Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-14 / 163. szám
4. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÖ I Lezáratott az állomáson egy szállítót a pancsevói állsmásfonök Lopássá! vádolta a Sla ija szálltéig tulajdonosát, mert saját áruját elvitette — A pancsavói.. eraskedis epyssüiatí panasszal fordult a szujoticai vasú i .^igatósághoz ■ z állom isfánöic ellen Recskerckről jelentik: A pancsevói kereskedők körében óriási izgalmat keltet: ;egy pancsevói szállító cég főnökének kínos afférje Bubovics Milutin pancsevói vasúti ál'omásfőnökket. Az affér a pancsevói kereskedők egyesületének legutóbbi illésén is szóba került. A »Szlávia« szállítási vállalat főnöke az ülésen a következőkben ismertette konfliktusát az áélomásfőnökkel: ; A ctg régóta tapasztálra, hogv a Szláviéval szemben az állomásíőnök ellenszenvvel viseltetik. Vágant so’fasem akart adni neki és a cég képviselőjével nem is állt szóba. Az volt a felfogása, hogy a speditőr kívánságait nem teljesíti, csak a feladóval vagy címzettel alt szóba. Egyszer B v-kov Alckszander,, a Szlávia tisztviselőjét ki akarta kcigetni a kávéháziból, máskor pedig megtagadta a panaszkönyv kiszolgáltatását a cégnek, amely az állomási portás ellen akart panaszt emelni. A Sz'ávia égy más: alkalommal este hat órakor fejezte be a kirakást és amikor a kocsi ki akart menni a kapun, SztevaiiiGv Vásza kapus útját állta és nem engedte ki, mert már eímu't hat óra. Sztevánov a kocsiról ledobálta az árut á földre. A Szlávia erre éjszaka kiküldte az embereit a vasútra, akik aztán összeszedték a szerteszéjjél fekvő holmikat és elszállították.' Mikor az állomásfőnök erről értesült, feljelentést tett a Szlávia speditörség tulajdonosú ellen lopásért és a speditőrt le is tartóztatták, de mikor kiderült, hogy a saját áruját vitte el, akkor beszüntették az eljárást. Mindezeknél izgalmasabb, eset volt, amikor a speditőr egyik megbízójával bement a főnök irodájába vagont kérni. A. főnök azt válaszolta: — Nincs vagon! . — De. hiszen tiz üres vagont láttam i ..a hatodik vágányon — jegyezte meg a; speditőr. Ekkor a főnök felugrott és kiabálni! kezdett. .— Te senki és semmi vagy, veled nem beszélek! A kuli ura Irta: Novosze! And r Irgalmatlan nagy kalap lehet ez a kultúra, Hogy annyi mindent alája gyömöszölhetnek. El is zsirosodliatott a karimája, mert ugyan sok szennyes dologra borították már rá takarónak, amiről később sült ki, hogy minden inkább, csak kultúra nem. Még nem is olyan régen micsoda nagy tekintély volt a kultúra, szinte egy polcon ült az államhatalommal. Jó magain is, ha csak a túlsó oldalon láttam szemközt jönni velem, akkorát köszöntem neki, mint ministráns gyerek az apátplébánosnak, most meg sokszor, ha véletlenül találkozásom esik vele, itgy vagyok, hogy szeretném elfordítani a fejem. Tudja manó, szinte röstelem, hogy ismerősök vagyunk. Nem mintha elbüszkültem volna az utóbbi időben, dehogy, egy csöppet sem. Megmondhatják az összes piactéri boltosok, milyen szépen köszönök nekik. Hát igen, azért is, de ha vesszük, ugyan ki nem tartozik máma? Nagyon nelféz lenne névről szólítani a kultúra minden édes gyerekét, mert hála Istennek, vannak elég szép számmal, de csuda tapaciros eszű embernek kellene annak lenni, aki a zabi gyerekeit rubrikába tudná szedni. Hanem előbb alaposan meg kellene mosdatni némelyiket, hogy rá lehessen mondani, édes-e, vagy fattyú, mert az édes gyereke is úgy elfajzott, elbitangult, hogy inkább fattyunak látszik. Hogy messzire ne menjünk, itt van: a tánc. A művészet bánni fajta volt