Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-01 / 110. szám
10. oldal. 1927. május L TINTA A tégla Egy verőfényes napon, mikor az ég oly szelíd volt, mint a nyugodt tenger, Vidáman sétálgattam. , . Valami épülő ház mellett haladtam el. A járdán az építkezési vállalat bádogkeresztjei figyelmeztettek, hogy térjek >ki. De én gondatlanul fütyürészve tovább bandukoltam. ! Gyönyörködtem a munka ütemében, a kalapácsok csilingelősében, az állványokban, melyek régi fogpiszkáló-épitméoyeimet hozták eszembe. Fönn a tér végtelenségén, a kék égben, köteleken lengő deszkákon munkások énekeltek. Egyszerre valahonnan a negyedik emeletről — oly gyorsan,. hogy időm se maradt megijedni — lehullott egy tégla. Csengve széttört, közvetlen a lábam előtt. Vörnyeges pora cipőmet, nadrágomat is bepiszkolta. Önkéntelenül félreugrottam egy merő' ben céltalan, utólagos vigyázatossággal el is távolodtam tőle, majd a magasba pillantottam, oda, ahonnan jött. A munkások már nem énekeltek, rám meredtek gpsszalóan csóválták a fejüket. ílsak most értettem meg, milyen veszedelemben forogtam. Ma kicsit kilépek s valami oknál fogva csak egy fél másodperccel utóbb érkezem erre a helyre, akkor szétloccsant koponyával fekszem, nem élek többé. Lábamat a hirtelen halál ősi dermedete meggyökereztette. Nem is bírtam folytatni utamat. Néztem a téglát, igen kíváncsian. Úgy rémlett, hogy ismerem. Ez volt az a tégla, jamety mindnyájunk fejére pottyanhat.Mikor az élet kiszámíthatatlan voltáról esett szó, vagy terveztem valamit, távoli évekre, magam is gyakran emlegettem, mint akárki más. Közben azonban mosolyogtam. Nem hittem benne. A halál pedig mindennap számtalanszor eszembe jutott. Valahányszor repülőgépek cikáztak fölöttem, attól tartottam, hogy ép rám zuhannak s igyekeztem úgy tartani fejemet, hogy minél kisebb kárt tegyenek bennem. A fölvonón belekapaszkodtam a bársonypadba, hogy a szerencsétlenség pillanatában csökkentsem a zökkenést, nyári zivatarok idején a mepydörgés után nyitott szájjal vártam a villámütést. Képzeletem eléggé élénk, de — úgy látszik — még sem annyira, hogy ilyen silányságot is számba vegyek. Mindenesetre furcsa lett volna meghalni úgy, hogy egyszerűen agyoncsapjon egy banalitás. , Még mindig bámultam az izzé-porrá tört téglát, a példabeszédek hírhedt tégláját, melyre nyilván épp azért nem gondoltam, mert kiskoromtól fogva nap nap után beszéltem és hallottam felőle. Megvetően rúgtam odább. Azt hittem hogy már megunta. Azt hittem, hogy annyi idő múltán uj ötlete is támadt s szégyelné megismételni elcsépelt csinyjét, az egyetlent, amit tud. Azt hittem, hogy sokkal eredetibb. Kosztolányi Dezső fertáCfaulé ózct AaoxncUata. Legújabb tipusu S. L. F. forgókondenzátor Din. 90*— 1346 MALLER BÉLA o cl. gápéözmém k Subotica, Petrogradska ul. 8 Somlyó Zoltán: A „Ma“ verseiből 1. Vivát: technika! Felhőkbe nyúló húszemeletes bérkaszirnya! Acélba öltözött. Mars felé repülő, berregő motora Ikarosz-szárnya! Uszályos, misztikus üstökösök, mik ragályos korunkba visszatérnek! Vivát: ezüstlamé-szivek! És börtönbe szédítő charleszton-térdek! Vivát: lerongyolt és kiéhezett Sápadt munkanélküli gárda! S százkilométernyire élő, dicső és megcsuddtt gdzpetárda! Vivát: te kor! Amelynek fiai felcserélték botorul a nappal a holdat! Élők figyelnek a sírokba alant — S meredten röhögnek ittfenn a holtak... 