Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-26 / 175. szám
22. oldal, 1927. junius 26. ALAKOK Sofőr (Századunkat azzal szokták csúfolni hogy »soffőrideálja van«. Hát aztán. Erről az olajos, pecsétes ruháju, kézelőiden munkásról, meg a kocsijáról, a bűvös szekérről, mely egyik pillanatban itt van, másikban ott, évezredek óta álmodoztak a tündérmesék, maga Michel Angelo is, aki műszaki látnoksdgában elkészítette az első autó tervét. Miért egyszerre lenézni, hogy berobogott hozzánk és Mr. Segrave a tengerpart dagáiy-mosta fövenyén óránként 328 kilométerrel vágtat? Hálátlanság elfelejteni hogy ez a kocsi a,szó szoros értelmében a »legnagyobb karriert futotta«, hiszen még sokan emlékezhetnek a gőzzel fűtött, fakerekeken döcögő autókra, melyek óránként tiz kilométert tettek. A soff őr a föld repülője, édes testvére Lindbergnek és Chambertinnek. Az enyém, akivel kirándultunk a pilisi hegyek alá, öt gimnáziumot végzett, több műszaki tanfolyamot, bejárta fél Európát. Debreceni fiú. Amikor dél felé megállunk s az erdő alatt zsályák, pacsirta-füvek között ebédeltünk, igy jellemzi önmagát és mesterségét). — Mi kérem voltakép géplakatosok vagyunk. Németországban nemcsak a hajtási engedélyhez kötik működésünket, hanem végzettséghez is. A soffőr nem egészen testi munkás, nem is fejmunkás, hanem idegmunkás. Mindig az idegeivel dolgozik. Mindig az idegei fáradnak el legelőször. Ezért a legtöbb soffőr hajtás közben dohányoz is. Tévedés azt hinni, hogy ez eltereli figyelmét. Sőt inkább edzi, erősiti. — Hol tanult? — A háborúban. Az volt a soffőrök >gazi iskolája, ottan született meg az igazi autósport. Fönn a hegyekben, a müutakon, a nyaktörő terepeken. De ott sem volt oly nehéz a munka, mint a pesti uccákcn, a gyalogjárók között. — A pesti gyalogjáróknak megvan önökről a ‘ véleményük. Halljuk talán az ön véleményét a pesti gyalogjárókról. —• Sehol a földön nem láttam ilyeneket. Mindig pont az ut közepén kezdenek olvasni egy cikket, megriadnak, ide-oda cikáznak, sohase mutatnak teljes alakot úgyhogy valóságos művészet kikerülni őket. Rémes emberek. — Még nem gázolták el önt? — Nem. — Ön őket? — Én se. — Állatokat? — Libákat, kacsákat, csirkéket. A falusiak ezt nem veszik nagyon zokon. Week-end-kor, mikor az országút nyüzsög az autóktól, előre pirítják a hagymát a csirkepaprikáshoz. Mi vágjuk le csirkéiket. Ingyen és fájdalom nélkül. — Más állat nem került tengelye alá? — Kisborju. Éjjeli menetek alkalmával vad-nyu:L Ezt izgatja a fényszóró egyenesen belevágtat a világosságba. A macskát is a fény bolonditja meg. A kutya fél ia fénytől, az okosabb. Az elmúlt húsz esztendő alatt tudomásul vette hogy van autó, számol vele. Már meg se ugatja. »Kár a benzinért« — gondolja. — A falusi gyerekek nem haragszanak az »ördögmasinára«, nem dobálják kővel, mint valaha? — Ezek az idők már elmúltak. Hiszen a gazdaságban látják a traktorokat. Ök is gépekkel dolgoznak. Ismerik az öszszes márkákat Már messziről fogadnak egymással, hogy mi jön, Fia!, Benz vagy Mercedes. (Óriási htscincérek szarvasbogarak). — Milyen márkák járnak még leggyakrabban? — Magomobil, Citroen. — Rolls-Royce? — Csak kettő. (Leveszi sipkáját). Ó a Rolls-Royce, a hathengeres, 150.000 kilométert fut minden javítás nélkül. A gyár három évig kezeskedik érte. Ha valami baja esik, Angliából küldi le szerelőjét ingyen, addig a tulajdonos a gyár számlájára más autót bérellhet magának. — Van még feketefuvar? — Akad. — Erről nem szabad