Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-12 / 161. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ ...__________1927- június 12. A Matica noviszadi kiállítása ii. A hatodik jugoszláv művészeti kiál itás Mig a régi vajdasági festőművészek kiállításán mindvégig bizonyos szélesen elomló nyugalom jellemzi a művészetek fejlődését, addig a hatodik jugoszláv művészeti kiállításon már megérzik a háboruelőtti és főleg a háboruutáni idők művészeti, harcainak izzó forrongása, az a sokfelészakadás, amely a mai emberiséget és vele kapcsolatban természetesen az emberiség különböző művészeti irányait is jellemzi. Az uj jugoszláv művészek már teljesen elszakadtak a régi vajdasági szerb művészet tisztán portrékat és egyházi ikonokat festő vagy faragó munkáitól, belekapcsolódtak a nagy európai harcba, amely minden nemzet keretén belül egy és ugyanazon nagy emberi törekvéseket mutatja fel. A harc, a forrongás, a világszemléletek nagy kétfelészakadása jellemzik ezt a kiállítást, amelyen igen sok értékes alkotást lehet találni. A bácskai polgárok előtt talán furcsa ez az ideges, görcsös nagy küzdelem, talán furcsák azok a képek, amelyeket a nyugat nagy városaiban már megszokott a közönség. Még a »müértők« nagy része is sokszor érthetetlen csodálkozással áll meg a képek előtt, amelyek távol vannak lelkűktől, a szemüktől, távol vannak azoktól a formáktól, amelyekben ők nap-nap után testileg-lelkileg élnek. A művész azonban kiszakitia magát a lokalitás szűk kereteiből, messzebb lát, különös és a laikusnak sokszor érthetetlen dolgokat énekel meg a piktura ritmusos vonalaiban, forrongó színeiben és innen származik az a megnemértés, az a nagy szakadék, amely egyrészt művész és művész, másrészt pedig művész és közönség között van. Ezeket a sorokat feltétlenül előre kell böcsátani, mielőtt a hatodik jugoszláv művészi kiállítás képeiről valamit is Írnánk. A nagy kiállítás örvénylő folyamában a legkülönbözőbb művészi irányok és egyesületek vettek részt. A különböző termekben ezek a művészi csoportok vonulnak fel képeikkel; Lada (Beograd), Oblik (Beograd), Lada (Zagreb), Függetlenek (Zagreb), Tavaszi szalon (Zagreb), Grafikusok egyesülete (Zagreb), Sava (Ljubljana), Szlovén művészek társasága (Ljubljana), a szarajevói képírók társasága és a csoportokon kívül álló művészek. A különböző »izmusok« ott vonulnak el a szemeink előtt, teremről-teremre, a legutóbbi évtizedek művészeti küzdelmeit hűen visszatükrözve. Az impreszszionizmustól kezdve, futurizmuson, kubizmuson keresztül az expresszionisdig elhanyagolja. Senoa Brankó fafaragásu Jézusa megdöbbentő a maga realitásában. A szarajevói festőművészek közül Mazalics Gyókó festményei azok, amelyek legjobban megkapják a szemlélő figyelmét. Mazalics vonalaiban és színeiben a bosnyák bánat, epekedés, dal és életsze retet él, minden egyes képe a bosnyák föld, a boszniai emberek véréből, életéből fakad, »Az idegen kenyéren« az évszázados elnyomatás, a proletársors fájdalmát leheli magából, a kaszások pedig Bécsből jelentik: Az egyetemen pénteken este a szociáldemokrata diákok előadást tartottak »A szociális numerus clausus« címen. Ezt az előadást a német nemzetipárti diákok megzavarták és a szociáldemokrata diákokkal összeverekedtek. A verekedés az egyetem aulájában kezdődött, majd az egyetem előtti téren folytatódott és az ellenséges táborokhoz tartozó diákok valóságos uccai harcot folytattak egymással egész a A bácskai közállapotok határtalan leromlásának egyik jellemző tünete, hogy Topola és a topolai járás népét éveken át háborította