Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-25 / 174. szám

1927 június 25. BÁCSMEGYEJ NAPLÓ 3. oldal Gyóni Géza emléke a magyar képviselőház előtt A költő halálának évfordulója Budapestről jelentik: A képviselőház pénteki ülésén a napirend előtt Jánosi Gábor egységespárti képviselő szólalt fel és kérte a képviselőházat, hogy az egész magyar közvélemény csuk egy pillanatra álljon meg Gyóni Géza hűl hatatlan emlékénél. — Holnap lesz tiz éve — mondotta a szónok — hogy Krasznojarszk mellett egy egyszerű parasztszekérről egyszerű deszkakoporsót emeltek le. Kétezer cm bér állta körül a szegényes koporsót és messze Szibériában kétezer szenvedő ma. gyár rabnak eredt meg a könnye Gyón) koporsója mellett. A holnapi napon száll­jon gondolatunk Gyóni Géza sirhalmára — folytatta — ahonnan kihangzik az egek ura felé Gyóni szava, amit megál­modott egyik versében, hogy porladó szivéből hazai főidben nyíljék masva. kalász. Kérem a kormányt, a Házat és a magyar közvéleményt, segitse megva­lósítani Gyóni gondolatát, hadd feküd­jék Gyóni hazai földben és emeljünk po­rai fölé emléket, amely bucsujáró helye legyen a magyarságnak. A képviselőház nagy csöndben hall­gatta végig az emlékbeszédet, majd a Ház áttért a napirendre. Radios és a cionisták A horvát parasztpárt vezére nyiiatko zott a cionista Wiener Morgenzeitung ban az asszonyokról, a zsidókról, a kommunizmustól, a nemzeti kisebbsé­gek jogairól és Oíaszors ág balk.ni politikájáról Bécsböl jelentik: A cionisták bécsi napilapja, a Wiener Morgenzeitung mai számában közli zagrebi tudósítója nak beszélgetését Radics Istvánnal, ; horvát parasztpárt vezérével. Az újságíró első kérdésére Radics megállapítja, hogy sohasem volt anti szemita és a zsidók üldözését, mint kul­­turellenes ténvt dlitéli. — Ha bizonyos esetekben antiszemita álláspontot foglalok el — mondotta Ra­dics — ugv ez érthető, mivel politikám az intellektueSek, tehát saiát horvát ne pens intellektueljei ellen is irányul. Csak a városokban engedjük meg, hogy szel­lemi foglalkozást űzők vezessék párt­­szervezeteinket. A falvakban a vezető tisztségeket kizárólag parasztoknak tart­juk fenn, hiszen törekvésünk az. hogy felépítsük a délszláv parasztállamot. A beszélgetés további során Radics igen meleg hungon emlékezett meg a cionizmusról, majd Szovietoroszország­­ra terelődött át a szó. — Csak tudatlanok állíthatták - je­lentette ki Radics — hogy a Kommuniz­mus zsidó találmány és hoev Őre < >r­­szágban most a zsidók uralkodnak. Hosszú időt töltöttem Oroszországban és tudom, hegy a zsidók nem rendelkez­nek az irányítással és főként Oroszor­szág. valamint a bolsevizmus külpoliti­kájára nincsen .befolyásuk., A diplomá­ciában egyáltalán nincsenek képviselve. Az a körülmény, hogy a zsidók a kom­munizmus elején erős befolyással ren­delkeztek. könnyen érthető. A cári ura­lom idején ugyanis sokat szenvedtek és ezáltal megnyerték a dolgozó .lén bi­­zaunái. — Egyébként véleményem szerint Oroszországban nincsen kommunizmus, hanem etatizmus. Nem kell egyetérteni az orosz viszonyokkal, hogv számos vívmányt elismerjünk, igy például azo­kat a tényeket, hogv a moszkvai kor­mány sokszázezer rubelért ekéket vá­sárol. villamos müveket létesít, stb. A bécsi lap tudósítója azután külpo­litikai kérdéseket intézett Rádióshoz, aki kijelentette, hogv Jugoszláviának gén hamar kapcsolatokat