Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-24 / 173. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ K27. junius 24. A spanyol direktórium ragaszkodik aíanger feletti fennhatósághoz A spanyol király Parisba és Londonba utazi; Parisból jelentik: Madridi jelentés szerint Alfonz király szerdán kisebb kísérettel elutazott és vele van a mirandai herceg, Spanyolország nagykancellárja is. A spanyol király Parison keresztit! Londonba utazik. A n,.adrici>lapok azt Írják, bogy a nagy kancellár elviszi a párisi spanyol nagykövetnek a madridi kormány jegyzékét, amelyben utasítások foglaltatnak a párisi tangeri konferenciára nézve. A lapok szerint a katonai direktórium ragaszkodik ahhoz, hogy Tanger spanyol fennható ág alá kerüljön, nehéz lesz konferencián. — Avrsaci Német Férfidalkör a dalosversenyen nagy sikert ért el és a bizottság úgy döntött, hogy az első díjra vagy a mariboriak, vagy a vrsaciakat ajánlja. Az első dijat valóban megkapták a mariboriak, a másodikat pedig, amire ezek után joggal igényt tarthattunk volna, a »oviszadi dalárda kapta. A vrsaciakat egyszerűen mellőzték. Ez ellen a nagy nyilvánosság előtt vagyunk kénytelenek tiltakozni és a bírálóbizottság döntését a kellő értékére szállt tani le. Vrsac város német közvéleménye szó lidáris a férfidalkör vezetőségével és elterjedt hírek szerint ennek a konfliktusnak még igen súlyos következményei lesznek. úgy hogy valószínűleg megegyezés a tangeri CARPENTIER, A VILÁGHÍRŰ BOXBAJNOK FÉL A NŐKTŐL ÉS A FEKETE MACSKÁKTÓL T irc! óini tu i let! a Loxbhampioabó!, altit a felesébe csáblíott a professzionizmus útjára Ki érdemelte a második dijat? Az indijai német ünnep e liló usa Vrs'acról jelentik: Az indijai iinneps gek alkalmából rendezett dalosversenyen részt vett a vrsac: Német Férfidal kör is. amely egyike a legrégibb és legismertebb dalárdáknak az országban. Vrsac város német lakossága körében nagy elkeseredést váltott ki, hogy a vrsaciakat az ünnepségen mellőzték, aminek következtében a dalkör vezetősége nyílt levélben fordult, az indijai dalosverseny bírálóbizottságához. Ez a nyílt levél most jelent meg a délbánáti német lapok# hasábjain és a következőket tartalmazza: »A vrsaci »Német Férfidalkör« utólagosan tiltakozik az indiiai ünnepségek alkalmával rendezett dalosversenv bírálóbizottságának teljesen igazságtalan, felületes és részrehajló Ítélete ellen. Kijelenti az egyesület vezetősége, hogy a történtek titán a bizottság által rendezpti versenyeken serhmi körülmények között nem hajlandó rćsztvenni.« A vrsaci Néniét Férfidalkör nyilatkoznia Városszerte nagy meglepetést keltett és a német lakosság helyeslésével találkozott. A Bácsmegyei Napló munkatársa érdeklődött a Német Férfidalkör vezetőségénél, ahol a következő felvilágosítást kapta: Paris, junius hó. Miután félboltra dögönyözte a védtelen it.iUi. akinek szerződése tiltja .erélyesen visszaütni a ragyogó starra, a ! függöny összecsapódott és Georges Car I rentier — legnagyobb bánatára — nem I jöhetett ki pukkedlizni graciözen, mert ja publikum nem követelte. Nem hívták i labdob"-, '«sál, sem tapssal, sem üvöl töző 0.110.... ’v béggel. Nem mintha i párisi közönség ciíeleitett volna tapsolni. Vagy mintha megdermedt volna a játék szépségétől és sportszerűségé töl lenyűgözve még nem ocsúdott fel az elragadtatásból. A