2. Szivébe mérgezett nyilakat ver, aki ma szeretni mer! A halál fekete lovának int, aki ma nőre tekint! Lábszárak gúláját öleli át, aki ma szivet is lát!... A fehér női kar poklokig ér, hogyha ma csókot ígér! Tennendhitatod hozza rcád Sodomát és gomorát!.,. Mikor hull már te bünkereső, rád forró hamueső!?... SZÍNHÁZI kistükör Perzsa színjáték — Leonid Andrejev négyfelvonásos diákdrámája Teherán, Szin: egy perzsa ház kis udvara, középütt az elmaradhatatlan medencével, melyben zöldes fénnyel csillog a viz. Jobbra gipszoszlopos tornác, két fa, köröskörül ablakok, amelyekből szurtos, félmeztelen gyermekek könyökölnek ki s nők, akik látni akarnak, a nélkül, hogy őket látnák. A színdarab tárgya a kerbelai csata s a két imámnak Hasszánnak és Huszszeinnek siralmas története, s meggyilkoltatása. Ebből a gyilkogsából támadt a sciták és szunniták közötti szakadás, mely ma is két részre osztja a muzulmán világot. A cselekményhez szorosan hozzátartozik a nézők magatartása, akik olykor hangosan kiáltanak, jajveszékelnek. .A nők igy sóhajtanak föl: — hahaha, az európaiak azt hinnék, hogy kacagnak, pedig zokognak, versenyt simák egymással Perzsia legszomorubb tragédiáján. A férfiak arca elf intorul a fájdalomtól, zsebkednőt tartanak szájuk elé, úgy pislognak a színészekre. Ezek egyébként nem igen buzgólkodnak. Verseiket úgy szavalják, hogy másfelé tekintenek, torkukszakadtából ordítanak, karjukat közben lógázzák s forognak a vízmedence körül, vigyázva, hogy bele ne pottyanjanak. A kervelai csatát mindössze az jelképezik, hogy két harcos viaskodik egymásasl. Szablya koccan a pajzson. Egyik szablya meggörbül, erre a harcos megáll, nyugodtan kiegyenesíti a lábával, de a másik addig göröngyökkel dobálja. Végre az egyik legyőzi a másikat. A legyőzött fogolytól elveszik a sisakját, egy fához kötözik, óvatosan, ner hogy baja essék. Majd egy feketeszakállas férfi tűnik föl, arcát eltakarva valami szúnyoghálóval. Éktelenül sivalkodni kezd. A két kis számot elrejti egy barlangba s elkészíti vacsoráját. Ez a jelenet különösen megindító lehet, mert a nők valósággal üyöltenek a fájdalomtól. A két kisgyerek nem akar enni. Egy szakállas harcos bejön, keresi őket. A földre heveredik, elalszik. Zajt hall, fölugrik, olajlámpást gyújt, — noha nappal van — megtalálja az egyik gyermek cipőjét. Kiráncigálja őket a barlangból. A két imám reszket a félelemtől, a zsarnok élesíti kését, a gyermekek irgalomért esedeznek. De hiába. Ez a szívtelen zsarnok megrugdossa őket, azután könyörtelenül lemászárolja. A függöny nem gördöl le, mert nincsen, de a sóhajok egyszerre megszűnnek, a perzsák vidáman tereferélnek. A színészek meghajolnak, a nézők a gyermekeknek néhány pénzdarabot vetnek . . . * Leonid Andrejev, a nemrég elhunyt orosz iró, akinek az elbeszélései tették halhatatlanná nevét, négyfelvonásos diákdrámát hagyott hátra, melyet most a Manzoni-szinház mutatott be. Ebben a drámában, melyben a régi, háboruelötti, fülledt orosz élet