kell létesíte­nie Oroszországgal, — Korrekt barátság Olaszországgal — úgymond —- csak akkor lehetséges, ha Olaszország letesz arról a szándé­káról. hogv ugyanazt a politikát foly­tassa a Balkánon, amelyet a régi Ausz­tria követett. Addig Olaszországgal nem tárgyalhatunk, mig a Balkánon van. Már pedig a tiranai egyezmény nem­csak olasz protektorátust ielent Albánia felett, hanem jelenti azt. hegy Albánia olasz tartomány legyen. A mi gyenge­ségünk az. hogv politikánk nem nyújtja az összes délszlávok egységének képét. Voltak olyan pillanatok, amikor ugv látszott, hogy a sze.rb-horvát polgárhá­ború elkerülhetetlen. Ma azonban a hely­zet már más. A horvát-szerb kérdés ma már nem nemzetközi, még csak nem is jugoszláv belpolitikai, hanem tisztán szociális kérdés, tudniillik az. hogy vál­jon a városi lakosság továbbra is az egész hatalmat kezeiben akarta tartani, avagy átadja a parsztoknak. — Ha mi a hatalmat a parasztok ré­szére reklamáljuk, ugv nem gondolunk osztályállamra. A paraszt nem osztály, hanem maga a nemzet. A nemzeti kisebbségek problémáját il­letőleg Radics István a következőkben összegezte álláspontját: — A kisebbségeknek mindazt meg kell adni, amit mi követelnénk, ha az ö helyükben lennénk. A beszélgetés végén Radics a demo­krácia lényegérő! és a feminizmusról nyilatkozott és többek között a követ­kezőket mondotta: — A nők egyenjogúsítása nélkül nin­csen demokrácia, az asszonyokat nem­csak szeretni kell, hanem meg kell hall­gatni is őket. Stresamann beszédének nagy hatása volt Franciaországban A franci t sajtó m nr na .yíumossáyu politikai eseményt méltatja a német külügyminiszter beszédét — A jobboldali lapo ; a ie?heve ebben támadják Stresemann1 megszerezni a hegemóniát Fran­ciaország felett. — Stresemann megfeledkezk Né­metország tninden vétkéről — Írja a Figaro — és a locarnói politikával szemfényvesztést iiz. Az Avenuer abban foglalja össze véleményét, hovv Sresemanu arra akart kilyukadni beszédében, hogy Németország a világháborúból le­­győzetlenül került ki és ártatlansá­ga a világégés felidézésében, n^nál fényesebben van igazolva. Abban megegyeznek az összes jobboldali lapok, hogy az. amit Stresemann a szovjet-orosz kérdésről mondott, a legnagyobb álnokság volt. Stresemann igyekezett Német­ország irányában hálára és tá­mogatásra kötelezni Angliát, hogy angol segítséggel legyűr­hesse Franciaországot és meg­­dönthesse a versaillesi béke­­szerződést. Hasonó szellemben írnak a többi jobboldali lapok is. Stresemann mellett csak a Volon­­té, Cailteaux lapja szólal fel. amely szerint Stresemann • helyzete százszor t, szilárdabb, mint Poincare pozi-Párisból jelentik: Stresemann kül­ügyminiszternek a német birodalmi gyűlés csütörtöki ülésén elmondott beszéde nem tévesztette el hatását. Az egész francia sajtó mint első­rangú politikai eseményt méltatja és majdnem teljés szövegében közli a beszédet, amelyről például a Jour­nal azt irja, hogy fontossága messze túlterjed a közönséges parlamenti nyilat­kozatok jelentőségén, a- Matin pedig úgy jellemzi, hogy régen hallott a világ a törvényho­zás színe előtt bölcsebb és mérték­adóbb beszédet, mint volt csütörtö­kön Stresemanné. A német birodalmi külügyminisz­ter nyilatkozatának súlyát és fon­tosságát azonban főleg a francia jobboldali sajtó dührohamának ki­törésén lehet megmérni. A jobboldali lapok fel vannak