nézőK — pedig nem beszéltek össze — Ízléstelennek és unalmasnak találták a világhírű boxbaj nők kabaré-attrakcióit. A ringben bizonyára szívesebben látnák viszont. De Carpentier nem kiváncsi a múltjára, nem kívánja az. öklök zene-bonáját az orra alatt, mikor az ütések úgy zubogtak a fején és a mellén, mint a jégeső. Engedett a csábításnak és ma a Palace roviiijébe.n ő a férfi Josephine Baker. udvari mulattató, torz árnyéka saját magának. Félidőben, a nagy szünet alatt kerestem tel az öltözőjében. — Georgesom ... A nagy Georges félmeztelenül állt a v;:. szoba közepén. Ép a harisnyáját húzta, mig előtte, a ruhadarabokkal teleszórt padlón, egy idősebb, molett, elegánsan öltözött asszony rimánkodott: — Georges... senki se szeretett Hálámnál jobban a világon! A világhírű boxbalnok idegesen cihába a harisnya tartóiát: — De inon vieux -- veregette hátba ■aa elröppenő szerelmet — biztosítalak, hogy csak te voltán az egyetlen ... akit igazán... de a kötelességeim... a családom. .. — és a falra mutatott, amely a felesége és a kislánya képeivel van teleaggatva. Ha szakításra kerti! a ser, Carpenticr mindig a kislánya boldogságára való hivatkozással operálja ic magáról- a megunt nőket. — Georges ... Mindez előttem tolvt le. A helyzet kínos volt és tapintatosan vissza akartam vonulni, de Carpentier a szemeivel kért, hogy maradjak. Úgy kapaszkodott belém, mint a fuldokló ama bizonyos szalmaszálba. — Bocsáss meg kedvesem, de a sajtó vár és rögtön kezdődik a jelenésem. A nő gyűlölködve nézett végig, aztán jött a III. felv. végjelenete, a zokogás: — Tudtam, hogy ennek el kel! egyszer következnie... de hegy ilyen gyorsan meguntál... maid csak később fogsz rájönni, ki voltam én neked ... — De szivem... az istenért... te félreértesz... A nagy Georges úgy dadogott, úgy drukkolt, akár a negyedik elemi záróvizsgáján. Vagy a polgári iskolai tanév végén. Egy igazi drámai jelenet volt. A büta star és a szerelmes asszony, a kit megejtett ennek a törött-orrú ökölbíunoknak az izom éis csontrendszere. A téma kicsit sablonos, de ilyen megrázóan emberi komédiát még nem láttam színházban. Igaz. hogy ha ezt játszani kellene, biztos nem tudná mégegyszer önmaga után csinálni. Az aszszouy utoljára végig legeltette szemeit a szőrös vád-ikon, a domború mellkason és egy pillanatig viaskodott magával: láttam a tekintetéből, hogy szeretne belerúgni ebbe a boxba.inokból avanzsált bonvivánba. Aztán némán kirohijit'— Qlúlú! — mondta Carpentier és vidáman fütyőrészni kezdett Sokkal könnyebben ment, mint kittem volna — röhögött a bajnok — ez; önnek köszönhetem. Ha egyedül maradunk. nem úszom meg bőgés és Skandal mii nélkül. — - Hiába volnának a bexkeztyiik, a nők attakját mégse tudja kivédeni? Legyintett: — Tréning dolga az egész. Én nem sokat törődöm a nőkkel, ezt okvetlen írja meg. imádom a családomat, tiz éves férj vagyok, de a nők nem hagynak lékén. Ide jönnek helybe és a legfurfangosabb űrüggyé’ visznek kísértésbe. Csontos, brutális arca van. a fényképein és a plakátokon szőke selvemfiuvá idealizálták, de így szemtől-szembe szintö( riasztó ez a markáns, össze-vissza törött, ütött, nyomott arc. a boxkeztvükkel formázott orr, a ferdére csúszott száj és minden csöpp helyen mint térképen az állomások, régi, borzalmas ütések nyomai, a riválisok iemoshatatlar> névjegyei. Ritka