Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-29 / 147. szám
oldal BÁCSMEGYEI NAPLÖ ____________________________1P27. május 29. hoz, hogy elemezhessük lelkét s távoli okokra, eszmetársitásaira, vagy gátlásaira következtessünk, mindez természetesen még kevés. Csak a keret, a kezdet kezdete. Legősibb háziállatunkat egyelőre éppoly kevéssé ismerjük, mint legközelebbi bolygónkat, a föld csatlósát, a holddt. Mióta azonban ezt tudom, bizonyos félelemmel vegyes tisztelettel haladok el ólja mellett. Úgy tekintem, mint évezredes emékek baljós megszállottját. Idegrendszerében fölraktárczva őrzi mindazt, ami a világ teremtése óta történt vele, egész múltját, a barlang tüzeket s az őserdő riadalmát is. Semmit se felejtett el. Annélküi, hogj tanulta volna, jobban emlékezik a művelődési történetre, mint mi. K. D. Ipins-i § ísipciia-ii? Ki a gourmand? — A csevapcsicsaslitők szlávája Beogradban A beogradi csevapcsicsa-pecsenye és pacal sütök Cirill és. Method napján ünnepelték meg a szíávájukat. Senki se gondolná, hogy Beogradban -milyen hatalmas kasztot alkotnak a csevapcsicsa sütők, hiszen mintegy négyszáz helyiségben sütik, pirítják a beogradi emberek olcsó villásreggelijét és vacsoráját. A csevapcsicsa sütők a mészárosok véres mesterségéből emelkednek fel a csevapcsicsa sütők tüzes rostélyáig. Mesterségük tisztára balkáni foglalkozás, amit még a törököktől tanultak el a mostani csevapcsicsa sütők ősei. Más balkán államokban még mindig až ott felejtett törökök készítik ezeket a népszerű hagymás husdarabokat. Már , a Vajdaságba is bevonultak a csevapcsicsa sütők, úgyhogy nem is igen kell megmagyarázni, hogy mi is az a csevapcsicsa. A csevapcsicsa vagdalt marhahúsból készül és a főtulajdonsága az, hogy rendkivü olcsó és egész Szerbiában fél dinár az ára. Jó 'gyomra balkáni ember meg is eszik belőle, ha Jcell vagy harminc-negyven darabot. A csevapcs^sa sütő azonban rendkívül változatos étlappal dolgozik, a razsnica, a skembics-pacal, a töltött borjufej, a pirított kolbászfélék és még sok más ételt tud a csevapcsicsa sütő 'előállítani. Beograd éjjeli életének kedves figurái ezek a nyársforgatók, akiknek á szive épenugy tele van búval és bánattal, hogy az esztendő egy napján a szlávájukon, legalább ők is kimulassák magokat. A csevapcsicsa sütőknek Cirill és Method a védszentjük. A szvecsar alkalmával sokat panaszkodtak arról az ünneplő csevapcsicsa sütők, hogy a beogradi iparkamara nem akarja őket iparosoknak elismerni. Az iparkamara ,szerint: a csevapcsicsa-sütéshez nem kell semmi különösebb szaktudás, azt bárki rövidesen megtanulhatja. Ezzel szemben természetesen a csevapcsicsa sütőknek más a véleményük., Szerintük annyi csevapcsicsa sütő esett el a háborúban, hogy már ezért is kötelessége volna az iparkamarának, hogy azt a szerény kívánságukat honorálja, hogy őket is iparosoknak ismerje el. Hivatkoznak arra is, hogy hogy sokszor az udvarhoz is meghívják egy-egy neveseb kartársukat friss csevapcsicsa sütésre. A csevapcsicsa sütő sohasem lesz önálló iparos, ő mindig csak bérlő, valamilyen jóforgalmu vendéglőben bérli a faszén tűzben izzó rostokat. Reggel hét órától a késő éjszakai órákig dolgozik. A csevapcsicsások szíávájukat a beogradi (iinics-féle vendéglőben tartották ineg és asszonyostul, leányostul