Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-02 / 151. szám
A- oktel. BÁCSMEGYEI napló 1927 juuius % ..... II TM> ...... wro; Könnyebb sebesülést szenvedett a szuboticai testvérharc áldozata Nagy izgalmat keltett kedden a késő esti órákban Szuboticán, hogy a városházától alig ötven lépésnyire a Tri Sesira nevű vendéglő felől gyors egymásutánban nyolc revolverlövés hallatszott. iPár perc alatt hire terjedt, hogy a vendéglő előtt revolverpárbajt vivott két testvér, Kmyajszki Dusán volt városi detektív és Krnyajszki Ráda volt kereskedő. Az Alekszandrova-ucca sarkán szolgálatot teljesítő rendőr, valamint Cankovics Miodrág rendőrkapitány több detektivvel együtt pillanatok alatt a helyszínen termett, ahol azonban senkit sem találtak. Bementek a vendéglőbe, azonban ott kijelentették, hogy nem ott lövöldöztek. Ekkor most már mintegy száz főnyi járókelő csoportosult össze a vendéglő előtt, a detektívek pedig ide-oda futkosva kérdezgették, hogy ki látta a lövöldözőket, azonban senki sem adott pozitív választ, de többen látni véltek két fiatalembert, akik azonban elfutottak. Mialatt a lövöldözőket keresték, a vendéglő felől egy fiatalember futott a bérkocsisok felé, aki beugrott a 34-es számú kocsiba és odaszólt a fiakkeresnak: — Gyorsan vigyen a mentőkhöz. A kocsi elrobogott és egy ember, aki szemtanúja volt a jelenetnek, azonnal Cankovics rendőrkapitányhoz sietett és elmondotta, hogy látott egy szürkeruhás embert beugrani a kocsiba, akinek a ruhája csupa vér volt. A rendőrség még az éjszaka folyamán megállapította, hogy Krnyajszki Ráda a sebesült, mig öccsét, Krnyajszki Dusánt a Tri Sesira egyik mellékhelyiségében elrejtőzve találták meg és bekísérték a rendőrségre. Szerdán délelőtt kihallgatták Krnyajszki Dusánt, aki elmondotta, hogy nem akarta az öccsét lelőni, a revolvert egyszerre rántották ki és mindketten önvédelemből lőttek. Krnyajszki Dusánt kihallgatása után átadták az ügyészségnek. A délelőtt folyamán a kórházban kihallgatták Krnyajszki Rádát is, akinek sebesülése .^könnyebb természetű és néhány k napQ% fielül felgyógyul. A golyók, miht az orvosolt megállapították, csak a vállát sértettéfc meg könnyebben. Krnyajszki Ráaa vallomásában elmondotta, hogy már régebben pénzt kért Dusántól, aki azonban kérését megtagadta, emiatt haragban voltak és kedden este, amikor összetalálkoztak az uccán, újból szóváltás támadt közöttük, amelynek hevében önkéntelenül hátsó zsebéhez kapott, mire Dusán revolvert rántott és rálőtt. A rendőrség nyomozást indított és megállapította, hogy Krnyajszki Ráda néhány hónappal ezelőtt arra kérte az öccsét, Krnyajszki Dusánt, hogy Írjon neki alá egy ötvenezer dináros váltót. Krnyajszki Dusán ezt megtagadta és megfenyegette, hogy bosszút áll rajta. A két testvér azóta nem beszélt egy-Csaruga Jovan hírhedt szlavóniai rablóbandájának utolsó tagját fogták el a napokban Sziszakon, Prpics Pavlét, akit bátyjától és haramiatársától való megkülönböztetés céljából kis Prpics-nek neveztek a rémhistóriák. Prpics Pavle a vezér felakasztása óta Beogradban és másutt bujkált s nemrég két társat talált, akikkel újabb bandát alakitott, a mely szörnyű bűntetteket követett el rövid idő alatt. A három kézrekeritett rablót a sziszaki csendőrség bűncselekményeik színhelyére szállítja napról-napra. Két újságírónak sikerült a vonatban kikérdezni Prpics Pavlét, aki elbeszélte »élete regényét.