Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-12 / 192. szám

oldal

Különféle

foglalkozások

Régi rossz szokásom szerint ilyenkor én is hozzászólok a pályaválasztás kérdéséhez. Az újságok ugyis tele vannak intelmekkel, hogy mi ne legyen az ember. Túlzsúfoltság az egész vonalon, B.listák. Az orvosok egymást gyógyítják, annyian vannak (ez a legbiztosabb módja a létszámapasztásnak) az ügyvédek egymást pörlik. A kereskedők egész nap legyet fognak az üzletekben, az iparosok politizálnak.

Erről jut eszembe, hogy annak idején engem is megfenyegettek a .suszterinast pályával, mint kortársaim legnagyobb részét. Úgy féltem tőle, akár a tiiztöl, használni azonban nern használt. Azért tudok olyan helyet, ahol eredményt értek el vele. Martin József zichyfalvai jegyző az év végén suszter inasnak adta a fiát, kikötötte, hogy nem szabad hazajárnia, viszont a mester se tegyen vele kivételt.

— Jaj, apám, csak még egyszer bocsáss meg!

— Annyiszor bocsátottam meg »még egyszer«, hogy többre nem telik.

Csak annyit akarok mondani, hogy Martin sem gondolta komolyan a dolgot, ijjesztönek alkalmazta a vakációra. A gyerek retteneteseket szenvedett, neki kellett hazavinnie a foltozott cipőket, ringatta a tnajszter gyerekét — szeptemberben pedig letérdelt az apja elé.

— Próbálkozzál velem még egyszer, legutoljára, akkor aztán semmi szavam.

Martin megpróbálkozott s attól kezdve a fiából a legjobb diák lett. Eltűnődve az elszállott időkön, sokszor nem tudom, hol vetődött el az én életem is. Ha odaadnak annak idején a cipészi pályára, ma már házam van s nem az ólombetűk, matricák kaptafáit faragom, hanem az igaziakat s a kollégáim között értékes, becsületes mesterek foglalnak helyet, nem pedig — suszterek.

Azonban a pályaválasztásról van a szó s nekem tanácsokat kell adnom, hogy ifjú barátaim merre tájékozódjanak. Ezért előbb tanulmányútra mentem s megfigyeltem, mivel foglalkoznak az úgynevezett szabad pályán levő emberek. Szerettem volna néhányat képben •is bemutatni, de technikai akadályai vannak a dolognak. Olyan nagyképp a javarésze, hogy csak bárom folytatásos számban fért volna el az arcmásuk.

A másik rész nem csinált mást, csak gratulált boldognak-boldogtalannak.

— .Hogy vagy, méltóságos uram?

..— .Köszönöm, éppen hogy csak .Vagvnk.

— - Nagyszerű, gratulálok!

Gratulált, ha prüsszentetuk, (kijön a

nátha), ha ásítottak (jól fog aludni), ha gyereke született az ünnepelt valamelyik rokonának, ha meghalt valakije, mindig ott lityegett az emberek között, terített asztalok mellett lengyeikedett. A-nak ócsárolta B-t, B. előtt kijelentette, hogy A. a legförtelmesebb szélhámos, valósággal ezredes volt (akinek tudniillik csak minden ezredik szava igaz — a végén megszokták, nć'külözhetlen lett.

— Ejnye, mondta végül Ütiszobor, ma még nem gratulált senki, pedig rnegfiiródtem.

— Te mivel foglalkozol? —- fordultam egy csinos eleganciáit) ifjúhoz.

— Ujjongok! — felelte egyszerűen.

— Nem értelek.

— Pedig egyszerit az egész. Ha miniszterek érkeznek a városba, ha repülők szelik át az óceánt, ha fölmentik az anyósgyilkost —• miként magad is olvastad a lapokban — az ucca ujjong. Voltaképen az emberek. Hát, kérlek alá- San, én kezdem az ujjongást. Olyan nagyszerűen, étvágygerjesztőén tudok ujjongani, hogy nagy tömegeket sod- Tok magammal. Így ujjongunk, vendéglőkbe, bankettekre, esetleg párbajokba, amelyeknél én segéd vagyok, utólagos elszámolási kötelezettséggel.

— Megy a boltod?

— Mindig akad valami, amin ujjongani lehet. Világrengető szenzációk helyett néha megelégszünk szerényebb anyaggal is. Az egész a szervezésen múlik, csak piszkos konkurrencia ne volna.

