Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-06 / 115. szám

1927. május 6.

4. oldal.________________________________ BÁCSMEGYH NAPLÓ

Országos

fcépkiállitást renőez a ÍTlatica Nouisaöon

Kulturközpont alakul

Noviszadról jelentik: A Matica Szrpszka ezidén ünnepli meg fennállásának századik évfordulóját, melyet a Matica és az egész ország társadalma országos kuiturünneppé kiván avatni. A százéves Matica centennáriumának időpontja még nincs véglegesen megái lapítva, de annyi bizonyos, hogy a pravoszláv pünkösdre tervezett ünnepély őszre marad.

továbbá Ljubljanából az impresszionisták csoportja, a »Sava«, a szlovén művészek társasága, akik modernisták, végül Szarajevóból a képzőművészek egyesülése részvételét. Ezeken kívül a szervezetlen művészek is résztvesznek a kiállításon és pedig minden felsorolt csoport külön zsűrit választ, mely a csoportokon kívül álló művészek képeit bírálja el. Természetesen akciónk kiterjed a külföldön élő jugoszláv művészekre, akiket magától érthetőleg meghívtunk erre a tárlatra; résztvesz azon a Noviszadon is előnyösen ismert és Párizsban élő hírneves hazánkfia: Dobrovics Péter is. •

Noviszadon nemcsak a Matica rendezőbizottsága, hanem a polgárság öszszeségéből, vallás és felekezeti különbség nélkül egy kiegészítendő szélesebb körű bizottság fogja a tárlatot előkészíteni.

a rendőrségnek az öngyilkosságról. Radosevics György rendőrkapitány az ügyeletes rendörorvossal a helyszínére sietett és az öngyilkos fiatalembert első segélyben részesítette. Damjanovics egy Walther-íéle revolverrel lőtt magára. A golyó a jobbhalántékba halolt be és életveszélyes sebet ejtett.

Damjanovicsot beszállították a városi közkórházba, ahol a halállal vivődik. Az öngyilkos levelet hagyott hátra, a mely a rendőrségnek van címezve és a melyben bejelenti, hogy senkit sem okol sorsáért, a tett okát nem közli és kéri, értesítsék Sztaribecsén lakó szüleit, a kiknek hálásan köszöni azt a sok jót, a mit vele tettek.

A nagyhatalmaknak nincs ellenvetésük a Habsburg-restauráció ellen?

Egy angol lap szerint a kisantant hozzájárulásától függ egy Habsburg trónraültetése Magyarországon

A Matica kezdeményezésére széleskörű és nagyarányú akció indult meg, hogy Noviszadon, a szerbség régi Athénjében olyan kulturközpont alakuljon ki, amely'köré az ország szellemi értékei csoportosuljanak. Ezt az akciót egy képzőművészeti tárlattal kívánja a Matica bevezetni, de ezt a tárlatot az eredeti tervtől eltérőkig nem a- centennáriummal egyidejűleg rendezik meg, hanem már junius 1-én megnyitják;

A Bácsmegyei Napló munkatársa felkereste Petrov Sz. Mihajló festőművészt, a kiváló mükriHkust, akit a Matica megbízott a tárlat előkészítésével. Petrov Sz. Mihajló a következőket mondotta:

— A Matica felvetette a gondolatot, hogy centennáriuma alkalmából nagy közösséget hoz létre a jugoszláv művészet között, képzőművészeti kiállítást rendez, amelyen Jugoszlávia minden képzőművészeti csoportja képviselve lesz. Az országban- az utolsó komplett kiállítás Őfelsége esküvője alkalmából volt. A müvésztársadalom akkor elhatározta, hegy a legközelebbi, szárriszerint hatodik komplettativ kiállítást Ljubljanában rendezi meg és csak a Matica mo-st megindított kulturakciója tudta ezt az elhatározást megmásítani és az ország összes művészeit Noviszadon ■ egy nagyszabású képzőművészeti kiálfjiáis keretében együvé csoportosítani. Sikerült biztosítani, hogy Beógradból az »Gbliktc-csoport, amelyhez én is tarfozom és amely a modern festők csoportja, továbbá a- »Láda«, a .' mérsékelt festők egyesülésé, Zagrebból a »Proletnji salon«, a modern festők csoportja, a »Nezavisni«, a mérsékeltek közössége, a »MestroviCs-csoport«, a jugoszláv képzőművészek kollégiuma, a Krizmán körül csoportosult művészek,