mutatkozik meg, az iró szegény fiatal diákokat vezet elénk, akik nagy szegénységükben is megőrizték vidámságukat. De csak vidámak, nem derűsek, nem nyugodtak. A műveltség az oroszokat sohasem nyugtatja meg, töprengővé, boldogtalanokká teszi s valami bölcseleti kétkedéssel fertőzi meg. Mikor a függöny felgördül, a diákok rajongva szemlélik a lábuk alatt elterülő szent várost, Moszkvát, ahonnan harangzúgás hallatszik feléjük. Ott lenn béke van, de mindnyájan érzik, hogy az élet keserű1 csalódásokat tartogat a számukra. Kik ezek a diákok? Majdnem mind különcök. íme itt vátt1"Oüőfrius, a szakállas örökdiák, aki holta napjáig diák marad, minden vágya az, hogy egy tisztességes családhoz kerüljön s a csöndes családi kört földulja. megmérgezze eszméivel. Egy másik diák csak egyre áhítozik: nem a gazdagságra, nem is a dicsőségre, hanem arra, hogy szép, szívhez szóló hangja legyen, ne ilyen rekedt s elénekelhesse azokat a dalokat, melyeket a szivében rejteget. Aztán itt van Miklós is, az ifjú egyetemi hallgató, aki szerelmes egy sápadt, szőke lányba, Olgába. Olga nagy nyomorúságban él, gonosz anyja kihasználja. Gazdag udvarlókat keres a számára. A szegény leány elmeséli imádójának élete történetét, bevallja, hogy már három nap óta nem evett. Tompa, bus szavakkal beszélgetnek egymással. Miklósnak nincs semmi pénze. Mikor azonban ezt hallja, fölocsudik, elhatározza, hogy törik-szakad szerez pár rubelt, segit a leányon. Olga anyja közben talált valami pénzes udvarlót. Ez a leány reszket az anyja szavától, mozdulataitól. Kétségbeesetten szorongatja Miklós kezét, de végül is engednie kell. Hiába kiált Miklós utána: »Ha eltnégysz, többé nem látjuk egymást.« Olga elmegy. Megadja magát a sorsának. Könnyeit elrejti, él, ahogy lehet. Miklós mégsem tud elszakadni ettől a leánytól. Nincs benne akaraterő. Mihelyt visszahívja Olga, visszatér hozzá s szereti a leányt, akinek a gazdag udvarló csapja a szelet. Időnként próbál sarkára állni, szeme szikrát hány, sértegeti kedvesét, fölteszi magában, hogy otthagyja, de aztán lassan hozzázüllik a környezetéhez, azoknak az udvarlóknak körében tölti napjait, kiket a leány anyja csábit oda. Egy este Miklós berúg, részegségében kardot ránt arra a fiatal vidéki tisztre, aki a leány legújabb barátja, összeverekszenek, a nők sivalkodnak, de minden marad a régiben. Olga, aki szereti Miklóst, sírva fakad, könnyeivel locsolja kezét. Miklós nem tud megváltozni, ennélfogva a leányt se tudja megváltoztatni. Egy pénzintézet jubileuma A húszéves noviszádi Kereskedelmi és Iparbank A noviszádi Kereskedelmi és Iparbank r.-t most megjelent mérlege és az intézet egész működése olyan, hogy a ^zokásos dicséreteken felül megbirja az igazi komoly kritikát is. A magas színvonalú jelentés, amellyel az intézet igazgatósága a zárszámadásokat a május hó 1-én tartandó közgyűlésnek bemutatja, nem kelt meglepetést, mert Bácska gazdasági körei már megszokták, hogy jelentéseiben a noviszádi Kereskedelmi és Iparbank igazgatóságának mindig érdekes mondani valója van és akár gazdasági életünk sérelmeivel foglalkozik, akár az ezzel szemben kétségtelenül megállapítható enyhítő kormányintézkedésekről