áttáncolták az egész éjszakát. Sőt a csevapcsicsa szlávának nagy közönsége is volt. a stramm vendégek nem mentek el a régi vendéglőjükbe, hanem együtt mulattak a csevapcsicsa sütőkkel. Egy asztalról a legnagyobb beogradi külvárosi vendéglő csevapcsicsa sütője nagyban magyarázta, hogy ki is a gourmand? A csevapcsicsa sütő véleménye szerint nem az a gourmand, aki szép, tiszta, terített asztalról szereti elfogyasztani a vacsoráját, hanem az a gourmand, aki egy szép darab kisütött húst gusztusosán a kezébe vehet és azt kezéből tudja megenni. Reggel felé a jókedv már az egekig hágott. Régi magyar gentry szokás szerint, féllábon muzsikáltatták a cigányt, tiz dinárosokat köptek a füstösök homlokára és egy italos csevaposicsás a politikai nézeteit is felfedni vélte, amire odaszólt a cigánynak, hogy , játssza el a mitrailleusí. Nem kevésbé csodálkozott a közönség, amikor a cigány a Marseillest kezdte huzni, de a I cigány és a csevapcsicsás úgy látszik 1 (Nekem a kereskedelmi utazóról van egy ősi emlékem. Tiz éves Uh item, első gimnazista. Vonaton utaztam. Velem szemben egy hatalmas tagbaszakadt ur ült, domború hassal, olyan hoszszu, hullámos szakállal, amilyent csak Jupiter viselt. Egész utón őt figyeltem. Ez az ur egyszerre fölkelt, kinyitotta bőröndjét, vadonatúj kefét vett ki b - lö'.e,- aztán gondosan végigkefé te ve.e ruhájút. Nemsokára azonban egy másik vadonatúj kefét vett ki, végigkefélte vele haját, majd egy harmadik vadonatúj kefét, végigkefélte vele szakádét, majd egy negyedik vadonatúj kefét, végigkefélte vele bajuszát, majd egy ötödik vadonatúj kefét, végig kefélte vele mindakét szemöldökét. Soha színpadi meglepetés nem hatott így rám. Azt hittem, hogy valami szemfényvesztő vagy őrült van előttem. Ha megeszi egyik keféjét — esküszöm — azon se csodakozom. Lélekzetemet visszafojtva bámultam. Miután elvégezte fönti műveleteit, a keféit komoran, ünnepi lassúsággal visszarakta bőröndjébe, melyben még vagy ötven kefét pillantottam meg, kisebbet és nagyobbat, puhát és sörtést, fehéret és feketét, mindenféle változatban. Most itt a vonatban először mesélem el élményemet ennek a kékszeniü kéknyakkendőjü jólö'tözött fiatalembernek, aki sz<ntén kereskedelmi utazó. Érdeklődöm nála, hogy ki lehetett ez a kefés félisten.) — Egy bécsi kolléga volt. Nem utazik többé. A háború előtt meghalt. Ez még a régi típus, aki az egész monarchiát járta, Boszniát, Hercegovinát, Dalmáciát is. Nem egyszer ötven mintaböröndöt is vitt magával a poggyászkocsiban.. Fejedelmi kollekciókat. — Ma nincsenek többé ilyenek? — A régi, nagypolgári, tekintélyes utazó elöregedett, meghalt, eltűnt a föld színéről, mint Jókai regényalakjai. Mi is elszegényedtünk. Sok tagfársunk harmadosztályon zakatol. A viszonyok megváltoztak. Hajdan csak a fontosabb kereskedelmi gócpontokat, érintettük. Most minden falucska, mezőváros számba jön, tűvé kell tennünk'ezt á néhány vármegyét. A. kereskedelem uj, lázas korszaka kezdődött eh Ebben a kis országban negyvenezer annyi kereskedő van, mint a régiben, s minden cég utaztat. — A színvonal? — Az kétségtelenül emelkedett. Legtöbb utazó érettségizett, több nyelven beszél, németül mindegyik, de sok franciául, szerbül, törökül, olaszul is, mérnökök és orvosok működnek közöttünk, akik kőrútjukon