— Hát az milyen?

— Teszem azt az átvevő.

— Nem ismerem.

— Dehogy nem. Megjelenik az újságban cgv nyílttéri közlemény, hogy Dobro Vecser telekkönyvi di.inok átadja Mandaszovics Vazult a közmegvetésnek Tudod, ez olyan ravasz dolog volt sokáig. mint a hazaárulás vádja. Mióta hazák vannak, azokat folyton árulják, de sohasm szállították. Egyszóval az ügy nem haladt egészen a szolid kereskedelem vágányain. Dobro Vecser is átadta ellenfelét, de nem volt. aki átBACSMEGYEJ NAPLÓ

1927 julius 12

vegye. Most akjdt erre is vállalkozó. Barátom, hihetetlen forgalmat leltet ezzel lebonyolítani, pláne ha belekapcsolódik a harmadik éle'mes. a »másról sem« cég főnöke.

— Ugyan mit csinál az?

— Gondoskodik róla. hogy az emberek másról se beszéljenek, mint arról, amit ők hoznak forgalomba. Úgy vedd. hogy ezek mnd szereplő emberek, akik mindenütt megfordulnak, mindenkivel érintkeznek. Belevágnak a szavadba, ha mégis másról próbálnál beszélni és visz. térítenek a helyes mederbe. Régen. Is-Kihalt az.

tenem. régen röhögtek az emberek, amikor valakit átadtak a közmegvetésnek. De ma mindenki reszket, hogy ebbe a he'yzetbe kerül, mert olyan hálók fonódnak kötője, hogy egyszerre vége.

— Kár. hogy nálunk nincsenek lincselések.

Benne vagyok, óriási! — orditott barátom, — Erre még nem gondoltam, de bevezetem. Neked van állásod?

— Olyan, amilyen.

— Tudnék a számodra valami jót. En. sajnos, alkalmatlan vagyok rá a fiatalabb korom miatt, de te megfelelsz.

Légy az a legöregebb ember, aki nem emlékszik hasonlóra.

— Bocsánat...

— Ne féij. nem fárasztó foglalkozás, Ubz egész nap a kávéházban, pipázol, aztán történik valami s odamennek hozzád. Bácsi, emlékszik hasonlóra? Te csak a fejedet rázod, hogy nem. Enynyi az egész. De meg úgy érzem. híva. tott is vagy erre a szakosztályra, hiszen annyi torontáli históriát Írtál...

... Hát ide jutottam a pályaválasztási tanácsadással.

Bob.

élet a Szabó-tanyán

Gyilkos lett a szentéietii asszonyból — A gyilkos család rokonságban volt Rózsa Sándorral — Magúra maradt az öt apró Börcsök-gyerek

Újabb szenzációs fordulat várható a sztaribe seji

gyilkosság ügyében

A sztaribecseji bestiális apagyilkosság, amelynek áldozata Szabó Mihály gazdálkodó, még mindig élénken foglalkoztatja a sztaribecsel Közvéleményt. Az izgalmas nyomozás napró'.-napra újabb szenzációkkal lepte meg a közönséget. az egvik nap kiderült, hogy Száll:') Márton nem véletlen szerencsétlenség. hanem biinytény áldozata és a gy ilkos saját fia. Szabó Márton. A második napon hii.eriiit. Itogv a gyilkosságra a fiút any a, az áldozat felesége boszé te rá a nyomozás harmadik napján következett be a legnagyobb szenzáció, hogy a borzalmas bűntényről tudott az egész család, az áldozat leánya és veje is. akik valamennyien segédkeztek Szabó Mártonnak a bűntény végrehajtásában és a nyomok eltüntetésében. A gyilkos család már a noviszadi ügyészségül várja az igazságszolgálta•ást. de a- csendőrség még nem fejezte be a nyomozást és egy-két napon belül ulubb szenzációs fordulat várható a bűnügyben. A csendőrség oly adatoknak

tott a birtokába, amelyek szerint a gyilkosok íeíkiismeretét egv másik bűntény is terheli, de a nyomozás újabb részleteiről, a nyomozás érdekében, a csendőrség még nem ad felvilágosításokat.

»Nem volt egy perc nyugta ^ein a Mártonnak...« .

