Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-19 / 168. szám
32 OLDAL * ARA 4 DINAR PoStarliía placena u gotovoml BACSMEGYEI NAPLÓ XXVII?. évfolyam. Szubotica, 1927. VASÁRNAP, június 18, 168. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 # _ Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-palota) Megjelenik minden reggel, (innep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 165 din. Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovan trg. 3. (Minerva-palota) Két aratás A napok forróságtól átizzott vonatán két aratás állomása vár ránk. Két aratás felé megyünk. Az egyik az áldott búzatáblákon, a másik a politika áldatlan mezőin Ígéri munkánk és okosságunk jutalmát. A politika Péter-Pálja: a választás. Ekkor arathatjuk le munkánk és kitartásunk gyümölcsét, ekkor hordhatjuk be fáradságunk termését — az elvetett mag ezen a napon kezdi meg a fizetést. Ha okos politikát akarunk folytatni, ki kell mennünk a mezőkre tanulni. Mint ahogyan a gazda gondosan kiválogatja a vetőmagot s csak a legnemesebb magot érdemesíti a televényre. éppúgy a politikusnak is ki kell válogatnia a gondolatot, amelyik termést igér, ha a lelkek talajába belekerül. Józan gazda nem vet el gazt, józan politikus nem vet el olyan gondolatot, nem csíráztat ki olyan törekvést, amelyikből a türelmetlenség mérgező s a termést elfojtó dudvái nőnek fel. Csak gyilkos szándék szórja el az áldott földbe a beléndek magvait, a békeakarat vetőgépe búzát szór el a fölnyitott hantok közé. De hiába válogatjuk ki a legnagyobb gondossággal a legnemesebb vetőmagvakat is, ha nem tudjuk a vetés idejét s ha nem ismerjük a föld természetét. A politikusnak is tudnia kell, hogy mit lehet ma elvetni s csak olyan magvakat szabad a földbe szórnia, melyek termést Ígérnek. Júniusban nem lehet búzát vetni s februárban nem lehet aratni. A politikában éppen olyan kérlelhetetlenek és legyőzhetetlenek az időjárás törvényei, mint a földművelésben. Az uralmon lévők akaratának napja érleli a vetést. Ha az uralom zimankós téli éjszakákat, dermesztő fagyot küld mezőinkre, akkor nem ültethetjük ki a vágyak délszaki növényeit a rideg földbe. Akkor tovább kell őket őriznünk az álmok téli kertjében s tovább kell melegíteni szivünk melegével. Csak azoknak a kívánságoknak csemetéit szabad kiültetnünk, miknek elérkezett az ideje. Előbb porhanyóvá kell tennünk a talajt, előbb öntözni és táplálni kell a rögöket, előbb meg kell várnunk az őszi derűnek, vagy a tavaszi zse'nclülésnek idejét, azután mehetünk csak ki elvégezni a vetés munkáját. S ha már a legjobb időben vetettük is el a legnemesebb magokat a legporhanyóbb földbe — ámbár a kisebbségi politika szántóvetői hol találják meg az életkörülményeknek és munkafeltételeknek ezt a szerencsés összetalálkozását — akkor még mindig dandárja vár ránk a munkának. Vigyáznunk kell a vetésre, gonosz indulat s mohó félreértés le ne tiporja reménységeink zsendülő rétjeit. Jelszavak viharágyuival ne tereljenek fölé ólmossziirke felhőket, a gyűlölet jégverése el ne tapodhassa munkánk és fáradozásunk szárbaszökkenő eredményeit. Irigy szomszéd ne etethesse marháit a mi kenyerünk ígéretével. De vigyáznunk kel! arra is, hogy ártó gondolatok gyomja ne vonhassa el a napot a kikelő vetés elől. Se a pipacs égő pirosa, se a búzavirág megejtő kékje ne ejthessen bennünket rabul. A gazdánál nincs nagyobb reálpolitikus s nincs gazda, aki jobban szeretné a legszínesebb virágokat is, mint búzatáblák unalmas zöldjét. Ártó álmodozók azok, akik a politika termő mezőre pipacsot, szarkalábat és kankalint ültetnek s akik a virágban jobban gyönyörködnek, mint a kalászban. Virágot ültetnek, akik elérhetetlen vágyak, megvalósíthatatlan kívánságok után futkároznak. A politika kertjében is vannak