Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-12 / 161. szám
10. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ _______________________1927 juníus 12. notesz: Mi lett az idők folyamán a vilmoscsászár-bajuszból ? Rajzolni ugyan nem tudok, de mégis megkísérlem pár ceruzavonással szemlélhetővé tenni, hogy mi lett a hajdani vilmoscsászárbajuszból. Mert a férfiak külső ábrázata is megváltozott alaposan Berlinben az utolsó pár esztendő alatt. Azelőtt, a régi jó békevilágban, minden valamirevaló férfi, amikor kiserkent a bajusza, azt addig huzlgálta-nyuzigálta, mig sikerült úgy megformálnia, hogy lefelé növesztve, majd merész lendületű szögletben hirtelen felfelé kunkoritva elérte azt, hogy éppen olyan legyen a »Schnurrbart«-ja, mint a legelső porosz emberé, a császáré . Nem mese, hanem komoly valóság, hogy tiz évvel ezelőtt még minden levélhordó, villamoskalauz, vasúti bakter, katonatiszt, szállodai portás és sarki hordár, szóval mindenki, aki tányérsapkát viselt, bajusza révén maga a sokszorosított császár volt. Nem tudni, mi azoka, hogy Berlin bajuszviselete oly gyökeres változáson ment át. Talán az, hogy maga az excsászár is lemondott a saját tulajdon régi bajuszviseletéről és szigorú száműzetésében torzonborz szakállal deformálta el az arcát. Amit a berlini férfi ma bajuszával csinál, az egyenesen röhögmény. Sehol a világon annyi komikus szőrcsomót az orr alatt nem lehet látni, mint most Berlinben. Párisbói jött parkettáncosok, Madridból elszabadult spanyol jazzbandzenészek és bolond külföldi inoziszinésZék: hozták": divatba Berlinben az uj bajuszt, amit persze a német a saját porosz szisztémája szerint rögtön igyekezett praktikussá, de amellett potsdamiassá tenni. Előbb csak a külföldieket vendéglátó berlini hotelek pincérei és egyenruhás lakájai próbálkoztak az uj bajusszal, a melyet később megnyirt, megstuccólt magának a földalatti kalauz, majd a föld alól kimerészkedett az uj viselet az uccára is s ma már ott látod a legelegánsabb tánesszalónbau is. A komikus uj berlini bajuszviseletnek eddig a következő formáit láttam: Magyar parádéskocsis bajuszimitáció, akkora csak, mint egy babszem, de a két vége, mint két apró gombostühegy, alaposan kipödörve. — Kettétört fogkefefej egyik fele. — Egy nagy fekete dongó; amely, mintha nyugodtan ott ülne az orr alatt. — Ugyanez cincérben. két hosszú fullánkkal. — Két akvarellecsetecske, hegyes végével kinaiasan lefelé fordítva. — Két kis fekete angolflastromdarabka kockára vágva, egymás mellé ragasztva. — Két kis légypiszök. A berlini hölgyek nagyon szeretik az uj bajuszt. Meg is indokolta az egyik, hogy miért: — Mert szúrós és csiklandós. A modern nő ajka a sok ruzsözástól eldurvult, börkeményedést kapott, úgy, hogy csók közben a simára borotvált ajkú férfi már nem is tudja izgatni, csak az, akjnek, ilyen ici-pici kis döfködős bajusza van. Tekintve azt, hogy a germán kisaszszonyok a füstölt hal után a csókolódzást szeretik a legjobban, a bubifrizurás szőke német szépségnek el is hittem rögtön mindent, amit az uj bajuszviseletről fentebb mondott. A bajuszkrónika nem lenne hü, ha be nem számolnék arról, hogy azért láttam ám igazi békebeli vimoscsászárpödöritményt is. Félredugott, sötét kis berlini utcában. Egy bököpenyeges, tányérsapkás éjjeli őrön. A vagyonőrző vállalat egyik emberén. Fel, alá sétált nagy büszkén, poroszosán kemény léptekkel, a lezárt redőnyül üzletek előtt. Mint a nemrégmult Berlin éccakai, ha zajáró, imbolygó kísérlete---(-0 Egy csecsemő regényes útja Preletnicátal Beográőig Nusic5 Braniszláu szatirikus regénye a Bácsmegyei Naplóban A Bácsmegyei Napló a legközelebbi hetekben kezdi meg Nusics Braniszlávnak, a szerbek legnépszerűbb dráma- és regényírójának egyik legjobb müvét közölni. Ez a munka, amelynek a cime »A község gyermeke«, Nusics egyik legjellemzőbb Írása, telve szellemesebbnél-szellemesebb fordulatokkal, ötletes és színes elbeszélésekkel, amelyek nagyszerűen kapcsolódnak bele a regény cselekményének széles menetébe. Nusics ebben a regényében a háboruelötti társadalmi