előadásokat tartanak a gyógyszer-szakmáról, vagy a gépekről. Vége annak az időnek, mikor az utazók kilincseltek s párosával jelentek meg a magánlakásokban; mint a párbaj segédek, mindenféle grófokra és hercegekre hivatkozva. A könyvügynök nem beszél többé Mkszáth-ról, aki éhezik és kölcsön kér tőle egy koronát. Ezek az ötletek nem hatnak. — Mennyit keresnek havonta? —* Kétmilliótól kezdve tízmillióig. — Mit dolgoznak érte? — Egy hónapban huszonöt napig utón vagyunk. Szombaton rendszerint haza rándulunk családunkhoz, de gyakran már vasárnap este útra kelünk. Mindig megértették egymást. Egy napig nem lehetett Beogradban csevapcsicsát kapni. Mit csináltak az nap a szegény gourmandok? (g. d.) kész haditervvel indulunk. Az idő pénz Szüntelenül versenyt futunk vele. Hajnalban kis vicinálisokra kapaszkodunk hogy idején beérjünk. Ügyelnünk kell, nehogy valami hetivásárba, megyebálba, búcsúba toppanjunk, mert akkor nincs üzlet — Mondjon egy nagy utazót. — (öngunnyal): Stanley. — Nem olyanra gondoltam, aki egész világrészt szállított, csak detailistákra, akik vagyont szereztek, meggazdagodtak munkájukból. — A mai nagy belvárosi cégek főnökei jobbára mint utazók kezdték. Aki a békében tiz-tizenkét évet utazott, könynyüszerrel félretehetett húszezer aranykoronát, azzal önállósíthatta magát. Egyesületünk 3000 tagja között ma i? 9CO főnök van, ezek azonosítják magukat növelünk. Az utazó: átmenet az alkalmazott és főnök között, mozigó cég. Manapság azonban nehezen él meg, lehetetlen féiretennie, hamar elnyüvödik. Átlagos életkora ötven esztendő. Egyletünk rokkantság esetén 26 milliót fizet, az özvegynek 40 milliót, sokkal többet, mint a berlini egylet, mely 36.000 tagot számlál. — Milyenek a vidéki szállodák? — Néhány nagyvárost kivéve rettenetesek. Eőkép az Alföldön. A Dunántúl jobb. Mi, akik szállodában élünkhalunk sokat tudnánk mesélni a szobákról, melyeket húsa éve nem meszeltek, a hideg, vasalatlan, vízzel lefröccsentett lepedőkről, melyekre decemberi éjszaka fekszünk s a férges ágyakról, forró nyáron. Minden két évben feliratot intézünk a belügyminiszterhez, hogy változtasson ezeken az állapotokon, szigora egészségügyi ellenőrzést gyakoroljon. — Politizálnak? — Minden kormányt támogatunk, az elveink föntartásával. — Szeretik önöket a felek? — (Mosolyog, mint egy nagy politikus, aki keresztül-kasul ismeri az embereket és megveti őket): Csak egy Ízben tapasztaltuk viharos szeretetüket. A \ kommün után, mikor minta-böröndjeinkj kel megjelentünk a kifosztott földult boltokban úgy tekintettek ránk, mlint a bennszülöttek az első hajósokra, akik iparcikkeket hoztak. Egyébként mesterségünk az, hogy mindenünnen pénzt szerezzünk, hogy behajtsuk a künnlevőségeket, hogy rábeszéljük az embereket arra, ami a legrosszabb: a fizetésre. Bánni kell velük, ismerni kell őket. A mintakollekció mellé okvetlenül szük! séges egy kis doboz, melyben a különböző szinü frázisok foglalnak helyet. J Legtöbb kartársunk kitűnő szónok, az I egyletben úgy vitatkozik, mint egy parj lament! debatter és ir is a szaklapunkba. A beszéd a tőkénk, meg az ismeretségünk. Ezt gondosan ápoljuk. Minekeiötte leutaztam ide, Budapesten meglátogattam egy vidéki kereskedőt, akit a szanatóriumban operáltak. Tizenkét ! pengőmbe került az autóut