unintelligens fej. És az ember, ha beszélni kezd. nem is hazudtolja meg a látszatot. — Melyik a kedvenc sportja — kérdeztem - a box, vagy a tánc? Épen a cipőét fűzi be. Abbahagyja és rámnéz bögöly szemeivel: — De kérem! A tánc az művészei, mig a box — lebiggveszti az ajkát — barbár dolog. Még ló. hogy a fe'oségem ideiében lebeszélt róla. line, mire vezet az. ha egy boxba.inok nagyravágyó asszonyt vesz. ieleségiil. akinek derogál az ura mestersége — Mióta táncol? — Két hónapja. Szeptemberben Londonba megyek, onnan pedig Amerikába. Szegény Amerika! (De ezt nem mertem hangosan mondani. Csak nem őrü1- tem meg kikezdeni egy boxbajnokkal, még akker sem. ha az illető már csak exboxba.tnok.) — Hány éves a kislánya? — Hat és fél — és kihúzza a mellényzsebéből a fényképét — ő az én talizmánom. — Babonás?-r- Igen — vallotta be magától értetődőn — nekem egyszer, még gyerekkoromban megjósolták, hogy hires ember leszek és ime beteljesedett. — Kártyavetőnö? — Nem, tenyériós. Megszólalt az előadás kezdetét jelző csengő és Carpentier erélyes kézszoritással búcsút vett tőlem. Amikor elváltunk a folyosón, egy fekete macska tinóit keresztül a díszletek között. A boxdandy elsáoadt. — Ez ma már a második — hebegte magából kikelve és ráorditott az öltöztetönöre: — Ha még egyszer meglátom ezt a dögöt, agyonverem! — üvöltötte. És úgy félt a rá várakozó szerencsétlenségektől. mint a kisgyerek, aki elbukott a vizsgán és mc.st nem mer hazamenni a rossz bizonyítvánnyal. Tamás István Isten napja : ember napja... ír a Kristá'y Irtván Jönnek hazafelé... a mezőről a faluba. Mögöttük a nagy remény: a kenyér kalászai zsolozsmáznak égi beteljesülésért ... Ök pedig tizenhat órai munka tragikus nagyszerűségében, fejük felett láthatatlan glóriával — lépdelnek az otthon felé! Hazafelé lépdelnek a munka bősei. Engedjék meg, hogy a szivemet terítsem -elétek puha, virágos szőnyegnek! * A sor elején dalolnak: itt jön a jövendő. Ó. legyen ez a daloló kedv a munka szépségének himnusza. S ti legyetek a himnusz forrósága, melege, szive! Soha sé szűnjön meg a dal: az öröm — hogy éltek! Utána jön a jelen: az erős karú férfi s a kibömlott emlőjü asszony — az élet pompázó telje: az aratás . . . Néhány lépéssel hátrább: a múlt — mcgbékült keservek élő zsoltárai... az öregek... S mindannyiuk között még valaki lépdel ... aki most a szivembe néz... * Beszélgetnek... Holnap meglátogatom a komámat. : Nézd: úgy mondja, mintha a hetedik vármegyébe menne, pedig csak a bar-; madik szomszédja! Mondd te János — kacsint a többiek ; felé Medve Illés — nem inkább a pincé- j jét látogatod-e meg? Mi a pincében értekezünk legjobban j — huncutkodik János I Aztán miről te? Hogy ki az erősebb — nevet harsányan János. És nem mérünk hazamenni a kapun, mi? Hanem a másik uccáról a kerten át! János felfortyan: Ki meri ezt állítani? Te mondod ezt Illés? — te?! Hát ki más a szomszédod, mint én! Tán a sodrófát is te kézbesítetted Annus nénémnek — mondja a baloldali fiatalabb szomszéd. Jót nevetnek a mondáson, de azért az öreg Váci nem mulasztja el a feddést: Jóska fiam! — te még a fogadon tarthatod a nyelvedet! Ezzel az egyensúly helyre van állítva, mindnájuk arcán azonban tovább villog j valami csendes, mély derű... igy néznek le felhőtlen égről a csillagok. De János mégegyszer körülnéz — a