egy orosz emigránsból soviniszta felelőtlenné vedlett szoigabiró. Gelfenbein Anatolie szolgabiró az utóbbi évek felelőtlen kilengéseinek, törvénytelen rendbontásainak egyik vezetője volt. Egyéb olyan cselekedeteket 's követett el, amelyek miatt összeütközésbe került a büntetőtörvény könyvvel. Az ni rezsim egyik első és inindenekMlött szimpatikus ténye az volt, hogy Gellenhein szolgabirót felmenették állásától. A szolgabiró nagyon rövid ideig volt állami alkalmaztatás nélkül. Egyik befolyásos képviselő felkereste érdekében Srskics igazságügyminisztert, akit úgy informált, hogy Gelfenbein kvalifikált és jó tisztviselő s arra kérte a minisztert, hogy a topolai járásbiróságnál megüresedett végrehajtói állásra Gelfenbeint a bosnyák föld és a bosnyák ember nagyszerű erejét himnuszozza. Tájképeit ugyanez az expressziv erő jellemzi és kitűnő festmény a szerző önarcképe is. Másik érdekes egyénisége a kiállításnak Mijics Karlo, aki vonalaiban nem ilyen, erőteljes, de feltétlenül sokatmondó tehetség. Román Petrovics és Berova Adka szintén néhány erős képpel szerepelnek az együttesben. A kiállítás többi részéről legközelebb. (-.) Burg-szinház környékéig. A mentők tizenegy esetben nyújtottak segélyt és végül is a verekedésnek csak a rendőrség közbelépése tudott végetvetni. A péntek esti események következtében az egyetemi tanács a bécsi egyetemet szombaton bezárta, mert attól tartott, hogy a verekedések most már ismét rendszeresekké válnak, mint ahogy az ebben a tanévben egyszer már megtörtént. nevezze ki. A minisztérium, amely nem igen van a topolai viszonyokról informálva, teljesítette a kérést s kinevezte Gelfenbeint. A kinevezés megérkezett a szuboticai törvényszékhez. A törvényszék nyomban felterjesztést intézett az igazságügyminiszterhez s ebben közölte, hogy az újonnan kinevezett végrehajtó ellen büntető eljárás van folyamatban, úgy hogy a törvény értelmében fel kell állásától függeszteni. Pénteken Kulisics Koszta topolai vezetőjárásbiró fel is függesztette Gelfenbeint a végrehajtói állástól. Az aktus nem ment egészen simán. Gelfenbein súlyos sértésekre ragadtatta magát úgy az eljáró biró. mint a bírósággal szemben. Kulisics járásbiró jelentést tett Gelfenbein magatartásáról a szuboticai törvényszéknek, amely az iratokat az ügyészséghez tette át, ahol Gelfenbein ellen megindult az eljárás. Bácsmegye búcsúztatója Petrovics Miiivoj főispán és Rajics alispán távozása Bezárták a bécsi egyetemet Verekedés a szoc áldemokrata és német nemzeti diákok között Kinevezték és nyomban felfüggesztették Gelfenbein topolai végrehajtót A volt szolgabiró megsértette a biróságot tákig. Az impresszionizmus leghübb harcosai feltétlenül a Sava-csoport tagjai maradtak. Jakopics Richard képei az impreszszionizmus legtisztább kifejezései. A színek szinte viziószerüen jelennek meg a képein, amelyek a csoportban legjobban kitűnnek. Dolinar Lojze márványszobrai a tisztaság és végtelen finomságot lehelik magukból. Ebben a csoportban szerepel Veszel Ferdo, Jama Matija, Zupanec Aráca és Szternen Matija néhány kitűnő képpel. A beograd Lada tagjai már tovább mennek és szélesebb terekre vágyódnak. Golubovics képei a tiszta művészet megnyilatkozásai, Ivanovics Ljubomir grafikája jrős vonalaival tűnik fel, Petrovics J. Zóra erőteljes és derűs vonalaival hat kellemesen. Sztojkovics Riszta bronz- és faszobrai az anyag művészi feldolgozásában elsőrendű alkotóerőre vallanak. A zagrebi Lada kiállításán Vojta Branis Kariatidja a legmegkapóbb a szobrok között, de elsőrangú helyre kell sorolni Zsan Ivanovics