Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-13 / 193. szám

4, oldal

B ÁCSMEGYEI NAPLÓ

KézrQkerölt gyermekrabló

A vrscci rendőrség letartóztatta a

„jóleikü1' özvegyet, aki egy pancscvói szállodás Kislányát elraboita

Paiicsevóról jelentik: A vrsaci és a pancscvói rendőrség bonyolult gycrmekrablási ügyben indított néhány nappal ezelőtt nyomozási

Még a tnnlt héten történt, hogy Marínkovics Dusánnak, a pancscvói Hajdulc Veljkó szálló tulajdonosának négy éves leánya titokzatos körülmények körött eltűnt. A kétségbeesett apa jelentést teit a rendőrségen, amely megállapította, hogy a kislányt elrabolták. Több tana vallotta, hogy a kislánykát egy jólöltözött idősebb hölgy társaságában látták, aki nyomtalanul eltűnt Paiicsevóról. A rendőrség azonnal értesítette a környékbeli városok rendőrségét és közölte velük a kislány és elrablójának személyleirását, amit több napilap is nyilvánosságra holott.

Hétfőn a vrsaci rendőrségen jelentkezed egy negyvenéves asszony, aki özvegy Malisaid Ilonának nevezte maflát és magával hozta Marinkovics1 pancscvói szállótulajdonos Ruzsica nevű leánykáját. Maksaldne a rendőrségen bevallotta, hogy ö vitte magával a kis-1 lányt, akiről azt hitte, hogy árva, mert az uccun bolyongott. Kijelentette, hogy azért hozta viosza a gyereket, mert a 'napilapokból értesült, hogy a szülei keresik. ;

Ez után a valószinütleniil hangzó | vallomás után az özvegyet őrizetbe vet- j ték és nyomozást indítottak az ügyben, j A nyomozás ercdniényeképen kiderült, hogy a »jólclkii« özvegy egy szerve-' zett gyermekkereskedő banda tagja és Romániába exponál kisgyerekeket.

A rendőrség megállapította, hogyj Maksaldne azért jött Vrsacra a kisle- j árnyal, hogy könnyebben átléphesse a határt. Időközben azonban a lapok közölték mindkettőjük személyleirását és \ Makrsaldné nem mert a kisleánnyal az; uccára lépni, mert félt, hogy felismerik.

A rendőrség Maksaldnét átadta a pancscvói rendőrségnek, amely tovább foly- ; tatta a nyomozást. Az özvegy itt bevaf- jlotta, hogy tagja annak a romániai társaságnak, amely ažzal foglalkozik, hrtgy j-' gazdag és gyermektelen családoknak j egészséges, szép gyerekeket szállít és 1 drága pénzen ad el. Az asszony több . gyermekrabldsi beismert és elmondotta,1

Levéldr. Miikő Izidorhoz

Kedves Barátom !

Az utóbbi napok bágyasztó hangulatában szobám osendjét egy könyv okos szava töltötte be. A könyv beszélgetett velem s én beszélgettem a könyvvel: mit tagadjam, neki több mondanivalója volt, mint nekem. Ez a könyv a te könyved volt, amely Retten cim alatt nemrégiben hagyta él a sajtót. Bár az utóbbi időben ritkán jutok hozzá, hogy egyegy újabb irodalmi terméket átolvashassak, az ismeretség felújítását nem volt okom megbánni. Ez a könyv egyike a legjobbaknak, amelyek utóbbi időben elhagyták a sajtót. Bár a kritika elmondta már a maga mondanivalóját, azt gondolom, hogy az alább következő néhány észrevétel nem lesz egészen fölösleges. A kritikus a maga nevében beszél, vagy mondjuk a lap nevében, ahova tartozik. Én azonban nem tartozom sehova sem, én vagyok a névtelen olvasó, az ezrekre menő egyszeri! tömeg, amely nem a nyilvánosság, hanem a maga számára olvas. Mi vagyunk a talaj, melybe az iró eszméit elhinti * mi vagyunk azok, akik az iró emlékét hálával megőrizzük. Ezért bátorkodtam az alább következőket elmondani: az irodalmi kis emberek nevében.

Most pedig hadd beszéljen maga a cikk. Abban az időben, mikor még magam is a nyomtatott hetük világában kerestem a boldogságot, hamarosan rájöttem. hogy a szépirodalom, amely a fiatalok tolla alól kikerül, se nem szép, sem nem irodalom. Két szerves hibát kellett igen korán konstatálnom: a széleskörű tudás hiányát s az u. n. tehetjhogj- a kis Ruzsicát csokoládéval csalta magához és aztán Vrsacra vitte. Vrsacon várta a bunda egyik tériitagja, de nem mertek elindulni a gyermekkel, mert féltek a felismeréstől.