viszonyokat festi meg, de olyan meglátással, hogy minden egyes sor, minden egyes mondái ma is aktuális és a ma életét leheli magából. Sokszor kacagtató humorral, bájos közvetlenséggel festi meg alakjait Nusics, sokszor pedig a humor szatírává mélyül, az iró tolla az orvossebész késévé változik és felhasitja a mai társadalmi élet ezer betegségének mély kelevényét. Amellett, hogy mindvégig lekötően érdekes, sztndus és pompás meseszövésii a regény, egyben telve kacagtató jóizü humorral és mégis éles társadalomkritika, amilyent csak ritkán lehet a legjobb tolla és legbátrabb Íróknál is látni. Nusics Braniszláv a szerb -színházi és irodalmi élet egyik vezéralakja és igy regényének közlésével nemcsak azt a szolgálatot teljesítjük, hogy olvasóink kezébe szindus és mindvégig lebilincselő, emellett sokszor kacagtató és szórakoztató regényt, nevelő hatású társadalomkritikát adunk, hanem a szerb-magyar kulturközeledésnek is szolgálatot vélünk tenni akkor, amidőn a szerbek egyik legkiválóbb .Tójának müvét jó magyar fordításban bemutatjuk a Vajdaság magyar közönségének. A fordítás munkáját Csuka Zoltán látta el gondosan, nagy körültekintéssel és a munka eredménye az, hogy a fordítás magyarban ugyanolyan jól hat, mint az eredeti szerbül. Az uj regény folytatásos közlését a legközelebbi hetekben fogjuk megkezdeni. SZÍNHÁZI kistükör Színész a képviselőit ízban — A berlini mozi és rádió — Színházi boszorkányságok a tizenhetedik században — A film nem irodalom, hanem képzőművészet — Mi a fejlődés útja — Á huszadik század színháza Minekelőtte bemutatták volna Flers darabját, Az uj gazdagokat, a francia képvisélőházban egy újságíró naponta látta a folyosón Victor Boucher-t. Egy napon az ujságiró kíváncsian megszólította a színészt: — Milyen ritka vendég. Talán szónokolni tanít itt valamilyen képviselőt? — Nem válaszolt a színész — én tanulok itt Tanulmányúton vagyok. Egy politikust kell játszanom. Uj szerepemhez gyűjtök anyagot. — Igen — mondta az ujságiró — egy munkásból lett képviselőt alakit i ■Torino a vi ágmark.t Főkép iselet AUTOMOBILJA*4 Suboiici, I., Skad.irska 7 Telefon 151 házak éppen csak megélnek, annál inkább virágzanak a mozik. Berlinnek ma 318 mozija van, a legkisebben 900 ember fér el, most épitenek 11 uj mozit, mely együttesen 2f.000 embert foglal magába. A Capitolium 2500 hellyel rendelkezik. Berlin legelőkelőbb negyedében egy négyzetkilométernyi területen 4 óriás mozi működik. Az összes berlini mozikban 145.000 hely van s minthogy minden moziban naponta kéthárom előadást tartanak, 350.000-re tehető azoknak a száma, akik naponta moziba mennek. A másik diadalmas szórakozás a rádió. A múlt évben a hivatalos kimutatás szerint az előfizetők száma egymillióra rúgott. Tizennégy leadó állomás működött s újabban másik hatot állítottak föl. # Nincs semmi uj a nap alatt. A mai fényes, színházi vívmányok már a tizenhetedik században is meg majd, aki miniszter lesz és mindig szocialista marad. — Azt. Ezért minden szabadidőmet itt töltöm és figyelem a szélsőball képviselőket: Paul Boncour-t, a szakállas Varenne-t, Renaudel-t. Ők a modeiljeim.De ebben az időben nemcsak Boucher járt tanulmányra, hanem az a színész is, aki egy minisztériumi ajtónállót alakított. Ö egyszerűen beült Qodart miniszter előszobájába, órák hosszáig nézegette, hogy viselkednek, mozognak a miniszter ajtónállói. A berlini hangversenyrendezők kétségbe vannak esve, hogy a legnagyobb művészek legfeljebb ha félig telt házat vonzanak. A közönség, mely a komoly zene iránt érdeklődik, a régi polgári osztályhoz tartozik, mely ma szükséget lát, az uj polgári osztály pedig inkább moziba jár, vagy rádiót hallgat. A hangversenyirodák városi vagy állami segítségért folyamodnak, a szin-Automobillá legmodernebbül berendezett ja v i torn ü hely - elsőrendű szakemberekkel Ducco-lakkozás garancia mellett • lego csőbban elvégzőnk voltak. Egy olasz színházi lapban olvassuk, hogy a tizenhetedik században milyen pompás látványosságokat nyújtott a Palazzo Contarini-ben működő szinház. Egy irodalmár igy