oda-vissza. J A fél megköveteli a figyelmet. Olykor j ajándékokkal kedveskedünk gyermej keiknek. — Milyen étkekkel dolgoznak? — Méltóztassék olyan cikket inondaj ni. amivel nem dolgozunk. Mindennel, ami elképzelhető. Kezdődik a babakelen-CSAK VILÁGMÁRKA ELÉGÍTHETI K! AZ AUTÓTULAJDONOS IGÉNYÉT I Tek ntse meg modelljela el! ’’RENAULT” Vezérképv. EDUARD KRAUSZ NOVISAD 52 0 Az összes alkatrészek raktáron ! gyénél, végződik a koporsónál. Fogpiszkáló, kegyszer, szekérkenőcs, töltőtoll, művirág, fizető-gép, illaszer, üveggyöngy, autó, cukorka. Cukorkaiparunk páratlan a világon. — Melyik szakma a legobb? — A textil és gyarmatáru — Ön miben utazik? — Pezsgőben. — Miért veszik az emberek a pezsgőt? — Mert megértetem velük, hogy szükségük van rá. — De azért ön azt is megtudná értetni velük, hogy szükségük van antialkoholista propaganda-iratokra. — Lehet. Ezzel a cikkel még nem foglalkoztam. — Mivel foglalkozott még? — Szemfedővel. — Szemfedő és pezsgő, szemfedő és pezsgő. (Ujjongva gyönyörködöm az élet változatosságában.) Mondja, az az ára, amellyel kereskedik nem befolyásolja a kedélyeket? — Föltétlenül. — Például mikor érezte magát jobban: most pezsgős korában, vagy szemfedős korában? — Szemfedős koromban, — Miért? — Elsősorban ’ azért, mert akkor fiatalabb voltam, aztán a bolt is jobban ment. A szemfedő szakmában sohasincs holt szezon. Akkor határozottan vidámabb voltam. — Furcsa. Jadranska Plovidba D- D. Adria Tengerhajózási R. T. Sušak Rendszeres gőzhajójarato az Adria tengeren " minden irányban 2800 Tavaszi kirándulások az Adrián a Ivét vitorlás „Karadjordje“ hjkszus-gözhajón Kénye mes utazás és remelc-jzép kirándulás«.U Prospektussal s'olgál a susaici igazgatóság és a/, ország bármely utazási irodája. — Bocsánat, a tragédiairók, akiknek százszor adják a darabját szántén vidámabb, mint a bohózatiró, aki megbukik(A kereskedelmi utazó a nehéz gazdasági viszonyok ellenére is bohém, mint mindenki, aki vonatra száll. Nekem ugyan sopánkodik, hogy elmúlt a régi jókedv s egyre kevesebb a vigéc-vicc. Ennek igazolására végigperget néhány adomát, melyet már befuttatott a történelmi patina, megrozsdásitott az idő. Többnyire ártatlan históriák ezek, átlátszó iurfanggal, egy csattanóval, mely a rossz szállodára, viszonyokra vonakodik, vagy a döglött halra, a macskára, melyet savanyu mártásban tálalnak eléje valamelyik átkozott vendéglőben, valahol az isten hátamögött. Nézem őt és az életére gondolok, örökké utón és örökké útban, akár az öserdő-irtók, a mocsár-szárítók. Állomása egy harmadrendű vendégfogadó, oázisa egy másodrendű kávéház. Nincs nyugta, mert nem hagyja nyugodni a közönséget, állandóan gyúrja, bujt ogat ja, izgatja: csapni való ponyvát sóz a nyakába, de aztán Tolsztoi-t 'és Flaubert-t is. Láthatatlan írása írógépet, tölcséres gramofont, kuucsuk-kézelőt, később azonban arra kényszeríti, hogy vesse sutba régi holmit és haladjon a korral. Gyarmatosító, előharcos. A műveltség hittérítője, zsebében egy vasúti bérletjeggyel.) Kosztolányi Dezső Két 1,200.000 dináros főnye emény és két 500.000 dináros nyeiemény kerül kihúzásra holnapután május 31-én, ép ezért hogy ön is megpróbálhassa szerencséjét vegyen, vagy cserélje ki kihúzott sorsjegyét. 53; Bristol trafik Novisad žeISESa27, ALAKOK Kereskedelmi utazó