nyilatkoznunk. — Miért? BÁCSMEGYE1 NAPLÓ — A gépkocsivezető titoktartásra van kötelezve. Törvényszéki döntés is van róla. Múltkor Becsben egy soffőr egy hölgyet meg egy urat szállított. A vendég nem fizetett. Másnap a soffőr fölkereste az ur feleségét,' közölte vele a történteket, követelte a dijat. A biró a vendéget kötelezte az összeg megfizetésére, de a seffőrt szintén elítélte hivatalos titok megszegése miatt. A soffőr bizalmi személy. — Hány soffőr van nálunk? — 10.000, 2000 kartársunknak nincs állása. A fizetés havonta 1 milliótól 4 millióig. Korlátlan munkaidővel. Nem úgy, mint Ausztriában, ahol ezen a téren is bevezették a 8 órai munkaidőt. A taxis rendesen 5—6 milliót keres. Néha császárvágást is csinál. —• Talán császármetszést? — Nem: császárvágást. Tetszik tudni a császár az az éjszakai vendég, aki kissé beszeszelve, rendszerint nőtársaságban, lép az autóba. Ennek előre kell köszönni, kinyitni ?.z autót, dumálni vele. — Ismertessen meg a soffőr-szótárral. Mi a kocsi? — Karé. — Mi az magyarul a »panne?« — Motordefekt. — Szerencsétlenség? — A nagy: karambol, a kicsi: tipli. — A pénz? — Korpa. — A benzin" — Ecet. (Mig igy csevegünk, az ég elborul, szél zug át az erdőn. A soffőr bedug a kocsiba, hogy kirohanjon a viharból. A vihar 50 kilométer sebességgel halad. O 100 kilométerrel. Ennélfogva nemsokára majd egy verőfényes faluba érünk. A levegő úgy tódul torkunkba, mintha oxigénes tömlőket szívnánk. Megszázszorózódik az életérzés. Nyári eső paskolja a borús zöld lombokat, elhomályosítja a soffőr előtti szélvédő üveget is. De ő már bekapcsolta az ablakvédö szerkezetet, mely villamosságtól hajtva ide-oda forog s gépiesen tisztogatja a csorgó ablakot, mint valami automata-zsebkendő egy siró szemet). Kosztolányi Dezső ten e teremtései. Végeredményben nagyon tetszett az akvárium-kiállítás, bár egy olaj-akvárium, amelyben fejetlen szardíniák úszkálnak, szilién nem megvetendő Eos. M ám ctíscfie — tfíscfie,,, Az Eszterházy-park — ilyen jó magyar hangzású parkja is van Bécs városának, az egykori kettős monarchia fővárosának, amely anno dacumal nagyon csábította a magyar urakat — szóval a nevezett park üvegházába ha lak költöztek. A park tőszomszédságában van az Eszterházy-gőzfiirdő, a helyes orientáció előírása szerint elvárható lett volna, hogy a halak e park helyett inkább az Eszterházy-gőzfürdőben kötnek ki, ahol, mint általában a fürdőkben, azt mondják, viz is van. A hely megválasztása azonban nem a halakra volt bízva, emberek intézkedtek itt is, akik az üvegházat népesítették be a halakkal. A bécsi akvárium-barátok egyesülete rendezte az Eszterházy-park üvegházában az idei kiállítását, amelyet megtekinteni a hidegvérű halak iránt való meleg érdeklődésből annál is inkább nem mulasztottam el, mivelhogy manapság az embernek ritkán van alkalma szemtől-szembe találkozni olyan egyénekkel, akik eldicsekedhetnek, hogy úgy élnek, mint a hal a vízben. A kiállítás résztvevői valóban úgy élnek, bár foglyok ők és az aranyhalak is nélkülözik az aranyszabadságot, mindamellett látszólag meg vannak elégedve a sorsukkal: vidáman ficánkolnak, cikkáznak a vízben, szerelmeskednek, szaporodnak és őket nem szúrja az a bizonyos szálka, amely például a legfelsőbbrendü gerinces állatot, az embert addig macerálta, amig át nem repülte az óceánt. A halaknak nincs ilyen ambíciójuk, ők jól érzik magukat nedves elemükben, ahova a jó Istenke rendelte őket. Kicsi halak: jó halak, mind kedves