ir erről a színházról: — A színen gyakran öt hintát és diadalszekeret vontatnak a pompás paripák, száz amazon jelenik meg, száz szerecsen és ötven ló. Hatalmas lépcsőkön megyünk föl a páholyokhoz. Az oszlopokon fáklyák lobognak. Fönn a tnenyezet üreges, hogy a hangot jobban visszaverje. Lenn, a nézőtér alatt, a pincékben földalatti vízvezetékek csobognak, hogy a szinház levegőjét hűsítsék. A színházat kizárólag fehér viaszfáklyákkal világítják, melyeket az előadás kezdetekor eloltanak, de minden néző a bejöttékor kap egy kis fáldyácskát, hogy az előadás alatt a páholyában olvashassa a szövegkönyvet. * Messze vagyunk már azoktól az időktől, mikor a mozi gyermekcipőben első kezdetleges és csetlö-brftló lépéseit tette. Már arról sem beszélnek, hogy a mozi veszélyezteti a színházakat, mert belátták, hogy a huszadik századnak ez a diadalmas és versenytárs nélkül való szórakozóhelye nem is vetélkedik a színházakkal. hanem a maga utján jár és külön közönséget hódit. Charensol, a francia iró, aki a mozi jelenlegi művészi helyzetét megvilágítja, egy tanulmányában figyelemreméltó megállapításokat tesz a mozi stílusára és jövőjére vo* natkozölag. — Ha a mozi alapelvét vizsgáljuk — irja — kénytelenek vagyunk elismerni, hogy mától fogva már rendelkezik azzal, mely egy művészet mivoltát alkotja, vagyis tulajdon törvényeivel, sajátos kifejezőeszközeivel, jellegzetes formanyelvével s hogy a művészet leghíresebb meghatározásait könnyen alkalmazhatjuk. rá. Sajnos, mikor az általánosról a részletekre térünk át, mikor nem az alapelvet vesszük számba, hanem magukat a filmeket, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a mozi jelenleg testestől-lelkestöl odaadta magát az irodalomnak és jellegzetes eszközeit, melyeket nem lehet kétségbe vonni, nein igen alkalmazta másra, mint arra, hogy történeteket meséljen el — A mozi a képzömüvéseztekliez tartozik, jellegzetesen látási művészet: ennélfogva nem a cselekményével kell hatnia, hanem képeinek sorozatával. A filmben minden egyes kép minősége a fontos, különösen az az ütem, amelyben levetítik s nem az, hogy vájjon az érintetlen fiatal lányt gaz csábító elrabolja-e. De csak kevesen tudják még, hogy a képek önmagukban és egymáshoz való viszonyukban sokkal nagyobb vonzóerői gyakorolnak, mint a világ legszebb históriái. Mihelyt megértik, hogy a szem és a szellem nem ugyanazt a kielégülést követeli, többé nem lesz fontos, hogy a film a tárgyát egy hírneves regényből vagy egy sikeres drámából vegye. Akkor majd pusztán mozit fognak csinálni, pusztán filmet, minden más szempontokat sutba vetve. —’ Én a magam részéről a színházat teljesen divatjamúlt művészetnek tartom, mely nem felel meg a mai idők szellemének. Egyébként gazdasági területen a mozi diadala a szinház fölött teljes, csak körül kell néznünk, csak össze kel! hasonlítanunk a színházakat a mozikkal s a mozikba járók számát a színházba járókéval. A szinház ma halálra van Ítélve s ha még ellenáll, az csak annak tulajdonítható, hogy az értelmi körökben még él régi varázsa, de a nép szélesebb rétegei számára minden este kinyiinak a hatalmas csarnokok, ahova a fényes vászon csalogatja őket, mig a színházak szűk és piszkos nézőtereit napról-napra jobban elhanyagolják. Egyébként a két szórakozóhely csak külsőségekben rokon egymással. A színház ma irodalommá lett, mig a mozi szigorúan képzőművészeti síkon mozog. Nem fontos, hogy ez a két művészet egyaránt szülészeket alkalmaz, mert eszközeik szöges ellentétben állnak egymással: a szinház színészei a rivaldán mindig túlozni kénytelenek, a mozi színészei pedig ezzel ellentétben a legkevesebb eszközzel tartoznak élni, minthogy a felvevőgép meg-Fi at-aí katrészek eredeti gyá.I áron, minden típushoz azonnal ■sáUü „AUTOMOBILJA** FlAT-Torino főképviselőt Subotica Nagy választék 1927 tipuvu F I A T - autókban szélesíti mozdulataikat. Egyébként igen könnyű megállapítani, hogy a szinház színészeinek csak nagyon kis része érvényesült a moziban és se Chaplin, se Fairbanks, se Pickford nem aratott valami nagy sikert színpadon.
