Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-05 / 114. szám
1927. május 5 BÁ.CSMEGYEI JNiAPLÓ 13.oí Ferro-sziliciumot és zsirszódát vásárol a petrovaradini repülöparancsnok. ság. Noviszadról jelentik: A petrovaradini repülőparancsnokság május 13-án tartja meg írásbeli árlejtését hétezer kilogram ferroszilicium és ötezer kilogram zsirszóda beszerzésére. Az érdekeltek legkésőbb az. árlejtés napján tizenegy óráig tartoznak a szükséges okmányokat a parancsnokság technikai osztályánál átadni. Általános és részletes tájékoztatást naponta délelőtt tizenegy és tizenkét óra között lehet kapni a technikai osztálynál. Kaució SHS alattvalók részére öt, idegen alattvalók részére tiz százalék. Textilgyár Sztaribccsejen. A sztari- Decseji vatta és paplangyár a tavasszal uj gyárat épit a Péter király-csatorna közelében. A vállalat öt holdnyi terület megvételéről folytat tárgyalásokat. Az uj telepen textil áruk gyártására is berendezkedne a gyár. A gyár két-háromszáz munkást foglalkoztatna, ami" nagyban enyhítené a munkanélküliséget Szitaribecseen. A gyártelep alakításában hir szerint több tekintélyes bécsi cég is érdekeltséget vállal. Beograd motoroskocsikat rendelt a Skoda müveknél. Beograd város a Skoda müveknél és a Cesko Moravska Kolben csehszlovák cégnél harminc motoroskocsit rendelt a beogradi villamosvasút számára. A csehszlovák gyárak képviselőt! ezügyben lent jártak Beogrädban, ahol a megrendelést felvették. A kocsikat az osztrák Ringhoffer gyár szállítja. A Vaskapu-kölcsön. Az 1895. évi Vaskapu-kölesön valorizálása ügyébe n Berlinben két szerződés került aláírásra és pedig a nemzetközi hitelezőállamok és Románia, másfelől a hitelezőállamok és Jugoszlávia között. Áz uj köb csőn a régit harminckét aranyszájalékban valorizálja. Meghalt a beogradi tőzsde titkára. Beogradból jelentik: ZsivkoVics Mihajlő a beogradi tőzsde titkára, rövid beteg ség után Becsben elhunyt. Zsivkovics a bírói szolgálatból került’ át a beogradi tőzsdéhez és halála beogradi gazdasági körökben mély részvétet keltett. Újabb kétszázezer dinárt kérnek a kovini kikötő építkezésére. Vrsacról jelentik: A, kovini téli-kikötő építkezései még mindig nem nyertek befejezést, bár az előirányzott költségek legnagyobb részét már felhasználták. Az építkezések tovább folytatására most újabb kétszázezer dináros hitelt kértek. Ellentétek a jugoszláv és a magvar posta között. Beogradból jelentik: A beogradi és a budapesti érdekképviseletek már főbb ízben kérték, hogy Beoa világmárka! Jó! Olcsó! Szép! Tartós! A mi utainkhoz a legalkalmasabbak! Főképviselet: GARAGE SMcajjianmi Telefon: 151. Heislcr-íürd& mellett A fizetési feltételek lényegesen kedvezőbbek. Hosszú lejáratú részletfizetés. 10 különböző 1927. tipusu nyitott és csukott kocsit, a legkisebb 509-estől a legnagyobb 519-esig garázsunkban raktáron és kiállítva. Nézze meg a kiállítást! * 183 Megnyílt soffőr iskolánk garancia és nagyon kedvező feltételek mellet, legelső szakemberek vezetésével, európai és amerikai kocsik vezetése és kezelése. grad és Budapest között építsék ki a második telefonvonalat. A vonal építése már még is kezdődött, azonban eddig még ki nem derített okokból Szubotica és Beograd között a második huzal felállítása még mindig nem történt meg. Beogradi postai körökben úgy tudják, hogy a két állam telefonigazgatósága között nézeteltérések merültek fel és ezért késik a Budapest—beogradi második vonal teljes kiépítése. A póstatakarék finanszírozza a postaminisztérium több építkezését. Beotradból jelentik: A postaminisztérium, a beogradi főposta és a beogradi vasúti posta épületének a felépítéséhez a postatakarék százhuszmillió dinár kölcsönt bocsát a minisztérium rendelkezésére. Ezeket a nagyarányú építkezéseket még a folyó év folyamán megkezdik. 