is, mindig — De kérem én hivatalos ügyben jöttem — felelt a speditőr. — Az állomásfőnök magából kikelve ordította: — Azonnali takarodj ki az irodából, mert rendőrökkel dobatlak ki. Azután Babovics, ájlcmásfőnök felugrott, vállon ragadta.a speditőrt és lök-! dösni kezdte. Azután az ajtóhoz ugrott és kívülről rá akarta zárni a speditőrre, hogy öt igy fogságba tegye. De a speditőr észrevette’ a szándékát és kimen«, hut a per.ron.ra. Babovics állomás,főnők ekkor Sztevanov Vásza és Ivankov Andriju vasúti1 szolgáknak megparancsolta, hogy fog- j ják meg és zárják le az irodába. Meg is ragadták a speditőrt és tuszkolták az ; iroda felé. de annak -sikerült kitépni magát a kezeik közül. Ekkor a szolgák, főnökük parancsára elálltak a kijáratot és nem engedték a speditőrt kimenni. Körülbelül egy óra hosszat volt a spedi-. tör az állomás foglya, míg végre egy' ismerősét sikerült a rendőrségre küldeni azzal a kéréssel, hogy szabadítsák ki. Csakhamar megérkezett a 2. számú rendőr. Mikor az állomásfőnök meglátta a rendőrt, megparancsolta neki, hogy a speditőrt azonnal tartóztassa !e. A rendőr eleget is tett a parancsnak, letartóztatta a speditőrt és bekísérte a rendőrségre, ahol azonban rögtön szabadi áh"a helyezték. Ezeken kivi’." még sok hasonló esetet panaszolt el a Szlávia tulajdonosa a kereskedők egyesülőiének ülésén. A konferencia elhatározna, hogy panasszal fordul a szűboticai vasutigazgatósághoz t-s szigorú vizsgálatot és elégtételt kér az állomásfőnök túlkapásaiéit. A pan-, esevói kereskedők egyesülete már el is küldte panaszát, amelyben az összes eseteket és a tanukat felsorolta. A panosevói kereskedők türelmetlenül várják a vasutigazgatóság intézkedését, amely bizonyára megnyugvást fog kelteni. Eg és fölő között lógott a robogó uonat lépcsőjén Egy fiú játékból kercet e, azért rrenekült az ütközőre — Fiz állomáson uárakozá szülök között pánik tört ki a Szerencs tlenség hifire 3auult a sulyoian sérült Po’yuas Ilonka dllapa a A szuboiicai iskolák noviszadi kirándulásán történt szerencsétlenség ügyében a szuboticai rendőrség megindította a nyomozást. A nyomozás adatai alapján izgalmasan bontakozik ki a szerencsétlenség, amely kis híja. hogy nem követelt halálos áldozatot. Megállapították. hogy a kirándulás már a szerencsétlenség jegyében kezdődött. A gyermekek külön vonaton utaztak és a vonat alig hagyta el Szuboticát, amikor az egyik másodosztálya vagont le kellett csatolni és a diákokat másik kocsiban elhilyczni mart a tengelytől átltizesedett a vagon padlózata és égni kezdett. Noyiszadról délután f61 hatkor indult ticán egyik rokonánál lakik. A leány szülei nem is tudták, hogy leányuk részt vesz a kiránduláson és Pelyvás Ilonka nagynénijétől kért engedélyt, hogy az utazásban részt vehessen. Az osztálytársnőinél három évvel idősebb leány Novivrbász előtt kiment a kocsiból egyik barátnőiével együtt, aki a második osztálynak a növendéke. A két kisleány a vagon előrészén tartózkodott . mikor a szomszédos kupéból átjött hozzájuk a kereskedelmi iskola első osztályának egyik növendéke, aki a szemtanuk állítása szerint égyideig beszélgetett Pelyvás Ilonkával, máid játszani kezdtek a robogó vonat átjárója felett. ! vissza Szubotieára a kirándulók vonalja., A. diákok ü helyezkedtek a vagonokban, amelyeknek mindegyikében egyegy tanár tartózkodott, aki felügyelt a tanulókra. A szerb leánygimnázium első osztályából négy kisleány vett részt a kiránduláson, köztük Pelyvás Ilonka tizenötéves cservenkai leány, aki Szulio-A kisleány a Hu elöl u lépcsőre menekült és