Maksald Ilonát kedden délelőtt átadták í az ügyészségnek és egyidejűleg értesítették a beogradi rendőrséget is, amely szintén nyomozást kezdett a banda többi 1 tagjainak felkutatására.

Megmozdultak Jerichó falai

Ötvenhat áldozata van a palesztinai földrengésnek

Jeruzsálemből jelentik: A Palesztinái földrengés sokkal pnsztitóbt volt, mint ahogyan az első hirek fel tüntették.

Jeruzsálem városában és te illetőn a bedőlt Mázak romjai alatt eddig 26 halottat és 30 su-yos sebesültet találtak, Nahlusban pedig 30 a halottak szá-« ma.

Különösen sok ház pusztult el Jeruzsálem óvárosában. A héber egye■ tvm és a korinánvzósági őrület is erősen megrongálódott.

A szent; ir boltozata is megrepedt.

Nagy az anyagi Kár Jerichol an is, ahol sok ház bedőlt és egv nagy szálloda is összeomlott. Halottakról itt nem szól a jelentés.

5zerh Lajos futóbajnoka

aki eluiíte a tartásié lat és a női térdkalácsok

tarnav.ersenye

Paris, július hó.

Ez is jellemző rám: itt lakom már két hónapja és csak most. véletlenül tudom meg, hogy a mi drága kis szigetünk önálló köztársaság. Parisban, a Szajna közepén egy független, szabad állam! Legilább is igy hirdették a vörös bársonylobogók, amelyeket végighurcoltak az uccáken a vasárnapi kormenetben. Az egész Szent Lajos-sziget lázban égett. Saját Szent Lajos sportegvesületünk futóversenyt rendezett, saját Szent Lajos fuvós-zenekarimk pedig a Muzsikát szervírozta nagy igyekezettel, bt minden billiard klub, ál’atvédő X'gycswlet és uszoda Szent Lajos védelme alatt áll. A szigetiek nagyon büszkék rá. különösen amióta a Lindbergh olyan népszerűvé tette őt és az összes Lajosokat visszamenőleg repülőgépével a Spirit of St. Louts-vat. Lajos azóla világhírű. Az II St. Louison el sem képzelhető egy bál. jótékonycélu mulatság, vagv boxmeccs. amelyre Lajos ne lenne hivatalos. Szállodák és kocsmák cégére és a hires francia keserüvizmiiveké. mert u boldogult Lajos hívei emésztés: zavaraira Is tud befolyást gyakorolni.

Mondom, derék szigetünk esmia izgalom volt. egész héten. A Ric Rputayei sarkán levő fiiszcriizleí kirakata előtt esténkint óriási tömeg é csörgött. Nem a hagymás heringekben gyönyörködtek. A futó- és kerckes-kovcsolva verseny dijait élvezték, a csudas gvertvaturtókat.

kékzománcos lavórokat, nippeket és a főföiutalmat. a tortástálat, amely sárgaí ézbőí lévén, vakitó fényesre volt smirglizve. Az ember nem is gondolná, hogy harisban van. ez a naiv lelkesedés, a kis■ gári vasárnap délután a faluk és mezővárosok fontoskodó majálisaira emlékeztetclt. a sziváci műkedvelő előadásokra és a szuboticni futballmérkőzésekre.

Három órakor peregni kezdtek a dobok, megharsantak a kürtök és a gárda iiemzetlszinü dresszben starthoz állá Valódi rendőrök szorították vissza erőszakkal a tömeget a kocsiutrót, amelyen a futók fognak küzdeni a bajnokságért és a hidakon megrekedtek az autóbuszok. olv őszinte volt az érdeklődés. A szomszéd szigetek népe is itt tolongott, sőt a parti halászok is békét hagytak erre a napra a pontyoknak. Iiogv ők is — már t. i. a halászok és nem a pontyok »- élvezzék a kitűnő népünnepélyt. Cseppet sem túlozok, amikor azt mondom, hogy ez a közönség vetekedett a Byrd és -.tá-sai érkezésekor Összecsődült tömeggel: nemcsak minőségben, de szám•'mi is. Nos mit esigázzam tovább az olvasó érdeklődését: megkezdődött a verseny. Elől egv diszruhás biciklista nyargalt'kis zászlócskával a kezében és fii* ( ’ülővel az ajkán» amivel nőm azt akarta kihaugsnlvo»ni. bogv az ősei is ilyen puritán eszközökkel startoltak a maguk idején, csupán az utat tette szabaddá a