A községtől tizenkét kilométernyire, a tcpolai-uti csárdától néhány száz lépésnyire van Szabóék tanyája. A tanya

ul.esen kihall, sehol a közeiben egy éólény. az emberek borzalommal kerülik e! még a környékét is annak a htl> - nek, ahol egy fagyos téli reggelen a iegkegyetlenebb módon gyilkolták meg a tanya tulajdonosát. A tan vén csak egy öreg részes és ennek buga tartózkodik, ők őrzik az elhagyatott házat. Amikor kimentem a tanyára, hogy adatokat szerezzek a gyilkos család felől, csak a leányt találtam olt. aki készséggel elmond mindent, amit csak tud a Szabó-családról.

— Én — mondja — néluc.v héttel ezelőtt kerültem ide. akkor már siiriiii megfordultak a tanyán a csendőrök. Mindnyájan a Mihály bácsi felöl érdeklődtek és a csendőrök süni látogatása rendkívül idegessé tette Mártont. Izgatottságában képtelen volt még csak.egvegy kéve-kötelet is megcsinálni. Minduntalan megállt, gondolkozott, ki-bejárt a szobába és azzal foglalkozott, hogy megszökik. Amikor azonban a csendőrök nem őt, hanem Böresök Mihályt, a sógorát vitték el. kissé megnyugodott, de mindez csak egy napig tartott, mert másnap már érte jöttek ...

— Csak most tudnánk, mi lesz velünk — fordítja át a szót hirtelen. — A szomszédok azt mondják. liQgv a birtokdob alá kerül. Kifizeti akkor meg a mi részünket? Most várjuk a szegény Mihály bácsi másik lányát, aki átveszi a gazdálkodást. Épp ideje, még minden szana-szét áll. a gabona egv része még nincs learatva ... Hogy nem szakadt ki a szivük huszlüncos gazda létükre ilyen cselekedetet követni el egy vár lánc mialt.

A család diktátora

Elbúcsúzom a tanyán es megindulok az egyik szomszéd szállás felé. Útközben megszólít egy öregebb gazdaember, látva honnan jövök:

Mi usds arra felé? —■ és Szabóék tanyája felé bök a pioaszárral. De választ sem várva folytatja:

— Én ismerem őket jól. itt lakom a •szomszédban. Sok gyanús dolgot hallottam már régebben is felőlük. Az egész anyán, főkép. hogy a Mihály meghalt. Böresök lett az ur. Ö vo’.t a család diktátora. az ö szava szerint tettek-vettek mindent az ö’Cg eltűnése után. Nem ■' arcin megvádolni, hogy Misa vagyonára pályázott. De ki tudia? üt ólő gyermeke van. mulatozni is szokott. Az ■iszonyt is 'szekirozta. hogy ő a Szabii legöregebb lánya, még sem Íratott rá sí mm! földet, inig a többiek kaptak, ki többet, ki kevesebbet... De gonosz :: ita is ez a Böresök. ámbár nem csuda. mert u nagyanyja éáes testvére volt Rózsa Sándornak.

A szentéletü feleség

Azután rá terelődik a szó Szabónére, az áldozat feleségére.

— Az egy furcsa asszony volt — mondja tovább — eleinte olyan szentéletű volt. hogy mindig a templomban lakott, aztán micros lett. Azelőtt mindig szidta az urát. mert szerinte nem elég vallásos, aztán meg azt nézte, mi az urasabb. Meg milyen rafinált lett. Hogy sopánkodott az ura után. még az uiságb I is kitette, hogy nem látta-e valaki. Végin kiderült, hogy közben ki\itt egy vér papucsot a Tisza-vartra, hagy Ugyle a világ, hogy a folyóba veszett az öreg.

Hogyan vezették félre n hatóságokat?

>'/aV ',•• • v.:' " aii minden eszközt fel■ ■ n£! arr-". gy az ura eltűnését •'• •• t’"i tii-se fel miml a ■ é'ef'en szerencsétlenségről lenne szó A gyilkosság után következő napon már megjelent a rendőrségen a férje fényképével és kórí*» bog».- annak alapján kutassanak utána aztán jövendömondóval jósoltatott —rrónak a fér'e sorsáról és gondoskodott arról, hogy mindez az emberek fülébe jusser. Azonkívül még al'bi-tanut is keresett. aVtnk igazolni kellett. hogy december »7 Ike tehát a gyilkosság után még látta Szabó Mihályt.