két kezével lógta_ a feljáró korhit, át. A fin iáé is utána Iütött és ekkor megtörtént a szerencsétlenség. Pelyvás Ilonka elengedte a korlátot és háttal kizuhant a robogó vonalból. Egy kisleány aki a szerencsétlenséget látta, rémülten berohant a vagonba a kultúra szolgálatában állott. A komoly kultúrának vagy drága ékességei, vagy csendes kis szolgálói voltak, de mégis až övéi voltak'. Ilyen szótalan kis csdédecske volt a kultúra házában a tánc is. Olyan sok vizet nem zavart soha, de mégis a házhoz tartozott. Bájos volt. tide volt, mint a szobacicák szoktak lenni, akiknek alig állja meg az ember, hogy meg ne csípje az arcát. Tagadhatóan no, szemnek, szívnek egyaránt kedves volt. Es lám a kis cselédből milyen szörnyű nagy dáma lett. Tisztára úgy tesz most, mintha ő lenne a nagy és egyetlen, a kizárólagos kultúra. Hát én ezért nem azt a kis cselédet okolom, hanem azokat, akik elcsábították és ilyen rossz útra vezették. Amig csak szerény kis szolgálócska volt, úgy viselkedett, mintha uri dáma lenne. Most, hogy uri dámának öltöztették fel a csábítók, most látszik meg, hogy biz nem más ő, csak egy rossz cseléd, szégyenfoltja volt gazdájának, a kultúrának. Mert bizonyosan szégyenli is azt a kultúra, hogy az ő fedele alól ilyen Ízléstelen és könnyű erkölcsű perszóna kerülhetett ki. A kis íieliántsvirágból fékevesztett. szemérmetlen fél világi, no lett, veszedelme a fiatalságnak, megbotránk őzt utó ja az igazi kultúra híveinek. Valahogy vissza kellene téríteni a jó inra. mig egészen el nem zültik. Okkal, móddal talán le lehetne vele vettetni ezt a nem ráillö gúnyát s visszáöitöztetni a régi egyszerű, de mégis tetszetős köntösébe. Kár, nagyon kár lenne, ha egészen a posványba merülne. Pedig egészen azon az utón van. De tartani lehet, hogy a többi kis cselédecske is megindul a rossz példa után s hasonló sorra jutnak. Ez pedig már fölmérhetlen veszteség lenne, mert a nagy kultúra háztartásában a kellő cselédség nélkül ha nem is akadna meg egészen az élet, de minden esetre beláthatlan zavarok lennének. Mondom, okkal-móddal meg kell valahogy oldani ezt a most már sürgős kérdést. Keceli Pistának, a famburás prímásnak éppen legrosszabbkor, farsang idejében megbetegedett a bőgőse. Nagy baj ez nagyon. Még ha égy harmadrangú banda lenne, hát Valahogy csak segíthetnének rajta, ha másképp nem, hát a kontrás hőg-'zne, ugv-ahogy. De az első bandában nem lehet ige pótolni a bőgőst. Főtt a. feje Pistának szörnyen, hol szerezzen bőgőst. Máskor se nagyon lehet egy bőgőst a szögről csak úgy leakasztani. hát még farsang idején, a tamburások aratási napjaiban, lit a sok bál. mutatás a nyakán, bőgős meg. nincs. Javában bánkódott, töprengett, amikor megszólalt Szimó. a másedpritnás: liallod-c Pista! elmék reggel, hozok egyet Bánátból, de előre megmondom, hibás ne legyek, ha baj lesz vele. Nem bánom Szimó. ha az eleven ördögöt is elhozod, csak tudjon bogozni. No. a 1h gőzösért felelek. Hát másnap estefelé csakugyan beállított Szimó az uj bőgőssel. Hogy cigány volt. az nem lett volna baj, hanem ahogy ki volt öltözködve,, az tiszta komédia. Felemás cipő a lábán k . ahány ruhadarab. annyi szili, de még azok is foltokkal tarkázva. Olvasva elmehetett volna papagálynak. A banda nem is nagyon lelkesedett érte, pedig olyan alázatos volt, majd kezet csókolt nekik. Hanem a mesterségét csakugyan értette. ' es szólt a felügyelő tanárnőnek, aki erre meghúzta a vészféket és a vonat a nyílt pályán megállt. Rémült futkos ás I és' pánik keletkezett, a tanárok és a diákok leugráltak a vonatról és