böszülve Stresemann ellen és beszédének azt a részét, amely­ben azt állította, hogy Poincaré nem volt tájékozva a külpolitikai kérdé­sek állásáról, impertinensnek, önhiit­­nek és gyülölködönek nevezik és azt írják, hogy Poincarét Stresemann részéről olyan szemtelen sértés érte, ami az egész francia nemzetnek a megbontása. Odáig mennek ezek a lapok, hogy kommentárjaikban Stresemannt a legfeketébb im­perializmussal vádolják, mert barátságosnak látszó eszközök­kel iparkodik Németországnak cioja. Stresemann egyetlen sértő szót sem használt Poincaréval szemben — |iria a lap — és mégis megragadja a francia közvélemény figyelmét, a mely szintén azt kérdezi a kormány­ból: Hová visz utad Franciaország? wmmuummm Byrd elhalasztotta óceáni útját Chamberlin és Levine híján térnek vissza Amerikába Newyorkból jelentik: Az időjárás­ról szóló jelentések csütörtökön este kedvezőtlenek voltak, tehát Byrd kapitány északsarki repülő csütörtö­kön éjfélkor elhatározta, hogy a startot egy napra ismét elhalasztja, lehetséges azonban, hogy ez a ha­lasztás hosszabb ideig fog tartani, mert újabb vihar keletkezett nyuga­ton és nagy sebességgel közeledik. Byrd és társai pénteken hajnali négy órakor akartak indulni az óceáni útra. Csütörtök este mind a három repülő betért a Garden City szállodába, amely a repülőtér köze­lében van, mert ott akarták kialudni magukat a start előtt. A gép már kint volt a starthelyen, a benzint is betöltötték és a hivatalos kiküldöttek is megjelentek. Megelőzőleg a start­pályát magasra feltöltötték és az volt a terv, hogy a repülőgépet köte­lekkel a starthelyhez erősitik, amig a motorok el nem érik a teljes forgá­sok számát. Amikor aztán a motorok a legnagyobb teljesítőképességüket fejtették volna ki, el akarták vágni a köteleket, hogy a nekilendülés hir­telen történjék és a gép gyors lendü­lettel a magasba emelkedjék. így a start csak egy-két percet vett volna igénybe. A repülőgépet indulásraké­­szen újra lemérték és az Amerika súlya tizennégyezer angol font, ami háromszorosa a Miss Columbia és a Spirít of Saint Louis súlyának. Byrd leveleket vitt magával Euró­pába, köztük Walker newyorki pol­gármester három levelét, amelyek közül az egyik a párisi városi tanács­nak, a második London polgármes­terének és a harmadik Hindenburg német birodalmi elnöknek szól. Byrd súlyt helyez annak megál­lapítására, hogy nem sportszerű tel­jesítményre, hanem tudományos kí­sérletre gondol. Az a szándéka, hogy repülése során állandóan vizs­gálni fogja a légáramlatokat és a szél erősségét a tenger felett. Kü­lönösen nagy gondot fordított a re­pülőgép rádiófelszerelésére. A rá­dió antennái felett két papírsárkány lebeg majd hosszú sárga zászlócs­kákkal, amelyeket a hajók távolról is megláthatnak. A repülőgép három motorral van felszerelve és nyolcszáz gallon tü­zelőanyagot visz magával, amely ötven órai repülésre elegendő. A gép óránkénti sebessége kilencven mérföld, vagyis százötvenöt kilo­méter. A repülés egész ideje alatt mind a három motor működésben lesz, mert ha egyiket elállitanák, ez az óránkénti sebességet tizenhat mérfölddel csökkenti. Byrd minden­nel el van látva arra az esetre, ha az óceánon le kellene szállnia. Az északsarki repülő Európából visszafelé is repülőgépen szándé­kozik megtenni az utat Amerikába, de csak az ir partoktól kezdve, hogy igy kiegyenlítse azt a repülési