Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-02 / 182. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ T927 julius 2 Ezer dinár — egy gyermekért Pikáns iogi kérdés a járásbíróság előtt Becskerekről jelentik: A becskereki járásbírósághoz tegnap benyújtottak egy ezer dinár töke és járulékai ere­jéig szóló polgári keresetet, amelynek előzményei szenzációsan érdekesek és valósággal a bohózatiró tolla alá kí­vánkoznak. A per tárgya voltaképen egy franciaizü, pikáns szerelmi regény, az eldöntendő jogi kérdés pedig annyi­ra komplikált, hogy a legkiválóbb jo­gászokat is rendkívül nehéz feladat elé allitia: Mért nincs gyerek A felperes. Sz. Pavle velikitoráki jó­módú íöldmives keresetében ugyanis a következőket mondja el: Sz. Haviénak jelenleg második felesége van. Az első asszonnyal busz évig élt törvényes há­zasságban, a házasság azonban meddő maradt- Pavle azonban nagyon vágyott gyermek után. Húsz évi hiábavaló vá­rakozás után a férfi belátta, hogy az ő egyetlen nagy vágyát ez az asszony sohasem lesz képes teljesíteni, aminek aztán le is vonta a konzekvenciáit, amennyiben megindította felesége el­len a válóPört. * Az uj asszony Mikor a válást a bíróság kimondta, Pavle gazda elhatározta, hogy egy má­sik asszonnyal próbál szerencsét. Kö­rülnézett a falubeli iér.iheznienő leá­nyok között, azonban a választás ugyancsak nem volt könnyű, mert a derék Pavle már ötvenéves volt, fele­ségül azonban csak szépet, egészsége­set és főleg fiatalt keresett magánaK, mert az volt a meggyőződése, hogy ha az asszony egészséges, szép és fiatal, annál a gyerek egészen biztos. Viszont azok a lányok, akik szépek is voltak, egészségesek is, meg fiatalok is, nem nagyon akaróztak hozzámenni a dere­sedé hajú ötvenéves Sz. Pavle gaz­dához. Azonban amit elvett Pavlétól az öreg­ség, azt kipótolta a vagyon. Egy sze­gény román • napszámos szép. fiatal leá­nya mégis csak rászánta magát, begy a jómódú, de idős Pavlénák a felesége lesz.:, i1 De teltek a hónapok, teltek az évek s a kisbaba csak nem akart jelentkezni. Mitor már négy esztendő is elmúlt és Pa\ue már a hatvan felé közeledett, kezdte belátni, hogy hiába vált el az első feleségétől és a másodikat ts--hiába vette ej. ■ Elfogta. hát szegényt az elke­­seredés és megfogant benne egy nagy elhatározás. Behívatta fiatal feleségét és azt mondta neki: — Csak annyit mondok neked asz­­szóny. hogy lia mához egy évre még mindig nem lesz semmi, akkor oly igaz, mint ahogy élek. elkergetlek téged. Nagyszerű üzlet Az asszony ugyancsak elszomorodott erre a szóra. Ö bizony nem kívánkozott vissza a nyomorúságba. Gondolkozott, miképpen lehetne ezen a bajon segí­teni. Végre is, jó gondolata támadt. Van a faluban egy tagbaszakadt, erős tizen­­kilencéves Tódor nevű legény, azt gon­dolta, hogy ez a legény tudna az ö nagy bánatán könnyíteni. Az első alkalom­éinál, amikor az ura nem volt odahaza, meg is szólította a legényt, aki vállal­kozott is, hogy segít a házastársak na­jád, de ezer dinárt kért — a munká­jáért. Az összegben meg is egyeztek s ab­ban is. hogy ez akkor esedékes, amikor a gyerek jelentkezik. A fiatal menyecs­ke rövidesen tapasztalta is. hogy az esedékesség napja elérkezett. Erre az asszony kinyitotta álkulccsal a férje ládáját, amiben a pénzét tartotta, kilo­pott belőle ezer dinárt, amivel kifizette a legényt. Az édes titok Este hazajött Pavle a munkából, fe­lesége pedig a füléhez hajolt és pirulva súgta meg neki a nagy titkot: hogv anyának érzi magái. Nagy berugás is veit akkor este és bár az alkoholt még az éjszaka kialud­ta, de a mámoros öröm még sokáig tartott. Egészen addig, amig egy este Pavle megolvasta a pénzét a ládájában. Egyszerre csak egy nagyoi kiáltott: — Asszony! Ebből ezer dinár hiány­zik! Az asszony persze tagadót!. 