virágok, melyek nem nyílnak minden esztendőben, melynek termésére olykor évekig kell várni. Ami a természet rendelése a mezőn és a kertben, az marad rendelése a természetnek a Beogradból jelentik: A kánikulai forróság Bcograőban még nehezebben viselhető el, mint másutt. A negyven fokos meleg mindent megbénít, csak a politikai életben van némi elevenség, jelöltek, küldöttségek loholnak ide-oda. Az önjelölteknek a mandátumért, a mandátumfosztó fórumoknak az önjelöltek elleni egyhangú harcába némi elevenséget hoznak a miniszterelnöknek a magyar párttal való tárgyalásai, amelyek váratlanul a politikai élet homlokterébe kerültek. A magyar párttal való tárgyalásoknak, amelyek, ha nem is folytak kulisszák mögött, de a dolog természeténél fogva nem történtek a nyilvánosság előtt, a kelleténél nagyobb nyilvánosságot ad Pribicsevics Szvetozárnak a beogradi »Rees« szombati számában megjelent egy, neve aláírásával ellátott cikke. Bármennyire is megszokta már a jugoszláviai magyarság, hogy Pribicsevics múltját és a demokratikus elveket megtagadó módon támadja a magyarságot, mai cikke mégis súlyosabb beszámítás alá esik, mert ebben Pribicsevics nemcsak a terror szervezetek frázisait hangoztatja, hanem irredentizmussal is vádolja a jugoszláviai magyarságot. Legkevesebb, amit ezzel szemben a magyarságnak követelnie kell, hogy Pribicsevics akármilyen forum előtt is, de bizonyítsa azt a könnyelmű és ártó állítását, hogy a magyarság irredenta. Ami Pribicsevicsnek Miletics Szvetozárra való hivatkozását illeti, Pribicsevics vagy nem ismeri, vagy nem akarja megérteni a magyarországi szerbség volt vezérének életét és terveit. Miletics Szvetozár, ha élne, elveinek meggyalázását ■ tná abban a politikában, amelyet Pribicsevics és az ő nevével küzdő szervezetek folytatnak. Pribicsevicsnek a Recs szombat esti számában megjelent cikke a következő címet viseli: »Vnkicsevics és a magyarok« és a cikkben a következőket irja: I.apjelentések szerint Vukicsevics miniszterelnök ur a magyar párttal tárgyalásokat folytat, amelyeknek célja, hogy a magyar párt képviselői a radikális, ilpolitikában is. S a kisebbségi nemzeteknek nem arra van szükségük, hogy amikor nem ölthetik magukra a jog páncélját, árvaláriyhajat tűzhessenek a kalapuk mellé. Az nem kisebbségi politika, melynek mezőin nem érnek kalászok s melynek aratása egy marék virág, melynek öröme az álomlátások s melynek világa egy álómvilág — ha szabad mondanivalóinkba beleszőnünk egy halott költő élő versszakát. A szántóvető ember tapasztalatait kell politikánkban is hasznosítanunk, ha aratni akarunk a választásokon, letve, mint ahogy Beogradban mondják, a Vukicsevics-féle jogszerű radikális párttal együttes listán jelöltessenek. Szembetűnő, hogy a magyarok a Vukicsevics-féle radikálisokkal «a jogszerű radikálisokkal« tárgyalnak, nem pedig a demokratákkal, holott ezek mindenben a nemzeti kisebbségek mellett angazsálták magukat. Most ezek a demokraták csalódtak, mert a magyarok azokhoz fordulnak, akiknek kezében van a belügyminisztérium. mert híznak abban, hogy a hatalom révén tudják amaguk számára a legtöbb hasznot elérni. Azt mondják, hogy a megegyezés már készen is van. A magyar párt egységes listán fog jelölni a jogszerű radikálisokkal, képviselőik a választások után belépnek a radikális klubba, ha ugyan a választások után lesz még radikális klub és ha ezek az urak még mindig hatalmon lesznek. A magyar párt fenntartja önnálló szervezetét, a mandátumok számára nézve még nem jött létre megegyezés, mert a magyarok öt biztos mandátumot akarnak. Vukicsevics ezt sokalja, azonban ugylátszik, hogy e tekintetben is létrejön a megállapodás. Vukicsevics úgy dolgozik, mint Averescu dolgozott Romániában, aki a magyarokkal és a szászokkal kötött paktumot és ezzel