« Amint a vezér, Csaruga személyét, aki oroszországi fogságból hazajövetele után kezdett foglalkozni rablógyilkosságokkal és bandáját szigorú fegyelem alá vetve kommunistaszerü alkotmánnyal látta el, a szegény nép pártfogójáról szóló legendák övezték annakidején, éppúgy a kis Prpics is szociális romantikával szövi át rablógyilkossá válásának történetét. A tengervidéki Karlopag községben született 1903-ban, tehát ma csupán 24 éves. Büszkén hivatkozik arra, hogy az elemi iskolát kitűnő eredménnyel végezte és tanítói gimnáziumba akarták küldeni, de szegénysége miatt nem tanulhatott tovább. Tizenhétéves korában agy zagrebi cégnél kapott irodaszolgai alkalmazást. Nagy volt iránta a biza'om, ezreket bíztak a kezére, a kasszakulcsokat őrizte és sohasem jutott eszeágába, hogy lopni is lehetne. Egy szép napon kitették állásából, mert helyébe egy szegény orosz emigránst, aki családjával nyomorgott, akartak alkalmazni. Zagrebban és egész Horvátországban rettenetes munkanélküliség volt, seholsem lehetett munkát kapni. Szlavóniai bolyongásai közben egyszer találkozott bátyjával, a »nagy Pr pice sei«, aki akkor már tagja volt Csaruga bandájának, Ez rábeszélte, hogy lépjen be ő is a rablóbandába. mással. Kedden este féltizkor összetalálkoztak a Tri Sesira vendéglő előtt és Krnyajszki Ráda ismét megszólította öccsét és kijelentette,-hogy ha nem teljesíti kérelmét, akkor öngyilkos lesz. Krnyajszki Dusán újra tagadó választ adott, amiből szóváltás kerekedett, majd egyszerre mindketten revolvert rántottak lés több lövést tettek egymásra. — Az első bűntény, amiben résztvettem — beszéli a kis Prpics — Pakracon történt, ahol meglestük a vasúti hajtányon pénzt szállitó alkalmazottakat és meggyilkoltuk a velük levő Pintér csendörörmestert. A haszonból, amivel ez a vállalkozás járt, ötezer dinárt kaptam. Rögtön elszöktem a bandából, Zagreb« ben uj ruhát vásároltam és elkezdtem ismét munkát keresni, de sehogysem találtam. Ekkor Vinkovcire utaztam, ahol pechemre újból összetalálkoztam Csarugával. Rábeszéléseire és fenyegetéseire visszaszegődtem hozzá és csakhamar a Likarnegyei Brlogra ruccantunk ki, ahol kifosztottunk egy Amerikából viszszatért kivándorlót. Ebből a pénzből kétezer dinárt kaptam és újra Zagrebbe mentem, azzal a szándékkal, hogy örökre hátat fordítok Csarugának. Most sem találtam alkalmazást. Egy délután, amint a JelUsics-téri kávéházban üldögéltem, legnagyobb meglepetésemre beállított Csaruga és a nagy Prpics. Egyenesen hozzám jöttek és fenyegetni kezdtek, hogy tudomására hozzák a hatóságoknak addigi bűntetteimet, meg azt, hogy katonaszökevény vagyok, hia nem tartok velük, ök számos bűncselekmények ellenére állandóan szabadon járkáltak egész Horvátországban és Szlavóniában. Miután akkor már se pénzem, se munkám nem volt, hozzájuk szegődtem. Hamarosan néhány újabb rablást követtünk el. Elmondta a továbbiakban Prpics, meny nyíre félt, amikor Csarugát kézrekeritették, hogy őt is elfogják majd. Egyik horvátországi faluban kisideig, mint béreslegény szolgált, de félelmében elszökött innen, amikor a faluban valami miatt csendőrök jelentek meg. Ezután csavargásai során találkozott két kiszabadult fegyenccel és bandát alakítottak. Legkegyetlenebb gyilkosságukat Kutinán hajtották