183 — Motor! És mégsem hallottunk semmit, amikor indult? Ez a motor alig csinál zajt. És a inig meghallhatták volna, már messze jártam. A detektív a zseblámpa fényénél még mindig a gépet nézte, míg Alkyon Argyropoulos kizárólag az utast bámulta. — Ikaros! — dörmögte. — Ikaros! Mr. Kenyon dühös volt. — Ön csodálja ezt az embert, aki Párisba érkezése óta mást sem tett, mint fosztogatta és kikémlelte önt?! Ezt igazán nem értem! -A milliomos összerezzent. — Igaza van. Ez nem Ikaros, hanem 'á 'gaz'Agamemnon. Miért kémkedett- állandóan utánam? Igaz az, amit az Argos-győző állít, hogy Graham étlapjain keresztül tartották fenn az összeköttetést és közölték önnek a híreket? Coliin Fülöp az éjszakai égbolt felé fordult, amikor válaszolt. — Két hónappal eze.lött — kezdte — örvendetes esemény történt Mytilenesziigeten, messze a tengeren. Mytilene város polgármestere nagy amerikai vagyont örökölt. Már nem volt abban a korban, amikor az ember örökséget vár, közelebb volt a hatvan évhez, mint az ötvenhez. Annál inkább boldoggá tette az örökség, mert rajongó volt, aki tele volt szép tervekkel. És hogy ezeket most, hogy már megvoltak a szükséges anyagi eszközei, megvalósithathassa, a mytilenei polgármester szabadságra ment. Elbúcsúzott feleségétől, aki könyörgött neki, hogy maradjon otthon és fiától, a ki figyelmeztette a nagy ut veszedelmeire és örült tervének kivihetetlenségére. Nem használt semmi. Európába utazott és először Olaszországba jött. Itália azonban nem érdekelte, mert bár nagyon sok olyan dolgot látott, aminek megszerzése legszebb álma volt, de a legtöbb ilyen régiség már körülbelül a korintusi csata óta Olaszországban volt és a mytilenei polgármester szomorúan belátta, hogy ez a két évezered már a régiségek jogos tulajdonosává tette Itáliát. Ezért Franciaország volt utjának következő állomá-u és idejött. Alig lépte át a luxusvonaton a francia határt, figyelmes lett rá hat személy, akik ugyanezen a vonaton utaztak. Amikor ezek észrevették, hogy egész örökségét bankjegyekben magánál tartja, látták, hogy ez az ö emberük. Azonnal készen volt a tervük, amelynek az lett az eredménye, hogy a luxusvonat valamennyi utasát kifosztották. Coliin egy kis szünetet tartott. Alkyon Argyropoulos hevesen felkiáltott: — Hogy tudta meg, hogy ki vagyok? — Ez igazán egyszerű volt, sürgönyök segítségévei. De mái. hőBaP, ; (33) múlt el azóta, hogy a polgármester ur Mytilene-szigetén hajóra szállt. A városka uccáin a nép már zúgolódik, hogy vezetője ilyen időt tölt idegen országban. A polgármester ur fia naponta a kikötőbe megy és várja a hajót, amelynek édesapját kell visszahoznia. Odahaza sir a hü hitves, mert fél attól, hogy Férje egy Kalypsznál feledkezik, vagy hogy egy Kirke megbabonázza ... — Hallgasson! Ne beszéljen erről! — A hegyekben már érni kezd a szőlő, a barackfák rózsaszínű gyümölcse alatt meghajlanak a fák, a fügefákon már zöld pillangókhoz hasonló kis levelek sarjadnak, ezer kis méh gyönyörű melódiát dötigicsél és egy pásztor furulyája vígan muzsikál, akár, a köny nyelrnü. tücsök. A nap lángol az égbolton és a kék hullámok csak arra várnak, hogy Afrodite kiemelkedjék belőlük és a fehér szigetre érjen. — Ikaros, nem vinnél oda vissza szárnyaidon? — Nem, de vállalkozom arra, iogy úgy önt, mint Aíroditét hajón odaviszem! — Afroditét! — rikácsolta majdnem Mr. Kenyon. — Haha! Kezdem érteni az összefüggést. Az ellopott Afrodite-szoborról van szó. — Kételkedem abban, hogy ön érti az összefüggést — felelte Coliin Fülöp. — Most fogok csak rátérni arra a célra, a mely Kyros Argyropoulost Európába hozta. Egy rajongó és fantaszta célja volt ez. Európa múzeumai tele vannak műremekekkel, amelyeket elraboltak, vagy nevetséges áron vettek meg Görögországtól. Argyropoulos ur azért hagyta el hazáját, hogy ezekből a műremekekből amit csak lehet, visszaszerezzen. — Teljes értékben? — Azért az árért, amit eredetileg fizettek értük, hozzászámítva még a kaT maitokat. így Argyropoulos ur meg akarta például venni a mytilenei Vénust, hatezer frankért, amennyibe Franciaországnak került. — Persze ennek az ezerszereséért sem adták volna oda?! Nagyon érthető! — Argyropoulos ur jogos kívánságát visszautasították és ekkor én közbeléptem. Hogy az embereket megbolonditsam, hírlapi kampányt indítottam