tekintélyt meg kell tartani — amint | azonban társai szemébe nézett, kis meg- j hatódás félét érezve elmosolyodik üdén,; frissen és szól — minden szót valóság- j gal élvez: mert hát azért mondom!...; * Szájukban a nevetés édességével lép- ! nek be a házba... csahol a Bundás, jön j a kis család: édesapám megjött kend?! j Iliol Vagyok c, fiam Hozott-e valamit? Magamat kis fiam! — aztán felemeli ; a kis fickót, meglóbálja a levegőben — j félsz-e? Nem én apám! No akkor derék fiú vagy! Mit incselkedik már megint avval a szegény gyerekkel? — szól ki a konyhából az anya. Már minthogy én? Hát ki más? Ejnye, de megoldódott a nvelvecskéd! I ! Maga mindig ilyen — pityeredbe el a menyecske. Holnap meglátogatjuk Marisékat — ' szól az ember, mert sajgást érez a szive : körül. Már mért sírjon ez a szegény I asszony? hát most is nem a vacsorát ! főzte-e éppen? Közelebb megy, megöleli j— az asszony liozzásimul és most János ! megérez valamit: hogy az asszonynak I jól esik ez az ölelés. I Édes — szalad ki a szó a száján Az asszonjr elpirul, aztán felmosolyog: hun az a gyerek? Itt vagyok édesanyám! A menyecske felkapja a gyermeket: csókolja má meg szegénykét — ha úgy megijesztette. Az ember megcsókolja a kis fickót, közben a menyecskének is juttat cgyetegyet a csókból... ejnye, de eltévesztetted — incselkedik ilyenkor. De az asszony csak mosolyog... hiszen érzi, hogy az övé ez a derék, erős, munkás férfi és gyengéden szól: gyiijjék már, elhül a vacsora. # És megszegik a kenyeret.. A fehér kendövei megtüriilik az alját és a szenvedés jelét felkarcolja rá az acél. Csend van: az apa kenyeret oszt... Aztán felhangzik: add meg a mindennapi kenyerünket... S a nap tragikus küzdéseinek liimnu- \ sza különös zamatot nyer... a szemekben mély meghatódás... a kenyér a fe-' bér térítőn az élet jelévé magasztosul s az ima után érződik, hogy a kenyérosz- j tás a legszentebb cselekedet s hogy az i asztalnál jelen van az Isten — az Élet' j * Húrom holdat kapáltunk meg, meséli az apa. Elég gyengécske minden. Elhall-1 I gat: arcán láthatatlan kerek redőket raj- I zolnak. De az idén többet vetett — mond- I ja az asszony. Többet: kétszer annyit. Kellene már a tehén is. Talán — reszket föl az apa hangja! A másiknak is — pirul el az asszony. I A másiknak? — kérdezi a férfi és a í szeme valahová elnéz. Igen — súgja az asszony. S neked jó meleg ríjha az őszre — ! mondja az anyának a hitestárs meleg érzésekkel. Nézze ez is milyen szép — mutat a j bölcsőre az anya. i Szép. Három éves s milyen erős! — olyan i lesz. akárcsak maga. Az embernek majdnem könny jön a szemébe e szókra... de a szeme olyan, mint a tied! Maga csak kedveskedik. Nem. egészen olyan, mint a tied... olyan szép csillogó, mint — mint mikor először néztél rám. A gyerek mintha tudná, hogy róla van szó. felnyitja a szemét s ránéző szüleinek szemébe mosolyog. Egy pillanat az egész, de ez a pillanat leszalad a szívre, ótt csodálatos dobogást okoz, aztán szétfut a testbe, mintha valami égne. világítana ... aztán egy rcszketésben szétömlik a mindenségbe... az örök életbe .. Ránk mosolygott — mondja az anya — milyen boldogság! Az az. boldogság! — jól mondtad, boldogság... boldogság ... boldogság ... * S igy lesz az Isten napja az emberé, ki önmagában csodálatos történések bölcsőjét ringatja azáltal, hogy: él!...