Londonból jelentik: A Daily Telegraph csütörtöki számában foglalkozik a Habsburg-ház magyarországi restaurációjának kérdésével és utal arra, hogy a szövetséges hatalmak eredeti álláspontja a magyar monarchia felélesztésének kérdésében az volt, hogy Magyarország bármely dinasztia tagjai közül választhat magának királyt a Habsburgok kivételével, azonban

ujabban nemhivatalosan tudomására juttatták Magyarországnak. hogy a szövetséges

Noviszadról, jelentik: A Kamenica-uccában levő »Beograd« vendégfogadóban csütörtökön hajnalban öngyilkosságot követett el Damjanovics Nikola huszonegy éves sztaribecsei kereskedősegéd: revolveréből golyót röpített jobbhatántékába és most a halállal vivődik.

Damjanovics Nikola szerda este érkezett Noviszadra és a vasút közelében levő »Beögrad« vendégfogadóban szobát bérelt. Korán este visszavonult a hatos, számú . szobájába, ahol rajtakivül Dadics Ilija alibunári kőmives is el volt szállásolva. Hajnali három órakor a szuboticai vonattal egy újabb vendég érkezett a vendégfogadóba, akinek Grujics Vladiszláv pincér nyitott szobát. Grujics miután a hatos számú szobában még világosságot látott és mert Damjanovics Nikolát régebb idő óta ismerte, benyinagyhatalmak esetleg a Habsburg-dinasztia valamelyik tagjának a magyar trónra való jelölését is hajlandók volnának fontolóra venni, azonban kizárólag abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy az illető jelölt nemcsak a szövetséges hatalmak beleegyezésére számíthat, hanem a kisantant államok is hozzájárulnának egy Habsburgnak a „ magyar trónra ültetéséhez.

Az angol lap cikke diplomáciai körökben élénk feltűnést kelt.

tott hozzá, hogy megtudja, miért égeti a lámpát. Damjanovics ágyában feküdt, Grujics az ágy mellé egy székre ült és hosszasan elbeszélgetett Damjanoviccsal. Beszélgetés közben Damjanovics revolvert kapott elő párnája alól és azt mondotta a pincérnek, hogy öngyilkos akar lenni. A pincér megijedt, ki akart futni a szobából, hogy gazdáját értesítse, de Damjanovics mosolyogva visszatartotta és megnyugtatta, hogy »csak tréfa volt az egész és nem gondol komolyan öngyilkosságra. Grujics erre visszamaradt és csak négy óra tájban hagyta el a szobát. Reggel félötkor Damjanovics mégis elkövette az öngyilkosságot. A lövésre felébredt a szobában levő Dadics Ilija, aki azonnal fellármázta a h.ázat. A szomszédos pályaudvari rendőri kirendeltség telefonon jelentést tett

Hitelezői csalás miatt

letartóztattak ejy vrsaci borkereskedőt

Előbb elrejtette értéke3 inrósíoait, azután fizetíshéptelan Jégét jelentet .

Vrsaoról jelentik: A vrsaci rendőrség letartóztatta Schönborn Károlyi vrsaci szőlőtermelő-kereskedőt, akit azzal vádolnak, hogy amikor nemrégen fizetésképtelenséget jelentett, hitelezőit előre megfontolt szándékkal meg akarta károsítani. Schönborn néhány héttel ezelőtt fizetésképtelenséget jelentett be és közölte, hogy százezer dinár aktivávai szemben, hatszázhetvenezer dinár paszszivája van. Hitelezői túlnyomóan szegény hivatalnokok, iparosok és egyéb kisexisztenciák, akik megtakarított pénzüket adták át neki jó kamat reményében ment tönkre.

Az elmúlt héten több bűnvádi feljelentés érkezett Schönborn ellen a vrsaci rendőrséghez és a feljelentések alapján megindították a nyomozást. Schönborn kihallgatása alkalmával elmondta, hogy a rossz gazdasági viszonyok következtében ment tönkre és vagyonát a magas kamatok emésztették fel.

