Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-03 / 152. szám

4. oldal.

1927 juuius 3.

BACSMEGYEX NAPLÓ

Kiújult a harc

a noviszadi radikálisok közt

A disszidensek vizsgálóbiztos kiküldését kérték a miniszterelnöktől

Noviszadról jelentik: A noviszadi radikális pártban, mint ismeretes, a legutóbbi képviselőválasztások után szakadás állott be. A párt nagyobb csoportja, Slepcsevics Milán volt főispán, Vilics Márk tanitóképzőintézeti igazgató, volt nemzetgyűlési képviselő, dr. lücs Radoszláv ügyvéd és mások vezetésével disszidált. A két frakció között az ellentétek annyira kiéleződtek, hogy a legutóbb megtartott tartománygyűlési képviselőválasztások idején a két frakció külön-külön listával vett részt a választásokon, a hivatalos lista a tartománygyíilési -választásokon 1600, a disszidenseké 667 szavazatot kapott. Dr. Velicskovics-Szvinyarev Miladiu főorvos, volt nemzetgyűlési képviselő és a radikális páfl elnöke, több Ízben közbenjárt a két frakciónál, hogy az elleni téteket elsimítsa és lehetővé tegye a két frakció újból való egyesülését, de a két frakció közt fennálló és erősen kiélezett személyi ellentétek miatt minden kísérlete meghiúsult. A hivatalos radikális párt közben a disszidens vezérek közül néhányat a párt kötelékéből kizárt, de a disszidensek továbbra is azt hangoztatták, hogy a radikális párt híveinek jelentékeny része mögöttük áll. A belügyminiszter néhány hónappal ezélőtt a kiszélesített tanács tagjai közül is felmentette a disszidenseket, úgy hogy azoknak a közgyűlésen nincs is képviseletük.

Néhány nappal ezelőtt Vilics Márkó vezetésével közel húsz tagú küldöttség járt a miniszterelnöknél, akinek Vilics Márkó terjedelmes memorandumot adott át, melyben felsorolta a disszidensek panaszait és azonkívül súlyos vádakat emelt a hivatalos radikális párt ellen. Ezek a vádak a beogradi Pravdában is megjelentek egy interjú keretében, a melyre Klicin Mita a hétfői városi közgyűlésen válaszolt és éleshangu beszédben a disszidensek vezetőit, főleg Slepcsevics Milán volt főispánt és ViMcs Márkot illette vádakkal, kijelentvén, hogy. okosabban tenné Vilics Márkó, ha saját, portája *'e}ött •:seper?ieí' *»

A Zasztava hétfői számában, mely tudvalevőleg a hivatalos radikális párt orgánuma, a hivatalos radikális párt Választmánya utasítja vissza a Pravdában, megjelent vádakat. A hivatalos radikális párt azonban ezzel nem elégszik meg hanem a napokban, valószínűleg már szombaton küldöttséget meneszt a miniszterelnökhöz és a radikális párt beogradi országos főbizottságához, hogy a disszidensek memorandumát és panaszát megvilágítsák.

Vilics Márkó volt nemzetgyűlési képviselő, a hivatalos radikális párt kül, döttségéről ezeket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának;

— Hivatalos elfoglaltságom akadályozott eddig meg abban, hogy a városi közgyűlésen elhangzott vádakra reflektáljak. Minthogy mi nem vagyunk tagjai a képviselőtestületnek, igy az önök nyilvánosságát akarom igénybevenni, hogy a vádakra és a történtekről nyilatkozzak. Mi a miniszterelnöknek konkrét vádakat tartalmazó memorandumot adtunk át, amelyben rámutattunk, hogy a jelenlegi »hivatalos« radikális pártvezetőség működése óta a párt számszerűen és tekintélyben erősen visszaesett Nekünk az utolsó tartománygyíilési választásokon tisztán radikális szerb szavazatokból 667 szavazatunk volt, rhig a hivatalos listának a reájuk leadott 1100 magyar, német és zsidó szavazatokkal együtt 1600 szavazatuk volt, vagyis a két radikális frakciónak együttvéve 2209 szavazata volt, mig 1925 február nyolcadikén a képviselőválasztások alkalmával, amikor pedig a magyarok, németek és zsidók 1100 szavazata nem jutott a radikális pártnak, 2740 szerb szavazat volt, úgy hogy ha a jelenleg leadott 1100 kisebbségi szavazatot is hozzászámítjuk, akkor a radikális pártnak tulajdonképen 3840 szavazat felett kellett volna rendelkeznie, ha megtartotta volna előző pozícióját, de a párt ereje láthatólag csökkent. Ugyanez a helyzet a noviszadi járásban is. Az általános képviselőválasztások alkalmával 6640 szavazat jutott a radikálisoknak, mig a külön német jelöltre 1900, a magyar pártra ■ :dig 1200 szavazat. Most a tartománygyűlési választásokon nem volt se külön magyar, se külön német lista és mégis csak 5790-en szavaztak a radikális pártra.

