ügyvéd, dr. Sóti Ádám ügyvéd, Szenta, dr. Szántó Gábor orvos, Szántó Róbert iró, ev. lelkész, Szenteleky Kornél iró, St. Sivac, dr. Székely Áron ügyvéd, dr. Teleky István tanár, Szenta, dr. Török Béláné iró (Lu­cia), dr. Török Andor ügyvéd, St. Ka­­njiža, Váli Gyula mérnök, dr. Wollhei­­mer József főorvos, Szombor. A Könyvbarátok Társasága alapitói hittel és reménységgel fordulnak a vaj­dasági kulturközönséghez s kérik, hogy jelentsék be halogatás nélkül, hogy a Könyvbarátok Társaságába belépnek. Belépési nyilatkozatok vagy dr. Stre­litzky Dénes, vagy a Minerva-nyorada címére küldendők Szuboticára. Amerikai segély avajdasági árvízkárosultaknak A 'üggetlen munkásszindikátus hatvané er dinárt oszt szét Beogradból jellentik: Amerikából na­gyobb pénzöszegek érkeztek a kivándo* rolt jugoszláv munkások Vörös Segély­bizottságától a független munkásszak­szervezetek beogradi központjához, hogy ossza szét az elemi csapatoktól sújtott munkások és földmivesek között. Össze­sen hatvanezer dinár a segélyösszeg, a melyet a független szakszervezeti köz­pont ki fog osztani az árvízkárosultak, továbbá a jégeső, vihar, éhínség és föld­rengés áldozatainak. A megalakult országos segélybizottság felhívására minden érdekelt községben és városban bizottságok alakulnak, ame­lyek beküldik a központnak a segélyre szoruló munkások és földmivesek jegy­zékét. Sok helyen már Ki is osztották az első segélyt, igy a földrengés-sújtottá Gornyi-Milanovácon, továbbá a vajda­sági Vojka, Bacskogradiste és Kumdn községekben. Sztefánovics Lázár, a füg­getlen szakszervezetek központi titkárai most vajdasági utón van, hogy némely falvak károsult lakosságának segélyt osszon. A segélybizottságok az egész országban megalakulnak és időnként újabb amerikai összegek kerülnek kiosz­tásra. Egy kritikus albumából írta: Baedeker A szolga szabadabb, ha ura a szen­vedélyeinek, mint az ur, aki rabja azoknak. * A saját szenvedelmeinktől többet szenvedünk, mint a másokéitól — de több gyönyörűségünk is van tő­lük. * Valamely szenvedélyünk legyőzé­séhez egy más — nagyobb — szen­vedélyre van szükségünk. * Az erősakaratu ember ésszel tud­ja kormányozni és kanalizálni a szen­vedelmeit — a gyengéknél a szen­vedélyek dominálnak az ész fölött. S ezeknél nem a szenvedelem erős, hanem az akarat gyenge. ét Ha valaki korán kezd küzdeni va­lamely szenvedélye ellen, megbir­kózhat vele s ura lehet neki — ha a harcot akkor indítja meg ellene, amikor az már úrrá lett fölötte, hiá­ba verekszik. * A legtöbb szenvedély szeszély volt valamikor s minden szeszély azzal fenyeget, hogy szenvedéllyé lesz idővel. * Beteges fantázia csak beteg szen­vedelmeket kelthet, a normális kép­zelőtehetség nemes szenvedélyeknek lehet a szülője. ét A szuverénnek tartott Ész szégyel­­hetné magát — ha képes volna rá — azért a gyöngeségért, hogy oly sokszor győzeti le magát a szenve­délyek által. ét Méltósággal űzni egy szenvedélyt: a legnehezebb művészetek egyike. Aki tud hozzá, azt nem csúfítják el a szenvedélyek. ét Az embernek ritkán van egyidőben két szenvedélye — hiszen egy is sok neki. A nő, aki ösztönös szakértő ebben a kérdésben, nem azért busul, ha az ura szenvedélyesen kártyázik, mert a vagyonát félti (bánja is azt a szerelmetes asszony!), hanem, mert attól tart, hogy a szerelmét veszti el. Jól tudja ő, hogy egyazon időben nem fér meg ugyanabban a kebelben kétféle szenvedelem s hogy az ura a kördrámát szereti vagy őtet, de nem mind a kettőt. ét Erős embereknek ritkán vannak olyan szenvedelmeik, mint a gyen­géknek. ét A teljesen szenvedélytelen ember sohase igazán boldog. Ahhoz, hogy valaki »himmelhochjauchzend« le­hessen boldog, kell, hogy valamily erős szenvedélytől táplált és izgatott vágya nyerjen kielégülést. Mert a szenvedélyeink azok, amelyek bol­dogokká és boldogtalanokká tudnak bennünket tenni. ék A szenvedélyek a legtöbbször hi­bák s csak néha erények. És ugyan­az a szenvedély olykor hiba, olykor meg erény. S van szenvedély, amely bizonyos embereknél erény és má­soknál hiba. ét A legerősebb ember is gyönge a szenvedélyeivel szemben. # Tulajdonképpen csak nagy szen­vedélyek vannak, kicsinyek nincse­nek. Ha, amit szenvedelemnek tar­tunk, nem nagy és erős, akkor nem is szenvedelem. ét A szenvedélyek az izgató italok­hoz hasonlók: kezdetben frissítik, élénkitik, fölvillanyozzák az embert — később lehangolják, beteggé te­szik s végre megölik. ét Az ember, ha még oly erős, nem ura a szenvedélyének. Ha ura néki, akkor az nem szenvedély — csak valami, amit annak tart. ét Nem valami nagy dicséret, ha az­zal ajánlanak valakit, hogy semmi szenvedelme sincs. Az ilyen egyéni­ség lehet példás állampolgár, jó hi­vatalnok, sőt megfelelő házastárs is. de jelentéktelen és érdekesség nél­kül való s stílustalan ember, aki nem érdekli az Írót és a művészt és un­tatja a társaságot. # Bgy ismerősöm. Mindenben szenvedelmek. Szen­­vedelmesen szeret, szenvedelmesen gyűlöl, sőt szenvedelmesen közöm­bös is. ét A szenvedélyek fokozzák a fantá­ziát s a fantázia növeli a szenvedé­lyeket. Ez az a circulus vitiosus, amelybe sok derék embernek a te­hetsége beletéved s a boldogsága belevész. ét Szenvedést többet tűr el a nő. szenvedélyt többet áll ki a férfi. ét Nagy szerencsétlenség, ha valaki • nek veszedelmes vagy kellemetlen szenvedélye van. De nem sokkal ki­sebb baj, ha valakinek semmiféle szenvedélye sincs. ■fc Az emberre nézve semmise olyan jellemző, mint az, hogy minő szen­vedélye van. ét A nő csak egy szenvedélyt szeret: azt a szerelmes szenvedélyt vagy szenvedélyes szerelmet, amely a fér­fit feléje vonzza s ezt megbocsátja annak a férfinak is, akit ki nem áll­hat.

Next

/
Thumbnails
Contents