meg és az ennek következtében támadt zűrzavarban eltávolítottam- helyéről a szobrot. — Haha! Tehát maga volt! Kezdettől fogva gyanítottam! És miután ellopta, odaajándékozta Argyropoulos urnák?! —- Úgy van. Hiszen jog szerint az ő tulajdona. — Tehát a. szobor itt van a házban? Igen, itt vau. — És most ön segítségére akar lenni Argyropoulos urnák abban, hogy a szobrot kivigye az országból? — A szobrot, Argyropoulos urat, magamat és két barátomat. Ha ön nem is ért el sokat, annyit mindenesetre elért, hogy megnehezítette részünkre, hogy Franciaországot rendes utón hagyjuk el. Azt pedig mégsem kívánhatja, hogy ASea pq iraApuump: 3fnfjjr?q jpuuajppi} Grahamot siklórepülögépen szállítsam el az országból! Alkyon Argyropoulos remegő hangon szólalt meg. — Kyros — fordult Collínhoz — sok mindent müveit velem, tatán többet, miöt amennyit Poseidon a hazatérő Odysseussal. De mindent elfelejtek, ha vállalkozik arra, amit az imént mondott. De hogyan akarja az istennő szobrát a törvény őreinek és az Argos-szemü vámhivatalnokoknak az orra előtt kicsempészni? Hiszen már csak ebből a házból i* kivinni olyan merészség, ami felülmúlja képzeletemet. — Semmi sem egyszerűbb ennél — válaszolta Collín Fülöp. — Az ön villája határos a Szajnával Ebben a percben a Szajnán egy kis hajó horgonyoz, amelyet Lavertisse barátom bérelt részemre. A szobrot a hajó fedélzetére vinni, gyerekjáték. És az országból kivinni sem sokka! nehezebb. — De hogyan? — dörmögte Alkyon Argyropoulos. — Gondoljon arra, hogy a vámhivatalnokok átkutatnak mindent! — A hajó, amit béreltem — felelte Coliin — bizonyos szempontból régi divatu. Hatalmas szobor van rajta. Ez a szobor belül üres. Többet azt hiszem nem kell mondanom. Megvizsgált már vámtiszt valaha belülről egy szobrot? És visszatérhetne-e méltóbb helyen az istennő szigetére, mint igy? De az éjszaka már rövid. Hamarosan felemelkedik a nap a hullámokból, amelyek csak arra várnak, hogy Afroditét a sziget szikrázó ’fehér homokjára vigyék. Siessünk! Az öreg hellén kitárta a karjait, hogy megölelje hívatlan vendégét. — Kyros — mondotta elragadtatva — hazámban sok mondát ismernek Ithaka királyáról, a legravaszabb emberről, a ragyogó szemű Odysseus kedvencéről. De úgy látom, hogy a valóság felülmúlta^ ezeket a legendákat is! Odysseusnak ma nem lenne kedvesebb embere nálad. Hiszen te... Mr. Kenyon nevetése szakította félbe áradozását. —- Ön valóban ügyes ember, profesz-, szór, de megfeledkezik rólam. Én is itt vagyok! És nem szándékozom... Collín keze észrevétlenül közeledett a detektív zsebéhez. Amikor Kenyon kinyújtotta a karját, hogy megragadja ellenfelét, Coliin gyors mozdulatot tett előbb a detektív jobb, majd a bal keze felé. Egy pár fényes acélbilíncs — a saját bilincsei, amelyeket Collín a zsebéből lopott ki — összeszoritotta a csuklóját. Mielőtt még ellenkezhetett volna, már hallható volt a műterem-ab lakon keresztül Mr. Graham hangja: — Professzor! Még nem kész vele? — Dehogynem, kedves Graham — kiáltotta Collín Fülöp. — Ha figyel, hallhatja, hogy már végeztem vele! Ön a át állította, Mr. Kenyon, hogy megfeledkezünk önről Nem feledkezünk meg magáról, ha itt is hagyjuk egyedül. Argyropouios ur engedélyével most át fogja venni Graham barátom celláját. Amikor innen kiszabadul, mi már messze leszünk Franciaországtól. És most Kyros, sietnünk két!, hogyha még a reggeli világosság előtt a hajóra alkarjuk szállítani a szobrot! 5. Ez a története annak, hogy mikép vesztett el Páris egy Vénust. Ennél többet senki sem tudott, mert az angol detektív, akit két nappal később egy Pelotard professzor által aláirt és Southamp(oitban feladott levél figyelmeztetésére francia kollégái a Passy-negyed egy üres villájából kiszabadítottak, mindenről hallgatott és néma volt, mint a sir. Európa Alkyon Argyropoulost utó!-» iára abban a helyzetben láthatta, amint egy antfk szoborral díszített hajó fedezetén állt. Ott állt, lobogó szakállát simogatva, tekintete a távoLba meredt és egy fehér szigetet keresett. (Fordította: László Ferenc.) Vége.