ég sekélyességét.. Két fontos erény az. rtelyet a »Ketten« cim fi könyvben Igen önnyen konstatá a széleskörű tolás s a tehetség fi iss töretlen ereje. Aki zt a könyvet irta. az messzi földről nrdta össze a szépség virágporát s es'sztt évek bölcs csendjében olvaszotta át az Írás édes mézévé. Ennek a önyvnek az írója járatos az ó-kór tör* éneiében és otthonos a francia királyok dvaráhan: ismeri az ódon angol lilák belsejét és otthon ' rn a festészet örténetében; kiismeri magát az előkelő salád'fák ágai között s hallja a naPi oéitika lüktető szívverését. Nápoly ara, Pari« zengő élete. London tumulusa egyformán leköti érdeklődését, iotman ez a szokatlanul mély tájekoottság. amely szinte nem ismer hatáckat, amely épsly könnyedséggel bezel Julius Caesarrá', mint D Antiunzióól, Mátyás királyról, mint Bernhard hawról. Lionardo da Vinciről mint leinricli Heinéről. Nem elég a szemének pontos, mondhatni bizalmas, isineete, époly tökéletesen ismeri a mii vezetet, nie’yet müveitek. A festészetben 'igazodni oly könnyedséggel sikerül, ■hit Beethoven zenéjében. Shakespeare rámáiban épugy mint egy középkori lagyar király titkos bánatában. Llkeesztő a tudásnak ez a ritka lialmazai, amely nem áll meg az ismert tények sillcgó mutogatásánál, hanem infegras alkotó része az iró esprltiének. Ez tudás annyira organikus, hogy azt 's íd.'a. ain't a témául szolgáló subjection etn tud: azt is tudja, hogy képzelt elyzetekben mit mondott volna a hős, ki évszázadok óta halott. Amennyire ílenöiiziii tudom, ez a tudás tel eseu orliü, sőt ennél is több: psycbológiailag

meghízható. A szavak, melyeket Heim é; R : schilt! váltanak, te!lesen beleille nők al ha. amit Heinéről tudunk. ; Shaw—D'Annunzió párbeszéd karakterisztikus mind a kettőre. Cleopatra nbstikusabhau látóin, mint 1 tanköny Vekben, melyeket egykor tanulnom kel ’ett s Petőfiről többet tudok meg égi kis könnyen odavetett lehelletszeriie: finom rajzból, mint száz más cikkből Eszrevetícd-c szives olvasó, bogv c; a könyv nvly előkelő társaságot lm: magával? Ez a könyv csak a legnagyob hókról szól. de c ■ncenla’is egyenrangúságban. A reg'sterc szinte átfoghatatlan: ó-kor és legújabb kor. festészet é: diplomatia. kö'tészet és zene. nöismere és politika, dráma és memoire iroda lom. London, Paris, Firenze. ieplitz Becs. Abbázia. Róma. minden »lyui hely. ahol valaha a kultúra fáklyáit lobogott. Ezt a könyvet csak olyan etn bér Írhatta, aki maga is mély egyén, kultúrával rendelkezik, csak az az ember tud igv betekinteni emberi arcul mögé csak az tudja igy beleélni magái költött, de pontosságánál fogva teljesen életbii helyzetekbe. Ez a tudás neu könyvszagu. friss és élettel teljes, integrális alkotó része az iró lényének Ezért van, bogv visz Magával, játszva tanít, úgy elővarázsolja embereit, minta csak az c'őbh sétáltak volna az óceán. Mint a hajnali napsugár zengésre kelti Mcmnóit szobrát, az iró varázsvesszője alul egymásután kelnek életre a legkülönbözőbb alakok: az ember szinte látja a Beethoven zömök vállát a Goethe éles arcé'.ét. a .sza-badszájii 'Moliéret s a‘ házasságából nyugtalanul kikívánkozó Shakespearet. A nagy restaurátori képzettségen kívül még na-T927 julius 13

futóbaj nők-jelöltek számára.

— Rajta, ne hagyd magad! — biztatták a kis szöszke csáposleg-.Tiyt. aki az első vonalban nyargalt olyan fekete lábszárakkal, amelyek a legszebb rcnié{nyékre jogosították fel a nézőt.

I ,A_z ablakokból lányfejek kandikáltak ki és kanárimadarak, mint a sportegyj ség szimbólumai.