Táncosnőjét is. Makszimiliján Buka Földműveseiben a mező embereinek nagyszerűsége és hatalmas ereje él és ebben a teremben ez az olajfestmény a leglenyűgözőbb, legmegkapóbb és talán a legmaibb. Crmcsics-Klement Mend tengeri képeiben csak az előtérre fektetett nagy súlyt, a tenger ezer színének vibrálására, a háttért pe-A pénzügyi törvény rendelkezései alapján junius elsején de facto is megszűnt a vármegye, amelyet de jure már régen megszüntetett a kerületi beosztásról szóló törvény. Valamikor az alkotmány bástyái voltak a nemes vármegyék és a sors különös szeszélye úgy akarta, hogy megszüntetésüket mint az alkotmányos élet visszaállításának egyik nagyjelentőségű megnyilatkozását üdvözöljük. Kétségtelen, hogy a vármegye attól a pillanattól kezdve, amikor »önkormányzatát« a kinevezett képviselőtestület, kinevezett tisztviselők által gyakorolta,, nem volt egyéb, mint a kormányhatalom végrehajtó eszköze és az is bizonyos, hogy a tartományi önkormányzat megteremtése nagyban-egészben a régi vármegyei jogállapotot állította helyre, mégis, amikor a vármegye búcsúztatóját Írjuk, meghatottan érezzük, hogy életünk ismét szegényebb lett egy intézménnyel, amelyet apáinktól örököltünk és amely nélkül a közéletet, a politikát nehéz volt a legutolsó évekig elképzelni. A tartomány szervezete valójában nem sokban különbözik a régi magyar megyei szervezettől, a bácskai tartomány likvidálásával azonban a régi megyének éppen a két legfőbb tisztviselője távozik — legalább egyelőre — a bácskai közigazgatás éléről. Az alispáni hivatal megszűnt, a Petrovics Miiivoj főispán nyugdíjazásáról szóló ukázt pedig már beterjesztették aláírásra őfelségéhez. A vármegye közönsége búcsút vesz Petrovics Miiivoj főispántól és Rajics Szvetiszláv alispántól és hogy a vármegye búcsúztatása olyan szomorú húrokat rezegtetett meg, annak elsősorban az az oka, hogy egyúttal éppen az a két fötisztviselő távozik, akiket osztatlan szeretettel övezett Bácsbodrog-vármegye egész lakossága. Petrovics Miiivoj, Bácsbodrog-vármegye utolsó főispánja ur volt, abból a fajtából, amelynek úri mivoltát a nemes érdeklődés, az önzetlenség adta meg. A bácskai főispánok díszes névsorába, amely Petrovics Milivojjal zárult be, méltón illeszkedik bele az utolsó bácskai főispán neve. Nem volt Szomborban, a vármegye fővárosában senki, akinek ne tett volna szívességet és egy sem akadt, akitől kért valamit. Szerb és magyar, szegény és gazdag egyformán számíthatott mindig Petrovics Miiivoj igazságszeretetére, támogatására és talán csak egyetlenegy hibája volt, hogy hitt mindenkinek és a legekszponáltabb pozícióban is idegen maradt számára a politikai intrika. Ezt a fegyvert soha nem használta. Vármegyei tisztviselő volt és a ranglétra fokozatait hatalmas ugrásokkal lépve át lett alispán a legkritikusabb időben, a Sztojkov-éra után és fáradhatatlan munkásságával sikerült konszolidálnia a vármegyét. Azután az árvíz jött és Petrovics Miiivoj ott állott a gáton. Segített és vigasztalt és dolgozott éjjel-nappal, amig csak nem tért vissza medrébe a pusztító ár. A szomboriakat a személyes ismeretség, az ember szeretete fűzte a bácskai főispánhoz, akiben a város azt a férfit vesztette el, aki a legerősebb védelmezője volt a megyei székhely Szomborban maradásának. A megye, de különösen a megyei lakosság körében nagy megdöbbenést keltett Petrpvics Miiivoj távozásának hire és remélik, hogy a távozó főispán, akinek összeköttetései az udvarnál közismertek, nem távozott örökre a bácskai közigazgatás éléről. Rajics Szvetiszláv, az utolsó bácskai