— Ezenkívül más természetű vádakat is emeltünk, a választási névjegyzék összeállítása, a képviselőtestület összetétele ellen, amelyből nemcsak mi, akiknek 667 szavazatunk volt, de a magyarok, németek és zsidók is hiányoznak. Minden pártot megilleti az a jog, hogy i képviselőtestületben bent legyen, mert mindannyian egyformán szeretjük városunkat. De vádakat emeltünk a város igazgatása miatt is és arra kértük a miniszterelnököthogy a vádak1 megvizsgálására küldjön ki vizsgálóbiztost, aki állapítsa meg, mennyiben igazak a mi vádjaink. Klicin Mita a közgyűlésen a helyett, hogy hozzájárult volna a vizsgálóbiztos kiküldetéséhez, ellenünk emel vádakat és a mi vádjainkra csak általánosságban felel.

Sztrájkba léptek a Ferrum munkásai

Az igazgatóság elutasította azt a követelésüket, hogy az akkord-rendszer helyett órabér-rendszert vezessenek be

A szuboticai Ferrum vagongyár munkásai csütörtök délelőtt sztrájkba léptek és valamennyien kivonultak a gyárból.

A Ferrum-gyár, mint ismeretes, pár héttel ezelőtt megrendelést kapott az államtól, mely a javításra szoruló tehervagonokból 36 vagont adott át a gyárnak azzal az Ígérettel, hogy később személykocsik javítására is ad neki megrendelést. A 36 vagon kijavítására a gyárvezetőség akkordrendszcrrcl akart a munkásokkal, megegyezni, az akkordbcrckct azonban olyan minimális őszszegben szabta meg, hogy a munkások .e^^yg/.ták:, a munkát nym ' kezdik

A munkások két hé|ig kitartottak a gyárra kimondott bojkott mellett, aztán a mozgalom megbukott, mert a gyár alacsonyan megszabott akkordbére is számos munkanélkülit csábított be a Ferrumba. A szakszervezetek vezetői, mikor látták, hogy a munkások kitartása megingott, tárgyalásokat kezdtek a gyárigazgatósággal és a munkásokat rábírták, hogy a bojkottot szüntessék meg és vegyék föl a munkát.

A munka meg is indult, a munkások elfogadták az akkordrendszert és alacsony akkordbéreket, annál is inkább, mivel a gyár igazgatósága Ígéretet tett arra, hogy a 36 tehervagon után kijavításra kerülő személykocsiknál vagy bevezeti az órabérrendszert, vagy fölemeli az akkordárakat. A munkások, akik az akkordrendszer mellett igen keveset kerestek, másfél héttel ezelőtt végeztek a tehervagonokkal és megkezdték, ugyancsak akkordárak mellett a személykocsik javítását. Ennél a munkánál, a munkások szerint, kitűnt, hogy az akkord olyan alacsony, hogy még a négy dináros órabéreket sem tudják elérnj.

A gyár munkásai ezért csütörtökön közölték az igazgatósággal, hogy állítsa vissza az órabérrendszert, mert az akkordrendszer mellett sehogysem tudnak keresni. Az igazgatóság azonban elutasította a kérést, hivatkozva arra, hogy az akkordárakat a vasutigazgatósággal egyetértésben állapították meg és attól nem térhetnek el, mire a gyár száz munkása azonnal beszüntette a munkát.