végre, ahol Sós István földmivest és fiát megkötözték és mikor házában nem találtak pénzt, a fiatalembernek kést döftek a szivébe úgy, hogy azonnal meghalt, apját pedig borzalmasan összeszurkálták. E vállalkozásuk után egy barátjuknak a szeretőjénél rejtőztek el és ott kerítették őket kézre a csendőrök. Az újságíróknak feltűnt Prpics intelligens előadásmódja és megkérdezték, hogy olvasott-e sok könyvét. A rablógyilkos azt válaszolta, hogy a regényeket sohasem szerette, ellenben az újságok vezércikkeit és politikai tudósításait mindig nagy élvezettel olvasta. A politika gyermekkorától kezdve érdekelte. — És melyik politikus volt magának a legszimpatikusabb? — kérdezték az újságírók. — Legjobban szerettem Pasics Nikolai, mert sok háborút vezetett, bölcs és ügyes államférfiu volt — felelte meg. győződésteljesen a kis Prpics. Megnyitották a Matica országos képkiállitását A kiállítás megnyitásán résztvett Stankovies Szvetozár földművelésügyi miniszter is Noviszadról jelentik: Szerdán délelőtt tizenegy órakor nyitották meg ünnepélyes keretek között a Matica centennáriuma alkalmából rendezett hatodik jugoszláv művészeti kiállítást a kereskedelmi akadémia épületében. A megnyitáson nagy és előkelő közönség vett részt, melynek soraiban feltűnt Sztankovics Szvetozár földmivelésügyi miniszter, Csirics Irenej görögkeleti püspök, Dokics Qyura hadseregparancsnok, Pavlovics Iván tábornok, Aranicki Sztankó, a noviszadi felebbviteli bíróság tanácselnöke és dr. Lakics Jován polgármester. A kiállítást rövid beszéddel Vrhovac Rodivoj, a Matica elnöke nyitotta meg, majd Petrovics Veljko jónevü szerb iró a régi szerb festőkről tartott előadást, akiktől számos értékes vásznat állítottak ki. A képeket a vajdasági és beogradl uricsaládok bocsájtották a Matica rendelkezésére; a legtöbb képet Vajics Jócó, az ismert szentai mübarát küldte a tárlatnak. Petrovics után Manojlovlcs Tódor az uj festői irányokról és a legújabb jugoszláv festőgenerációról tartott érdekes előadást, majd a közönség bejárta az összes termeket és megtekintette az impozáns arányú kiállítást. A kiállítás vendégei délután kirándultak Kamenicára. Este bankett volt a Fehér Hajóban, melyen számos felköszöntő hangzott el. A kiállítás egy hónapig marad nyitva. Csaruga utolsó legénye „A kis Prpics“ elmondja élettörténetét, csavargásait, gyilkosságait, irodalmi és politikai nézeteit Egy kritikus albumából Irta: Baedeker A gazdagság — amint a közmondás, élettapasztalás és Ludwig Börne tanitják — megkeményiti a szivet, liozzátehetem, hogy a nyomorúság se lágyítja azt meg. Majd ha nem lesz se gazdagság, se szegénység, jobbszivüek lesznek az emberek. # Egy szegény ember keserűen panaszkodott egy gazdag ismerősének, hogy nagy nyomorban van s még enni se adhat rendesen a családjának. Emez igy vigasztalta: — Hát még ha ebédeket kellene adnod a barátaidnak, mint nekem!? * Úgy látszik, nincs természetesebb dolog a vagyoni prosperálásnál, mert a koldusból dúsgazdaggá lett ember is helyesnek és érthetőnek tartja, hogy úrrá lett. Az ellenkezője pedig ugyancsak természetellenes lehet, mert még az is, aki a vétkes könynyelmüsége vagy a határtalan ostobasága folytán jutott tönkre, sorsának e fordulatát a világ legnagyobb igazságtalanságának tartja. •fc A régi vagyonok hasonlók a régi nevekhez: patinájuk van, amely bizonyos tiszteletet biztosit nekik. A kommunizmusnak mindegy — annak a régi gazdagság épp oly kevéssé szimpatikus, mint a tegnapi eredetű, de a moralista mégis megemeli egy kicsit a kalapját azon embertársa előtt, aki örökség utján jutott a vagyonához. Valószínűleg úgy okoskodik, hogy legalább ő — a vagyon mostani tulajdonosa — ártatlan benne.