Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-12 / 161. szám
REGENY AZ ÁLMOK VÁROSA IRTA: CURT J. BRAUN Az eddig közölt folytatások rö vid tartalma: Heywoldt és Bendor, az »Álmok városá«-nak alapitól Uelmer feltalálótól ajánlatot kapnak a nap energiáját kihasználó találmány értékesítésére. Heywoldtot, a ki Bendor feleségének. Iránok szerelmese, éjszaka meggyilkolják. Fia, Werner, aki Amerikából érkezeit haza, ismét összebarátkozik gyerekkori pajtásával, Renával. Bendor leányával. Néhány nap múlva ismeretlen tettes kirabolja a pénztárépületet. Ira, Bendor felesége eltűnik és Helmer talália meg az épülő csillagászati toronyba zárva. Ira elmondta neki, hogy Bendor ölte meg Heywoldtot. Egy magándetektív, akit a nyomozással megbíztak, jelenti Répának, hogy apja a gyilkos. A lánv a csillagászati toronyban megtalálja Irat. Werner Heywoldti, aki mindenről nem tud semmit, feleségül veszi Renát. Werner Heywoldt barátságosan üdvözölte nővérét és megszólalt: — Megenegeded Angelika, hogy be-i mutassam a feleségemet? etaoin shrdlu cmöáyp vbck(j ézző»x J Rena habozva a kezét nyújtotta. Angelika azonban nem viszonozta ezt a mozdulatot. Mereven és ellenségesen mérte végig előbb Wernert, majd Renát a tekintetével. Werner idegenkedve nézte a jelenetet. Rena csüggedten visszahúzta a kezét. Werner belekarolt. — Gyere Rena . . . Már megszokhattam volna, hogy a saját házamban úgy bánnak velem, mint ellenséggel. A lépcsők felé mentek. Amikor elindultak a feljáraton, Angelika idegen hangon megszólalt. — Werner . . \ A férfi félig hátrafordult. — Mit akarsz? Angelika arca viaszsárga volt. — Beszélni szeretnék veled! Werner hidegen válaszolta: — Majd ha ráérek, le fogok jönni. Azután felísietett Renával. # A küszöbön Rena meglepve állt meg Virágok fogadták. Sok-sok névető, tarka virág. A szobát szinte ünneplő, gyönyörű kertté varázsolták. Csodálkozva nézett Wernerre, aki nevetve állt mellette. A háttérben feltűnt John Murray zavart, kipirult arca. Nesztelenül igyekezett ismét leosonni a lépcsőkön. Rena megszorította Werner kezét. — Te szerezted ezt a kedves meglepetést? Werner a fejét rázta: — Nem én, hanem ez a derék Jonny ö épugy örül, mint én. Rena imbolygó, gyerekes léptekkel a szoba közepéig ment. Rózsákat vett a kezébe és arcát a virágok közé temette. Senki se lássa meg az arcán félelmét Bátran akart viselkedni. Egészen bátran. A va banque-játékot folytatni keltett. Werner becsukta az ajtót. Ledobta kalapját és köpenyét és kitárt karokkal állt mögötte. Rena hallotta szivének heves dobbanásait, amelyek a vért a halántékába kergették. Felemelte fejét a virágok közül és behunyta a szemeit. Semmit sem akart látni! Semmit!... Bátran kellett viselkednie!... Werner átkarolta. Rena reszketett, de a férfi ezt nem vette észre. — Drága ... — mondta Werner halkan — neked adnám az egész világot... Rena mozdulatlanul állt. Werner lehúzta róla a kabátot és levette kalapját. Aztán az ajtókhoz szaladt, mindkettőt szélesen kitárta és előrenyujtott karokkal mondotta: — Ez a te birodalmad, Rena! Az asszony a nyitott ajtókon keresztül egész sor szobát látott, amelyeket fogadtatására rendeztek be. John Murray ugylátszik egész kerteket kifosztott. Olyan volt mindez, mint egy paradicsom. Es Rena remegő ajkakkal állt meg e paradicsom közepén. Kezeit összeszoritotta. Imádkozott magában. — Istenem ... adj erőt . . . Aztán Wernerhez röpült. — Miért vagy ilyen nagyon jó hozzám? A férfi szerelmesen nézett rá. — Rena . . . eddig csak a természe-' tét szerettem . . . Talán ezért vagy te most olyan királynő, amilyen még nem volt asszony soha . . . Kiléptek a terraszra. Künn alkonyodott. Itthonlétük első és utolsó estje volt ez . . . Lenn John Murray harsogó hangját hallották. Basszusának erejével inasokat dirigált, akik bőröndöket cipeltek. Rendelkezett, utasításokat adott, szinte diktátornak érezte magát. Werner és Rena az ajtónál álltak., kéz a kézben és kinéztek a végtelen zöldbe, amelynek hátterében fantasztikus kis tornyok és kupolák