0 nem tud a pénzről semmit. Db az ember nem hiti neki, egyre ismételte, hogy az asz­­szonynaüt tudni keli a pénzről. Végre is as -Isssowy megtört és bevallott min­dent. Megmondta, hogy a pénzt Tódor­nak adta és azt is megmondta, hogy — miért.. »Vissza a pénzt!« Sz. Pavle. mikor az asszonyt végig­hallgatta, leült és hosszan, szótlanul bá­mult maga elé. Hogv mi minden ment végbe a lelkében, azt nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, hogy mikor végre megszólalt, egy csöpp haragot sem mutatott az asszony iránt. — Jól van — mondta egész nyugod­tan — fő az, hogy mégis csak lesz egy kis fiunk. De azt az ezer dinárt adja vissza az a kölyök, meri különben agyonütöm. El is ment mindjárt Tódorhoz és kö­vetelte vissza a pénzét. Tódor nem volt abban a helyzetben, hogy a kívánság­nak eleget tegyen, egyrészt mert né­zete szerint a pénzt becsülettel meg­szolgálta, másrészt mert a pénz már netn veit meg neki, miután ui csizmái, ruhát, miegymást vásárolt rajta. Sz. Pável ügyvédhez fordult és miu­tán Tódor még kiskorú, annak apja el­len indított keresetet az ezer dinár és járulékai erejéig. Most aztán a biróság dolga lesz megállapítani, hogy ezer dinárt egv gyerekért szabad-e felvenni. Mit mond a törvény? Eddig a becskereki tudósítás erről a nem mindennapi polgári perről. Jogá­­s; í vélemény szerint Sz. Pavle. a min­denáron gyermeket kívánó férj, nem követelheti vissza az ezer dinárt. A kiskorú »vállalkozó« apja nyugodtan aludhat. Öt semmiesetre sem lehet per­be vonni, mert kiskorú fia rendelkezhe­tett afelett, amit áruba bocsátott s a szerződő felek közt naturális obligacio jött létre, ha tehát a fiatal asszony fi­zetett azt nem lehet visszakövetelni. A BAJMOKI PASA A kettősbirtokosoktól jogtalanul követeltek pénzt a határátlépési engedélyéri Sajtópör, amelynek következtében a feljelentő ellen indul eljárás A szuboticai Neveit cimü lap 1926. évi február 25. számában »A bajmoki pasa«, 1926. évi március 11. számában pedig »Bajmoki pasaluk« cim alatt két cikk je­lent meg. amelyekben a lap Lazarevies Alekszandar bajmoki községi jegyző hi­vatalos működését élesen bírálta és azt irta, hogy a jegyző számos esetben jog­talan és törvényellenes módon szedett be pénzt a felektől. Lazarevies, aki je­lenleg is Bajmokon, mint jegyző műkö­dik,’ a sértő cikkek miatt sajtóügyi eljá­rást indított Vukovics Gyidó József, a Névén szerkesztője ellen. Ebben az ügyben pénteken tartották meg a főtárgyalást a szuboticai törvény­széken. A büntetötanács elnöke Pavlo­­vics István törvényszéki elnök. volt. -a. tanács tagja.i Sztarcsevics Mató és ßsto­­janovics Radovan törvényszéki bírák. A főmagánvádlö Lazarevies Alekszandar jogi képviselőjével, Risztics Bozsidárral jelent meg a tárgyaláson. A vádlottat, aki jogerős hat havi fogházbüntetését tölti ki, a fogházból vezették elő. • Vukovics Gyidó védelmét Katunec Mihovil dr. ügyvéd látta el. A tárgya­lásra Bajmokról és Madaras-pusztáról hetvenegy tanút idézték be, akik vala­mennyien meg is jelentek. Pavlovics István elnök ismertette a két inkriminált cikket és a vádiratot, a mely sajtó utján elkövetett rágalmazás­sal vádolja a Neveti szerkesztőjét. Vukovics Gyidó József előadta, hogy az inkriminált cikkeket ő irta, azokért vállalja a sajtójogi felelősséget és iga­zolni kívánja állításainak valódiságát. Személyesei) járt Bajmokon és maga győződött meg arról, bogy a polgárság panasza jogos és indokolt- Az igy szer­zett bizonyítékok