! — Hoppld! Szorítsd! — tombolt a rokonság és azt egybcscrcglctt érdekeltek, akik már a családban érezték a remek tortástálat. de minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult, a vörösdresszes péksegéd ért be elsőnek a célba. A nap Labans hősét alig lehetett mcgálli'tani. amikor kifogták a talajt a lábai alól. még egyre tapođta a levegőt, akár a malomkerekek az üres garatot. A többi matador rémes késéssel loholt be. Kétíveskedve ügettek, tetszett nekik ez a forgalom, ami miattuk támadt, a zászlók és a bámész nők seregei. Ahogy a célba hulltak, kabátot dobtak a vállukra. míg a torkukra egy törölközőt csavartak, mivel a jóhiszemű rendezőség feltételezte róluk, hogy megizzadtak a szörnyű szabadásban. Ezen a délutánon a legtöbb fiúcska bekötött torokkal sétált Szent Lajos szigeten. Le nem vették volna a fél világért sem. A törülközőtel körülcsavart nyak divatosabb lett a pilóta sapkánál is. ami most a nők hóbortja. (Minden párisi aszfultnö« pilótasapkát hord, oldalt kis tollbokrétdval. Uriaszszonyon még nem láttam.)

A zenekar rágyújtott az egyesületi indulóra. a kürtök érzelmesen recsegtek és a diadalittas futók fel-alá lejtettek a sziget főuccáján. Aztán a kerekes korcsoly ások indultak. En a kékért drukkoltam. de a zöld letörte reményeimet. A bős lábanyomában egy dühös kutya csaholt — ez nem volt hivatalosan benevezve a versenybe — és a zsűri percekig habozott, hogy a zöldnek itéljék-e az első dijat. Azzal gyanúsították, hogy a kutyától való félelmében száguldozott ilyen eszeveszett tempóban és igy önhibájáig kiviil lett az első. De aztán mégis az ő ölébe bulit a kékmázos lavór, amelynek közepén egv hattyú búslakodott. Nyilván megsejtette, hogy nem sok alkalma lesz vizet látni. Pont egy kerekes-korcsolya művésznek kellett szegényt megnyerni. A futóbajnok mamája kenyezett, amikor ünnepélyesen átnyújtották neki a tortástálat. A fiát a közeiéin: se engedte.- Hogyne, hogy a taknyos még lééit se! — mondotta és a karján levő kosi; ba pak-kolta az első dijat.- Honnan volt magánál kosár? ■— kérdezte egv asszony csudálkozva,

— Ö, én holtbiztos voltam benne, hogy az a csibész elsőnek fut be! — jelentette ki a büszke anya.

De hasonló önbizalommal voltak meggyon sok van ebben a toliban, amelyet hangsúlyozottan meg kell említeni. Aki elolvasta a Velencei Kalmárról szóló finom írást, az fogalmat alkothat 'magának, milyen a megértő, finom emberszeretet. A párbeszéd, amelyet Ant nio és Sltylcck egymással váltanak, egyszerűsége mellett oly nemes, hogy legszívesebben kiírnám minden sorát, hogy el ne fefe'tsém. A Beethoven és Goethe zsörtö’üdére a legnemesebb irónia. melyet az emberi megértés bölesősé ge aranyporral hint be. Az Anatole Prance-ról szóló sorok telve vannak a legfinomabb gall szellemességgel. Mint a ló tenniszjátékos a labdát, feldobja az ötletet, visszaüti, Újra felveti. niegragy-gratia a napban .« a dialógus végére lcszállni engedi. A Petőfi ragyogó bevét ngv niegérezteti. mint a Musset fáidul mas neurasthenia ját. a Lionardo szem érmét vagy :• veszekedő felesége izg.ígiságát, Irigylésreméltó gazdagság!

... Néhány évvel ezelőtt egy ragyogó tavaszi napon bo'dog-m bámultam ki a vonat ablakán, mely Montreux és Lausanne között száguldott. A kék ég alatt a tavon egy karcsú fehér hajó hasította a vizet, mint egy könnyű liatytyu úszott egyik partról a másikig. Fölöttünk a véglictetlcn kékség, előttünk a messze ködbe vesző hegyek, köröskörül a legmagasabb fokit emberi kultúra. Ez a hajó, melyet a vonat ablakából sóvárogva néztem, jut eszembe, mikor a Milkó Izidor »Ketten« -cimii könyvét letettem a kezemből: megy a bölcseség vizén, a tudás kék ege alatt a múlt partjaitól a lövő kikötője felé.

Dr. Herman Károly