a sínek j mentén visszafelé futottak és egy füves I térségen eszméletlenül, vérrel borítva megtalálták Pelyvás Ilonkát. A leányka hátán feküdt. Dús szőke haja csupa vér volt. Ruhája rongyokra 1 tépve, két lábszárán hatalmas zuzó- I (’ások. Az eszméletlen leányt hordágyra fektették és bevitték a vagonba, a vonat pedig félórás késéssel folytatta útját Sznbotica felé. Novivrbászon már orvos várta a sebesül'tét, aki bekötötte a sebeket. Pelyvás Ilonka sérülése az első percben nein látszott súlyosnak, csak utóbb derült ki, hogy sebei rendkívül súlyosak. H i a szerencsétlenség csak egykét perccel később történik, a kis leány kétségtelen«'’ szörnyet halt volna, mert száz méterrel messzebb attól a helytől, ahova a kisgyermek esett, éles kövekkel van tele a pályatest. Verbászról értesítették a szerencsétlenségről a szuboticai állomást amely a menlökke! tudatta a szerencsétlenséget. Még mielőtt a vonat befutott volna Szuboticára, az állomáson gyermekeikre váró szülök között hire terjedt a szerencsétlenségnek. mire valóságos pánik töri ki közöttük. Vrbdszról nem közölték a leány nevét és igy a szülők csuk annyit tudtak, hogy egy kisleány kiesett a vonatból és súlyosan megsérült. A hir hajlatára megrendítő jelenetek játszódtak le a szülők között a iszuboticia állomás perronján. Senki sem tudta, kit ért a szerencsétlenség és miniden szülő aggódva és félelemmel eltelve várta a vonatot. A percek lassan teltek el és szivettépő volt a látvány, ahogyan az aggódó szülök u vonatot várták. Sokan telefonon érdeklődtek Vrbászról és csak fokozta az izgalmat, hogy senki sem tudott pontos adatokkal szolgálni. A vonat tiz óra előtt néhány perccel futott be az állomásra és a szülők valósággal megrohanták a vagonokat, felugráltak a kocsikra, lázasan érdeklődtek. hogy kit ért a szerencsétlenség. A még eszméletlen kisleányt a mentők a közkórházba szállították, ahol hétfőn déle'ött meglátogatta a sebesültet sf Bücsmegyei Napló munkatársa. Pelyvás Ilonka lázasan töltötte az éjszakát és kezelő orvosai most Röntgenvizsgálat alá veszik a sebesültet, hogy ___________19^7 junius 14. A banda csúfjára nem maradhatott ilyen papagálv módra, Pista, a prímás tetőtöl-talpig felöltöztetette a sajátjába. Egész jóképű legény lett belőle. Mindjárt elevenebb is lett egy kicsit. Hanem úgy játszott, mintha ebben a bandában nőtt volna föl. Másnap már egész otthon volt, kezdte a szót vinni. Nem köll észrevenni, mondta Pista, minden cigány ilyen. Hanem a harmadik napon egészen kimutatta a fogafehérit. Pistát egész éjszaka csak a. méreg ette vele. Dohát hogy a csudába ne, mikor bál van és folytonosan a bőgőst kell hajkurászni. Ahogy egy nótát befejeztek, sarokba támasztotta a bőgőt és eltűnt. A szégyentelen a bálozók közé vegyült és úgy viselkedett, mintha 5 is vendég lenne. Minden nótánál ugv kellett bőgőhöz ráncigálni. De még neki volt szája, mikor pirongatták. Szimó behúzta a nyakát s csak azt hajtogatta: hja, én megmondtam, hogy csak a bőgőzéséért feleiek. Na, aszondja Pista, crt meg felelek érte, hogy többet nem sétál cl az asztaltól. Hát nem is volt vele több baj az egész farsangban. Pedig nem csináltak vele semmi boszorkányságot, csak éppen Pista visszavette tőle a ruháját. A régi foltos-rongyos liacukájában el nem mozdult volna a banda asztalától egy világért sem. Egész éjszaka tán még a szemét sem emelte föl a bőgőről. Ha a régi bőgős föl nem gyógyul, tán még ma is a bandában játszik. Azt gondolnám, hogy egy ügyeskezü, okosfejü prímás, a kultúra bandájában is könnyen rendet tudna teremteni.