A munkabeszüntetésről a gyárigazgatóság a következő felvlágositást adta munkatársunknak:

— A munkások azt követelték, hogy az akkord-rendszer helyett állítsuk vissza a biztosított órabéreket. Ezt a követelést kénytelenek voltunk elutasítani, mert csak akkordrendszer mellett végezhetjük a vagonjavitást, miután az államvasutakkal csjk ilyen értelmű szerződést kötöttünk. A munkások eljárását különben sem lehet megmagyaráz.tt, túszén a munkások akkordrendszer mellett is elérték az 5 és fél—8 dináros órabéreket, sőt voltuk sokun, akik ennél nagyobb órabért is biztosítónak maguknak.

A nagy hideg miatt

csak négyszáz mázsa opium terem Délszerbi.tban A délszerbiai ópium a legjobb a világon

Ebben a hirtelen és heve* kánikuláin még a hidegről olvasni is jó. Jegyezzük tehát ide, hogy a szkopljei kereskedelmi kamara a hidegre panaszkodik. Jelentése szerint a délszerbiai máktermés a rendkívül hideg időjárás miatt az idén alulmarad a szokott mennyiségen. Különösen Stip környékén nagy a kár és itt kétezer hektár vetésből alig öt métermázsa ópiumot fognak kapni Kumanovó körül a nagykiterjedésü mákvetés csaknem egészen elpusztult, igy csak szintén öt métermázsa ópiumot ad. Veleszt sem kerülték el az elemi csapások, az ópiumtermés most mintegy ötven mázsa lesz ezen a környéken.

Aránylag megkímélte az időjárás a többi délszerbiai ópiumcentrumokat, ahol igen nagy ópiumtermésre számítanak: Szkoplje húsz mázsa, Szvetinikola ötven, Prilep öt, Kocsane harmincöt, Kratovó húsz, Kavadar ötven, Sztrumica százhúsz és Radoviste negyven mázsa ópiumot ad. Az összes délszerbiai ópiumtermés ebben az évben négyszáz métermázsára tehető. Két hét múlva megkezdődik az ópiumszüret és már erős érdeklődés mutatkozik a külföldi, főleg francia, német és svájci cégek részéről, amelyek most elküldték képviselőiket, hogy közvetlen összeköttetésbe lépjenek az itteni termelő és exportőr körökkel. Külföldön mindenütt tudják, hogy a délszerbiai ópium a legjobb a világon, mert legnagyobb a morfiumtartalma. A közvetlen kereskedelmi kapcsolatok felvétele a szalonikii piac közvetítésének kikapcsolását jelenti és nagy fontosságú a délszerbiai gazdasági életre. Eddig az egész ópiumexport Szalonikin át bonyolódott le, ahol az ópiumkereskedelem néhány görög-zsidó cég monopóliuma.

Éjféli tivornya

Irta: Cholnoky László

Ahogy lejött a domboldalon és bejutott az árnyas fák alá, a hűvös, illatos légáram egy pillanatra elfeledtetett vele mindent, a csikorgó éhséget, a reménytelen szomorúságot, ami úgy úszott, lebegett a nyomában, mint valami átokverte, fekete fátyol és a magasból aláhulló hőséget, ami dühödtté forralta az agyvelejét. Megállt egy pillanatra, megtörölte a homlokát, miközben az emlékezetén gyerekkori dalocskák sajdultak át. Második napja koplalt már és az akarata is elernyedt, hogy munkát kapjon, csak ment céltalanul, néha lassan, máskor hirtelen nekilódulva, hogy talán valahogy majd elszakad, megszabadul tulajdon magától, mint a bitang kutyától.

De ahogy beért a faluba, a nyugalom megint elrebbent fölüle. A toronyban akkor kondult meg a déli harangszó és csattogva, döngve alálebbenő bangók zavaros táncra perdültek zugó fülében. Torkán keserű nyál folydogált alá az éhségtől és egy pillanatra úgy érezte, hogy megállt a világ szívverése és vége mindennek.

Ahogy azután továbblódult, maga sem tudva, merre, miért, az egyik szalmazsuppos ház vasrácsos, nyitott ablakán keresztül zsíros, kövér, nehéz ételszag csapott feléje. Szédülés fogta el, meg kellett álnia.

Megfogta a vasrácsot és betekintett

• A szoba közepén, az asztal mellett potrohos paraszt ült és szörcsögve tömte magába az óriási gombócokat. Ahogy a jövevényt megpillantotta, a szeme pillája sem rebbent meg, csak csámcsogott tovább, közben nagyokat nyögve a nehéz munkától.