rokonai annak a pisztrángnak (nagyság szerint), amellyel vasárnap délben az étlapon találkoztam és szegröl-végről atyafiai annak a cápának, amely minden nyáron megjelenik Abbáziában és elég tapintatlan megijeszteni az előkelő fürdőző közönséget. Az általánosan ismert szardíniánál is kisebb halak, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy bizonyos embereket a testükön vigyenek közelebb a természethez, amelynek csodálatos műhelyébe egy akváriumon keresztül nagyszerű belepillantást lehet nyerni. Ahelyett, hogy kutyát tartok a kertben, vagy macskát a háztetőn, avagy kanárit, vagy papagályt egy kalitkában, díszhalakat úsztatok egy akváriumban, ami szintén szórakoztató és mulatságos foglalkozás, sport' és kedvtelés, amely alkalmas arra, hogy az akvárium tulajdonosát néhány negyedórára elvonja a napi gondoktól. Nem szabad megfeledkezni a halak nagy előnyéről, hogy tudniillik a halak némák, tehát nem is csinálnak a házban lármát. Az embernek csendes társa a hal... Az akvárium-barátok mind finom, jóérzésü emberek. Jó szívre vall ilyen apró férgekkel vesződni, enni és inni adni nekik, fűteni és tiszta fürdővízről gondoskodni. Egy szaklapban egy halbaráJ: beszámol két kis halacska életéről, miközben e szavakkal jelenti, hogy az egyik hala meghalt. »A halmenyországba költözött.« Micsoda gyengéd kifejezése ez az elmúlásnak, a gyászhirnek milyen finom bejelentése, szinte látjuk a néhai halacskát, amint a halégben halangyalkák fogadják. A halacskák a költői vénát formálisan kihorgásszák az emberből. Aki a halat szereti, rossz ember nem lehet. És én szeretem a halat, a tejes-hering fejével szívtam magamba ezt a szereteted amely sokszor ösztönzött arra, hogy a fűszereshez menjek és ötért rusznit kérjek sok hagymával. A tokot tartárral, avagy az angolnát és a rajnai lazacot szintén szeretern-e? Épp úgy, mint a sült halat, akit a németek bakfisnak mondanak és átvitt értelemben bakfist jelent, akit az összes halak közül felette imádok. # De térjünk át a hüllőkre. Nézzünk szét az akvárium-kiállításon, ahol sok száz kis halacska küzd a közönség csodálatáért. Az ember azt hihetné, hogy egy búvár-harangban leereszkedik a tenger mélyére és tanúja a tengerfenék titokzatos életének. A halvilág kolibriai és pillangói köszöntenek itt bennünket, miniatűr kis életek, bacillusoknak beillő átlátszó kis semmik, akik úgy tátogatják szájukat, miként egy öreg potyka. És a legkisebb halnak is oly hosszú latin neve van, hogy azzal a fáradsággal, amivel a nevét kinyögöm, a cápa latin titulusát is elzenghetném. Akvárium legyen az a fej, amely a különféle változatokat meg tudja jegyezni. Vannak élve szülő és petéket rakó, tengeri és édesvizü halak. Afrikából, Kínából, Indiából és Amerikából jöttek ide halacskák. A kiállítás primadonnája egy brazíliai halacska, amelyet a portugálok disznócskának neveztek el. Ez a disznócska négyszáz gyermekével van egy tartályban és nagyszerű dokumentumul szolgál a halak anyai szeretetének bizonyítására. Ha valaki közeledik, berzenkedve, mint egy kotlós, szinte az üvegen át ráugrana az emberre. Az apa nincs jelen a családban, őt elválasztották a famíliától, mivelhogy annyira szereti gyermekeit, hogy megeszi őket. A saját gyermekeimet csak megehetem — gondolja buta halfejében, melytől biidösödik. De a gazdája betette egy másik akváriumba egy halkisasszonyka mellé, akivel máris kikezdett. Egy igazi disznócska ez a heros facetus. A kiállítás egyik részében ott láthatók