alispán, bár a bácskai Szivac községből való, sohasem érezte magát igazán otthon Bácsmegye fővárosában. Becskerekről jött Szomborba és Becskereket tartotta igazi otthonának. Szomborban a legvisszavonultabb életet élte és ezzel kell megmagyarázni, hogy kevesen jutottak hozzá, az emberhez közel, de annál jobban méltányolták az alispánnak, mint tisztviselőnek érdemeit. A legeslegszorgalmasabb, legeslegpontosabb és legigazságosabb tisztviselője volt Bácsmegyének és ahogy szabatosan kimért pontossággal meg volt a helye asztalán minden tolinak, mindenféle szinü ceruzának, épp úgy külön rekeszbe volt beraktározva agyában minden törvény és rendelet, amelyeket mindig a legpontosabban, legigazságosabban alkalmazott. Reggel telerakták aktákkal asztalát és előszobájában tömegesen vártak a felek. Estig keresztüldolgozta magát az aktákon és nem távozott hivatalából addig, amig mindent elvégzett és kielégített mindenkit, aki bármilyen ügyben hozzáfordult. Távoltartotta magát a politikátóL Tisztviselő volt és az akart maradni, de ember is volt és láttuk, amikor Apatinban hihetetlen energiával egyedül hozott rendbe és terelt a helyes útra sok száz kocsit, amelyek megrekedtek az árvízi riadalomban, mig a többiek halászcsárdában pihentek a katasztrófa színhelyére érkezett miniszterek árnyékában. A Vajdaság közigazgatása nem nélkülözheti a Rajics Szvetiszlávokat és mindenkit örömmel tölt el az a hir, hogy magasabb feladatot szántak neki Bácska, Bánát és Baranya közigazgatásában. Dr. Szántó Miklós A boldog Noviszad Tizennyolc százalék lesz a pótadó Három millió dinárt takarított meg a város az elmúlt évben Noviszadról jelentik; A városi számvevőség szombaton készült el az 1926-ik évi zárszámadási munkálatokkal, amelyek befejezése után derült ki, hogy a városi gazdálkodás az elmúlt évben három millió dinárt takaritott meg és ezért a számvevőség azt fogja javasolni a kiszélesített városi tanácsnak, hogy a pótadót, amelyet 85 százalékban állapítottak meg, 18 százalékra szállítsák le, mert a megtakarítás 67 százalékot tesz ki. Még három évvel ezelőtt, a számvevőség adatai szerint, a városi pénztár 4 és félmillió dinárral volt megterhelve, vagyis a házi pénztár ennyivel több kiadást eszközölt, anélkül, hogy a szükséges fedezetről kölcsön formájában gondoskodás történt volna. Amikor Vucsetics Milo főszámvevő vette át a számvevőség vezetőségét, erélyes kézzel látott hozzá, hogy a számvevőség csak azokat az összegeket utalja ki, amelyek törvényesen elő voltak írva és ennek a teljes szigorúsággal végrehajtott elvnek köszönhető, hogy működésének első évében már 783.000 dinár megtakarítás mutatkozott az előző évi négy és félmillió dináros mínusszal szemben. Amig az ő években mindig túllépés volt, az 1926. zárszámadás már 2.994.019.54 dináros felesleget mutat ki az előirányzott hatalmas összeg, ami az adófizetőknek három millió pótadómegtakaritást jelent. Noviszadon az 1925. évi 96 százalékos és az 1926-ik évi fs százalékos pótadó fán csak 18 százalékos lesz a pótadó, amellett, hogy a város ma is minden szükséges beruházást megtett. Ez az eredmény természetesen Vucsetics Miló városi főszámvevőn kívül a város vezetőségének, főleg Lakics János polgármesterhelyettes körültekintésének és az egész városi tanács érdeméül tudható be, de érdeme a jelenlegi városi képviselőtestületnek is, elsősorban a jelenlegi többség vezérének; Klirín Mitának. Végül az elismerésből nagy rész jut Vucsetics főszámvevő fáradhatatlan munkatársainak: Trischler Aladár főszámvevőhelyettesnek és Haberbursch István számvevőnek.