— Adjon az isten minden jót — mondta a csavargó az izgalomtól remegő hangon — két napja nem ettem semmit... ha lenne olyan jó...

A paraszt még nyelt néhányat, megvakarta szőrös, barna fülét, vizenyős szemét ráemelte a jövevényre és nehéz csuklások között azt mondta:

— Két napja?... Az bizony sok!... Én egy napig sem állnáml... Most is majd az ördög vitt már el a nagy éhségtől!

A csavargónak felvillant a szeme a reménységtől.

— Igen, két napja! — mondta újra. — Ha lenne olyan jó!...

A paraszt tötyögve nevetgélni kezdett.

— Mármint hogy én adjak magának is? — kérdezte. — Hát mi vagyok én?... Bolond?... Hát adott már maga nekem valaha enni, mi?... Hát én nem vagyok bolond, nekem megvan a magamhoz való eszem!... Hanem ha enni akar, akkor jöjjön el holnap és segítsen nekem fát vágni. Látja ezt a sok tüsköt? ... Ha ezt nekem holnap estére bevágja, akkor majd lesz ennivalója... Most pedig menjen isten hírével, mert liivom a kutyát!

— De én már most sem bírom tovább

— mondta a csavargó halkan, miközben cserbarna, ráncos arcán két kövér könnycsepp futott alá.

A paraszt legyintett és ez a gyászos mozdulat olyan volt, mintha a minden remények fekete fejfáia bólogatott volna.

A csavargó szeme lecsukódott, de azután valami ismeretlen megnyugvás szállt reá. Éhségének tüze is leolvadt, elolvadt, eloltotta az az émelyitö keserűség, ami a szivéből csordogált.

Tekintetét révetegen végigbordta az udvaron heverő barna fatuskón. aztán elköszönt. Más háznál nem is próbálkozott, úgyis tudta, hogy hiába.

*

Felhőfoszlányok siklottak el a hold előtt; a vidék hol ezüstfényben úszott, hol meg fekete éjszakába merült.

Csend volt mindenütt és amikor valami éjszakai járókelő utolsó lépései is elhangzottak, a csavargó előlépett az orgonabokrok mögül, halkan odament az ablakhoz és hallgatózni kezdett. Az üvegtáblák most zárva voltak, de mégis tisztán hallhatta a kövér paraszt nehéz hortyogását.

— Most emészti a gombócokat! — gondolta az éjjeli jövevény és mosolygott. Meggyőződéssel, harag nélkül, nyájasan, mint aki hopponkapta durmoló cimboráját. Mert nem volt a szivében semmi harag, csak valami hang hívta, hogy a déli harangszókor félbemaradt dolgokat tegye teljesekké.

Még egyszer körültekintett, aztán amikor a hold elé megint felhő siklott, a

nehéz fatuskókat elkezdte odahordani a ház ajtaja elé, egész torlaszt emelve belőlük. Azután a földön heverő szénából csóvát csinált, meggyujtotta és bedugta a tető fekete szalmája közé.

Pár pillanatig temetői mozdulatlanság volt mindenütt, akkor azonban az első kis lángkigyó fölszaladt a ház tetejére, a csavargó pedig futni kezdett vissza az erdő felé, ahol a napot gyötrelmes álmok között átaludta.

Amikor a lélekzcte kimaradt, megállt egy pillanatra és visszatekintett. A láng akkor már dúsan, robogva örvénylett a háztetőn, izzó testéből apró lángrongyok szakadtak ki és kanyarogva felsiettek a fekete égbolt felé. A faluból pedig már odalialiatszott a megriadt emberek és állatok pokolbeli kórusa.

Tovább akart sietni, de nem birt elszakadni a látványtól. Boldogságtól ködös szemét mozdulatlanul szegezte az égő házra, amikor pedig a messze rótiaságról megérkezett az éjjeli szellő és a lángot odafektette a szomszédos házak tetejére, körülhordozta tekintetét a fekete látóhatáron. Legyintett és ez a mozdulat most olyan volt, mintha a minden betelt remények pompás obeliszkje bólogatott volna. Aztán pedig úgy lett, hogy az a lángvörös ruhába öltözött pompás asszony, akivel délután, az erdő mélyén találkozott először gyötrelmes álmaiban, eljött hozzá, karonfogta és elvezette palotájának hűvös csarnokaiba, ahol aranysárga börzubatag ömlütte körül a terített asztalt.