alapján irta meg a cikkeket. A biróság a vádlott kérésére elren­delte a valódiság bizonyítását. Risztics Bozsidár, a főmagánvádlö képviselője beterjesztett egy nyilatkozatot, amelyet a tárgyalásra a tanúként beidézett egyének írták aiá és amelyben kijelen­tik, hogy nincs semmi panaszuk a jegy­ző ellen. Az első tanú Merkovics István aljegy­ző, a jegyzői hivatal működéséről adott felvilágosítást. Előadta, hogy voltak le­gitimációk, határátlépési engedélyek, a melyekért dijat kellett fizetni. Beslics Antiin magánhivatalnok el­mondotta, hogy főnöke részére kellett külföldi utazásra útlevél. A jegyző azt mondotta neki, hogy kétszázötven di­nárt keli fizetni és ha nem fizet, nem kapja meg az útlevelet. A pénzt a jegy­ző asztalára fizette le. Fodor József földmives, kettősbirto­kos 1926-ban kétszáznegyven dinárt fi­zetett le határátlépési engedélyért, más­ként nem kapta volna meg. Az elnök: Kellett-e nyilatkozatot alá­írni, hogy ajándékba adta a pénzt? A tanú: Nem, csak azt mondták, hogy addig nem adják ki az engedélyt, amig nem ÍVvVk. ]927-ben nyugtát kértem a pénzről, amit meg is kaptam, de a rendőrök megharagudtak rám, bevittek a községházára és kétszer megpofoztak. A tanú bemutatta a nyugtát, amely szerint 150 dinár eljárási költség volt, a többi bélyegre ment. Holzhacker György kettősbirtokos ta­nú szintén kétszáznegyven dinárt fize­tett határátlépési igazolványért. Eberhardt Pál kettősbirtokos az al­jegyző kezéhez fizetett kétszáznegyven dinárt, mert pénz nélkül nem akarták kiadni a határátlépési igazolványt. Az elnök kérdésére elmondotta a ta­nú, hogy nyilatkozatot Írattak vele alá, hogv nem emel panaszt. Boris György kettősbirtokos tanú elő­adta, hogy határátlépési engedélyért kétszáznegyven dinárt fizetett Merko­vics aljegyző kezéhez, aki azt mondotta, hogy ezt a jegyző követeli. Ez a múlt évben volt, az idén ugyancsak határát­lépési engedélyért kétszúztiz' dinárt fi­zetett. Tanú előadta továbbá azt is, hogy egy vasárnapon, amikor az igazolvá­nyokért többen a községházán megje­lentek, az aljegyző azt mondotta nekik, hogy menjenek el előbb a radikális gyű­lésre és délután majd megkapják az iga­zolványt. Ök el is mentek oda és a gyű­lés aitán délután kiadták nekik az iga­zolványokat. Kovács Sándor kettősbirtokos tanú. 1926-ban kétszázötven dinárt fizetett az aljegyzőnek határátlépési igazolványért és pedig a jegyző követelésére. Az elnök megkérdezi a tanút, hogy kellett-e neki valamilyen írást vagy nyi­latkozatot aláírni. A tana: Alá kellett írni egy nyilatko­zatot, de hogv mi volt benne, azt nem tudom, nem értettem és netn is magya­rázták meg, de azt mondották, hogy ha nem irom alá, nem kapom meg a határ­átlépési engedélyt. Orosz József kettősbirtokos, kétszáz­ötven dinárt fizetett az aljegyzőnek a jegyző követelésére. Szintén aláírattak vele egy írást, amelynek tartalmát nem ismeri. Amikor a bíróság a tanúkihallgatással idáig ért, azt határozta, hogy a többi beidézett tanú kihallgatását mellőzi, mi­ntán az eddig kihallgatott tanuk vallo­másából is teljesen tisztázottnak látja a tényállást. Azután a felek mondották el a per­beszédeket. Risztics Bozsidár főmagán­­vádló vádbeszédében előadta, hogy tény az, hogy a felek bizonyos össze­geket fizettek a jegyzőnek, de ezt a jegy­zői munkáért fizették, mert nem a jegy­ző kötelessége ilyen munkákat végezni A kettősbirtokosok határátlépési iga­zolványát a szolgabiróságnak kell k'n átlitani. Számtalan munkát végez a jegyző a feleknek és igy nem lehet az büntetendő cselekmény, hogy ha ő olyan munkálatokért dijat kér, ami nem az kö­telessége. Kéri, hogy a