kitömött állapotban a halak különféle ellenségei, kígyók, vizipatkányok és vizimadarak, akik életükben megették, felfalták a kis halakat. Elképzelem, micsoda öröm a halaknak igy látni ősi ellenségeiket. A nagy halak megeszik a kis halakat, a kis halak pedig a vizibolhákat, amely egy kis rákfajta és nem tévesztendő össze a bolha. vulcáiisszaL Egymást zabáliák. is-SZEZON Naftalin Már hetekkel ezelőtt volt róla szó. Csak úgy félfüllel hallottam, amikor a feleségem a lánynak stoppolás közben a sok mindenféle program sorában megemlítette, hogy most már itt a meleg, fel kell szedni a szőnyegeket, felgöngyölíteni, meg a függönyöket leszedni, mindent eltenni. A két fotölj-re ráhúzzuk a vászonhuzatot, jó, hogy eszembe jutott, Mári, a két vászonhuzatot ki kell mosni gyorsan, mert a múlt nyáron leöntöttük eperbóléval. Az asztalterítőt is eltesszük, mert abba is belemegy a meleg. Jó lessz a nyárra az a cérnakézimunka, úgyis mindig úgy reszketek amiatt a gyönyörű terítő miatt, hogy az ur egyszer ki találja égetni a cigarettával... — Holnap — szólt a feleségem mély gondoskodással, megfontoltan — holnap ne felejtse el, hoz naftalint. Itt lennt a drogériában kap. Mondjuk: félkiló naftalint... Ekkor csapott meg először a naftalin illata. Csak úgy enyhén, csak a képzelet ködén átható szag, hogy akkor egyfolytában hármat tiisszögtem. A feleségem meg is jegyezte: — Te már most is tüsszögsz? Mit csinálsz majd, ha itt tele lesz minden naftalinnal?... És ma... Ma tele van minden naítalinnal. A díványon tüsszögési roham íog el, a támla alól kicsillognak a naftalin kristályai, a szekrény tetejéről,' az összegöngyölt szőnyegből émelyita naftalinszag árad, általában: a szekrényeknek még a tájékára sem lehet menni... És ebben a fojtó légkörben támolygok, a tükörsimára kefélt, meztelen parketten meg-megcsuszva, miiít valami jégpályán... De ez semmi! A könyvszekrényemből is natfalinszag dől. Azt is teleszórták naftalinnal, mert azt mondják, hogy a moly a könyv lapjait különösen szereti. Amikor ezt a felfogást tévesnek minősítem, a feleségem rámtámad: — Hát akkor miért mondják a magadfajta könyvfalóra, hogy könyvmoly?... Mi?... Mit értesz Te ehhez! Mari, csak öntsön még oda az íróasztalra is jó csomó naftalint, oda, a közé a rengeteg könyv, meg iromány közé! Most úgy vagyok, hogy naftalinban forog körülöttem a világ. Az ágyam csupa naftalin, az újság, amit reggel a kezembe veszek, naftalinszagu, a cigarettám tömitett naftalin, a ruháim naftalinszaguak, a virágállványban szomorkodó búzavirág, meg a lekonyuló liliom naftalint lehel, a feleségem körül naftalinfelhő libeg, a fürdőköppenyemet mintha naftalinban hempergették volna meg... Sőt, meg mernék rá esküdni, hogy ma reggel a kávémba cukor helyett naftalint tettek. Hiába is tagadnák, én érzem, csak nem merek szólni... És ni, ni: a tintatartómból is naftalin folyik, amint a cikkemből is láthatod, nyájas olvasó ... Amint ezt a. cikkemet befejeztem, rögtön leküldötti a Marit a drogériába, hozzon még egy félkiló naftalint, ide a fejembe. Az összes molyok a fejembe menekültek és most ott az agyvelőmet rágják... Somlyó Zoltán Újból megjelent A KŐMŰVES MESTERSÉG TANKÖNYVE NÉMETHY JÓZSEF főmérnök kitűnő szakkönyve 535 oldal, 920 ábra. — Népszerű, alapos, kimerítő A kőművese' nek nélkülözhetetlen, össiefoglaló vastag kötet á'a 120 dinár Ezenkívül a kömllvesszakma minden magyar szakkönyve kapható aBácsmegyei Napló könyvosztályánál Subotica, Zmaj Jovin trg 3.