-fc A gazdagot rendesen a valóságnál is gazdagabbnak tartják, a szegényt hajlandók az emberek kevésbbé szegénynek tartani, mint aminő. Tudattalan önzésből fakad mind a két föltevés. Az első esetben az ember többet várhat a gazdagtól, utóbbiban kevesebbel vél tartozni a szegénynek. fc A gazdagok épp úgy rászorulnak arra, hogy megtanulják a gazdagság művészetét, mint a szegények arra, hogy megtanuljanak szegények lenni. fc Gazdagnak lenni alapjában véve épp olyan nehéz föladat, mint szegénységben élni — csak kellemesebb és egészségesebb. fc Csak a gazdag ember él igazán, a szegény csak vergődik, vegetál. A gazdag épp oly természetesnek tartja, hogy gazdag, mint amilyen természetellenesnek tartja a szegény, hogy ő szegény. fc Az írásnak az az ígérete, hogy a szegényeké a menyeknek országa, egyelőre csak ígéret marad. Bizonyításra szorul, hogy ez Ígéretet »odafönt« be is váltják s nagy érdemeket fog szerezni az emberek üdvözülése körül, aki bebizonyítja nekik, hogy igy lesz. Akkor a szegénység nem rettegett balsors, hanem hőn óhajtott szerencse lesz, amely után úgy fognak kapkodni a Dáriu- Sok, Krőzusok és egyéb gazdag zsidók, mint most a fontok, dollárok' és egyéb valuták után. fc Egy ismerősöm, közmondásosan ostoba ember, hirtelen, galoppban meggazdagodott. Az ostobasága ennek folytán gőggel párosult s igy láthatóbb reliefet kapván, észrevehetően megnövekedett. Mégis, a legtöbben, akik érintkeztek vele, azt találták ettől az időponttól fogva, hogy a jó ember nem is olyan buta. Csak alaposan kell odafigyelni, ha beszél — magyarázták — és. az ember mindjárt látja, hogy amit mond, az nem is olyan »ohne«. Talán azért nézik általában a gazdagokat okosabbaknak, mint a szegényeket, mert jobban hallgatnak rájuk, amikor előadást tartanak, mint a szegényekre, ha ezek beszélnek. fc Pusztán az az igazság (!), hogy a gazdagok se boldogok, nem teheti boldogokká a szegényeket. fc Egy gazdag úrtól megkérdezték egyszer, hogy: min töpreng? Azt felelte: — Azon gondolkozók, mi roszszabb? Az-e, ha az embernek éppen semmije sincs, vagy ha éppen csak annyija van, amiből szegényesen megélhet? Csak gazdag ember tépelődhet ezen a problémán. fc A szegény jobban tudja, hogy mi a gazdagság, mint a gazdag, hogy mi a szegénység. fc A szegénység és a gazdagság egyaránt demoralizál. Már t. i. az a szegénység és az a gazdagság, amelybe az ember érdemetlenül kerül. A született szegénység elviselhető s a veleszületett gazdagság megbocsájtható. fc Mentül hirtelenebb gazdagszik meg, vagy szegényedik el valaki, annál nagyobb változás megy végbe a jellemén. Néha akkora, hogy a legjobb ismerősei se ismernek rá. fc A szegénység nem okvetetlenül erény s a gazdagság se mindig bűn, fc Egy bohém följajdulása: — Nem elég, hogy az ember szegény? Tessék, még pénzem sincs! fc A gazdagság elviseléséhez keve sebb tehetség kell, mint a szegénység eltűréséhez. fc A szegénységgel is lehet proccolni s a gazdagsággal is igénytelenkedni.