beszél, akár a pénzpiacot, akár a kamatviszonyokat jellemzi, megállapításai találóak, olyanok, hogy annak úgyszólván minden szavát bárki is aláírhatja. Valósággal tükörképe a jelentés a Vajdaság gazdasági életének. Tárgyilagosan állapítható meg, hogy a noviszádi Kereskedelmi és Iparbank feladatának minden tekintetben megfelel, főleg azonban érzéket tanúsít jogos üzleti érdekeinek ápolásán felül a köz érdekei iránt is, aminek bizonysága, hogy a noviszádi tőzsdének és magának Noviszad városának is a Kereskedelmi és Iparbank tette a pályázatra felhívott tiz intézet közül a legkedvezőbb kölcsönajánlatot. Az intézet igazgatóságát, vezetőségét és vezérigazgatóját a bank megerősödése és a jövő megalapozása körüli munkájáért teljes elismerés illeti meg. A noviszádi bank mérlege nemcsak a részvényesek körében fog megelégedést kelteni, hanem megnyugvására szolgálhat a bank betevőinek is. A bank ugyanis az elmúlt évben 30 milliós betétszaporulatot ért el és jelenlegi 90 milliós betétállománya mellett, amelyet fiókhálózat hiányában kizárólag saját piacán gyűjtött, 64 milliós váltótárcával, 49.5 millió dinárt kitevő folyószámlái követelésekkel, 17 millió készpénz és bankkövetelésekkel rendelkezik. A visszleszámitolás ezzel szemben alig valamivel több egy milliónál. Az elért tiszta haszon 10 milliós alaptőke mellett { 2,620.000 dinár, vagyis 400.000 dinárral több az előző évinél. Ennek megkeresésében a tavalyi tőkeemelésnél befolyt 4 millió dinár csak hét hónapon át vett részt. A tiszta haszonból 16 dináros osztalék fizetésére 1,600.000 dinárt, a tartalék és nyugdíjalap gyarapítására pedig ennek feleösszegét, azaz 800.000 dinárt fordítanak, úgy hogy ezáltal a tartalékalap 2,700.000 dinárra, a nyugdíjalap pedig 2,200.000 dinárra emelkedik. Érdekes adata a mérlegnek, hogy adófizetésre 1K millió dinárt fordított az intézet, ami még Bácskában sem mindennapos adóteljesítmény. Emellett a jelentés kiemeli, hogy az idén 120.000 dinárral kisebb volt az adólerovás, mint az előző évben. A noviszádi Kereskedelmi és Iparbank, amelyről tárgyilagosan állapítható meg, hogy olyan jó hírneve van, amilyennel kevesen dicsekedhetnek, május hó folyamán ismét tőkét emel éíj pedig úgy, hogy a régi részvénytulajdonosoknak felpénz nélkül csupán a 100 dináros névérték megtérítése mellett juttatja az uj részvényeket. E kedvezmény jelentős volta különöskép abból állapítható meg, hogy a bank részvényeinek a noviszádi tőzsdén jegyzett árfolyama osztalékszelvénnyel együtt 155—160 dinárt tesz ki Úgy látszik tehát, hogy a vajdasági előkelő intézetek részvényeit s igy az Iparbank részvényét sokkalta jobban kedveli és másként értékeli iá a közönség, mint a zagrebi bankrészvényeket, amelyek között a legtöbb névértéken alul áll. Az Iparbank iránt megnyilvánuló bizalom mérlegelésénél szembeötlő, hogy az intézet a fizetésképtelenségeknél és csődöknél — volt pedig idén szenzációs és nagy csődje a Bácskának elég — tavaly sem volt érdekelve. A bank május 1-én tartandó közgyűlésének tárgysorozatán a részvénytöke felemelésén kivül felügyelőbizottsági tagok választása is szerepel. Az osztalék május hó 2-tól kezdve kerül kifizetésre.