több­letet, amelyre visszatértekor a he­ves ellenszél miatt kényszerülne. Byrd repülőgépe nyolcvanezer dol­lárba került. Mint Berlinből jelentik, a Berliner Tagblatt értesülése szerint Chamber­lin és Levine hajón te'szik meg az utat vissza Amerikába és a két pi­lóta az asszonyokkal együtt julius 12-én indul Hamburgból a Leviathan fedélzetén Newyorkba. Csalás, vagy spekuláció? Megkezdték a főtárgyalást a sikkasz­tással vádolt franzfeldi malomtulajdo­nos bűnügyében Pancsevóról jelentik: A pancsevói tör­vényszék büntetőtanácsa pénteken kezd­te meg Metzger Jakab franzfeldi malom­tulajdonos bűnügyének a főtárgyalását- A bíróság tekintettel a tanuk nagy szá­mára, a helyszínre szállt ki. A vádirat szerint Metzger Jakab kétszáz franzfeldi földmivestől gabonát vett át megőrzés végett, de ,a gabonát eladta és az érde­kelt föltímiveseket sem pénzben, sem lisztben nem elégítette ki. Metzger kihallgatása alkalmával be­ismerte, hogy átvett gazdáktól gabonát azonban azt nem megörlés végett kapta> hanem spekulativ célokra. Elmondta, hogy rendszerint minden év júliusában keres­ték fel a malmot a gazdák, bevitték ga­bonájukat, amiért azonban csak ritka esetben kértek lisztet, a legtöbbször az­zal hagyták ott, hogy amikor jó ára lesz a búzának, adja el. Ezeket a szállítmá­nyokat nem is ő szokta átvenni, hanem raktárnoka, Scherer Kristóf, aki a berak­tározott gabona hovaforditásáról pontos elszámolást vezetett. A múlt évben azért károsodtak meg a gazdák, mert a rossz üzleti konjunktúra következtében a malom sokat veszített. Ehhez járult még az is, hogy társát, Ittinger Ferencet váltóhami­sítás miatt letartóztatták, mire az összes hitelező bankok megrohanták és pénzü­ket követelték. A malom a rossz üzleti konjunktúra miatt nagyobb kölcsönt volt kénytelen felvenni, amelynek kamatait később csak úgy tudták kifizetni, hogy a beraktározott gabonát eladták és an­nak árát a kamattörlesztésre fordították Minthogy a malom a gabonát csak spe­kuláció céljára vette át, a gazdák tekin­tettel a rossz üzleti évre, nem követelhet­tek semmi ellenértéket. Metzger kihallgatása után a bíróság negyvennégy tanút hallgatott ki. A ta­nuk közül Krammer Mihály pék elmon­dotta, hogy többizben adott át búzát Metzgeréknek, akik azt eladták és az áru fejében kapott pénzt húsz százalékos ka­matozással kikölcsönözték tőle. A többi tanú vallomásából is kiderült, hogy a károsultak a gabonát mint húsz százalé­kos kölcsönt adták át a malomnak. Mór Konrád tanú elmondotta, hogy ő augusz­tusban vitt el huszonöt métermázsa bú­zát a illatomba és amikor azt átadta ki­­lentette, hogy a gabonát csak raktároz­­zát a malomba és amikor azt átadta, ki­­nak tátják. Scherer Kristóf raktárnok megerősítette a vádlott vallomását és ki­jelentette, hogy az átvett gabonát ő ke­zelte. Hildebrand Frigyes könyvszakértő vallomásában megállapította, hogy a gazdák spekulatív célokra adták át a ga­bonát a malomnak. A bíróság a könyvszakértő kihallgatá­sa után a tárgyalást berekesztette ég folytatását szombaton délelőttre tüze kii Belbetegeknek, idegbajosoknak, üdülőknek legmodernebb klimat kus diétás gyógyintézet a BUDAPEST­SVÁBHEGYI SZANATÓRIUM Budapest központjától negyedórányira, óriási parkban, egyesítve a modern szál­lodai technika minden kényelmét az orvosi tudomány tökéletesen gyógyító eszközeivel. 9«e \

Next

/
Thumbnails
Contents