a nemzeti elemekre mért csapást. Vukicsevics is a magyarokkal akarja a nacionalista elemeket tönkretenni. Mi mindent megérünk még a Vajdaságban? Ugylátszik Beograd nem tud nemzeti politikát folytatni. A pá tura’om annyira ‘ megmérgezte a lelkeket, hogy csak olyan politikát tudnak követni, a mely a pártérdeket szolgálja. Sajnos, a mi pártjaink Beogradban csak olyan elemeket pártolna, amelyek mindig eflene voltak Beogradnak. Ezzel még keveset mondunk, mert Beograd azokat támogatja, akik őt gyűlölik. Ha ma Miletics Szvetozár kikelne sírjából és látni, Ír gy a b.ogradi kormány elnöke hogyan paktál a magyarokkal, visszatérne sírjába, mer. az ő idegei bizonyára nem bírnának egy olyan kormányt és egy olyan B.',grad)t, rmely hivatalosan tá mogatja a ma goul at a s..erbdí ellen. Ez a Beograd hajlandó arra, hogy támogassa az irredenta magyarokat, akiknek ideálja Budapest, a nacionalista szerbek ellen, akiknek ideálja mindig Rcograd volt. a politika Péter-Pálján. A szentai nagypiactól a szuboticai pünkösdig hosszú és nehéz ut vezetett el. De ezen az utpn megtanulta a magyarság, hogy milyen gyakorlati különbségek választják el a »sült galamb várás« politikáját a reális, a termő és alkotó politikától. A politika mezőin sem vagyunk már eke- és iganélküli telepesek. Fundusz instruktuszunk: kilenc évünk minden tapasztalata. Nem virágot akarunk tépdesni mások számára, hanem búzát akarunk aratni magunknak a politika közeledő Péter-Pálján. Nyilatkozik Pribicsevics cikkéről Grol Milán is, aki előreláthatólag ismét a demokrata párt listavezetője lesz a szuboticai választókerületben, ürol a következőket mondja: Pribicsevics cikkét Beogradban sokféleképpen kommentálják. Legjobban elitélik azok, akik a Pribicsevics-párt listáján a Vajdaságban jelöltetni kívánják magukat, mert attól tartanak, hogy egyetlenegy vajdasági magyar vagy német sem szavaz a Pribicsevics-párti listára, bármilyen nép*szerü jelölteket állítanak is fel. — A magyar pártnak a miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai sókkal több anyagot adnak a sajtónak, mint amennyit azok valódi jelentőségüknél fogva megérdemelnek. Az, hogy a miniszterelnök már kétszer beszélt egy csoport képviselővel, azt a látszatot kelti, mintha ez már jelentékeny számú képviselőt is jelentene az illető csoport számára. Mindenki előtt, aki ismeri a magyar, párt szervezetét a Vajdaságban, az előtt világos, hogy a magyar pártra nézve ez nem állhat fent. Az, hogy a miniszterelnökkel megegyeznek, a magyar párt számára még nem jelent képviselői mandátumokat. De nem áll meg Pribicsevicsnek a Recs mai számában közölt az az állítása sem, hogy a demokraták kiábrándultak a magyarokból, mert arra számítottak, hogy a m; gyarok velük mennek čs most azt látják, hogy a radikálisokhoz pártoltak Pribicsevics téved, mi demokraták ezek előtt a tárgyalások előtt és után is azt állítjuk, hogy a magyarok valójában velünk tartanak, mert mást jeleni a magyarok és mást az. hogy magyar párt. A magyar Párt, amelyre Vukicsevics számit, valami le nem mérhető hipotetikus érték. A magyarok vallójában a mi pártszervezeteinkben vanj nak és a mi szervezeteink a Vajdaságban éppen a magyar helyeken a legerősebbek. Mi szintén kaptunk felhívást bizonyos magyar párti faktoroktól tárgyalásra még tíz nappal ezelőtt is, azonban ekkor is épugy, mint az oblast-választások előtt tisztában voltunk azzal, hogy ez a felhívás tisztára formalitás, mert ennek a pártnak a soraiban, sőt amint látjuk, vezetőinek egyrészében nincs meg az egyetértés és A magyarokkal való megegyezés a beogradi politikai élet homlokterében Pribicsevics súlyos és igaztalan vádjai a magyarok ellen — Grol Milán szerint a demokrata párt teljes egyenjogúságot és nem koncessziókat követel a magyarság részére