A nyomozás során kiderült, hogy Schönborn, mielőtt bejelentette a fizetésképtelenséget, lakásáról minden értékes holmit elszállított és elrejtett.

A rendőrség Schönbornt a nyomozás befejezése után letartóztatta és átszállította a belacrkvai ügyészség fogházába.

Főbelőtte magát Noviszadon

egy sztaribecseji kereskedősegéd

Tamás István uj könyve

Ot világrész a Szajna pariján

A vajdasági magyar irodalom uj könyvvel gazdagodott, amely csak anynyitoan vajdasági, hogy írója Tamás István itt él közöttünk, a’könvv_ azonban annyira internacionális értékű és vonatkozású, hogy megjelenhetne bárhol, a világ bármely kulturnyelvén. És ez ennek a könyvnek egyik legnagyobb értéke, »Öt világrész a Szajna partján« a könyv cime és valóban az öt világrész szellemi kiválóságai szólalnak meg lapjairól, úgy ahogyan csak a nemzeti és világnézleti szempontokon felülemelkedni tudó iró tudja őket megszólaltatni, irók, festők, politikusok és színésznők plasztikus portréi néznek szembe az olvasóval. úgy ahogyan osak a lélekábrázoló művész tudja őket megfesteni. Sajátos ize. frissesége és értéke van ennek a könyvnek, amelynek írásai sokszor többet mondanak egy-egy odavetettnek látszó jelzővel valamelyik világhirességről, mint a leghosszabb, legrészletesebb ismertetés és essay.

Tamás István, ez a nagyon tehetséges fiatal író és költő elment Parisba és mohón, fiatalságának és tehetségének ezerszemü látásával felhabzsolta a világ szellemi központjának minden értékét és érdekességét. A háború utáni, mai Parist látta meg és fogadta él, ugv amint van, a maga művészetével, revüivel, felületességével és ezer arcával. És abból a sokarcú városból kikeresett néhány nagyon jellegzetes fejet: művészt, tudóst és Írót a fehér népfaj. a sárga és a néger néhány kiváló reprezentánsát és hazahozta őket úti élményei között színesen, frissen, élőn. Nem gyűjtött szentimentálisán virágokat és nem préselte le őket, hogy fonnyadt és illatát vesztett emléke maradjon, hanem

tévestől tépte ki Paris melegágyából ezeket az ember-palántákat és úgy mutatja meg őket a maguk élő frisseségében, a saját termő talajukban.

Eddig főleg verseket, novellákat, színes karcolatokat irt Tamás István — első könyve is verskötet volt — most pedig egv újszerű műfajjal jelentkezik. Sem irodalmi riportnak, sem interjúnak nem nevezhető az a huszonhat portré, amit a kötetben összegyűjtött. Inkább talán a kettőnek szerencsés keveréke ez a könyv, amelynek írásai nem tűrik meg a beskatulyázást. Egyéni Írások: az újságíró beszélt Herriot-val. René Marínnal. Foujitával Josephine Bakerrel és a kötetben felsorakozó többi érdekességgel és az iró meglátásával, a költő színes képzeletével, a festő eszközeivel örökítette meg őket markánsan és sokszor megdöbbentően világítva be lelkűk legelrejtettebb zugaiba is.

Huszonhat portré, néhol egész eredeti színekkel és mindig biztos vonalvezetéssel. A legjellegzetesebb vonások mindig dominálnak a képen és egy-egy mosoly, vagy egy fáradt vonás, amit a portrétista felvázol, egészen közel hozza az alakot a nézőhöz. Tamás István nem pepecsel, nem vesződik a .részletekkel és sohasem téved azoknak útvesztőjébe, hanem mindig csak a legkarakterisztikusabb vonásokat, a legfontosabb színeket vázolja feli ecsetjével. Palettájáról csodálatos biztonsággal válogatja öszsze a színeket, amelyekre szüksége van ahhoz, hogv élethü. mindent kifejező képet adjon.