Segélykiáltás az éjszakában

A tcpolai-uti csárda tömve van környékbeliekkel és minden aszta! körül

a gyilkosságról beszélnek, egyik is, másik is tud valamit mondani, akik pedig a másik határból kerültek el erre, kíváncsian hallgatják. A csárdatulaidonos tud, a legtöbbet mondani Szabóékról, hisz minden nap odajártak a csárdába elbeszélgetni.

— Ide jártak naponta — válaszol kérdésemre. —- Böresök mindig itt kártyázott. a Márton meg kibicelt neki. Kicsit rátarti veit a Márton, de máskülönben rendesen viselkedett. Az apja is nagyon szerette, a csikót is az ö kedvéért vette, azért zsugoriskodott is, hogy fia részére több maradion... És itt a hála.

A csárdatulaidonos véleménye szerint a gyilkosság nem 17-ikén hajnalban, hanem 16-ikün este tiz óra tálban történhetett.

— Emlékszem iól — mondja — hogy a tanya felől segélykiáltásokat hallottam. még mondtam is a feleségemnek, hogy valami baj lehet a Szabóéknál. Egy órával később megjelent a csárdában a Márton, nagyon hallgatag volt és egy ideig nézte a kártyát, aztán elment.

Az öt Börcsök-gyerek

Szabó Mihályék tanyájától alig egy kilométernyire, a müut mellett van Borcsők Mihály szállása, öt gyermek maradt itt apa és anya nélkül. A legidősebbre, a tizenötéves Margitra szakadt a családfő szerepe. Félénken, kisirt szemmel fogadnak mindnyájan, amikor belépek hozzájuk. M.argit ép az ebédet osztja szét a többi gverek között. Szépen fejlett gyerek mind az öt. A kis Margit, még mielőtt kérdezném, értelmesen beszéli el, hogy egyedül vannak, mert a béresek bementek a községbe megtudni, mi van apjukkal és anyjukkal.

— Azt hallottuk — folytatta — hogy az anyámat, meg az apámat most vi•k Novlszadra. azért mentek be a béresek.

Aztán sírásba kezd és a következő pl lanatban sir mind az öt elárvult Böresök-gverek.

H. L.

Ncviszad—Newyork!

Egyjugo zláv pilóta repülőgépen akarja megtenni a Noviszad—-newyorki utat — A királytól kér támogatást az óceán átrepüléséhez

Zagrcbból jelentik: A ‘jugoszláv aviatikái köröknek szenzációja van. Néhány nappal ezelőtt Zagrebba érkezett Bulimbasics lgnatije. a legidősebb jugoszláv pilóta és az újságírók előtt kijelentette, hogy a királyhoz megy, hogy töte körien segítséget, hogy megvalósíthassa tervét, az — óceán átrepülését.

Bulimhásics a bábom alatt az osztrákmagyar hadseregben szolgáit és egyike volt a legvakmerőbb katonai repülőknek. Párisban végezte az aviatikái tanfolyamot és miután huszonkét nap alatt kitünően levizsgázott. Bulimbasics volt az első, aki speciális konstrukciója gépén Paris mellett, Búéban először mutatta be a »looping the coop« nevet viselő nyaktörő mutatványt, ami abból állt, hogy gépével bukfenceket csinált ezer méter magasságban.

A háború után Bulimbasics Mostovba vonult vissza és kitüntetésképp az osztrák hadvezetőség neki ajándékozta azt u repülőgépet, mellyel a háborút végigküzdötte. Ez a repülőgép most Noviszadon van. Bulimbasics, ha hivatalos helyről támogatják vállalkozását, már a közeljövőben Parisba utazik, hogy ott a szükséges és legmegfelelőbb gépet be-: szerezze, mellyel megtenné a Noviszad— Pdris—newyorki utat.

Abban az esetben, ha vállalkozását felkarolják, még a jövő hónap közepén elindulna Bulimbasics az óceáni útra. A kitűnő jugoszláv pilóta Zagrcbból Blédbe utazik és audienciát kér Alekszandar királytól, akinek Bulimbasics előadja tervét és az uralkodó támogatását fogja kérni. Az audiencia után a pilóta Beogradba megy, ahol megkezdi tárgyalásait az illetékes tényezőkkel és ha az anyagi nehézségeket sikerül elhárítani. Bulimbasics megteszi az előkészületeket az óceán átrepülésére.