emelkedtek. Ott kezdődött az »Álmok városa.;, amelyet mindketten gyűlöltek. Egészen közel voltak hozzá és mégis végtelenül távól érezték tőle magukat. Werner Heywoldt fátyolozott hangon megszólalt: — Rena ... mi mindenütt boldogok leszünk . . . mindegy, hogy itt vagyunk, vagy másutt ... Ha két ember megtalálja egymást, úgy ahogy mi egymásra találtunk, akkor az egész világot magukban hordják, akárhol is vannak. Hozzáhajolt: — Akarod, hogy holnap megint elmenjünk innen? Az asszony kérdőn nézett rá, mintha álomból ébredne. — Holnap? . . . —- Igen! Holnap este már utazhatunk ha addig mindent gyorsan elintézek. Rena kétségbeesett erőfeszítéssel mosolygott: — Ha még holnap is kedved lesz utazni, Werner . . . — En csak azt akarom, amit te! . . . Rena felemelte a fejét és Wernerre nézett. Egy pillanatra reménység ébredt benne. Talán . . . talán mégis e! lehet még minden elöl menekülni . . . Kopogtak. Egy inas lépett be. Werner Heywoldt megfordult. — Mi az? — Egy ur van itt. Már tegnap kereste a nagyságos urat. Ma délelőtt is ittjárt. — Ki az az ur? Az inas habozva nézett Renára, majd folytatta: — A detektiv-iroda embere. Werner ijedten nézett Renára. Az asszony elengedte a férfi kezét és fejét az ajtófélfához támasztotta. Lélegzetvisszafojtva nézett Wernerre. — Mi bajod, Rena? — kérdezte aggódva. Rena fáradtan intett: (Folyt, köv.) Közgazdaság Felemelték a német leszámítolási kamatlábat. Berlinből jelentik: A német birodalmi bank pénteken öt százalékról hat százalékra emelte a leszámítolási kamatlábat. A lombard-kamatláb változatlan maradt. Csődöt nyitottak egy szuboticai ruhakereskedő ellen. A szuboticai törvényszék, mint csődbíróság szombaton elrendelte a csődöt Sonnenberg Salamon szuboticai férfiruhakereskedő cég ellen. Csődtömeggondnoknak dr. Pataki Antal szuboticai ügyvédet nevezték ki, hehelyettese Grabovac Pavle, csődbiztos Sztojanovics Radován törvényszéki bíró. A követelések bejelentésének határideje julius 18, felszámolási tárgyalás julus 28, csődválasztmány megalakítása augusztus I. A Sonnenberg Salamoncég Szubotica egyik legrégibb üzlete, amely mindig szolid üzleti elvek szerint dolgozott, de az évek óta tartó rossz üzletmenettel nem tudott megbirkózni és minthogy a hitelezőkkel hónapok óta folytatott kiegyezel tárgyalások eredménytelenek maradtak, a törvényszék elrendelte a csődöt. Pincérszakegylet alakult Szomborban. Szomborból jelentik: A szombori pincérek a Beograd-kávóházban gyűlést tartottak, amelyen kimondták a pincér szakegylet megalakulását. Elnökké S»savics Józsefet választották meg. A noviszad! kamara felterjesztése a paprika minőségének vé'’elmérök Noviszadról jelentik: A noviszadi kereskedelmi és iparkamara felterjesztést intézett a kereskedelemiigvi minisztériumhoz a hazai paprika minőségének védelmé érdekében. Intézkedést kér a memorandum arra, hogv a külföldről behozott vörös őrölt paprikát a vámhivatalok vegy^izsgálatnak vessék alá a természetes tisztaság szempontjából és a kifogástalan minőségű paprika leplombált csomagolásban kerüljön forgalomba. Kérik továbbá a minisztériumot, utasítsa az ország rendőrhatóságait, hogv gvakran rendezzenek razziát a gyarmatáru üzletekben és a piacokon, vájjon plombáit csomagban árulják-e a paprikát. Ellenkező esetben a paprika a legközelebbi hatósági vegyvizsgáló laboratóriumban megvizsgálandó volna és a rosszminőségü paprika elárusítóját szil goruan meg kellene büntetni. 1927. június 12. BÁCSMEGYE3 NAPLÓ 9. oldal. Azelőtt: vesződség és gondok — Ma: vidám napok! BÖLCS KATÓ Rádión az ideális mosószer kíméli a ruhát! Bölcs Kató élvezi az életét! Nem kínlódik rumplival, dörzsöléssel, — Radionra bízza a mosást, az helyette elvégzi a munkát! Rádión egymaga mos! »Radiont hideg vízben feloldani! Az előzőleg beáztatott szennyest az oldatba tenni, — 20 percig ki* főzni, — öblögetni!« A fehérnemű tiszta, vakítóan fehér lesz! Dörzsölés és rumplizás: haszontalan munka és vesződség! Tönkre teszi úgy a fehérneműt, mint a kezeketl Vagy tán: megszépít?