Hogy ezt hogyan csinálja? Egy műterem, dolgozószoba vagy színházi öltöző valamelyik zugában, esetleg az intim kávéházi asztalnál szembeül a művésszel, politikussal vagy színésznővel és néhány merész kérdéssel akarata ellenére is pőrére vetkőzted, belevájkál legbenső énjébe, íelszakitja fájdalmait,

megszólaltatja örömeit, elmondatja vele emlékeit, vágyait és terveit, kikényszeríti belőle az őszinte önvallomást. Ez éppen a legizgalmasabb és legérdekesebb ezekben az írásokban. Nem a megszokott »nyilatkozatok« ezek. amelyek rendszerint inkább a nyilatkozót érdeklik. mint az olvasót, hanem bensőséges, emberi beszélgetések, az ilyen bizalmas őszinte megnyilatkozások minden izgalmas érdekességével. Tamás István csak a legritkább esetben ad külső leirást arról. akiről ir, általában keveset törődik a külsőségekkel, hanem ug.v beszélteti alakjait, hogy egy-egy mondatból, egy sóhajból, a szemek élénkebb felcsillanásából vagy egy kijelentés nyomatékosabb hangsúlyozásából előttünk áll az ember, a maga gyengéivel és erényeivel, vágyaival és hiúságaival, a nagysága mellett is gyarló emberi mivoltjában, akár francia politikus, japán festő, magyar karrikaturista, néger iró. vagy mulatt táncosnő. Ez az igazán emberi közelség. amelybe alakjait hozza, ez a meghitt, meleg emberi mód. ahogyan őket megszólaltatja, teszi izgalmasan érdekes és mindig lebilincselő olvasmánynyá ezt a könyvet.

így megszólaltatni az alakokat csak iró tudja. Közelférkőzni hozzájuk, őszinteségre kényszeríteni őket, letépni róluk a magukra erőszakolt álarcot, a legnehezebb feladat. Tamás István ezt a súlyos feladatot ugv belső, mint külső eszközeivel mesterien oldotta meg. Portréit mindig belehelyezi a Szajnaparti modern Bábel perspektíváiéba, ugyannyira,' hogy néha meghatnak bennünket ezek az irigyelt, világhírű nagyságok akik az öt világrészből összesodródva, árván, hazátlanul. társtalanul ődöngnek Parisban. Mert a könyvben a huszonhat arckép hátterében ott találjuk Paris szívverését is. a maga nyüzsgésével, műtermeivel, rnüvész-kávéházaival és a «ikerért harcoló,,*« esőket ostromló titánjaival.

A külső forma, amelyben Tamás István mindezt adja, mindig irodalmi. Sok mondanivalója van és érdekes az, amit mond. Vannak megkapó megfigyelései és olyan megállapításai, amelyek újak és eredetiek. Minden mondanivalóját 6s megfigyelését azonban irói ökonómiával használja fel. Ezekben a napilap tiszavirág-éltü hasábjaira szánt Írásokban helyén van minden jelző és öntudatos a forma, amely az interjúk legnemesebb fajtájának ad színes és mindig stílusos keretet. Nemcsak a portrék művésziek, hanem a keret is. amelybe az iró helyezte őket.

Tamás István ezzel a könyvvel fejlődésének újabb, örvendetes fokához ért. Szubjektív fiatalsága ellenére ezekben az Írásokban tud már elég objektiv is lenni — sőt néhol már megállapodott is - és a ma kínzó problémáiról, a művészeti irányok fejlődéséről, a világnézetek harcáról és a népfajok közötti ellentétekről komoly, okos és figyelemreméltó mondanivalói vannak. Sokszor ad lírát ezekben az Írásaiban is, de a tanultság és a dolgok ismerete ad értéket ennek a lírának. Amikor valakit megszólaltatunk, akkor is magunkat adjuk. És Tamás István legértékesebb önmagát hozta haza Párisból: az embereket szerető és megértő tisztánlátást, ami ezen a könyvön végigvonul. A szélesebb perspektívát, a tágabb horizontot, amelyet nagyon sok iró sohasem tud megtalálni.

A könyvhöz Kosztolányi Dezső irt meleg, baráti előszót. Külön értéke a kötetnek az a sok fénykép, művészi rajz és karrikatura — különösen Kelen Imre számos rajza — amely lapjait díszíti. A Minerva ízléses külsőt adott a könyvnek, amely beszédes bizonyitéka könyvkiadásunk örvendetes fejlődésének is.- László Ferenc