vádlottat pél­dásan büntessék meg Katanec Mihovil dr. védő kifejti, hogy a vádlott teljes mértékben igazolta an­nak a valódiságát, amit cikkében irt. Felmentését kér. A jegyző eljárásában szinte szervezett fosztogatás történt a kettősbirtokosok kárára. Utalt arra hogy Bajmokoin körülbelül ezer kettős­birtokos van és ha mindegyik az iga­zolványért kétszáznegyven dinárt fizet, akkor a jegyző csak ezen a címen két­százezer dinárnál többet keres ezen a címen, holott törvényes intézkedés van rá, hogy a határátlépési igazolványok­ért a bélyegen kívül semmiféle dijat nem szabad szedni, A biróság ezután meghozta az Ítéle­tet, amely szerint a vádlottat felmentet­te, mert a bizonyítási eljárás során iga­zolta állításainak valódiságát. Miután pedig a tanuk vallomásából az látszik, hogy a főmagánvádlö, Lazarevies Aiek­­szander jegyző, hivatalos hatalommal való visszaélést követett el, a biróság át­teszi az iratokat az államügyészséghez hogy indítson ellene eljárást. A felmerült költségek viselésében a biróság a fömagánvádlót marasztalta el. Risztics Bozsidár, a főmagárrvádló képviselője felebezést jelentett be az ítélet ellen. Nem kaptak fizetést a szuboticai állami tisztviszlők A pénzügyminisztérium nem utalta ki a szükséges hiteleket A szuboticai állami hivatalok kikül­döttei, mint minden elsején, pénteken is megjelentek a pénzügyigazgatóság szám­fejtő osztályán, hogy a tisztviselők fize­tési könyvecskéit átvegyék. Vojnics Béla számtiszt azonban azzal fogadta őket, hogy egyetlen állami tisztviselő sem kaphatja meg fizetéséi, mert a minisz­térium nem utaványozta ki részükre a költségvetési hitelt. Svabics Szvetiszláv kerületi pénzügy­igazgató a Bácsmegyei Napló munkatár­sának kijelentette, hogy összeköttetésbe lépett Zdravkovics noviszadi tartomá­nyi pénzügyigazgatóval és felhatalma-, zást kért tőle, hogy az állami tisztvise­lők fizetését ideiglenes kiadás cimén ki? fizethesse. A pénzügyigazgatóság a no­viszadi tartományi pénzügyigazgatóság vagy a pénzügyminiszter távirati utasí­tását várja és annak megérkezése után nyomban kifizetik az állami tisztviselők járandóságait. A fizetések folyósítása — mondotta a pénzügy igazgató — csupán adminisztratív okokból késik. Letették az esküt Szuboíica uj főtisztviselől A szociális és kulturális ügyek Inté­zésére uj ügyosztály alakul Az újonnan kinevezett városi főtiszt­­viselők pénteken délben megjelentek dr. Sztipics Károly polgármesternél, aki­nek kezébe letették a hivatali esküt. A belügyminiszter, mint ismeretes, a múlt héten nevezte ki dr. Hoffmann Kálmán gazdasági tanácsnokot Szubotica vá­ros alpolgármesterévé. Ugyanekkor szu­boticai városi főügyésznek dr. Rutái­­lovics Milos szuboticai ügyvédet és vá­rosi tanácsnoknak dr. Fvetovics Mátyás volt helyettes polgármestert, a leány­­gimnázium igazgatóját nevezték hi. Sztipics Károly dr. polgármester a íő­­tisztviselők esküje után a városi sza­bályrendelet alapján elrendelte, hogy a katonai ügyosztályt kiveszik az alpol­gármester hatásköréből és annak veze­tésével dr. Evetovics Mátyás tanács­nokot bízta meg, Dr. Evetovicsot azott­­ki' ül a szociális és kulturális ügyek vezetésével bízták meg. Dr. Hoffmann Kálmán alpolgármester az alpolgármes­teri teendőkön kívül továbbra is vezetni fogja a gazdasági ügyosztályt, Rafal­­lovics Miles dr. városi főügyész a fő­ügyészi hivatalt vezeti. Mindhárom vá­rosi fötisztviselőt pénteken délután fél egy órakor iktatta be hivatalába dr. Sztipics Károly polgármester. Szubotica város polgársága az uj fő­tisztviselők hivatalbalépését megnyug­vással vette tudomásul.

Next

/
Thumbnails
Contents